Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Beáta Bóné x
  • All content x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: Számos tanulmány foglalkozott már az egytételes skálákkal, köztük a vizuális megjelenítésűekkel. Összevetve őket olyan többtételes mérőeszközökkel, amelyek ugyanazt a konstruktumot mérik, sok esetben kimutatható volt megbízhatóságuk, validitásuk. Korlátaik mellett alkalmazásuknak sok nyilvánvaló gyakorlati előnye van. Cél: Mivel hazai mintán nem született még ilyen típusú eszközökről közlemény, el kívántuk végezni egy élettel való általános elégedettségre rákérdező, 10-fokú skála, valamint egy általunk kísérleti jelleggel kifejlesztett, hét arckifejezést bemutató hangulati arcskála validitásvizsgálatát. Módszer: Három, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves vizsgálatból származó adatokat elemeztünk. Az Egytételes Elégedettségskála elemzését egy párokat vizsgáló kutatás női és férfi almintáján végeztük el (N = 2×270), a HA7 Hangulati Arcskála elemzését pedig két másik adatbázis alapján: N = 294 (41% férfi), illetve 596 (49,7% férfi). Az eszközök validálásához több jóllétkérdőívet használtunk (élettel való elégedettség: SWLS-H, élet értelmessége: MLQ-H, önértékelés: RSES-H, pozitív és negatív érzelmek gyakorisága: PANAS). Eredmények: A korrelációs elemzések során mindkét változó esetén szoros összefüggést kaptunk az SWLS-H-val (az Egytételes Elégedettségskálánál r = 0,68 és 0,71), és szintén szignifikáns összefüggést az MLQ-P-vel (az élet értelmességének megélésével), továbbá az Egytételes Elégedettségskálánál az RSES-H-val, a Hangulati Arcskálánál a PANAS-POZ és PANAS-NEG változókkal. Függő változónak az elégedettségskálánál a RSES-H-t, az arcskálánál az SWLS-H-t tekintve a hierarchikus regressziós elemzések mindkét egytételes skála inkrementális erejét kimutatták. Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy az egytételes mérőeszközöket érdemes számításba venni módszertani alternatívaként akkor, amikor kutatásokban a jóllét egyes dimenzióinak gyors, globális értékelésére van szükség.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Janszky, Beáta Bóné, Réka Horváth, Zsófia Sütő, László Szapáry, Vera Juhos, Sámuel Komoly, and Norbert Kovács

Absztrakt:

A status epilepticus a második leggyakoribb, sürgősségi kezelést igénylő neurológiai állapot. Halálozása 15–25%. A „time is brain” elve a status epilepticus kezelésére is igaz: minél korábban kezdjük a megfelelő kezelést, annál nagyobb valószínűséggel tudjuk megállítani a progressziót. Magas szintű evidenciákon alapuló kezelési protokollal a status epilepticus progressziója az esetek 75–90%-ában megelőzhető, az indukált kóma és a halálos kimenetel elkerülhető. A status epilepticus kezelése akkor a legsikeresebb, ha már a korai szakban megkezdjük a parenteralis benzodiazepinterápiát: im. midazolám (0,2 mg/tskg, max. 10 mg). Szabad véna esetén lehet vénásan is adni a benzodiazepint (10 mg diazepám iv). Ha az első benzodiazepinbolusra nem reagál a status epilepticus, állandósult (benzodiazepinrefrakter) status epilepticusról beszélünk. Ilyenkor a benzodiazepin ismétlésével párhuzamosan nem benzodiazepin típusú, gyorsan ható vénás antiepileptikumot is adni kell: iv. valproát (40 mg/kg, max. 3000 mg, 10 perc alatt) vagy levetiracetám (60 mg/kg, max. 4500 mg, 10 perc alatt) javasolt. Az 1 órán túl is tartó, sem benzodiazepinre, sem antiepileptikumra nem reagáló, refrakter status epilepticust neurointenzív osztályon, teljes narcosissal (indukált kómával) kell kezelni. Az indukált kómát gyors hatású anesztetikummal lehet elérni, elsősorban propofol–midazolám kombinációval. Orv Hetil. 2020; 161(42): 1779–1786.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Nóra Lőrincz, Beáta Bóné, Márton Tóth, Réka Horváth, Norbert Kovács, Sámuel Komoly, Kázmér Karádi, Péter Barsi, Hajnalka Ábrahám, László Seress, Zsolt Horváth, Tamás Dóczi, József Janszky, and Csilla Gyimesi

Absztrakt:

Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278.

Open access