Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Beáta Dávid x
Clear All Modify Search

In our analysis we examine how the Internet use affects relations, and whether the network characteristics of people exert provable influences on the spread of Internet usage. The empirical basis of our longitudinal research is the three surveys done in the framework of the World Internet Project between 2001 and 2003.

Restricted access

Elméleti háttér: Számos tanulmány foglalkozott már az egytételes skálákkal, köztük a vizuális megjelenítésűekkel. Összevetve őket olyan többtételes mérőeszközökkel, amelyek ugyanazt a konstruktumot mérik, sok esetben kimutatható volt megbízhatóságuk, validitásuk. Korlátaik mellett alkalmazásuknak sok nyilvánvaló gyakorlati előnye van. Cél: Mivel hazai mintán nem született még ilyen típusú eszközökről közlemény, el kívántuk végezni egy élettel való általános elégedettségre rákérdező, 10-fokú skála, valamint egy általunk kísérleti jelleggel kifejlesztett, hét arckifejezést bemutató hangulati arcskála validitásvizsgálatát. Módszer: Három, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves vizsgálatból származó adatokat elemeztünk. Az Egytételes Elégedettségskála elemzését egy párokat vizsgáló kutatás női és férfi almintáján végeztük el (N = 2×270), a HA7 Hangulati Arcskála elemzését pedig két másik adatbázis alapján: N = 294 (41% férfi), illetve 596 (49,7% férfi). Az eszközök validálásához több jóllétkérdőívet használtunk (élettel való elégedettség: SWLS-H, élet értelmessége: MLQ-H, önértékelés: RSES-H, pozitív és negatív érzelmek gyakorisága: PANAS). Eredmények: A korrelációs elemzések során mindkét változó esetén szoros összefüggést kaptunk az SWLS-H-val (az Egytételes Elégedettségskálánál r = 0,68 és 0,71), és szintén szignifikáns összefüggést az MLQ-P-vel (az élet értelmességének megélésével), továbbá az Egytételes Elégedettségskálánál az RSES-H-val, a Hangulati Arcskálánál a PANAS-POZ és PANAS-NEG változókkal. Függő változónak az elégedettségskálánál a RSES-H-t, az arcskálánál az SWLS-H-t tekintve a hierarchikus regressziós elemzések mindkét egytételes skála inkrementális erejét kimutatták. Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy az egytételes mérőeszközöket érdemes számításba venni módszertani alternatívaként akkor, amikor kutatásokban a jóllét egyes dimenzióinak gyors, globális értékelésére van szükség.

Restricted access
Authors: Szabolcs Vigvári, Áron Vincze, Jenő Solt, Dávid Sipos, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács, Ágnes Kappéter and Zoltán Péterfi

Dramatic changes in the epidemiology of Clostridium difficile infections have been reported from the western world in the past decade. The proportion of severe cases is significantly elevating and clinicians now have to contend with the problem of additional and more frequent episodes of recurrences including an upward trend in the mortality rate. This situation led us to investigate the possibility of the fecal microbiota transplantation (FMT). An amount of 100 ml of fecal microbiota solution was instilled into a nasojejunal (NJ) tube in 16 cases and into a nasogastric (NG) tube in 44 cases. In all of the cases, where the solution was instilled via nasojejunal tubes, the symptoms resolved within 24 h. We did not note any recurrences in this group. When the material was flushed in through nasogastric tubes, the symptoms resolved in 39 (88.64%) cases within 24 h. In this group, we have experienced a recurrent episode of C. difficile infection in five (11.36%) cases. Three of them were cured with a second transplantation. We have found that in our practice the upper gastrointestinal tract methods had the primary cure rate of 91.67%, whereas the secondary cure rate is 96.67%. When we compared the NJ and NG methods, we have found that the differences in the outcomes are not significant statistically (p = 0.3113 using Fisher’s exact probability test). In conclusion, FMT proved to be very effective, particularly in recurrent infections and in cases where conventional treatment had failed.

Restricted access
Authors: Szabolcs Vigvári, Dávid Sipos, Ágnes Kappéter, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

In the past decade, Clostridium difficile infections (CDIs) have become a major public health challenge. Their epidemiology has radically changed with a significant rise in the number of cases and an increase in severe episodes. Recurrence and failure of conventional treatments are very common. Furthermore, a spread of CDI has emerged in general population without the usual risk factors (unexposed to antibiotic treatment, young people, etc.). The conventional treatments (metronidazole and vancomycin) are still effective and are the first-line antibiotics with new recommendations. New therapeutic strategies are now available. Recent studies show a better efficacy of vancomycin compared with metronidazole for severe episodes. Fidaxomicin is a novel antibiotic drug with an efficacy similar to vancomycin and a lower risk of recurrence. Finally, for relapsing forms, fecal microbiota transplantation (FMT) seems to be the best option. We determined risk factors for CDI among patients treated at the infectious diseases ward of our hospital in Pécs. The study included 886 patients with CDI from 2009 to 2014. The average number of recurrent episodes was 2.16 and the proportion of severe cases was 66%. Among our patients, 726 (82%) had taken antibiotics and 769 (86.8%) had been hospitalized in the prior 3 months before developing CDI. We have found that prior statin use could be a significant risk factor of CDI (OR: 1.7765, 95% CI: 1.3966–2.2597, p < 0.0001). Finally, we present the comparative efficacy of different types of treatment (metronidazole, vancomycin, fidaxomicin, and FMT).

Restricted access
Authors: Szabolcs Vigvári, Dávid Sipos, Jenő Solt, Áron Vincze, Béla Kocsis, Zsuzsanna Nemes, Ágnes Kappéter, Zsófia Feiszt, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

Faecal microbiota transplantation (FMT) has been reported to be effective in treating relapsing of refractory Clostridium difficile infections, although some practical barriers are limiting its widespread use. In this study, our objective was to evaluate the rate of resolution of diarrhea following administration of lyophilized and resolved FMT via a nasogastric (NG) tube. We recruited 19 patients suffered from laboratory-confirmed C. difficile infection. Each of them was treated by lyophilized and resolved inoculum through a NG tube. One participant succumbed following the procedure due to unrelated diseases. Out of 18 cases, 15 patients reportedly experienced a resolution of the symptoms. One patient was treated with another course of antibiotics, and two of the non-responders were successfully retreated with another course of FMT utilizing a lyophilized inoculum. Notably, no significant adverse activities were observed. In accordance to our clinical experiences, a patient will likely benefit from FMT treatment including lyophilized inoculum.

Restricted access
Authors: Szabolcs Vigvári, Zsuzsanna Nemes, Áron Vincze, Jenő Solt, Dávid Sipos, Zsófia Feiszt, Ágnes Kappéter, Beáta Kovács and Zoltán Péterfi

Bevezetés: Az elmúlt évtizedben drámai változásokat tapasztalhattunk a Clostridium difficile-fertőzések epidemiológiájában. Célkitűzés: A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, van-e különbség a két, felső gastrointestinalis bejuttatási módszer eredményessége között. Módszer: 100 ml szűrletet 15 esetben nasoduodenalis szondán keresztül adtak be, 15 esetben pedig nasogastricus szondán keresztül. Az elsődleges gyógyulási ráta alatt az esetek azon hányadát értették, ahol a tünetek megszűntek a széklettranszplantáció után és nem tapasztaltak recidívát sem. Másodlagos gyógyulási ráta alatt pedig a betegek azon arányát értelmezték, akiknél egy ismételt beavatkozás után szűntek meg a panaszok és nem tapasztaltak recidívát a következő hat hétben sem. Eredmények: Nasojejunalis szondát használva az elsődleges sikerráta 100%-os volt. Nasogastricus szondát használva az elsődleges sikerráta 80%-os, a másodlagos sikerráta 93,3%-os volt. Összességében a felső gastrointestinalis rendszeren keresztül végzett széklettranszplantáció elsődleges gyógyulási rátája 90,0%, a másodlagos gyógyulási ráta 96,7% volt. Következtetések: A széklettranszplantáció igen hatásos módszer, különösen a terápiarefrakter esetekben Orv. Hetil., 2014, 155(44), 1758–1762.

Restricted access