Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Beáta Farkas x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Beáta Visy
,
Tamás Szilágyi
,
Kinga Viktória Kőhalmi
,
Nóra Veszeli
,
Lilian Varga
,
Éva Imreh
, and
Henriette Farkas

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt évtized során számos közlemény látott napvilágot a D3-vitamin szérumszintje és különböző, részben immunpatomechanizmusú kórképek előfordulási gyakorisága, aktivitása közötti összefüggések elemzéséről. Célkitűzés: Korrelációt kerestünk a C1-inhibitor deficientiájában kialakuló herediter angioödémában szenvedő betegeink angioödémás rohamainak száma, lokalizációja és a felhasznált C1-inhibitor-pótlás mennyisége, valamint D-vitamin-szintjük között. Módszer: Az Országos Angioödéma Referencia Központban 2013–2014-ben gondozott 175, C1-inhibitor-deficientia következtében kialakuló herediter angioödémában szenvedő beteg közül 118 beteg D3-vitamin-szintjét határoztuk meg a téli–tavaszi (111 fő) és a nyári–őszi időszakban (105 fő). A komplement laboratóriumi eredmények és klinikai adatok az Országos Angioödéma Regiszterből és a betegnaplókból származtak. Eredmények: Betegeink mintegy 59,5%-a a téli–tavaszi időszakban, 27,6%-a a nyári–őszi időszakban, 23,5%-a pedig mindkét szezonban a D3-vitamin-hiányos csoportba (D3-vitamin-szint <20 ng/ml) tartozott. A téli–tavaszi és nyári–őszi D3-vitamin-szintek között szignifikáns különbséget találtunk (p<0,0001). A két időszakban az angioödémás rohamok akut kezelésére felhasznált C1-inhibitor-koncentrátum-ampullák száma között szignifikáns különbséget észleltünk (p = 0,01). A D3-vitamin-szint, valamint az adott időperiódusban elszenvedett rohamszám és a felhasznált C1-inhibitor-koncentrátum-ampullák száma között korrelációt egyik szezonban sem találtunk. Következtetések: Bár eddigi eredményeink alapján a herediter angioödémás betegek D3-vitamin-szintje és az elszenvedett angioödémás rohamok gyakorisága, lokalizációja között összefüggést kimutatni nem lehetett, a téli–tavaszi időszakban mégis nagyobb igény mutatkozott a rohamok kezelésére (több ampulla fogyott). Mivel betegeink körében a vártnál is gyakoribb D3-vitamin-hiányt találtunk, ez mindenképpen vitaminpótlást indokol. Orv Hetil. 2019; 160(25): 987–993.

Open access

Abstract

Since the eastern enlargement of the European Union (EU), the movement from east to west has become the main driver of intra-EU mobility. Recently, the free movement of labour has been contested not only in the debates around Brexit, but also in other receiving countries. It is not on the political agenda, but several studies have highlighted the economic and demographic effects of massive emigration in eastern EU Member States. More recently, the COVID-19 pandemic has disrupted the functioning of free movement. Economic integration theory assumes that migration continues until wages are equalized in the receiving and sending countries. This paper analyses the perception of intra-EU mobility in the literature and empirically tests whether there is a relationship between the dynamism of income growth in the receiving (Germany, Austria and Spain) and sending (Central and Eastern European) countries, and the dynamism of migration. The empirical results do not support the neoclassical assumption that an equalization mechanism can function, even in the long run. To cope with recent challenges, this paper argues that free movement should not be considered as an element of a spontaneous market mechanism, but as an economic-political product, based on a constitutional order.

Open access

Abstract

The Central and Eastern European countries have made considerable economic progress since the capitalist transformation. This paper investigates whether there is a co-movement between two factors of well-being, improvement of economic and health status between 1995 and 2018 compared to the six founding European Union (EU) member states. Applying the Pedroni- and Fisher-type cointegration test and a panel vector error correction model, our estimations suggest that there is a mutual causal relationship between economic convergence measured in GDP per capita and health status convergence measured by life expectancy. The long-term bi-directional effects are also proved by impulse response functions. Using the same econometric methods, the examination of the relationship between government health expenditure and life expectancy indicates that governmental health expenditure promotes the health status convergence. This study concludes that the FDI-based, low-wage growth model of the Central and Eastern European countries has not impeded the convergence in both factors of well-being to the founding EU member states. The results demonstrate that the improvement of the healthcare system may be a channel for the acceleration of convergence.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gabriella Inczédy-Farkas
,
Judit Benkovits
,
Nóra Balogh
,
Péter Álmos
,
Beáta Scholtz
,
Gábor Zahuczky
,
Zsolt Török
,
Krisztián Nagy
,
János Réthelyi
,
Zoltán Makkos
,
Ákos Kassai-Farkas
,
Anikó Égerházy
,
Judit Tűzkő
,
Zoltán Janka
,
István Bitter
,
György Németh
,
László Nagy
, and
Mária Judit Molnár

A multifaktoriális betegségek patogenezisének vizsgálata a posztgenomiális éra nagy kihívása. Egyes pszichiátriai kórképek – mint például a szkizofrénia – hátterében erős genetikai determináció figyelhető meg. A pszichiátriai betegségek kezelésére használatos antipszichotikumok és antidepresszánsok gyakran nem kívánt mellékhatásokat eredményeznek, amelyek alapjai szintén genetikailag kódoltak. A krónikus multifaktoriális betegségek vizsgálatában fontos szerep jut a nagyszámú minta tárolására és azok klinikai adatokkal való összekötésére lehetőséget adó biobankoknak, amelyek építése világszerte folyik. Hazánkban is számos ilyen gyűjtemény kialakítása van folyamatban. Az első hazai neurológiai és pszichiátriai biobankhálózat a Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság által működtetett NEPSYBANK volt. A hazai biobankok hálózattá formálása a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal NEKIFUT programjának szervezésében jelenleg zajlik. Közleményünkben egy olyan konzorciális biobankról (SCHIZOBANK) számolunk be, amelynek építését a hazai akadémiai szféra és gyógyszeripar kezdeményezésére a Schizo-08 Konzorcium vezetése mellett öt nagy hazai pszichiátria centrum klinikusai végzik. A SCHIZOBANK felépítése, logisztikája, informatikai háttere ismertetése mellett áttekintjük a biobankok jelentőségét, és számba vesszük a nemzetközi szkizofréniabiobank-kezdeményezéseket. A SCHIZOBANK erőssége a betegek rendkívül részletes fenotipizálása mellett, hogy egyes biológiai minták (RNS és plazma) levétele az akut pszichózis és a remisszió állapotában is megtörténik. Így nemcsak statikus genomikai jellegzetességek, hanem a betegség kórlefolyása során dinamikusan változó génexpressziós, proteomikai és metabolomikai markerek vizsgálatára is lehetőség nyílik. A SCHIZOBANK nemcsak a konzorcium tagjai, hanem külső kutatók számára is elérhető. Célunk a más országok biobankjaival való harmonizálás is.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lajos Sándor Kiss
,
Tamás Szamosi
,
Tamás Molnár
,
Pál Miheller
,
László Lakatos
,
Áron Vincze
,
Károly Palatka
,
Zsolt Bartha
,
Beáta Gasztonyi
,
Ágnes Salamon
,
Gábor Horváth
,
Gábor Tamás Tóth
,
Klaudia Farkas
,
János Banai
,
Zsolt Tulassay
,
Ferenc Nagy
,
Mária Szenes
,
Gábor Veres
,
Barbara Dorottya Lovász
,
Zsuzsanna Végh
,
Petra Anna Golovics
,
Miklós Szathmári
,
Mária Papp
, and
Péter László Lakatos

Az adalimumab a tumornekrózis-faktor-alfát célzó, teljesen humán monoklonális antitest, amely randomizált klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult a Crohn-betegség kezelésében. A jelen tanulmányban a szerzők célja a középtávú klinikai hatásosság és a nyálkahártya-gyógyulás prediktorainak meghatározása volt a magyarországi speciális gasztroenterológiai centrumokban adalimumabkezelésben részesülő Crohn-betegekben. Módszer: A tanulmányba 201 Crohn-beteget vontak be. A klinikai adatok prospektíven kerültek rögzítésre, majd később feldogozásra (férfi/nő arány: 112/89; median életkor: 24 év; időtartam: nyolc év). Korábbi infliximabterápiában 97 (48,3%) beteg részesült, párhuzamosan kortikoszteroidot kapott a betegek 41,3%-a és azathioprint a betegek 69,2%-a (mindkettőt: 26,4%). Eredmények: A klinikai javulás és remisszió aránya a 24. héten 78% és 52%, illetve az 52. héten 69,4% és 44,4% volt. Az endoszkópos kép javulása, illetve a nyálkahártya-gyógyulás a betegek 43,1 és 23,6%-ában volt kimutatható. Logisztikus regressziós modellben a 12 hónapos klinikai kimenetel független prediktorai a klinikai válasz és normális C-reaktív fehérje a kezelés 12. hetében, a kombinált immunszuppresszió szükségessége az indukciós kezelés során, a rövidebb betegségtartam és a dohányzás voltak. A kezelés 12. hetében mért normális C-reaktív fehérje, a 24. héten tapasztalt klinikai remisszió, a korábbi relapsusok gyakorisága és a dohányzás állt összefüggésben a nyálkahártya-gyógyulás mértékével. A dózis emelésére a betegek 16,4%-ának volt szüksége. A párhuzamos azathioprinkezelés és a 12. héten tapasztalt klinikai remisszió csökkentette a dózisemelés esélyét. Következtetés: Az adalimumabkezelés során a középtávú klinikai hatékonyság és a nyálkahártya-gyógyulás előrejelzésében meghatározó tényezők a 12. héten tapasztalt klinikai hatékonyság és normális C-reaktív fehérje, a kombinált immunszuppresszió szükségessége, a luminalis betegség és a dohányzás voltak. A párhuzamos azathioprinkezelés csökkentheti a dózisemelés valószínűségét. Orv. Hetil., 2011, 152, 1433–1442.

Open access