Search Results

You are looking at 1 - 10 of 28 items for

  • Author or Editor: Beáta Nagy x
Clear All Modify Search

A hála gyakorta átélt társas érzelmeink egyike. Jellemzően olyan helyzetekhez kötődik, amelyekben azt észleljük, hogy a másik személy (szándékos) cselekvése ránk nézve pozitív következménnyel jár, vagyis számunkra valamilyen módon hasznos. A hála megjelenhet vallási kontextusba ágyazottan vagy attól függetlenül, egy olyan általánosabb életszemlélet részeként is, amely az életünk pozitív aspektusainak felismerésével és fokozott értékelésével függ össze. A kétezres évektől kezdve (döntően a pozitív pszichológia térnyeréséhez kapcsolódóan) ugrásszerűen megnőtt a hálával kapcsolatos tudományos publikációk, azon belül is főként a hála és egyes személyiségvonások, a jóllét, a pszichopatológiák, a társas kapcsolatok és a megküzdés összefüggéseit feltáró empirikus kutatások száma. A jelen tanulmány célja egyfelől annak bemutatása, hogyan gondolkodik a pszichológia tudománya a hála természetéről, milyen módon konceptualizálja és teszi mérhetővé azt; másrészt azoknak a kutatási eredményeknek az áttekintése, amelyek a hála átélése és kifejezése, valamint a mentális egészség és boldogság közötti összefüggéseket vizsgálják. Végül olyan terápiás intervenciók is említésre kerülnek, amelyek hatékonynak bizonyultak a hála, és azon keresztül a jóllét fokozása szempontjából.

Restricted access

Ha életünk során olyan helyzetbe kerülünk, hogy kénytelenek vagyunk szembesülni egészségünk elvesztésével, egy krónikus betegség mindennapjainkra gyakorolt irreverzibilis hatásával, az ennek következtében létrejövő változások egyaránt érintik személyiségünk kognitív, emocionális, fiziológiai, szociális és spirituális dimenzióit. A krónikus beteggé válással addigi világképünk megrendül, korábbi kognitív sémáink összeomlanak, és így elveszíthetjük azokat a tájékozódási pontokat, amelyek életünk korábbi szakaszaiban létünk biztonságát jelentették. A betegség ugyanakkor pozitív irányú változásokat is hozhat életünkbe azáltal, hogy lehetőséget ad például egy új életfilozófia és optimistább életszemlélet kialakítására, az élet nagyobb megbecsülésére és a megbocsátás átélésére. Az utóbbi évtizedek egészségpszichológiai és valláspszichológiai vizsgálatai alapján a krónikus beteggé válás traumáját követő, a fentiekben említett konstruktív megoldások szoros összefüggésben vannak életünk vallásos/spirituális dimenziójával. Jelen tanulmányban a szerző szakirodalmi adatok alapján áttekinti a vallás/spiritualitás és az egészség közti kapcsolat lehetséges hatótényezőit, néhány, a krónikus betegségek és a spiritualitás összefüggéseit leíró elméletet, és ezekhez kapcsolódó klinikai vizsgálatokból származó eredményt. Bemutatásra kerülnek továbbá olyan kutatások, amelyek a vallásnak/spiritualitásnak az orvos–beteg kapcsolatra gyakorolt hatását, az abban betöltött szerepét elemzik, és ezzel összefüggésben olyan vizsgálati eszközök, amelyek a páciensek vallási/spirituális elköteleződésének és gyakorlatának megismeréséhez nyújtanak gyakorlati segítséget.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A koraszülött gyermekek fejlődésének vizsgálata népegészségügyileg kiemelt terület, mivel százalékos arányuk nem csökken számottevőn az orvostudomány előrehaladásával. Célkitűzés: A koraszülött gyermekek pszichomotoros fejlettségi szintjének leírása potenciálisan befolyásoló környezeti tényezőkkel összefüggésben. Módszer: 2500 gramm alatti születési súlyú, a vizsgálat idején kétéves kisgyermek (n = 75) pszichomotoros fejlődése, otthoni környezetének minősége, szociodemográfiai háttere. Eredmények: A biológiai rizikót jelentő kisebb születési súly és hosszabb kórházi tartózkodás alacsonyabb fejlődési kvócienssel társul. A gyermeknélkülözés, valamint a gyermeket alacsony mértékben érő kognitív stimuláció és anyai empátia negatívan hat a fejlődési hányadosra, születési súlytól függetlenül. Az alacsony szocioökonómiai státuszt jellemző változók növekvő számú megjelenése, mint alacsony anyai iskolázottság, apa munkanélkülisége vagy kisebbségi csoporthoz tartozás, erősödő teljesítményromlással társul. Következtetés: A vizsgált társas-környezeti tényezők, a biológiai rizikón túl, már kétéves korban befolyásolják a koraszülött gyermekek fejlődését. A szerzők ajánlják a környezeti rizikótényezők mentén a legveszélyeztetettebbek minél korábbi szűrését, valamint fejlesztő intervenciók biztosítását, így megelőzve későbbi mentális, motoros nehézségek kialakulását. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 31–38.

Restricted access

Bevezetés: Az egészségi állapot kapcsolata a megküzdési stratégiákkal (coping), illetve az érzelmi intelligenciával, nemzetközileg széles körben kutatott, azonban erdélyi és magyarországi serdülőkkel végzett összehasonlító vizsgálati adatok a szakirodalomban nem állnak rendelkezésre. Célkitűzés: Serdülők egészségindikátorainak, érzelmi intelligenciájának és megküzdési stratégiáinak elemzése és e tényezőknek az egészségi állapottal való összefüggéseinek vizsgálata egy nemzetközi kutatás keretében. Módszer: A szerzők 390, 13–19 éves debreceni és érmihályfalvi serdülő egészségi állapotát, megküzdési stratégiáit és érzelmi intelligenciáját vizsgálták. Eredmények: A stresszhelyzetben alkalmazott adaptív (azaz problémafókuszú) megküzdési mechanizmusok alacsonyabb depresszióértékkel, valamint jobb pszichés közérzettel jártak együtt, mint a maladaptívak (úgymint emóciókiürítés, önbüntetés, figyelemelterelés). A magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező serdülők alacsonyabb depressziószinttel és jobb pszichés közérzettel rendelkeztek, mint társaik. Következtetések: Komoly prevenciós és intervenciós népegészségügyi program lehet a minél fiatalabb életkorban intézményileg elindított érzelmi intelligencia és coping készségfejlesztés. Ez primer prevenciós szinten megalapozza a fiataloknál az egészségtudatos szemlélet kialakulását és a személyiségfejlesztő hatást. Orv. Hetil., 2014, 155(34), 1353–1360.

Restricted access

Absztrakt:

A művi abortusz olyan esemény, amelyet elsődlegesen a nők nézőpontjából vizsgálnak a kutatások, akár a döntés oka, akár annak következménye a kérdés. Pedig minden egyes terhességmegszakítás (éppúgy, ahogy a várandósság létrejötte) érint egy férfit is, ezért fontos volna, hogy minél több ismeretünk legyen a férfi partnerek művi abortusszal kapcsolatos megéléséről, saját igényeiről és szükségleteiről. Összefoglalónkban az abortuszellátás gyakorlata szempontjából vizsgáljuk a férfi partnerek helyzetét és szerepét. A rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint a férfiak bevonása az abortuszellátásba részben a saját érzelmi egyensúlyuk, részben pedig a nő alkalmazkodásának elősegítése miatt fontos. A hangsúlyosabb szerepvállalás jelentheti egyrészt a részvételt az abortusz előtti tanácsadáson, a nő elkísérését a terhességmegszakításra, a férfi partner jelenlétét az abortusz megtörténtekor, illetve az abortusz utáni gondozásban való részvételt. A kutatások eredményei szerint a fentiek mindegyike pozitív kapcsolatban áll a nő kedvező abortusztapasztalataival (amennyiben a nő a férfi bevonását támogatja) és így gyorsabb felépülésével. A férfi partnerek fokozottabb jelenléte az abortuszellátás folyamatában a szolgáltatók oldaláról lehetőséget ad a megfelelő, saját igényekhez igazított tájékoztatásra is (magáról a beavatkozásról, a lehetséges következményekről vagy a fogamzásgátlás lehetőségeiről stb.). Az érintett férfiak bevonása az ellátás folyamatába, valamint az igényeikhez, elvárásaikhoz igazított információátadási, tanácsadási és intervenciós gyakorlatok alkalmazása támogatja a párok közös és informált döntését, a fogantatásért, illetve fogamzásgátlásért vállalt közös felelősségvállalást, és mindezen keresztül segítheti a művi terhességmegszakítások számának csökkenését is. Orv Hetil. 2019; 160(18): 694–699.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A dadogás témakörével összefüggő analitikus és rendszerszemléleti elméleteket számba véve szükségessé vált azok aktualizálása. Célkitűzés: A vizsgálat célja, hogy rámutasson olyan összefüggésekre, amelyek a frusztrált megkapaszkodás ösztönéből eredeztethetők, ám jelenünkre új kontextusba helyezhetők. Módszer: 48 dadogó személynél két kérdőívet alkalmaztunk. A Rosenberg-féle Önértékelési Skála a gyermekek magukról alkotott képét, a Gyermek Multidimenzionális Szorongás Skála szorongásuk mértékét mutatja meg. Az első kitöltés során magukra vonatkoztatva, a második során egy hétköznapi, ép beszédű emberre gondolva kellett kitölteniük azokat. Eredmények: Beigazolódott az a hipotézis, amely szignifikáns szerepet tulajdonít a dadogók önértékelésében a beszédzavaruknak. Eszerint szorongásuk szignifikáns fokát teszi ki a deficitjük. Nem várt eredmény, hogy a lányok a fiúkhoz közel hasonló szorongásszintet tulajdonítanak az ép beszédű embereknek, valamint a másokra vonatkoztatott önértékelésszintben sincs szignifikáns különbség közöttük. Következtetések: Az evolúciós pszichológia tézise szerint a nők mint családösszetartók számára fontosabb a beszéd adekvát használata. Mindez eredményezheti, hogy a dadogásra kardinális mértékű hátráltató tényezőként tekintenek. Orv. Hetil., 2016, 157(21), 825–829.

Restricted access

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség a belek krónikus, hullámzó lefolyású, ismeretlen eredetű gyulladásos betegsége, amelynek két gyakori formája a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség. Célkitűzés: A szerzők arra keresték a választ, hogy milyen specifikus pszichés faktorok rontják a gyulladásos bélbetegek életminőségét, illetve milyen a gyulladásos bélbetegek életminősége az egészséges személyek és asztmás betegek életminőségéhez képest. Módszer: A vizsgálatban 269 személy vett részt (kontrollcsoport 115 egyén, 67 Crohn-beteg, 25 colitis ulcerosás és 62 asztmás beteg). A következő módszereket használták: WHO Jól-lét Index, Betegségteher Index, SIBDQ, AQLQ(S), tartalomelemzés. Eredmények: A vizsgálat alapján mind a szubjektív jól-lét, mind a betegségteher a bélbetegségben szenvedőknél szignifikánsan a legrosszabb volt. A gyulladásos bélbetegek számára kidolgozott, életminőséget mérő kérdőív eredményei szerint a gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeket a nem béleredetű tünetek és az érzelmi problémák zavarják a leginkább, ezeket követik a béltünetek és a szociális kapcsolatok nehezítettsége. A bélbetegek számára készült interjúkérdések tartalomelemzése egyértelműen alátámasztotta a kérdőíves vizsgálat eredményeit, illetve kiemelkedtek a társas élet nehézségei, a párkapcsolati problémák, a munkahelyi nehézségek és a béltünetekkel való megküzdés. Következtetések: Szükséges lenne több figyelmet fordítani a gyulladásos bélbetegek pszichés gondozására, életminőségének javítására és betegségükkel való együttélésük segítésére, különösen az interperszonális kapcsolatok terén. Orv. Hetil., 2012, 153, 1511–1519.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A neonatológia fejlődésével a koraszülöttek életben tarthatóságának határai kitolódtak, így nőtt az utóbetegségekkel túlélők aránya. A koraszülöttek későbbi életminőségét, életkilátásait és szociális integrációját leginkább befolyásoló kórképek a retinopathia prematurorum (ROP), az intraventricularis haemorrhagia (IVH) és a bronchopulmonalis dysplasia (BPD). Célkitűzés: A 2500 gramm alatti születési súlyú (LBW) kisgyermekek kétéves kori pszichomotoros fejlődésének leírása a leggyakoribb utóbetegségek (ROP, IVH, BPD) tekintetében. Módszer: Vizsgálati mintánkat 200 LBW-kisgyermek alkotta kétéves korban. A pszichomotoros készségeket a Brunet–Lézine-féle fejlődési skálával mértük fel, valamint az újszülöttkori zárójelentéseket elemeztük retrospektív módon. Eredmények: A születési súly az életkori korrekciót követően is pozitívan korrelált a kétéves kori fejlődési kvócienssel (FQ), míg a kórházi tartózkodás hossza negatívan. Az utóbetegségek közül az I/II. stádiumú újszülöttkori IVH nem, a III/IV. stádiumú azonban szignifikáns előrejelzőnek bizonyult az alacsonyabb FQ tekintetében. Hasonló összefüggést találtunk a ROP stádiumaival is, az enyhe fokú nem, a III/IV-es azonban szignifikánsan befolyásolta a kétéves kori pszichomotoros fejlettségi szintet. A BPD-nek nem találtuk jelentős összefüggését az FQ-val. A szignifikánsnak talált kórképek homogenitásvizsgálata azt mutatta, hogy egymástól független hatásokról beszélhetünk. Alátámasztottuk továbbá azon összefüggést, miszerint egy koraszülött minél több betegségben szenved, annál veszélyeztetettebb a későbbi fejlődési elmaradás tekintetében. Következtetés: Ajánljuk az 1500 gramm alatti születési súlyú gyermekek körében a fejlődésük szempontjából leginkább veszélyeztetettek – mint az újszülöttkori súlyos ROP-on és IVH-n átesettek – minél korábbi életszakaszban történő korai fejlesztését az esetleges képességdeficitek csökkentése érdekében és fejlődésük utánkövetését, így megelőzve későbbi mentális, motoros nehézségeket. Orv Hetil. 2020; 161(5): 183–192.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A D-dimer-teszt legfőbb indikációs területe a vénás thromboemboliás betegségek kizárása. A kereskedelemben elérhető különböző D-dimer-tesztek tulajdonságai viszont jelentősen különbözhetnek egymástól, és a velük kapott eredmények is nehezen hasonlíthatók össze. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy összehasonlítsunk három, kereskedelmi forgalomban lévő D-dimer-tesztet, vizsgáljuk az ugyanazon mintán kapott eredmények korrelációját, illetve a vágóértékek optimalizálásával összehangoljuk a tesztek szenzitivitását és specificitását. Módszer: A Semmelweis Egyetemen 158, vénás thromboembolia gyanújával vizsgált beteg plazmamintájában határoztuk meg a D-dimer-szintet három különböző reagenssel. Az egyik tesztet (INNOVANCE D-Dimer) referensnek választottuk, és a másik két teszt (STA-Liatest D-Di; Dia-D-DIMER) esetében vizsgáltuk a teszt eredménye alapján pozitív/negatív betegeket, a vágóérték 0,2–1 µg/ml (fibrinogénekvivalens egység – FEU) közötti változtatása mellett. Khi-négyzet-próbával, illetve a diagnosztikai tesztet jellemző paraméterek számolásával megbecsültük az optimális vágóértéket e tesztek esetében. A D-dimer-szintek korrelációját regressziós analízissel vizsgáltuk. Eredmények: A khi-négyzet-statisztika alapján a STA-Liatest D-Di teszt 0,3 és 1 µg/ml (FEU) között változtatott vágóértékei mellett nincs szignifikáns különbség az INNOVANCE D-Dimer-hez képest. A Dia-D-DIMER esetében, 0,2–0,3 µg/ml (FEU) vágóértékeknél szignifikáns a különbség, 0,4 µg/ml (FEU)-nál határeset, és 0,5–1 µg/ml (FEU) értékeknél nincs egyértelmű különbség a tesztekkel kapott eredmények között. A STA-Liatest D-Di szenzitivitásának értéke 82,7 és 100% között mozgott 0,2–1 µg/ml (FEU) közötti vágóértékek esetében, míg a Dia-D-DIMER-nél 92,3 és 100% közöttiek az értékek. A specificitásértékek 50–96,3%, illetve 35,2–87% között mozogtak. Az optimális vágóérték becslésekor a STA-Liatest D-Di tesztnél a 0,5–0,6, míg a Dia-D-DIMER tesztnél a 0,7 µg/ml (FEU) vágóértéket állapítottuk meg. Következtetés: Minden diagnosztikus laboratóriumnak meg kell határoznia, hogy a vizsgált populációban az általa használt D-dimer-tesztnél mekkora az optimális vágóérték. Orv Hetil. 2019; 160(15): 585–592.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Egészségtudatosságunk fontos szerepet játszik életünkben. A fogalom magában foglalja az egészséggel kapcsolatos attitűdöket és viselkedéseket. Az egészségtudatosságra ható társadalmi háttérváltozók vizsgálata számos korábbi kutatás alapját képezte demográfiai és pszichológiai faktorok mentén. E vizsgálatok azonban általában önálló kérdések alkalmazásával történnek. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy új, egészség-magatartást és egészséggel kapcsolatos attitűdöket vizsgáló kérdőív kialakítása és tesztelése. Módszer: Jelen kutatásban az egészség-magatartás és az egészségtudatossággal kapcsolatos attitűdök vizsgálatára szolgáló kérdőív bemutatása, valamint az erre ható tényezők feltérképezése történt meg egy debreceni mintán (Sportiskolák és Hagyományos Köznevelési Intézmények Tanulóinak Egészségmagatartása = SHTE 2017; n = 256). Eredmények: Az új, fókuszcsoportos beszélgetések tartalomelemzése alapján létrehozott, 10 alskálát tartalmazó, 35 állításos kérdőív megbízhatónak bizonyult a Cronbach-α mutató alapján. Következtetések: A korábbi kutatási eredményekkel egybehangzóan megállapíthattuk, hogy a nem, az apa iskolai végzettsége, a lakóhely típusa, valamint az objektív és szubjektív anyagi helyzet hatása szignifikánsan negatív, míg a sportolás, szubjektív egészségi és edzettségi állapot, valamint a szubjektív vallásosság hatása szignifikánsan pozitív eredményt hozott, tovább erősítve a kérdőív megbízhatóságát. Orv Hetil. 2017; 158(44): 1754–1760.

Restricted access