Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Bea Pászthy x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia nervosa súlyos, potenciálisan életveszélyes betegség, mely korai halálozáshoz, valamint élethosszig tartó szomatikus és pszichoszociális megbetegedésekhez vezethet. Az állapot jelentős testi szövődményeket okoz a növekvő és fejlődő szervezet csaknem minden szervrendszerében. Bár ezek az eltérések a betegség gyógyulásával, a táplálkozási/táplálási rehabilitációval túlnyomó részben javulnak, némely elváltozás irreverzíbilis marad.A közlemény az elmúlt két évtized idevágó közleményeinek áttekintése alapján összefoglalja a gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia nervosa szomatikus szövődményeinek evidenciákon alapuló szakirodalmát. Tárgyalja az akut tüneteket, kiemelten foglalkozik a só–víz háztartás zavaraival és az újratáplálási szindrómával, valamint részletezi a kardiovaszkuláris komplikációkat. Összefoglalja a gyermek- és serdülőkori anorexiára speciálisan jellemző elváltozásokat: a csont ásványianyag-tartalom csökkenését és az osteopenia lehetséges terápiás lehetőségeit, valamint a hossznövekedésbeni elmaradást.A szakirodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy a gyermek- és serdülőkori anorexia nervosa szomatikus szövődményei különböznek a felnőttek megbetegedéseitől. A sajátságos klinikai megjelenés, a korai kezdet és a hosszú távú következmények ismeretének hiánya miatt szükséges külön tárgyalni a gyermek- és serdülőkori anorexia nervosát a felnőttekétől és felhívni a figyelmet a betegség minél korábbi felismerésének és hatékony terápiájának szükségességére. Egyre nő azon evidenciák száma, melyek az anorexia nervosa felismerésében és kezelésében hangsúlyozzák és elengedhetetlenné teszik a multidiszciplináris szakembercsoportok szerepét.

Restricted access

Az anorexia nervosa leginkább gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkező krónikus, az életminőséget jelentősen rontó betegség. A szerzők kurrens szakirodalmi adatokra támaszkodva mutatják be a kórkép heterogenitását, a korai kezdetű formák speciális diagnosztikus megfontolásait. Az elmúlt évtized tudományos kutatásai arra világítottak rá, hogy korábban az etiopatogenezis szempontjából dominánsnak gondolt pszichológiai, családi, társadalmi tényezők (soványság iránti kulturális preferencia, kedvezőtlen családi működés, perfekcionizmus) mellett a genetikai-neurobiológiai tényezők legalább azonos súllyal esnek latba. Az evészavarok heritabilitása olyan kórképekéhez közelít, amelyeket klasszikusan biológiailag meghatározottnak gondolunk. Jelen dolgozat összefoglalást ad az utóbbi években leginkább vizsgált neurobiológiai, neuropszichológiai kockázati tényezőkről, amelyek a vulnerabilitás biológiai alapját képezhetik. Bár eddig nem sikerült egyetlen közös kockázati tényezőt találni, több olyan eltérés is ismert, amelyek az anorexiás betegek jól elkülöníthető alcsoportjaihoz köthetők. Az endo- és szubfenotípusokban való gondolkodás több betegségben eredményezett célzottabb és hatékonyabb terápiás lehetőségeket, a referátum utolsó részében ennek lehetőségét mutatják be a szerzők az anorexia nervosára vonatkoztatva. Orv. Hetil., 2014, 155(4), 124–131.

Open access

Az evészavarok kialakulásában, fenntartásában szerepet játszanak a családi diszfunkciók. Az evészavaros családokra jellemző a szülők túlvédő magatartása, a gyermekek autonómiájának csökkenése. A családtagok nehezen és nem egyértelműen kommunikálnak egymással, gyakran elkerülik a konfliktusos helyzeteket, érzelmeiket nehezen fejezik ki. Mindezen tényezők hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a diétázásra hajlamos egyénekben kialakuljon ez evészavar. A család protektív tényezőiről keveset tudunk, de a nyílt kommunikáció védelmet jelenthet a káros viselkedésformák kialakulása ellen.

Restricted access

Az evészavarok multidimenzionális betegségértelmezésében az egyéni genetikai meghatározottság mellett a családi környezeten belül az anyai viselkedés szerepe kiemelkedő fontosságú. A transzgenerációs megközelítés egy generációk között fennálló önrontó kör működését feltételezi, mely az anyai evészavar, az anya testsúllyal, alakkal kapcsolatos aggodalma, kontrolligénye, az etetések során tapasztalt problémák, az anyai viselkedéssel kapcsolatos korai maladaptív sémák, illetve a gyermek ezen megnyilvánulásokra adott reakciójának kölcsönhatásából táplálkozik. A jelen irodalmi áttekintés – az evészavarok kialakulásában szerepet játszó tényezők cirkuláris okságot követő jellegét elismerve – egyrészt az anyai evészavar hatásait tárgyalja a perinatális fejlődésre, a gyermek korai testi és mentális gyarapodására, testével való elégedetlenségére, diétázási szokásaira, másrészt a családon belüli interakciós mintázat és a tetten érhető diszfunkcionális működésmódok elemzésével mutat rá az anyai evéssel, alakkal, testsúllyal kapcsolatos kognitív, érzelmi és viselkedési viszonyulások gyermeki fejlődésre gyakorolt additív hatására.

Restricted access

Absztrakt

Az önéletrajzi memória olyan emlékezeti rendszer, amely saját életünk eseményeinek felidézésében segít. Ezek az emlékek lehetnek általánosak vagy specifikusak. A jelen kutatás célja az önéletrajzi emlékezet vizsgálata olyan anorexiás betegek körében, akiknél nem jelenik meg a depresszió mint komorbid zavar, illetve akiknél az anorexia depresszióval társul.

Harmincnyolc anorexiás lány vett részt a vizsgálatban. A kontrollcsoportot 47 lány alkotta. A vizsgálati személyekkel felvettük az Önéletrajzi Emlékezet Tesztet, a Gyermek Depresszió Kérdőívet, valamint az Evészavar Kérdőívet.

Az anorexiás lányok szignifikánsan kevesebb egyedi emléket hívtak elő a kontrollcsoporthoz képest. Mivel az önéletrajzi emlékezet területén kapott eredmények szerint a depresszió prediktora lehet az önéletrajzi emlékek általános voltának, szükségesnek találtuk a depresszió mértékét kontrollálni. Az eredmények azt mutatják, hogy az anorexia önmagában is hozzájárul az önéletrajzi emlékezet általános voltához és független a depresszió jelenlététől.

A kapott eredmények megerősítik, hogy az anorexiában szenvedő betegek kevésbé rendelkeznek specifikus önéletrajzi emlékekkel, és ha a kórkép depresszióval társul, akkor az önéletrajzi emlékezetük még általánosabb. Az eredmények összhangban vannak azokkal a vizsgálati eredményekkel, amelyek szerint az általános önéletrajzi emlékek túlsúlya lassítja a javulás folyamatát és gyakrabban jár együtt visszaesésekkel. A kapott eredményeknek terápiás konzekvenciájuk van. Fontos lenne az anorexiás betegek önéletrajzi emlékezetének javítása ahhoz, hogy sikeresebb legyen a kognitív terápia. A naplóírás, a konkrét emlékek keresése fontos lenne az anorexiások érzelemszabályozásának javításában.

Restricted access

A divatipar egészségvédelmi szabályozása

Health protective regulation of the fashion industry

Orvosi Hetilap
Authors: Nikolett Bogár, Ferenc Túry, and Bea Pászthy

Összefoglaló. A divatiparra vonatkozó egészségvédelmi szabályozások hiányosak. A karcsúság elérését célzó szociokulturális nyomás a divatiparon belül fokozott, a divatmodelleket gyakran késztetik kórosan alacsony testsúly elérésére, ami pszichológiai abúzusnak felel meg. Ezért a modellek közt az evészavarok prevalenciája magasabb az átlagpopulációhoz képest. A divatvilág veszélyei között ezeken túl a szexuális abúzus, a financiális visszaélések, illetve a fiatalkorúak foglalkoztatásával kapcsolatos szabályozatlanság említendő. A kockázatok csökkentése érdekében fontos volna nemzetközi szabályozásokat bevezetni a divatszakmában. Az erre irányuló kezdeményezések először 2006-ban jelentek meg Spanyolországban: a modellek foglalkoztatásának feltétele volt az egészséges tápláltsági állapot alsó határától minimálisan elmaradó testtömegindex (18,0) elérése. Később Franciaországban az evészavarok gyakoriságának mérséklésére törvénybe foglalták a modellek kötelező egészségügyi vizsgálatát, illetve az utólagosan módosított divatfotók megjelölését. E szabályozások azonban könnyen kijátszhatók. A törvényhozás mellett különböző szervezetek alkottak olyan irányelveket, amelyek a modellek egészségvédelmét szolgálták. Ezek az iránymutatások elsősorban a biztonságos munkavégzésre, a fiatalkorúak foglalkoztatásának korlátozására és az emberi méltóság megtartására irányulnak. A divatszakmában előforduló feszültségek vezettek továbbá olyan nonprofit szervezetek megalakulásához, amelyek a modellek érdekvédelméért dolgoznak. A divatmodellek egészségvédelmét célzó jogi szabályozás a mai kultúrában domináns karcsúságideál megváltoztatását is szolgálná, mert a szociális tanulás révén a divatot követő átlagnépesség utánozza a modelleket. A divatmodellek egészségének védelme tehát népegészségügyi vonatkozással is bír. Orv Hetil. 2021; 162(23): 905–910.

Summary. The fashion industry is lacking sufficient health protective regulations. There is an increased sociocultural pressure to be thin. Fashion models are often forced to reach abnormally low body weight, which can be regarded as psychological abuse. This leads to a higher prevalence of eating disorders among models compared with the general population. Some of the other dangers associated with the fashion industry are sexual harassment, financial exploitation, and unregulated minor labour force. To reduce these risks, it is crucial to introduce international regulations in the fashion industry. The first initiative for such regulations took place in Spain in 2006 when the condition for models’ employment was for their body mass index (BMI) not to drop below 18.0, which is close to the low end of healthy BMI. Later in France, to decrease the prevalence of eating disorders, a legislation on compulsory medical examination for models was made. Also, retouching of photos had to be disclosed. Regulations like these, however, can easily be eluded. Different organisations implemented guidelines, such as establishing safe working conditions, limiting underage labour force, and maintaining dignity to protect models’ health. Tension within the fashion industry led to the formation of non-profit organisations seeking the protection of models’ interest. Regulations protecting models’ health in the fashion industry would encourage society to adjust its predominant ideal for thinness. Just as the general population tends to follow fashion trends portrayed by fashion models, so would they likely imitate the new look of models. Hence, the protection of models’ health goes beyond the fashion industry. It has public health implications as well. Orv Hetil. 2021; 162(23): 905–910.

Open access

Egy korai kezdetű evészavar: A szelektív evés diagnosztikai jellemzői, etiológiája és terápiás lehetőségei

An early onset eating disorder: diagnostic features, etiology and possible therapies of selective eating

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Gyöngyvér Jantek, Mária Gallai, and Bea Pászthy

A szelektív evés — különösen kisgyermekkorban — nem ritka jelenség. Egyes gyermekeknél azonban a köznyelvi értelemben vett „válogatósság” igen súlyossá és tartóssá válhat, szélsőségesen beszűkítve az étkezési repertoárt. A szelektív evés az elégtelen tápanyagbevitel miatt negatívan befolyásolja a gyermek egészségét, a patológiás étkezési szokások pedig kihatnak mind az érintett személy, mint pedig a család jóllétére. A szelektív evés rendkívül gyakori a pervazív fejlődési rendellenességben érintett gyermekek körében, ezenkívül a szorongó, valamint kényszeres vonásokkal jellemezhető gyermekek csoportjában is magasabb előfordulási arányokat tártak fel. Fontos közvetítő változó lehet ezen evészavarban érintettek minden alcsoportjában a szenzoros túlérzékenység, amely egyben egyfajta magyarázattal is szolgál a tünetekre. Jelen tanulmány célja e kevéssé ismert evési probléma bemutatása, áttekintve a témában született kurrens nemzetközi szakirodalmat. Különös figyelmet fordítunk a szelektív evés diagnosztikai kritériumaira, majd részletesen ismertetjük a lehetséges háttértényezőket, kitérve a javasolt terápiás intervenciókra is. Az elméleti ismereteken túl két esettanulmány bemutatásával kívánjuk a szelektív evés felismerésében segíteni a szakembereket.

Restricted access

A lélek képalkotói és laborvizsgálatai. A projektív tesztek és a kérdőívek integrált alkalmazása a gyermek és serdülő pszichodiagnosztikában

The imaging techniques and laboratory test of psyche. The integrative practice of projective measures and questionnaires in child and adolescent psychodiagnostics

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Máté Jambrik, Sára Posta, Ildikó Erni, Laura Csenki, Melinda Cserép, Ildikó Ábrahám, and Bea Pászthy

A jelen tanulmány célja, hogy a gyermek és a serdülő pszichodiagnosztikában használt kérdőíves és projektív eszközök eredményeinek diszkrepanciáját megvitassa. Stephen Finn véleménye szerint mind a két tesztelési forma megbízható, azonban más működési elven alapulnak. Előfordulhat, hogy a két tesztelési forma látszólagosan más eredményt mutat, azonban a diszkrepancia megértése értékes információt adhat a vizsgálni kívánt személyről. Cikkünkben kitérünk arra, hogy a különböző tesztelési eljárások (kérdőívek, projektív tesztek) hogyan működnek, illetve arra is, hogy milyen szerepük lehet a pszichodiagnosztikai folyamatban. Az egyén viselkedésének megértése szempontjából a kérdőívek a laboratóriumi tesztekkel, a projektív tesztek pedig az agyi képalkotó eljárásokkal hozhatók párhuzamba az orvosi diagnosztikában. A projektív eljárások ingeranyagtól függően más módon készítenek „felvételeket” a lélekről, mint ahogy a CT, a PET és az MR a képalkotó diagnosztikában az agyról. A kérdőívek és a projektív eszközök integrált alkalmazása gyakran pontosabb diagnózisalkotást és kezelési terv felállítását tesz lehetővé.

The current study aims to discuss the distinction between the results of various tools used in child and adolescent psychodiagnostic, namely between questionnaires and projective measures. According to Stephen Finn, both methods are reliable but operate based on different principles. It may seem that the two methods of testing present different responses, but understanding discrepancies can provide valuable information about the subject. In our article, we discuss how these various testing methods (questionnaires, projective tests) work, and how they may play a role in the psychodiagnostic process. In our study, we consider for understanding human behaviour, non-projective tests being compared to laboratory tests and projective measures being compared to brain imaging techniques. Projective procedure stimuli elicit different features of the subject’s personality, analogous to imaging diagnostics of medical science (CT, PET and MR). The discrepancy between questionnaires and projective methods can have important indications for both diagnosis and therapy.

Open access

A hazai csecsemőhalandóságban 2019-ben tapasztalt emelkedés lehetséges okainak vizsgálata

Investigation of possible causes of increase in Hungarian infant mortality in 2019

Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Valek, József Vitrai, Lilla Erdei, Gabriella Branyiczkiné Géczy, Bea Pászthy, Attila Szabó, and Miklós Szabó

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon a csecsemőhalandóság 2014 óta folyamatosan javult, azonban 2019-ben az előző évi adathoz képest 11%-kal magasabb érték mutatkozott. Célkitűzés: A vizsgálat célja a 2019. évi kedvezőtlenebb csecsemőhalálozási mutató lehetséges összetevőinek feltárása. Módszer: A 2018. és 2019. évi csecsemőhalálozási adatokat hasonlítottuk össze a csecsemő kora, a halál oka és a gyógyintézeti, illetve nem gyógyintézeti elhalálozás szerint. A vizsgálathoz a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk. A trendvizsgálatnál 2010-től elemeztük az adatokat. A nem gyógyintézeti haláleseteket 10 évre összevonva járásonként térképesen ábrázoltuk. Eredmények: 2018-ban 304, 2019-ben 335 csecsemő halt meg Magyarországon, a csecsemőhalálozási arányszám 3,4 ezrelékről 3,8 ezrelékre emelkedett. A 2019. évi érték az előző évtizedek trendjére illesztett görbe alapján megfelelt a várható értéknek. 2019-ben a 0–27 napos csecsemőhalálozás alig változott a 2018. évihez képest, a 28–364 napos korban bekövetkezett halálesetek száma viszont növekedett. A vizsgált évben 59%-kal emelkedett a nem gyógyintézeti csecsemőhalálozás. A 2019. évi csecsemőhalálozás növekedéséért 74%-ban a nem gyógyintézeti esetek voltak felelősek. A nem gyógyintézeti halálozás döntő többsége késői csecsemőkorban következett be. A járásonkénti, 10 évre összevont, nem intézményben elhunyt csecsemők számában és 1000 élve születésre vonatkozó arányában ötszörös területi különbségek mutatkoztak. A halálokok közül a perinatalis szakban keletkező bizonyos állapotok miatt meghalt csecsemők száma emelkedett a leginkább, a nem gyógyintézeti halálozás esetében pedig a hirtelen csecsemőhalál szindrómában meghaltaké. Következtetés: 2019-ben kiugróan magas volt a nem gyógyintézeti, késői csecsemőhalálozás száma és részaránya, ezen esetek feltűnő regionális halmozódást mutattak. A csecsemőhalandóság csökkentésének hatásos eszköze lehetne a jövőben minden egyes csecsemőhalál részletes szakmai értékelése. Orv Hetil. 2021; 162(1): 830–838.

Summary. Introduction: In Hungary, infant mortality has been steadily declining since 2014, but in 2019 it increased by 11% compared to 2018.Objective: The aim of our study is to explore the possible components of the above increase. Method: Ten-year trends of infant mortality were analized and compared by age, cause, place of deaths (hospital or non-hospital environment) and location, using Central Statistical Office data. Results: There were 304 infant deaths in Hungary in 2018 and 335 in 2019. Infant mortality rate rose from 3.4‰ to 3.8‰, however, it was in line with the expected value based on the curve fitted to the trend of previous decades. In 2019, 0–27-day infant mortality basically did not change compared to 2018, while the number of deaths at 28–364 days of age increased. Non-hospital infant mortality increased by 59% in 2019 and these cases accounted for 74% of the total increase in infant mortality; the vast majority of these deaths occurred in late infancy. There were fivefold regional differences in the number of non-hospital infant deaths. Among the causes of death, the conditions related to the perinatal period and sudden infant death syndrome increased the most. Conclusion: In Hungary, the number and proportion of non-hospital infant mortality was remarkably high in 2019 compared to previous years. These cases showed a striking regional accumulation. An effective tool for reducing infant mortality could be an appropriate professional assessment of each infant death in the future. Orv Hetil. 2021; 162(21): 830–838.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Máté, Ildikó Ábrahám, Melinda Cserép, Lilla Grundmann, Zsófia Lendvai, Bea Pászthy, and Péter Tóth-Heyn

Összefoglaló. Az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-) betegek körében az evészavarok előfordulása az átlagpopulációhoz képest körülbelül kétszeresre tehető. Ez a komorbiditás különösen veszélyes mind a magas mortalitási rizikó, mind a súlyos szövődmények lehetősége miatt. Az evészavarban szenvedő, T1DM-mel élő gyermekek és fiatalok hatékony kezelése a diabetológusok, pszichiáterek, pszichológusok, nővérek és dietetikusok összehangolt munkájával valósítható meg. Közleményünkben egy 14,5 éves, T1DM-mel élő, anorexia nervosával diagnosztizált páciensünk multidiszciplináris terápiáját mutatjuk be, kiemelve a különböző szakemberek együttműködésének főbb metszéspontjait. A szoros diabetológiai gondozással párhuzamosan az anorexia nervosa terápiájában a protokollok ajánlásaival megegyezően családterápiát és kognitív viselkedésterápiás elemekkel bővített egyéni terápiát alkalmaztunk. A terápiás folyamat összesen 18 hónapig tartott. Esetünk korábban le nem írt diabetológiai érdekessége, hogy a számottevő súlycsökkenéssel párhuzamosan betegünk inzulinigénye a töredékére csökkent, ami jelentős mértékben érintette a bazálisinzulin-szükségletet is. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.

Summary. The incidence of eating disorders is approximately twice as high in type 1 diabetes mellitus (T1DM) compared to the general population. Comorbidity is related to potentially severe organ complications and consequently higher mortality risk. The effective treatment of eating disorders in T1DM is provided by the teamwork of diabetologists, psychiatrists, psychologists, nurses and dietitians. The purpose of this paper is to present the multidisciplinary treatment of a 14.5-year-old adolescent with T1DM and diagnosed with anorexia nervosa, focusing on the cooperation of the professionals. In line with the current guidelines, both family therapy and cognitive behavioral therapy-informed individual psychotherapy were applied beside the strict diabetes control. Her therapy process lasted 18 months. The unusual diabetological aspect of our case is that the significant weight loss was associated with highly decreased insulin requirement affecting also the basal insulin requirements. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.

Open access