Search Results

You are looking at 1 - 1 of 1 items for

  • Author or Editor: Beatrix Rózsáné Szűcs x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A komposztok érettsége döntően meghatározza azok felhasználását. A komposzt érettségét a fizikai, kémiai és biológiai stabilizáció mértékeként lehet meghatározni. Munkánk célja a különböző nyersanyagok komposztálása során az önhevülés, az oxigénfogyasztás és a szén-dioxid termelés, mint komposzt stabilitási módszerek alkalmazhatóságának vizsgálata, illetve az eredmények összehasonlítása volt.A vizsgálathoz kommunális szennyvíziszap és faapríték 1/1 arányú keverékét (SZI), illetve zöldhulladékot használtunk (ZH). A komposztálás 0–2–4–6 hónapja után vett mintákat vizsgáltuk laboratóriumi körülmények között. Az önhevülési tesztet az ún. Dewar-edényben határoztuk meg. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés mérésére egy, a komposztálás modellezésére alkalmas berendezést használtunk. Az összegzett O 2 -fogyasztási értékeket ábrázoltuk, melyre a biológiai folyamatokat leíró elsőrendű reakciókinteikai függvénykapcsolatot [OUR t =OUR max (1–e -kt )] illesztettük (OUR t : O 2 -felvétel; OUR max : maximális O 2 -felvétel) és meghatároztuk a pillanatnyi O 2 -fogyasztási sebességeket is. A kezdeti, gyors lebontást a 2. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 2d ), a szubsztrát-csökkenést jelentő szakaszt a 6. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 6d ) jellemeztük.Az alapanyag (SZI-0) 7 napos összegzett O 2 -fogyasztása majdnem kétszerese a 2. hónapig kezelt szennyvíziszap és apríték O 2 -fogyasztásának. Zöldhulladék (ZH) komposzt esetében minden mintavételi időpontban nagyobb O 2 -fogyasztási sebességet mértünk, mint a szennyvíziszap és apríték (SZI) komposzt esetében. A 2. naphoz tartozó pillanatnyi CO 2 -termelés sebességének értékeit összehasonlítva láthatjuk, hogy a kezeletlen (0 hónap) v 2d értéke kétszerese a 6 hónaphoz tartozó v 2d értéknek. A Dewar-edényben végzett önhevülési teszt során megállapítottuk, hogy a vizsgált komposztok a hatodik hónapra az V. érettségi fokba sorolhatók, tehát érettnek minősíthetőek. Megállapíthatjuk, hogy mindkét komposzt esetében a 2. naphoz tartozó pillanatnyi O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés sebességével jellemezhetjük jobban a komposztok stabilizációs folyamatát. Mérési eredményeinket összehasonlítva a különböző szakirodalmi adatokkal, nem határozhatjuk meg egyértelműen a komposzt stabilitását. Ez azzal is magyarázható, hogy nincs egységes mérési módszer az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés meghatározására. Az általunk alkalmazott módszer kellően érzékenynek mondható, mivel az önhevülési teszttel már stabilnak mondható anyag esetében is sikerült kimutatnunk a biológiai aktivitás mértékét. A mérési módszer hátránya viszont, hogy meglehetősen költséges, időigényes, szakmai felkészültséget kíván, így komposztáló telepek esetében rutinszerű elemzésre nem alkalmazható. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés fenti módszerrel történő mérésének a komposztok és komposztálási technológiák minősítésében lehet jelentőssége.Az önhevülési teszt eredményeit összehasonlítva az O 2 -felvétel és a CO 2 -termelés maximális értékeivel megállapítható, hogy önhevüléssel a komposztálás elején lehet leginkább különbséget tenni az érettségi fokok között, a komposztálás vége felé ennél érzékenyebb technikát érdemes alkalmazni. Az egyes komposztok mért paraméterei (hőmérséklet, Oa

Restricted access