Összefoglaló. Az ultrahang-elasztográfia az elmúlt évek során egyre növekvő figyelmet kapott a lágyszövetek elaszticitásának vizsgálatában. A módszer használatát az teszi szükségessé, hogy egyes, a mechanikai tulajdonságaikban különböző szövetek hasonló echogenitásúak lehetnek, valamint hogy egy adott szövet megváltozott struktúrája vagy mechanikai tulajdonsága nem minden esetben jár együtt a szövet hagyományos ultrahangképének megváltozásával. Az elmúlt évtizedben a deformációs és a nyírási ultrahang-elasztográfia vált széles körben elérhetővé. Ezen új képalkotási technika egyre nagyobb szerepet tölt be a szülészeti-nőgyógyászati ultrahang-diagnosztikában is. A nőgyógyászatban szerephez juthat az endometriosis és az adenomyosis kimutatásában, valamint a benignus és a malignus cervicalis és ovarialis képletek elkülönítésében. A nőgyógyászathoz hasonlóan a szülészetben is jelentős változást hozhat az ultrahang-elasztográfia: alkalmas lehet a szülésindukció sikerességének, a koraszülés bekövetkezésének és a praeeclampsia kialakulásának előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

Summary. Ultrasound elastography has received significant attention for the assessment and measurement of soft tissue elastic properties in recent years. The advantage of ultrasound elastography lies in the fact that two different tissues can share similar echogenicities but may have other mechanical properties or, on the contrary, mechanical abnormalities of a designated tissue do not necessarily go hand in hand with an altered appearance on a conventional ultrasound image. In the last decade, strain and shear-wave elasticity imaging methods have become the most widely available among commercial ultrasound equipments. The importance of this new method expands rapidly also in the field of obstetrics and gynecology. Ultrasound elastography has a promising role in the diagnosis of endometriosis and adenomyosis and helps to differentiate benign and malignant cervical and ovarian lesions. The use in the prediction of the outcome of labor induction and preterm birth, and in the evaluation of preeclampsia are emerging. Orv Hetil. 2021; 162(18): 690–695.

Absztrakt:

Bevezetés: A menopausalis genitourinalis szindróma gyakorisága postmenopausában 40–57%. Terápiájában szerepet kap a frakcionált mikroablatív CO₂-lézer-kezelés, a módszer hatékonysága azonban mindmáig nem ismert teljes bizonyossággal. Célkitűzés: A postmenopausalis vulvovaginalis tünetek enyhítésére CO₂-lézer-készülékkel végzett kezelések hatékonyságának elemzése a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Módszer: Olyan betegek körében végeztünk a vaginalis mucosára optimalizált funkcionált vaginalis rejuvenációs lézerkezelést, akik a menopausa okozta hüvelyi tünetek miatt keresték fel Klinikánk uroginekológiai szakrendelését. A lézerkezelés három ülésben, 4–6 hetes időintervallumokban történt. Minden páciensnél meghatároztuk a ’vaginal health index’-et (VHI) mint objektív mérőszámot, valamint értékeltük a szubjektív panaszokat vizuális analóg skálával (VAS) minden kezelés előtt és négy héttel az utolsó kezelés befejezése után. A statisztikai elemzést párosított t-próbával végeztük; szignifikánsnak tekintettük, amennyiben p<0.05. Eredmények: 51 páciens került beválogatásra (életkor 57,0 ± 9,9 év). A VHI kezelés előtti átlagos pontszáma 14,0 ± 4,9 volt, majd az első kezelés után 15,0 ± 4,7, a második kezelés után 18,2 ± 4,6, a harmadik kezelés után pedig 19,5 ± 4,9 pontszámra nőtt. A VHI pontszámának növekedése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. A VAS kezelés előtti átlagos pontszáma 15,6 ± 14,1 volt, majd az első kezelés után 9,0 ± 10,8, a második kezelés után 5,9 ± 9,2, a harmadik kezelés után pedig 3,4 ± 7,5 pontszámra csökkent. A VAS pontszámának csökkenése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. Következtetések: A hüvely frakcionált CO₂ mikroablatív lézerkezelése szignifikánsan enyhíti a páciensek postmenopausalis vulvovaginalis tüneteit, mind a páciensek szubjektív értékelése, mind a kezelőorvos által felvett objektív skála alapján. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1617–1622.

Absztrakt:

A percutan nervus tibialis stimuláció (PTNS) a legegyszerűbb, legkevésbé invazív és jól tolerálható neuromodulációs eljárás az alsó húgyutak és a székletürítés működését befolyásoló terápiás elektrofiziológiai technikák között. A PTNS során a medencefenéki izmok és a húgyhólyag afferens idegeinek stimulációja történik a sacralis plexuson keresztül (S2–4) a nervus tibialis posterior felől egyszer használatos vékony tűelektróda és többször használatos stimulátor segítségével. A széles körű klinikai használat ellenére hatásmechanizmusa nem pontosan ismert. Hatásosnak tekinthető túlműködő hólyag szindróma kezelése során, alkalmazása az Európai Urológiai Társaság vizeletincontinentia-irányelvének megfelelően javasolt antimuszkarinterápiára refrakter nőbetegek esetében. Túlműködő hólyagszindrómában kezelési hatékonysága a sacralis ideg neuromudulációjához hasonló. 2003 óta alkalmazzák székletincontinentia terápiájaként, szerepe azonban a megfelelő vizsgálatok hiánya miatt egyelőre kérdéses. A hagyományos kezelési lépések hatástalansága esetén a krónikus kismedencei fájdalom terápiájában szintén szerephez jut a PTNS. Jelentős mellékhatás a PTNS használata során nem került leírásra. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1735–1740.

Összefoglalás

A folyamatalapú hidrológiai számításoknak és az azokra épülő vízminőségi, ökológiai elemzéseknek jelentős a bemenő adatigénye, ami a jövőben várhatóan tovább növekszik. A méréstechnológia rohamos fejlődésével a hidrológiai modellek bemenő adatai közül mára a szűk keresztmetszetet lokális és vízgyűjtő léptéken is a felszín alatti viszonyok, és elsősorban a talajok szivárgáshidraulikai tulajdonságainak számszerűsítése jelenti. A helyzetet felismerve a közelmúltban különböző módszertannal több talajtani, talajhidrológiai adatbázist is kidolgoztak. Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a 100 m felbontású hazai talajadatok és európai becslő algoritmusok alapján számított talajhidrológiai paraméterek (i) megbízható bemeneti adatforrást biztosítanak-e, és (ii) a korábban rendelkezésre álló adatállományokhoz képest javítják-e a hidrológiai számítások jóságát talajszelvény szintű vízforgalmi modellben.

Az Erdészeti Tudományos Intézet (NAIK ERTI) két mintaterületén (Fiad és Szalafő) mért meteorológiai és talajnedvesség-idősorok segítségével 5-5 darab talajszelvényszintű vízforgalmi modellváltozatot állítottunk fel Hydrus-1D környezetben. Ezek kizárólag a talajtani paraméterezésükben (réteghatárok helye, telített vízvezető képesség és retenciós görbe együtthatók) tértek el: a talajrétegek jellemzésére felhasználtuk (i) a kalibráció-validáció eredményeit (“legjobbnak vélt” verzió), (ii) a helyszíni mintavételből származó laboratóriumi méréseket, (iii) a mért talajtulajdonságok alapján, az európai becslő függvényekkel (EU-PTF) számított talajhidrológiai tulajdonságokat, (iv) a hazai DOSoReMI adatbázis alapján, az EUPTF- ekkel számított talajhidrológiai tulajdonságokat, illetve (v) az EUSoilHydroGrids térképeket. A modellváltozatokat a mért és számított talajnedvesség-idősorok összevetése (NSME, RMSE, R2) alapján értékeltük. Emellett összehasonlítottuk a számított vízmérlegeket is.

Az öt-öt modellváltozat esetében lényegesen eltért a mért-számított talajnedvességi idősorok illeszkedése. Fiadon egyedül a kalibráció adott elfogadható eredményt (NSME = 0.49), a másik négy változat kifejezetten gyengének bizonyult (három esetben NSME < 0). Szalafőn minden változat pozitív NSME-re vezetett, a kalibráció kiválónak tekinthető (NSME = 0.75). A várakozással ellentétben a mért talajhidrológiai paraméterekre épülő modellváltozatok adták a legrosszabb illeszkedést, míg a hatékonysági rangsorban a kalibrált modellek után az EU-SoilHydroGrids változatok következtek. A szimulációkból levezetett vízmérlegek Fiadon csak kevéssé, míg Szalafőn nagymértékben függtek a talajparaméterezéstől. A vizsgálat fontos tapasztalata, hogy a talajszelvény feltárás gyakorlata – érthető módon – elsősorban nem a hidrológiai modellezés szempontjaihoz igazodik, így az adatbizonytalanság forrása lehet. A vizsgálat eredményei alapján folytatjuk a Balaton vízgyűjtő talajhidrológiai paramétereinek 3D térképezését.