Search Results

You are looking at 1 - 10 of 33 items for

  • Author or Editor: Bereczkei Tamás x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Nem kétséges, hogy Darwin óriási hatást gyakorolt a pszichológiára. Így volt ez már a saját korában, és így van ez napjainkban is. Az evolúcióelmélet számos egzakt magyarázó modellel és kutatási eredménnyel gazdagodott A fajok eredete megjelenése óta. Ezek a magyarázatok új megközelítést és új értelmezési lehetőséget visznek a pszichológiába, amelynek képviselői általában nyitottak ezekre a törekvésekre. Evolúcióelmélet és pszichológia kapcsolata azonban nem teljesen zavartalan, viták és nézeteltérések vannak olykor köztük a természetes szelekció hatásának következményeivel, az állati ősökkel való összehasonlítás lehetőségeivel, vagy az elmélet bizonyíthatóságával kapcsolatban. Az alábbiakban ezekre a dilemmákra térünk ki részletesebben, hangsúlyozva, hogy a vitás pontok megoldási kísérletei húzóerőt jelentenek a darwini elmélet további fejlődésében.

Restricted access

A rokonok, barátok, csoporttársak közötti önzetlenség evolúciós elméletei és kutatási eredményei mára a pszichológiai kézikönyvek standard részeit alkotják. Az idegenek iránti támogatás –amely fajunk egyedülálló sajátossága –azonban sokáig nem kapott megfelelő magyarázatot a darwini alapokon álló pszichológiában. Miért vagyunk nagylelkűek azokkal szemben, akik nem a rokonaink, akiktől nem várhatunk viszonzást, sőt akikkel sohasem találkoztunk és feltehetőleg nem is fogunk? Ugyanaz a kérdés másképpen: miért olyan általánosak és erőteljesek valamennyi kultúrában az együttműködés és szolidaritás normái__

Restricted access

Az evolúciós pszichológia, tagadhatatlan sikerei ellenére, nem tudott megszabadulni azoktól az alapvető metaelméleti problémáktól, amelyek színre lépése óta mindig is terhelték: kizárólagosságigénye, cáfolhatatlanság, az evolúciós környezet bizonytalansága. Az evolúciós pszichológia az elmúlt évtizedben azonban komoly átrendeződést mutat: az adaptív mintázatok keresése helyett a proximatív mechanizmusok kutatása felé fordul. Az a véleményem, hogy úgy tudjuk megakadályozni a spekulációk „gyártását” és úgy tudjuk növelni az evolúciós megközelítés hitelességét, hogy teljes erővel a közvetítő folyamatokra koncentrálunk, és az adaptácionista logika csupán egyfajta alapként, de nem végső (ultimatív), főleg pedig nem egyetlen magyarázatként szerepel. Az eredmények azt mutatják, hogy a szóban forgó élettani és pszichológiai mechanizmusokra tett predikciók eredményesen szembesíthetők a rendelkezésre álló empirikus adatokkal. Ebben persze az is komoly szerepet játszik, hogy az evolúciós pszichológia komoly önkorlátozást végzett az elmúlt évtizedben, amennyiben megszabadult attól a kezdeti vágyától, hogy mindent megmagyarázzon és mindenre ő adja a „végső” választ. Ezzel mára teljes értékű, hiteles tagja lett a pszichológiai tudományoknak.

Restricted access

Az elmúlt évtizedben meglepő fordulatok következtek be a machiavellizmus kutatásában. Miközben az 1960-as, 1970-es évek klasszikus szociálpszichológiai kísérleteinek számos következtetése tarthatónak bizonyult, néhány esetben számottevő újraértelmezésekre került sor. A machiavellisták valóban racionálisan gondolkodó, „hidegfej8” emberek, de úgy tűnik, intenzív érzelmeket élnek át a társas kapcsolataikban, amelyeket viszont jól lepleznek, és ez segítheti a megtévesztés sikerességét. Minden előzetes elvárás ellenére rossz elmeolvasónak bizonyultak, de képesek lehetnek arra, hogy pontos megállapításokat tegyenek potenciális áldozataik tipikus jellemvonásairól, különösen olyan helyzetekben, amelyek lehetővé teszik a manipulációt. Vágynak az azonnali nyereségre, de képesek hosszú távon is gondolkodni, amennyiben rugalmasan igazítják döntéseiket a szituáció pillanatnyi állásához. Mindez összhangban lehet az ún. Machiavelli-intelligencia evolúciós hipotézisével, amely szerint a csalás és a manipuláció központi szerepet játszott a főemlősök — benne az ember — agyának növekedésében és kognitív képességeinek fejlődésében. A társak szisztematikus és eredményes manipulációja valóban erőteljes szelekciós erő lehetett a múltban, de ez valószín 8leg nem az elmeolvasás és intelligencia kidolgozásához vezetett (azt más evolúciós folyamatok végezhették), hanem a környezet specifikus jellemzőinek a pontos kiértékeléséhez, a csoporttársak árnyalt kategorizálásához és a rugalmas döntéshozatalhoz.

Restricted access

Tanulmányunkban a tehetség két aspektusát elemezzük. Az egyik szinten arra a kérdésre keresünk választ, hogy milyen örökletes tényezők tehetők felelőssé a lángész kialakulásáért. Megállapítjuk, hogy a jelenlegi kutatások szerint a tehetség mögött nem fedezhetők fel specifikus gének, de lehetségesek olyan genetikai hatások, amelyek egyfajta emergens szerveződése teremti meg az alapját a lángész kialakulásának – természetesen a különböző környezeti hatásokkal kölcsönhatásban. A másik szintű elemzésben a tehetség evolúciós eredetére kérdezünk rá, és négy olyan humánspecifikus kognitív képesség kialakulását elemezzük, amelyek fontos szerepet játszhatnak a szellemi kiválóság megjelenésében. Nevezetesen arra teszünk kísérletet, hogy megértsük az elmeolvasás, rugalmas gondolkodás, nyelv és kreativitás evolúciós létrejöttét. Ehhez olyan magyarázó model-leket veszünk igénybe, mint a Szociális Intelligencia, Machiavelli Intelligencia, Szexuális Szelekció és Fluid Intelligencia hipotézisek. E magyarázatok megerősítése további kutatásokat igényel.

In this paper, two aspects of talent are analyzed. On the one level, I am looking for an answer to what hereditary factors would be responsible for the development of talent. In the light of the current studies, no specific genes have been found to prescribe talent. However, possible genetic effects with an emergent property of their mutual relationships may create the basis of formation of genius – obviously interacting with the environmental effects. On the other level of analysis I am focusing on the evolutionary background of talent. Four human specific cognitive abilities are analyzed that play important roles in the formation of intellectual excellence: mind reading, flexible thought, language, and creativity. The explanations to the evolution of these abilities include Social Intelligence Hypothesis, Machiavellian Intelligence Hypothesis, Sexual Selection Theory, and Fluid Intelligence Hypothesis. The confirmation of these explanations requires further studies.

Open access
Restricted access

The present study focuses on the relationship between parental bonding and adolescents' risk-takingbehavior. We will show that parental love is predictive of several direct and indirect forms of adolescents' risk taking. Subjects who had received more parental love during childhood were lesslikely to get in dangerous situations, less likely to get injured, and less likely to apply to physical violence for solving conflicts, compared to those with less parental love. They smoked less frequently, consumed less alcohol and used drugs much seldom. These findings were interpreted on an evolutionary framework based on Belsky et al.'s theory. Violence, risk-taking, and noncompliance are considered as ultimate means of acquiring resources for those who loose less than their more beloved peers. A possible alternative explanation is discussed.

Restricted access

Elmeolvasó képességünk, mellyel következtetéseket tehetünk mások mentális állapotára, és ezáltal előre jelezhetjük viselkedésüket, nélkülözhetetlen szerepet tölt be mindennapjaink társas interakcióinak hatékony lebonyolításában. A felnőttkori elmeteória egyéni különbségeinek kutatásában eddig az elmeolvasás mint egyfajta kognitív képesség kapott szinte kizárólagos szerepet. Vizsgálatunkban ezt a felfogást kiegészítve egy motivációs szempontú megközelítésre helyeztük a hangsúlyt, melyet később spontán mentalizációként fogunk részletesen tárgyalni. Ez röviden azt jelenti, hogy társas kapcsolatainkban törekszünk mások gondolatainak és szándékainak a feltérképezésére, és motiváltak vagyunk arra, hogy hipotéziseket alkossunk a másik személy mentális állapotára vonatkozóan. Az elmeteória és machiavellizmus pozitív összefüggésére tett korábbi sikertelen kutatásokra reagálva feltételeztük, hogy nem annyira az elmeolvasás mint képesség, hanem a spontán mentalizáció mint egyfajta késztetés mutat összefüggést a machiavellizmussal. A spontán mentalizáció mérésére egy képi ingeranyagot hoztunk létre, és a kísérleti személyeket arra kértük, hogy írják le benyomásaikat a képen látottakról, majd a válaszokat tartalomelemző módszerrel kódoltuk. A machiavellizmus egyéni különbségeit a Mach-IV teszt segítségével mértük. Eredményeink azt mutatják, hogy lényeges egyéni különbségek találhatók a spontán mentalizáció terén, és ezek a különbségek pozitív korrelációt mutatnak a machiavellizmus pontszámaival. Ezt úgy értelmeztük, hogy aki a többieknél nagyobb késztetést, illetve motivációt mutat arra, hogy belehelyezkedjen mások gondolataiba és feltevéseket hozzon létre a másik elméjére vonatkozóan, az sikeresebb lehet a másik személy félrevezetésében és kihasználásában. A sikeres manipuláció feltétele ugyanis gyakran az, hogy a csaló gondolatban egy lépéssel mindig mások előtt járjon, és törekedjen a másik ember belső világának gyors feltérképezésére. Ez a törekvés (spontán mentalizáció) azonban nem feltétlenül függ össze magával az elmeolvasó képességgel; csak az ezt követő kutatások tisztázhatják, hogy mennyiben tekinthetők különálló mechanizmusoknak, és milyen hatást gyakorolnak egymás kialakulására.

Restricted access

Absztrakt

Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen személyiségjellemzők, viselkedéses változók, illetve narratív jegyek jellemzik a Magas (MM), illetve Alacsony (AM) machiavellizmus- pontszámot mutató egyéneket. 150 egyetemista résztvevőnk két társas dilemmahelyzetben – a közjavak játékának együttműködésre, illetve versengésre sarkalló változatában – hozott döntéseket. A Cloninger-féle Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI) és a machiavellizmus mérésére szolgáló Mach IV. teszt kitöltése mellett arra kértük az egyéneket, hogy indokolják meg az ötfordulós kísérleti játékokban választott stratégiáikat. A machiavellizmus-pontszám pozitív korrelációt mutatott az Újdonságkereséssel. Negatív összefüggés mutatkozott a Mach-érték és a Jutalomfüggés, az Önirányítottság, az Együttműködés és a Transzcendencia pontszáma között. A társas dilemmahelyzetekben a MM-egyének az AM-személyekhez képest érzékenyebbek voltak a társas szituáció jelzéseire, míg az AM-ok döntéseire erőteljesebben hatottak személyiségjellemzőik. E stratégia révén a Magas Machok környezeti tényezőktől viszonylag függetlenül képesek voltak társaik nyereményeit felülmúló hasznot realizálni. A stratégiára vonatkozó indoklások narratív elemzése szerint a versengés helyzetében a MM-ok jelentősen több kognitív tevékenységre utaló igét használtak, mint az AM-személyek. Az együttműködő szituációban az AM-egyéneknél több érzelmekre utaló ige jelent meg, és gyakoribb volt náluk a többes szám első személyű igék használata is, amely a csoporttudat megjelenésére utal.

Restricted access

Az elmeteória - tehát az a képesség, hogy más embereknek önálló mentális állapotokat és tartalmakat tulajdonítunk - fontos szerepet tölt be társas életünkben. Egyfelől megkönnyíti a társakkal való együtt­működést, másfelől lehetővé teszi, hogy manipuláljuk őket saját céljaink elérése érdekében. Vizs­gá­la­tunkban azt a célt tűztük ki, hogy az elmeteória és a társas viselkedésformák bonyolult kapcsolatának néhány alapvető és eddig kevéssé tanulmányozott aspektusát elemezzük. Az elmeolvasó képesség vizs­gálata során a felnőtt kísérleti személyeknek történeteket kellett elemezniük, míg a machiavellizmus és a kooperatív készség szintjének vizsgálata tesztekkel történt. Megállapítottuk, hogy a machiavellizmus erős negatív korrelációt mutat a társas együttműködési készséggel: a mások kihasználására, manipulálására hajló személyek a kooperativitás alacsony szintjét mutatják. Másodszor, szoros összefüggést találtunk az együttműködési hajlam mértéke és az elmeteória mértéke között, amit úgy értelmeztünk, hogy minél jobb elmeolvasó képességgel jellemezhető valaki, annál nagyobb haj­lan­dóságot mutat a másokkal folytatott együttműködésre. Végül, megvizsgáltuk az elmeteória és a machiavellizmus kapcsolatát, és itt nem találtunk szignifikáns összefüggést. Eredményeink nem támasztották alá azt a feltevésünket, hogy azok a személyek, akik könnyebben helyezkednek bele a többiek gondolataiba és értik meg azok szándékait, illetve ismereteit, a többieknél nagyobb hatásfokkal ma­ni­pulálják őket saját céljaik elérésében. Az ered­mények - különösen a harmadik eredmény - értelmezésére felhasználtuk egyrészt a „hideg” és a „me­leg” empátia mint az elmeteória inkább kognitív, illetve inkább emocionális jellegű aspektusainak meg­különböztetését, a morális érzelmek reprezentációjának hiányát és más kognitív magyarázó mo­del­le­ket.

Restricted access