Search Results
You are looking at 1 - 10 of 51 items for
- Author or Editor: Bettina Pikó x
- Refine by Access: All Content x
A modern kultúra jelentősen átformálta a társadalmi valóságot, valamint az emberek életmódját, az egészséghez és betegséghez való viszonyulását. A tudományos haladás korában sokáig a problémák feltárása, a patológiás állapotok kiszűrése volt a középpontban, ami még jelentősebbé vált a 20. században a háborús és egyéb traumák hatására. A pozitív pszichológia fejlődése döntően a második világháború után kezdődött, de főként a 1970-es években erősödött meg. Célja azoknak a tényezőknek a felkutatása és erősítése, amelyek az egyének és közösségek jóllétét segítik elő. A védőfaktorok jelentősége különösen a posztmodern korban nőtt meg, amelyet kockázati társadalomnak is nevezünk. A pozitív egészségpszichológia kutatási eredményei hozzájárulhatnak a népegészségügyi programok hatékony megvalósításához. Ez a kelet-európai térségben különösen fontos, ahol a társadalmi folyamatok kevésbé járulnak hozzá, hogy az egyének belső kontrollját elősegítő stabil önbecsülés alakuljon ki.
Sok vita folyik az egészségi állapotbeli társadalmi egyenlőtlenségekről, különösen az ifjú és serdülő korban. Az irodalom arról számol be, hogy szemben a felnőttkori egyenlőtlenségekkel, fiatal korban bizonyos mérvű kiegyenlítődés tapasztalható. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az egyenlőtlenségek alacsony_t
A társadalmi egyenlőtlenségek testi és pszichikai egészségre gyakorolt hatását számos kutatás igazolta a modern társadalmakban. Ez a hatás azonban az életciklus folyamán nem mutatkozik egyenlő mértékben; gyermek- és felnőttkorban jelentős az összefüggés a társadalmi helyzet és az egészségi állapot között, a serdülők és idősek körében viszont kevésbé nyilvánvaló és koherens a kapcsolat. Míg serdülőkorban, ahol az egészségi állapot szintjén ritkán igazolhatók társadalmi egyenlőtlenségek, a pszichikai állapotban, akár az objektív, de főként a szubjektív társadalmihelyzet-indikátorok hatása egyértelműen kimutatható, mint például a pszichoszomatikus tünetek, az egészség önértékelése vagy a depresszió. Jelen tanulmány célja ezért a középiskolások pszichikai egészségének felmérése a szüleik által meghatározott társadalmi státusz tükrében. Kérdőíves adatfelvételünkre 2008 tavaszán került sor Szegeden, középiskolás diákok körében (N=881). A társadalmi helyzetet a következő mutatókkal mértük: szülők iskolai végzettsége és alkalmazási minősége, valamint a társadalmi helyzet önbesorolása; a függő változók között az egészség önértékelése, a depresszió, az élettel való elégedettség és az optimizmus szerepelt. Eredményeink szerint mind az objektív, mind pedig a szubjektív társadalmihelyzet-mutatók összefüggnek a középiskolások pszichikai állapotával. A szubjektív mutatók szerepe erőteljesebb és grádiensszerű; az objektív mutatók közül a szülők iskolai végzettsége és a végzettséggel összefüggő szellemi foglalkozása, illetve vállalkozói státusza gyermekeik jobb pszichikai állapotával jár együtt; az apa munkanélkülisége viszont a serdülők élettel való elégedettségét rontja.
Ma már köztudott, hogy a megelőzhető halálozás legfontosabb oka a dohányzás, ennek ellenére a fiatal populáció dohányzásának megelőzése ma sem megoldott népegészségügyi probléma. Az orvostanhallgatók dohányzása azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert az egészségügyi szakemberek dohányzáshoz való viszonyulása szerepmodellként érvényesül a betegek körében. Célkitűzés: A jelen kutatás célja a szegedi preklinikai (első- és másodéves) orvostanhallgatók dohányzói státusának, dohányzási gyakoriságának és a dohányzással kapcsolatos attitűdjeinek megismerése volt. Módszer: Összesen 212 hallgatót vontak be az elemzésbe, az évfolyamok mintegy 50%-a adott információt a dohányzásról, illetve a dohányzással kapcsolatos vélekedéseikről. Az attitűdök megismeréséhez a The Students’ Health and Lifestyle Study, The University of Western Ontario (Kanada) skálájának 20 állítását alkalmazták, amelyek adaptálása már korábban megtörtént. Eredmények: Kimutatták, hogy az 1990-es évek kutatási eredményeihez viszonyítva a dohányosok száma nem csökkent, sőt némi emelkedést figyelhettek meg. Sem az első, sem a második évfolyamon nem volt különbség a férfi és női hallgatók között a dohányzói státus szerint. Több nem dohányzó hallgató fogadja el saját modellszerepét. Következtetések: Az addikciókat érintő interdiszciplináris kurzusok mellett szükség van olyan gyakorlatorientált, betegcentrikus kurzusokra is, ahol a dohányzásról való leszoktatás módszereinek alapjait is elsajátíthatják a hallgatók. Emellett szükség van a dohányzó orvostanhallgatók számára olyan programra, amely segíti a leszokást.
Bevezetés: A stressz-szint már orvostanhallgatók körében is igen magas, ezért fontos lenne felkészítésük a megelőzésre. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki orvostanhallgatók stressz-szintjének, pszichoszomatikus tüneteinek, copingstratégiáinak, valamint az élettel való elégedettségük mértékének vizsgálatát. Módszer: Preklinikai orvostanhallgatókat (N = 155) kérdeztek a Szegedi Tudományegyetemen. Az adatgyűjtésre csoportos formában, önkitöltés útján került sor, önkéntes és anonim módon. Eredmények: A felmérésben részt vevő orvostanhallgatók stresszterheltségi szintje és élettel való elégedettségének mértéke megfelelt a nemzetközi, illetve a hazai adatoknak. Nemek szerint nem volt eltérés az élettel való elégedettség mértékében, a stresszterheltség és a pszichoszomatikus index viszont lányok esetében magasabb volt. Az élettel való elégedettséget elsősorban az észlelt stressz-szint, valamint a copingmódok befolyásolták. Következtetések: Preklinikai orvostanhallgatók stresszterheltsége, pszichoszomatikus tünetképzése, az általuk alkalmazott copingstílusok, valamint az élettel való elégedettség között jelentős összefüggések vannak. Az orvosképzés során szükség van olyan készségek fejlesztésére is, mint a hatékony konfliktusmegoldási vagy stresszkezelési technikák. Orv. Hetil, 2014, 155(33), 1312–1318.
A serdülőkori egészségmagatartást befolyásoló tényezők között a megküzdési mechanizmusok jelentős mértékben kihatnak az egészségmagatartással kapcsolatos döntésekre. A megküzdési mechanizmusok sorában a racionális módok többnyire kedvező, míg az érzelemközpontúak kedvezőtlen egészségmagatartással járnak együtt. A társas megküzdési stratégiák pedig közismerten elősegítik az egészségtudatos viselkedést. Vizsgálatunkban két szociális megküzdési mechanizmus, a Spielberger által kifejlesztett racionális, érzelmekkel szemben védekező (R/ED) skála, valamint a harmóniára törekvő, altruista (NH/A) skála tükrében elemeztük a serdülők egészségmagatartását. Az adatgyűjtés Békés és Csongrád megyei középiskolások körében (14-21 évesek) történt önkitöltéses kérdőív segítségével (N = 548). Kutatási eredményeink megerősítik a megküzdési módszerek fontosságát a serdülők egészségmagatartásával összefüggésben; a racionális megoldások elősegítik a káros szenvedélyek megelőzését, a harmóniára törekvés pedig a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás megelőzése mellett az egészségvédő magatartásra is kedvezően hat.
Pedagógusok élettel való elégedettsége és összefüggése a kiégéssel, valamint a pszichoszomatikus egészség mutatóival
Educators’ satisfaction with life and its association with burnout and indicators of psychosomatic health
Elméleti háttér
A pedagógushivatás a leginkább stresszel telített foglalkozások között található, még a segítő hivatásúakat tekintve is. A kiégés tünetegyüttes előfordulása gyakori a pedagógusok között, amely nagy kihívást jelent, mivel számos negatív következménye lehet, mint az egészségügyi problémák, pl. a depresszió, és a munkával való elégedetlenség.
Cél
Jelen tanulmány célja az volt, hogy a kiégés és egyéb az egészséggel összefüggő jelenség (pl. pszichoszomatikus tünetek, egészségmagatartás, egészség önértékelése) szerepét vizsgáljuk a magyar pedagógusok élettel való elégedettségében, amely a szubjektív jóllét egyik mutatója.
Módszer
Az adatgyűjtés magyar pedagógusok (n = 2068, 23–74 év közöttiek, átlagéletkor = 48,1 év, SD = 8,9 év; 83,5%-uk nő) körében történt 2016–2017 között. A kiégés mérése a Maslach Kiégés Kérdőív pedagógus változatának segítségével történt. A kérdőív tartalmazott kérdéseket az élettel való elégedettségről, a pszichoszomatikus tünetekről és egyéb, egészséggel kapcsolatos témakörökről.
Eredmények
Az adatok megerősítették, hogy a kiégés létező probléma a magyar pedagógusok körében. Különösen a fiatal és férfi pedagógusok vannak veszélyben, ami azzal magyarázható, hogy nem rendelkeznek megfelelő rutinnal e problémák megoldásához. A kiégés alskálái közül a teljesítménycsökkenés (β = –0,21; p < 0,001), és az érzelmi kimerültség (β = –0,18; p < 0,001) játszanak szerepet az élettel való elégedettségben. Az élettel való elégedettség szintén összefüggést mutatott a pszichoszomatikus tünetekkel (β = –0,14; p < 0,001) és a saját egészség értékelésével (β = 0,12; p < 0,001). Az egészséggel kapcsolatos változók tehát hozzájárultak az élettel való elégedettséghez is.
Következtetések
Az eredmények azt mutatják, hogy a kiégés megelőzéséhez nagy szükség lenne intervenciós programokra mind egyéni, mind pedig szervezeti szinten.
A vizsgálat szociodemográfiai, valamint egyéni és magatartási változók dohányzásra és szeszesital-fogyasztásra gyakorolt hatását kívánja igazolni a serdülőkori erdélyi mintán. A 14 és 19 év közötti serdülők (N = 290) önkitöltéses kérdőíves vizsgálatának eredményei szerint a dohányzás életprevalenciájában a következő változók bizonyultak prediktornak: a jó magaviselet és a vallásos hit. Mind az élet-, mind pedig a havi prevalencia esetében a következő rizikótényezőket igazoltuk: az életkort, az egyszülős és újraalakult családi státust, a zsebpénzt, a dohányzó barátokat, a leszokási próbálkozást és a házon kívül töltött esték számát. A szeszesital-fogyasztás tekintetében prediktor tényezőnek bizonyult az életprevalencia szintjén az életkor, a havi prevalencia szintjén az anya iskolai végzettsége és a jó magaviselet, mind az élet-, mind pedig a havi prevalencia szintjén a szeszesital-fogyasztó barátok, a házon kívül töltött esték száma és a vallásos hit. A vizsgált összefüggések tekintetében az életkor és a kortárshatások többszörösen igazolt hatása mellett a mintára nézve kiemelt figyelmet érdemel a házon kívül töltött esték számának kockázatnövelő, a vallásos hitnek pedig a protektív szerepe.
