Search Results
You are looking at 1 - 10 of 53 items for
- Author or Editor: Bettina Pikó x
- Refine by Access: All Content x
Sok vita folyik az egészségi állapotbeli társadalmi egyenlőtlenségekről, különösen az ifjú és serdülő korban. Az irodalom arról számol be, hogy szemben a felnőttkori egyenlőtlenségekkel, fiatal korban bizonyos mérvű kiegyenlítődés tapasztalható. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az egyenlőtlenségek alacsony_t
A modern kultúra jelentősen átformálta a társadalmi valóságot, valamint az emberek életmódját, az egészséghez és betegséghez való viszonyulását. A tudományos haladás korában sokáig a problémák feltárása, a patológiás állapotok kiszűrése volt a középpontban, ami még jelentősebbé vált a 20. században a háborús és egyéb traumák hatására. A pozitív pszichológia fejlődése döntően a második világháború után kezdődött, de főként a 1970-es években erősödött meg. Célja azoknak a tényezőknek a felkutatása és erősítése, amelyek az egyének és közösségek jóllétét segítik elő. A védőfaktorok jelentősége különösen a posztmodern korban nőtt meg, amelyet kockázati társadalomnak is nevezünk. A pozitív egészségpszichológia kutatási eredményei hozzájárulhatnak a népegészségügyi programok hatékony megvalósításához. Ez a kelet-európai térségben különösen fontos, ahol a társadalmi folyamatok kevésbé járulnak hozzá, hogy az egyének belső kontrollját elősegítő stabil önbecsülés alakuljon ki.
A társadalmi egyenlőtlenségek testi és pszichikai egészségre gyakorolt hatását számos kutatás igazolta a modern társadalmakban. Ez a hatás azonban az életciklus folyamán nem mutatkozik egyenlő mértékben; gyermek- és felnőttkorban jelentős az összefüggés a társadalmi helyzet és az egészségi állapot között, a serdülők és idősek körében viszont kevésbé nyilvánvaló és koherens a kapcsolat. Míg serdülőkorban, ahol az egészségi állapot szintjén ritkán igazolhatók társadalmi egyenlőtlenségek, a pszichikai állapotban, akár az objektív, de főként a szubjektív társadalmihelyzet-indikátorok hatása egyértelműen kimutatható, mint például a pszichoszomatikus tünetek, az egészség önértékelése vagy a depresszió. Jelen tanulmány célja ezért a középiskolások pszichikai egészségének felmérése a szüleik által meghatározott társadalmi státusz tükrében. Kérdőíves adatfelvételünkre 2008 tavaszán került sor Szegeden, középiskolás diákok körében (N=881). A társadalmi helyzetet a következő mutatókkal mértük: szülők iskolai végzettsége és alkalmazási minősége, valamint a társadalmi helyzet önbesorolása; a függő változók között az egészség önértékelése, a depresszió, az élettel való elégedettség és az optimizmus szerepelt. Eredményeink szerint mind az objektív, mind pedig a szubjektív társadalmihelyzet-mutatók összefüggnek a középiskolások pszichikai állapotával. A szubjektív mutatók szerepe erőteljesebb és grádiensszerű; az objektív mutatók közül a szülők iskolai végzettsége és a végzettséggel összefüggő szellemi foglalkozása, illetve vállalkozói státusza gyermekeik jobb pszichikai állapotával jár együtt; az apa munkanélkülisége viszont a serdülők élettel való elégedettségét rontja.
Ma már köztudott, hogy a megelőzhető halálozás legfontosabb oka a dohányzás, ennek ellenére a fiatal populáció dohányzásának megelőzése ma sem megoldott népegészségügyi probléma. Az orvostanhallgatók dohányzása azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert az egészségügyi szakemberek dohányzáshoz való viszonyulása szerepmodellként érvényesül a betegek körében. Célkitűzés: A jelen kutatás célja a szegedi preklinikai (első- és másodéves) orvostanhallgatók dohányzói státusának, dohányzási gyakoriságának és a dohányzással kapcsolatos attitűdjeinek megismerése volt. Módszer: Összesen 212 hallgatót vontak be az elemzésbe, az évfolyamok mintegy 50%-a adott információt a dohányzásról, illetve a dohányzással kapcsolatos vélekedéseikről. Az attitűdök megismeréséhez a The Students’ Health and Lifestyle Study, The University of Western Ontario (Kanada) skálájának 20 állítását alkalmazták, amelyek adaptálása már korábban megtörtént. Eredmények: Kimutatták, hogy az 1990-es évek kutatási eredményeihez viszonyítva a dohányosok száma nem csökkent, sőt némi emelkedést figyelhettek meg. Sem az első, sem a második évfolyamon nem volt különbség a férfi és női hallgatók között a dohányzói státus szerint. Több nem dohányzó hallgató fogadja el saját modellszerepét. Következtetések: Az addikciókat érintő interdiszciplináris kurzusok mellett szükség van olyan gyakorlatorientált, betegcentrikus kurzusokra is, ahol a dohányzásról való leszoktatás módszereinek alapjait is elsajátíthatják a hallgatók. Emellett szükség van a dohányzó orvostanhallgatók számára olyan programra, amely segíti a leszokást.
Bevezetés: A stressz-szint már orvostanhallgatók körében is igen magas, ezért fontos lenne felkészítésük a megelőzésre. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki orvostanhallgatók stressz-szintjének, pszichoszomatikus tüneteinek, copingstratégiáinak, valamint az élettel való elégedettségük mértékének vizsgálatát. Módszer: Preklinikai orvostanhallgatókat (N = 155) kérdeztek a Szegedi Tudományegyetemen. Az adatgyűjtésre csoportos formában, önkitöltés útján került sor, önkéntes és anonim módon. Eredmények: A felmérésben részt vevő orvostanhallgatók stresszterheltségi szintje és élettel való elégedettségének mértéke megfelelt a nemzetközi, illetve a hazai adatoknak. Nemek szerint nem volt eltérés az élettel való elégedettség mértékében, a stresszterheltség és a pszichoszomatikus index viszont lányok esetében magasabb volt. Az élettel való elégedettséget elsősorban az észlelt stressz-szint, valamint a copingmódok befolyásolták. Következtetések: Preklinikai orvostanhallgatók stresszterheltsége, pszichoszomatikus tünetképzése, az általuk alkalmazott copingstílusok, valamint az élettel való elégedettség között jelentős összefüggések vannak. Az orvosképzés során szükség van olyan készségek fejlesztésére is, mint a hatékony konfliktusmegoldási vagy stresszkezelési technikák. Orv. Hetil, 2014, 155(33), 1312–1318.
Summary
A prototípusok olyan szociális képzetek, amelyeket az egyén azokról alkot, akiket bizonyos magatartásforma jellemez. Jelen kutatásunk arra koncentrált, hogy a középiskolás fiatalok véleménye szerint milyen jellemvonásokkal bír egy egészségesen vagy egészségtelenül táplálkozó kortársuk. Vizsgálatunkat szegedi középiskolások (15–20 évesek) körében végeztük. Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, amely kiterjedt a minta étkezési magatartásának és az azzal összefüggő társas hatásoknak a megismerésére. Az egészségtelenül, illetve egészségesen étkező egyénre jellemző prototípusokat az ún. Eater Image Scale segítségével térképeztük fel. Eredményeink azt mutatják, hogy az egészségesen táplálkozó egyént egyértelműen a tulajdonságpárok pozitív viszonylatában jellemezték a megkérdezettek, mint például felelősséget vállaló, aktív, sportos, magabiztos, jövőorientált. Az egészségtelenül táplálkozó kortársaikat viszont olyan tulajdonságokkal illették, amelyek a tulajdonságpárok negatív végéhez álltak közel, mint például felelőtlen, passzív, dundi, nem sportos, népszerűtlen. A faktoranalízis eredményei azt tükrözik, hogy jól elkülöníthetők a belső és a külső tulajdonságok, de az előbbieken belül még tovább csoportosíthatók a jellemzők aszerint, hogy az önkontrollt vagy egyéb (például harmóniára vagy éppen annak hiányára utaló) tulajdonságokat tartalmaz-e. Az egészségfejlesztési programoknak hasznos információt nyújthatnak e prototípusok, hiszen érdemes a már meglévő szociális képzetekre alapozni a további attitűdformálást.
Az empirikus vizsgálatok számos oldalról vizsgálják a serdülőkort (Csibi és Csibi, 2013; Költő és Zsiros, 2013), ugyanis számos átalakuláson megy keresztül a gyermek ebben az életszakaszban. Tanulmányunkban megvizsgáltuk a serdülők megküzdési stílusait és összefüggést kerestünk az optimális élmény (flow) és a coping stratégiák megjelenése között. Adatgyűjtésünkre 2012 májusában került sor Debrecenben, három középiskola részvételével (N = 413). Kutatásunk alapját egy önkitöltéses kérdőív alkotta, amely kiterjedt a szociodemográfiai adatokon túl a fiatalok megküzdési módjaira és a flow-, valamint antiflow-élményeire. Adataink azt mutatják, hogy az optimális élmény kialakulásához elengedhetetlen a problémacentrikus coping stratégiák alkalmazása, míg az emóciófókuszú stratégiák antiflow-élmények kialakulását eredményezhetik. Sporttagozaton inkább vegyes megküzdési stílusok használata jellemzőbb, míg általános tagozaton az emóciófókuszú stratégiák kerülnek előtérbe. A nemek vizsgálatánál nem az eddigi eredményeknek megfelelő két élesen elhatárolódó (fiúk: problémacentrikus; lányok: emóciófokuszú) coping stratégiát találtunk, hanem a két nem megküzdési stílusa egyre inkább közeledik egymáshoz, ugyanis a fiúk is alkalmaznak emóciófókuszú, a lányok pedig problémacentrikus coping stratégiákat.
A fiatalokról szóló kutatások az utóbbi időben jelentős figyelmet kaptak hazánkban. Bár tekintélyes számban foglalkoznak vizsgálatok a fiatalok kockázati magatartásával, kevés kvalitatív elemzés próbálta feltárni az összefüggést a társadalmi stressz, a drogfogyasztás, valamint a fiatalok életmódja között. Fókuszcsoportos technikát alkalmazva (150, 16-18 év közötti középiskolás tanuló részvételével) a jelen vizsgálat célja, hogy képet kapjunk a fiatalok drogfogyasztásról alkotott véleményéről. A fiatalok válaszai alapján megállapíthatjuk, hogy tudatában vannak a jelen társadalmi-gazdasági átmenet ellentmondásainak. A bizonytalanság meghatározó forrása a társadalmi stressznek az ő számukra is. A stresszel való megbirkózás stratégiái között gyakran szerepel a cigaretta, az alkohol és a tiltott drogok. A kvantitatív vizsgálatokhoz hasonlóan a legerősebb befolyásoló tényezőnek a barátok csoportkonformitást erősítő hatása bizonyult a drogfogyasztásban.
A tetoválás és a piercing „művészete” archaikus időkre nyúlik vissza. Manapság pedig, posztmodern társadalmunk sokszor tévhitekkel körbevett és negatív reakciókat kiváltó jelensége. Egyre több fiatal vállalkozik arra, hogy testét színesebbé, érdekesebbé tegye. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az ember önmagáról alkotott képe, a saját testéhez, a körülötte lévő világhoz, kultúrához való viszonya átalakulóban van. Kutatásunk során félig strukturált interjú módszerrel két nagy kérdéscsoportot vizsgáltunk. Az első a testmódosításokkal, a tetoválásokkal és/vagy piercingekkel kapcsolatos kérdések körét, a második a jegyekkel kapcsolatos reakciókat, a társadalmi megítélés kérdését tartalmazza. A mintába 10 férfi és 10 nő került be. Az interjúalanyok többsége jól átgondoltan, és nem hirtelen felindulásból jutott el arra a pontra, hogy tetoválást, testékszert csináltasson magának. A motivációk nagyon változatos képet mutatnak, abban azonban megegyeznek, hogy mindenképpen egyfajta önkifejezést hordoznak az egyén számára. Az egyediség kifejezése szinte ugyanolyan erős, mint az önkifejezésé.