Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Birkás Béla x
  • All content x
Clear All Modify Search

Generosity seems to be a cross-culturally ubiquitous feature of life. Helping others is considered as a costly act through which the altruists gain popularity and reputation in their reference group and this elevated reputation will pay off for them in future social relationships. This costly signaling theory has been widely tested in pre-industrial societies. Our purpose was to examine if the assumptions of CST are verifiable in modern, industrial societies. Using a complex experimental procedure with four subsequent phases we could examine reputation-gaining in realistic conditions. We found that more people are willing to offer help to a charity organization when their group mates are aware of their altruistic intention than those whose offer was concealed from the rest of the group. In return, the offered charity service increased the altruist's reputation in the group; in the light of sociometric surveys they gained more popularity than the others. Finally, it turned out that whereas men are more likely to offer potentialhelp in the presence of others, women provide more actualhelp.

Restricted access

Önzetlenség idegenek iránt

Egy evolúciós modell kísérleti ellenőrzése

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Tamás Bereczkei, Béla Birkás, and Zsuzsanna Kerekes

Mindennapi tapasztalat, hogy az emberek gyakran nyújtanak segítséget olyan nehéz helyzetbe került személyeknek, akiket nem ismernek és akikkel kapcsolatban nem merül fel a viszonzás lehetősége. Az evolúciós pszichológia régóta birkózik annak a problémának a megoldásával, vajon hogyan alakulhattak ki és maradhattak fenn az önzetlenségnek azok a formái, amelyek nyilvánvalóan hátrányosak az egyén közvetlen túlélése és szaporodása szempontjából. Az egyik megoldást a reputációs elméletek nyújtják, amelyek szerint a jó cselekedet növeli az altruista csoporton belüli jó hírnevét és tekintélyét (reputációját), ami ahhoz vezet, hogy a jótevő számíthat a jövőben a csoporttársak bizalmára és jövőbeni támogatására. A reputációszerzés evolúciós stratégiáinak és mechanizmusainak egyik legígéretesebb magyarázó modellje az ún. költséges jelzés elmélet. Ez a magyarázat azonban mindeddig csupán az iparosodást megelőző társadalmakra korlátozódott, és nem foglalkozott a modern ipari társadalmak sajátos kihívásaival a proszociális viselkedés tekintetében. Vizsgálatunkban egy karitatív szervezet képviselője 16 szemináriumi csoport 186 hallgatóját kérte fel arra, hogy nyújtson egyszeri támogatást szükségben szenvedő ismeretlen embereknek. Eredményeink azt mutatják, hogy többen vállalnak segítséget akkor, ha felajánlásukat csoporttársaik tudtával tehetik meg, mint abban az esetben, ha szándékuk rejtve marad a többiek előtt. Ráadásul a „nyilvános” csoportokban többen ajánlottak fel költséges –tehát viszonylag nagy ráfordításokat igénylő –támogatásokat, mint az „anonim” csoportokban. A közösség előtt demonstrált altruista vállalások hosszú távú előnyöket kínáltak: azok a személyek, akik hajlandóak voltak részt venni a karitatív támogatásban, nagyobb népszerűségre tettek szert a csoportjukban, mint azok, akik nem ajánlották fel segítségüket. A csoporttársak megkülönböztetett figyelmét –amely elsősorban a megbízhatósággal kapcsolatos kulcsokra vonatkozott –két, eg_

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Rózsa Sándor, Hupuczi Ernő, Martin László, Birkás Béla, Hartung István, Hargitai Rita, Varga József, Láng András, Tiringer István, and Kállai János

Háttér

Az abszorpció mérésére a leggyakrabban a 34 tételes Tellegen Abszorpció Skálátalkalmazzák. Az önjellemző mérőeszköz széles körű elterjedtségének ellenére viszonylag‍csekély azon közlemények száma, amelyek a mérőeszköz részletes pszichometriai jellemzőinekfeltárására (pl. faktorszerkezet, skálák belső konzisztenciája) irányulnak.

Célkitűzés

Vizsgálatunk fő kérdésfeltevése az, hogy az abszorpció mennyire tekinthető önálló, látensdimenziónak, bontható-e további alfaktorokra, illetve az alfaktorokból képzett skálák milyen‍megbízhatóságúak, és mennyivel árnyalják a főskálán szerzett eredményeket. Kíváncsiakvoltunk arra is, hogy az 5-fokozatú Likert-skálás és a dichotóm válaszformátumok‍mennyire befolyásolják a mérőeszköz strukturális validitását és skáláinak belső homogenitását.

Módszerek

Az 5-fokozatú Likert-skálás válaszformátumú TAS-t összesen 1935hallgató töltötte ki, a dichotóm válaszformátumút pedig 399 személy. A mérőeszköz‍strukturális validitását feltáró és megerősítő faktorelemzések (pl. egyfaktoros modell, modellmásodrendű faktorral, bifaktoros modell), valamint parallel-elemzés segítségével‍vizsgáltuk. A kapott alksálák reliabilitását nemcsak a hagyományos módon (Cronbachalfa),hanem az általános faktor kontrollálása mellett is kiszámoltuk (hierarchikus omega,‍magyarázott közös variancia).

Eredmények

Az eredeti 34 tételes változatok (Likert-skálásés dichotóm válaszformátumú), illetve a feltáró faktorelemzések eredményei alapján rövidített‍23 tételes változat megerősítő faktorelemzései során egyértelműen a bifaktoroselrendezések adták a legjobb illeszkedési mutatókat és az általános faktor (főskála) megbízhatósága‍kiváló volt. Ezzel szemben az alkálák reliabilitása, az általános faktor kontrollálásamellett, már nem volt megfelelő. Az alkalmazható faktorok számának meghatározására‍a parallel-elemzés kiváló becslést adott, mind az 5-fokozatú Likert-skálás, mind adichotóm válaszformátum esetében az egydimenziós szerkezetet valószínűsítette.

Következtetések

A kapott eredményeink egyrészről alátámasztják azt, hogy az abszorpció egy látens pszichológiai változónak tekinthető, másrészről pedig a hagyományos statisztikaimódszerek korlátaira hívják fel a figyelmet, és a többféle módszer kombinált alkalmazásának‍hatékonyságát támasztják alá.

Open access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Hargitai Rita, Rózsa Sándor, Hupuczi Ernő, Birkás Béla, Hartung István, Hartungné Somlai Eszter, Tiringer István, Martin László, and Kállai János

Elméleti háttér

A Campbell és munkacsoportja (1996) által kidolgozott Énkép Egyértelműség Skála (Self-Concept Clarity Scale; SCCS) az énkép egyik strukturális jellemzőjének, önfogalmunk világosan és határozottan defi niált jellegének mérésére alkalmas eszköz.

Cél

A tanulmányban bemutatjuk a kérdőív magyar változatát, és értékeljük annak pszichometriai jellemzőit. Módszer: Önbeszámolón alapuló, kérdőíves, keresztmetszeti vizsgálatban 1205 fő (245 férfi , 960 nő; átlagéletkor 27,05 év, SD = 9,8 év) vett részt. Az SCCS mellett a Rosenberg Önbecsülés Skálát (RSES-H), a Szorongásérzékenység Indexet (ASI), a Bizonytalansággal Szembeni Intolerancia (IUS) és a Szkizotípia Személyiség Kérdőívet (SPQ-BH) vettük fel.

Eredmények

A feltáró faktoranalízis egy faktort jelez, amely a variancia 50,8%-át magyarázza. Ezen egydimenziós modell illeszkedése elfogadhatónak bizonyult (CFI = 0,939; TLI = 0,925; RMSEA = 0,079; CI90 = 0,072–0,085). A skála belső konzisztenciája jó (Cronbach-alfa: 0,88). A validitásra vonatkozó eredmények igazolták a nemzetközi adatokat: az önértékelés és az énkép egyértelműség egymással közepesen erősen, pozitívan kapcsolódó, ugyanakkor egymást nem helyettesíthető konstruktumok. Az énkép egyértelműsége közepesen erős mértékben, negatív módon asszociálódik a szorongáshoz kötődő szomatikus és kognitív tünetekkel (ASI), valamint a bizonytalan, kétértelmű helyzetekre/eseményekre vonatkozó negatív reagálási módokkal (IUS). A szorongáson alapuló személyiségvonások mellett igazoltuk az SCCS szkizotípiás érintettség mértékével (SPQ) való negatív kapcsolatát is. Következtetések: Az SCCS magyar verziója az énkép egyértelműségének, világosan artikulált jellegének megbízható és érvényes mérőmódszere, amely általános, pszichés sebezhetőséget, sérülékenységet jelző mérőeszközként támpontul szolgálhat pszichopatológiai tárgyú kutatások mellett a terápiás hatékonyság megítélésében.

Theoretical background

The Self-Concept Clarity Scale (SCCS) developed by Campbell et al. (1996) is suitable for measuring one structural feature of the self-concept, its clearly and fi rmly defi ned nature. Purpose: In this study we present the Hungarian version of the Self-Concept Clarity Scale (SCCS-H) and evaluate its psychometric characteristics. Method: 1205 persons (245 men, 960 women; average age 27.05 years, SD = 9.8 years) participated in a cross-sectional, self-reporting questionnaire-based research. Besides SCCS, the Rosenberg Self Esteem Scale (RSES), the Anxiety Sensitivity Index (ASI), the Intolerance of Uncertainty Scale (IUS) and the Schizotypal Personality Questionnaire (SPQ-BH) were also administered. Results: The exploratory factor analysis revealed one factor, which explained 50.8% of the total variance. The fi t of our one-dimensional model was acceptable (CFI= 0.939; TLI=0.925; RMSEA=0.079; CI90=0.072-0.085). The reliability analysis indicated good internal consistency for the instrument (α=0.88). Construct-validity results are consistent with the literature: self-concept clarity moderately positively correlated with self-esteem, however they are not replaceable constructs. Self-concept clarity is moderately negatively associated with anxiety-based somatic and cognitive symptoms (ASI) and with negative responses to uncertain, ambiguous events/situations (IUS). In addition to anxiety-based personality traits we also verifi ed the negative correlation of SCCS with the degree of schizotypic involvement (SPQ). Conclusion: The Hungarian version of Self-Concept Clarity Scale can be considered a reliable and valid measurement tool for the clear and confi dent nature of self-concept. Being an indicator of general, psychological vulnerability, SCCS may serve both as a reference point for psychopathological research and as a screening tool for mental patients, furthermore for assessing psychotherapeutic effi cacy too.

Open access