Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Borbála Paksi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Magyarországi tendenciák az iskolai prevenció területén

Hungarian Trends in School Based Prevention

Educatio
Author: Borbála Paksi

Absztrakt:

A tanulmány célja az iskolai prevenciós beavatkozások hozzáférhetősége és az iskolák prevenciós aktivitása vonatkozásában a rendszerváltást követő 30 évben azonosítható hazai tendenciák felvázolása és értelmezése.

A rendelkezésre álló kvantitatív és kvalitatív kutatási eredmények alapján a kilencvenes években lassan beinduló, majd az ezredfordulót követően kezdetben elsősorban a hozzáférés (volumen), később a minőségi dimenziók tekintetében is megmutatkozó kedvező tendenciák mára megtorpantak, sok tekintetben visszalépés tapasztalható. Az utóbbi években mind a prevenció hozzáférhetősége, mind a minőségi fejlesztések tekintetében kedvezőtlen folyamatok, a célpopulációban azonosítható prevenciós szükségletekhez és a nemzetközi tendenciákhoz képest fokozódó hiányjelenségek azonosíthatók.

Open access

A szerzők egy-egy, hagyományosan magas és alacsony öngyilkossági rátájú megye reprezentatív mintáján végeztek komplex felmérést, mely során néhány, a vallásossággal kapcsolatos kérdést is feltettek. A felmérés anyagából kigyűjtve megvizsgálták a külső és belső vallásosság és az egészségmagatartás közötti összefüggést. A mintában a vallásos személyek között jóval intenzívebbnek bizonyult az élet értéke és az annak megőrzésére való törekvés: szignifikánsan alacsonyabb az alkoholt fogyasztók és a dohányosok száma, többen utasítják el az öngyilkosságot, kevesebben foglalkoztak ennek gondolatával és sokkal gyakrabban, többen járnak el rákszűrésre, pszichológushoz. A depresszív megbetegedés és az öngyilkossági kísérletek terén szignifikáns különbség nem jelentkezett. Az alacsony öngyilkossági rátájú megyében közel kétszer annyi a katolikus vallású, szignifikánsan intenzívebb a vallásgyakorlás, a hit szerepe a mindennapokban. A talált adatokat figyelembe kellene venni a szomatikus és mentális betegségek megelőzésében egyaránt.

Restricted access

Absztrakt:

A tanulmány egy, a magyarországi pedagógusok internetezési szokásait, az új infokommunikációs eszközök használatával kapcsolatos tapasztalatait, továbbá a modern infokommunikációs technológiákkal és eszközökkel, illetve azok tanórai alkalmazásával kapcsolatos vélekedéseit vizsgáló empirikus kutatás eredményeit mutatja be. A kutatás a magyarországi közoktatási intézmények, illetve az intézményekben fő munkaviszony keretében alkalmazott pedagógusok országos reprezentatív mintáján (132 intézmény, 962 pedagógus) készült, személyes megkereséssel, kevert kérdezési technikával. A tanulmány a magyarországi pedagógusok körében kapott eredmények bemutatása mellett kitér azok hazai általános populációs és nemzetközi kontextusban való értelmezésére is, valamint arra, hogy az eredmények alapján az oktatási intézmények és a pedagógustársadalom mennyiben jelentik az infokommunikációs fejlesztések bázisát, illetve szűk keresztmetszeteit.

Open access

Elméleti háttér: Az elmúlt évtizedben megszaporodtak a testi-lelki betegségek, tünetek és a vallásosság összefüggéseit vizsgáló kutatások, melyek közül az öngyilkosság és a vallásosság kapcsolatára irányuló elemzések megerősítették a szuicid események és a vallásosság közötti negatív összefüggést. Cél: A tanulmány finom területi aggregáltságú adatokon, a kulturálisan viszonylag homogén kistérségekben vizsgálja a vallásosság, illetve a felekezeti struktúra szerepét az öngyilkossági ráták mintázódásának magyarázatában. Módszer: Az összefüggések vizsgálata lépesenkénti lineáris regressziós modellalkotással történt. Az alkalmazott módszer újdonsága a kistérségi aggregáltságú adatokon való modellalkotás. A függő változót 172 kistérség 100 000 lakosra jutó öngyilkossági rátáinak 1989–2010 közötti átlaga képezte. A függetlenváltozó-szett pedig a kistérség lakosainak vallásosságára, illetve felekezeti hovatartozására vonatkozó adatok mellett az öngyilkosságok demográfiai mintázódását megjelenítő indikátorok 1989–2010 közötti átlagértékeit tartalmazta. Eredmények: A kistérségek demográfiai és vallási mutatóit (valláson kívüliek és a különböző felekezetekhez tartozók arányait) megjelenítő változószetten 28,2%-os magyarázó erejű modellt sikerült létrehozni: az egyházon kívüliek nagyobb aránya – a várakozásoknak megfelelően – szignifikánsan magasabb (β = 465; p < 0,001) kistérségi öngyilkossági rátával járt együtt. Amennyiben az egyházon kívüliek aránya nem, csak a különböző felekezetek aránya szerepelt a modellben, akkor megjelent a katolikus vallásúak nagyobb arányának fokozott megóvó hatása (β-értékek: katolikusok aránya esetében –0,743; p < 0,001; protestánsok aránya esetében –0,378; p = 0,002). A fővárosi kerületek adatai esetében nem mutatkozott meg ez a kapcsolat. Következtetések: A kistérségi adatokon végzett elemzések megerősítették a vallásosság – s különösen a katolikus vallás – és/vagy vallási légkör megóvó szerepét az öngyilkossági veszélyeztetettségben. A fővárosi adatok elemzése ugyanakkor azt jelezte, hogy a valláshoz tartozók alacsonyabb aránya és/vagy relatív területi homogenitása mellett ezek a hatások nem mutatkoznak meg.

Restricted access

Pedagógusok, iskola, bizalom – egy mozgalmas évtized változásai

Teachers, Schools, Trust – Changes in a Busy Decade

Educatio
Authors: Krisztián Széll, Anikó Fehérvári, and Borbála Paksi

Absztrakt:

Tanulmányunk három pedagógus-adatfelvétel (2004, 2009, 2014) alapján arra keresi a választ, hogy 2004 és 2014 között miként alakult a pedagógusok által észlelt szervezeti bizalom az iskolákban, az adatfelvételi évek (mint időtényezők) magyarázzák-e a gyakorló pedagógusok bizalmi szintjét, illetve, hogy mely tényezők befolyásolják jelentősen a pedagógusok szervezeti bizalommal kapcsolatos személyes percepcióit. A lineáris regressziós modelleken alapuló eredményeink azt jelzik, hogy a vizsgált 10 éves időszak változásai nem írhatók le lineáris folyamatként: 2004-hez képest 2009-ben bizalomnövekedés, ezt követően 2014-ben viszont jelentős bizalomcsökkenés következett be. Hozzátéve, hogy 2014-ben az egyéni jellemzők helyett már egyértelműen a formális (regionális elhelyezkedés, fenntartó) és informális jellemzők (tantestületen belüli légkör) gyakoroltak jelentős hatást a pedagógusok szervezeti bizalommal kapcsolatos percepcióira.

Open access

Tanulmányunkban a magyar népesség addiktológiai problémáinak feltérképezésére irányuló országos reprezentatív felmérés (OLAAP 2007) általános módszertani hátterét és főbb metodológiai eredményeit mutatjuk be. A bevezető részben röviden ismertetjük a kutatás célját, majd a kutatás szervezési lépései, a vizsgálati minta kiválasztásának stratégiája és a felmérésben használt mérőeszközök bemutatása következik. A felmérésben a dohányzás, az alkoholhasználat és az egyéb pszichoaktív szerek használata mellett a következő viselkedési addikciók prevalenciáját mértük: kóros játékszenvedély (SOGS), evési zavar (SCOFF), problémás internet használat (PIUQ), testedzés addikció (EAI, EDS), kényszeres vásárlás (QABB), munkafüggőség (WART). A további alkalmazott mérőeszközök a következők voltak: Derogatis-féle Tünetlista (SCL-90), Temperamentum és Karakter Kérdőív rövidített változat (TCI), valamint a Barratt Impulzivitás Skála (BIS-11). A vizsgálat módszertani eredményei között a részvételi hajlandósággal, illetve a vizsgálati battéria megbízhatóságával és érvényességével kapcsolatos eredményeket mutatjuk be. Mindezek alapján megállapítható, hogy a vizsgálati mintánk korcsoportos és területi eloszlásait mérlegelve reprezentatívnak tekinthető, a kutatásban felhasznált mérőeszközök megbízhatóságára és érvényességére utaló mutatók megfelelőek, az alkalmazott skálák kiváló pszichometriai jellemzőkkel rendelkeznek. Mindezek alapján a felmérés lehetőséget nyújt arra, hogy kutatásunk eredményeit a magyar lakosság egészére kiterjesszük, általánosítsuk, és az adatokat időbeli és nemzetközi kontextusban értelmezzük.

Restricted access

Háttér és célok: Magyarországon 2001-ben (ADE 2001), 2003-ban (ADE 2003) és 2007-ben (OLAAP 2007) készült a felnőtt népesség körében célzott drogepidemiológiai adatfelvétel. A magyar népesség addiktológiai problémáinak feltérképezésére/nyomon követésére nyolc év kihagyás után 2015-ben készült újabb célzott vizsgálat. Tanulmányunkban az Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról (OLAAP 2015) című kutatás drogfogyasztással kapcsolatos eredményeit mutatjuk be.

Módszer: A vizsgálat a 18–64 éves népesség bruttó 2477, nettó 2274 fős, országos reprezentatív mintáján készült, a 18–34 éves fiatal felnőtt populáció felülreprezentálásával. A 18–64 éves súlyozott minta nagysága 1490 fő. Az adatfelvétel a kérdezettek személyes megkeresésével, ún. „kevert”, a személyes kérdezést (face to face) és önkitöltős elemeket egyaránt alkalmazó módszerrel, 2015 tavaszán zajlott. A drogfogyasztással kapcsolatos kérdések kialakítása a hazai előzményekre (Paksi, Rózsa, Kun, Arnold és Demetrovics, 2009), az EMCDDA modellkérdőíveire (EMQ) (EMCDDA, 1999, 2002) és aktuális indikátorigényeire/ajánlásaira (EMCDDA, 2015b), továbbá az európai országok drogepidemiológiai vizsgálatainak metaanalízisére (Decorte, Mortelmans, Tieberghien és De Moor, 2009) támaszkodik. Az adatok feldolgozása az EMCDDA (2002) standardok szerint történt.

Eredmények/következtetések: A kutatás eredményei szerint a magyarországi 18–64 éves népességben minden tízedik válaszoló (9,9%) fogyasztott már valamilyen tiltott szert az élete során. A tiltott drogok éves prevalenciaértéke 2,3%, a havi prevalenciaértéke pedig 1,2%. A legtöbben marihuánát/hasist fogyasztottak eddig életük során, ezt követi az ecstasy, a szintetikus-kannabinoidok, az amfetamin és az új stimulánsok népszerűsége. A drogokkal való kapcsolatba kerülés társadalmi-demográfiai kockázati tényezőit vizsgálva a droghasználat korosztályos és urbanizációs mintázódása mellett a kulturális/gazdasági státus, valamint az impulzivitás szerepét kell kiemelnünk.

Restricted access

Korábbi kutatási adatok egyértelmuen jelzik a droghasználat mértéke és a szabad ido felhasználásának jellemzoi közötti összefüggést, valamint specifikusan is felvetik a plázákban való jelentosebb mértéku idotöltés (csellengés) és a legális, illetve illegális szerekkel való visszaélés kapcsolatát. Kutatásunk célja ezzel összefüggésben a nagy bevásárlóközpontokban megforduló fiatalok életvitelének, droghasználati szokásainak, valamint egyéb szenvedélyproblémáinak kvantitatív és kvalitatív módszerekkel történo feltárása volt. A kutatás során a kvalitatív környezetpszichológiai vizsgálati módszert (szakértoi színtérbejárás) normál populációs kérdoíves felmérésekkel kombináltuk. Eredményeink szerint a gyakori plázalátogatók, azok, akik hetente többször, s különösen azok, akik (szinte) minden nap megfordulnak a plázákban, jelentosen eltéro plázalátogatási szokásokkal rendelkeznek, mint a plázákba kevesebbet járó társaik. Elobbiek valószínubben fordulnak elo a plázákban a délelotti idoszakban, s többet járnak oda egyedül, de egyúttal kiemeltebben használják a plázateret a barátaikkal, ismeroseikkel való találkozás céljából. Hasonlóképp szoros kapcsolat mutatkozott a plázalátogatás gyakorisága és a droghasználat mértéke között. Ily módon a havonta vagy annál ritkábban plázába járók (mind a középiskolások, mind pedig a fiatal felnottek esetében) a teljes populáció átlagánál (19,1%, illetve 25,1%) alacsonyabb prevalenciaértékeket mutatnak a droghasználat szempontjából, míg a (majdnem) minden nap plázába járó középiskolások harmada (33%), a fiatal felnotteknek pedig több mint fele (52,6%) használt már drogot életében. Hasonló eredmények mutatkoztak az egyéb problémaviselkedések vonatkozásában is. A tanulmányban a kutatási eredmények bemutatása mellett áttekintjük a pláza környezetpszichológiai sajátságait is.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Bálint Andó, Gyöngyi Kökönyei, Borbála Paksi, Judit Farkas, Sándor Rózsa, and Zsolt Demetrovics

Háttér: A 40 tételes Szenzoros Élménykeresés Skála V kiváló reliabilitás- és validitásmutatókkal rendelkezik, alkalmazását azonban számos kontextusban megnehezíti kitöltésének időigényessége. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja egy olyan mérőeszköz kialakítása volt, amely az eredeti mérőeszköz pszichometriai tulajdonságainak megőrzése mellett kevesebb tétellel, s ily módon kevésbé időigényes módon méri az általános élménykeresés vonást. Módszer: Áttekintettük a szenzoros élménykeresés dimenziót vizsgáló rövidített mérőeszközöket, valamint a velük kapcsolatos vizsgálati eredményeket, majd a hazai gyakorlatban elterjedt 9 állítás-párból álló rövidített kérdőív pszichometriai jellemzőit vizsgáltuk négy független mintán. Eredmények: Az elemzések az eredeti 9 itemes kérdőívvel szemben egy rövidebb, 7 tételes verzió kialakítását támogatták. A 7 tételes kérdőív megbízható, továbbá a különböző kockázati magatartásokkal való pozitív korrelációja a skála validitását jelzi. Következtetések: A 7 itemes Rövidített Szenzoros Élménykeresés Skála (SSS-7-HU) érvényesen és megbízhatóan alkalmazható a szenzoros élménykeresés vonás mérésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ildikó Tombor, Borbála Paksi, Róbert Urbán, Bernadette Kun, Petra Arnold, Sándor Rózsa, and Zsolt Demetrovics

Tanulmányunkban áttekintjük a magyar felnőtt lakosság körében készült, a dohányzás prevalenciáját becslő országos reprezentatív felméréseket. Célkitűzés: Az Országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról (OLAAP) felmérés dohányzásra vonatkozó eredményeinek bemutatása, valamint ezek összevetése a korábbi vizsgálatok eredményeivel. Módszer: A kutatás célpopulációja a 18–64 éves magyarországi népesség. A nettó minta nagysága 2710 fő volt. Az adatfelvétel részben személyes kérdezéssel, részben önkitöltős módszerrel történt. Eredmények: A magyar felnőtt lakosság 36,1%-a dohányzik (29,9%-a napi rendszerességgel). A nemi arányokat tekintve a férfiak 40,6%-a, míg a nők 31,7%-a dohányos (a napi dohányosok aránya nemek szerint 34,6%, illetve 25,3%). A dohányzás szempontjából kockázati tényezőként azonosítható a férfi nem, az alacsonyabb életkor, az alacsonyabb iskolai végzettség, a kedvezőtlenebb szocioökonómiai státus, valamint a szülők dohányzása. Következtetések: Eredményeink a korábbi évek heterogén eredményei közül a magasabb dohányzási prevalenciákat támasztják alá, illetve enyhe mértékű növekedést feltételeznek, amiért a dohányzás nők körében történt emelkedése felelős. A férfiak esetében stagnálás figyelhető meg.

Restricted access