Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Botond Lakatos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
Radka Nikolova
,
László Ocskay
,
Judit Csomor
, and
Gyula Prinz

A zygomycosis (mucormycosis) ritka, kifejezetten agresszív lefolyású opportunista infekció, amelyet a Zygomycota (Járomspórás gombák) törzs Zygomycetes osztályába tartozó gombák okoznak. Jellemzően immunhiány, neutropenia, vastúlterhelés, hematológiai betegség, illetve diabeteses ketoacidosis eseteiben fordul elő. Esetismertetés: A szerzők 18 éves, 9 éve inzulindependens diabetes mellitusban szenvedő, rossz compliance-szel rendelkező beteg kórtörténetét ismertetik. Súlyos állapotban, beszűkült tudattal, ketoacidosisban, orrmelléküreg-gyulladásra utaló egyoldali periorbitalis duzzanattal, bőrpírral került kórházba. Bár az endoszkópos sinusműtét során vett váladékból methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa tenyészett, a beteg anamnézise, klinikuma zygomycosis gyanúját keltette, emiatt amphotericin-B-kezelést indítottak. Szövettani, illetve mikrobiológiai vizsgálatok során Rhizopus oryzae okozta invazív infekció igazolódott. Megbeszélés: Az antifungális kezelés ismételt sebészeti beavatkozásokkal és adjuváns granulocytakolónia-stimuláló faktor alkalmazásával kiegészítve eredményesnek bizonyult. A beteg négy hónappal hazabocsátását követően él és panaszmentes. Orv. Hetil., 2010, 39, 1591–1596.

Restricted access
Physiology International
Authors:
B. Sági
,
A. Peti
,
O. Lakatos
,
T. Gyimesi
,
E. Sulyok
,
I. Wittmann
, and
Botond Csiky

Abstract

Objective

In this observational study we addressed accelerated arteriosclerosis (AS) in patients with chronic renal failure (CRF) on hemodialysis (HD) by measuring vascular stiffness (VS) parameters and attempted to relate them to pro-inflammatory and protective factors.

Patients

96 consecutive patients receiving regular HD were included. 20 adult patients without major renal, cardiovascular or metabolic morbidities served as controls.

Methods

AS parameters (carotid-femoral pulse wave velocity – PWV, aortic augmentation index – Aix) were measured by using applanation tonometry (SphygmoCor, AtCor Medical, Sidney). In addition to routine laboratory tests 25(OH) vitamin D3 (vitamin D3) and high-sensitivity C-reactive protein (hsCRP) were quantified by immunometric assay; whereas fetuin-A, α-Klotho, tumor necrosis factor-α (TNF-α) and transforming growth factor-β1 (TGF-β1) were determined by ELISA.

Results

Pro-inflammatory biomarkers (hsCRP, TNF-α and TGF-β1) were markedly elevated (P < 0.01), while anti-inflammatory factors (fetuin-A: P < 0.05, α-Klotho: P < 0.01, vitamin D3: P < 0.01) significantly depressed in HD patients when compared to controls. PWV was significantly affected only by total cholesterol, fetuin-A and dialysis time. Multiple linear regression analyses revealed that several clinical and laboratory parameters were associated with pro- and anti-inflammatory biomarkers rather than VS. The impact of baseline clinical and biochemical variables on outcome measures were also analyzed after three-year follow-up, and it was demonstrated that low levels of vitamin D, α-Klotho protein and fetuin-A were related to adverse cardiovascular outcomes, whereas all-cause mortality was associated with elevated hsCRP and depressed vitamin D.

Conclusions

Our results provide additional information on the pathomechanism of accelerated AS in patients with CRF, and documented direct influence of pro- and anti-inflammatory biomarkers on major outcome measures.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
Géza Prinz
,
Csilla Sárvári
,
Katalin Kamotsay
,
Péter Molnár
,
Anita Ábrahám
, and
József Budai

A központi idegrendszeri tuberkulózis az ötödik leggyakoribb, egyben legsúlyosabb lefolyású extrapulmonalis tuberkulózisforma. A nem specifikus tünetekkel kezdődő kórkép korai diagnózisa és a terápia elkezdése kulcsfontosságú a betegség kimenetele szempontjából. A szerzők egy esetismertetés és tizenöt beteg kórtörténetének retrospektív feldolgozása által mutatják be a kórkép jellemzőit, összefoglalják a diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. Betegek és módszerek: 1998. január 1. és 2009. szeptember 1. között az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Neuroinfektológiai Osztályán 15 központi idegrendszeri tuberkulózissal kezelt beteg orvosi dokumentációinak elemzése történt meg retrospektív módon. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,5 év, 40%-uk nő volt. A kezdeti kémiai liquorparaméterek emelkedett fehérjét [1,54 g/l; 95%-os konfidenciaintervallum (KI): 1,01–2,05] és sejtszámot (átlag: 337/μl; KI: 171,9–502,5), csökkent cukorindexet (0,32; KI: 0,15–0,52) mutattak. A betegek 93,3%-ánál (15/14 beteg) hyponatraemiát észleltünk. Átlagosan 16,3 (1–40) napos kezdeti panaszokkal érkeztek a betegek. Fizikális vizsgálattal kilenc betegnél (60%) meningealis izgalmi jeleket nem lehetett észlelni. Fejfájás és tudatzavar 53%-ban, míg fejfájás, láz, tarkókötöttség együttesen 33,3%-ban volt jelen felvételkor. Az esetek 46,7%-ában támasztotta alá a diagnózist tenyésztés és/vagy a polimerázláncreakció-vizsgálat. A betegek kétharmadát tudták követni legalább egy éven át, kilenc betegnél tapasztaltak neurológiai maradványtünetet. A szerzők megállapították, hogy kezdetben jellegtelen tünetek vezetik be a betegséget, amelyhez később progrediáló tudatzavar, agyidegbénulás, konvulziók társulhatnak. A betegek között a fejfájás és alterált tudat bizonyult vezető tünetnek. A diagnosztikában az arany standard eljárás ma is a tenyésztés szilárd és folyékony táptalajon. A polimeráz láncreakciós módszer érzékenysége átlagosan 27–85%-os. A korai diagnózishoz segít a hajlamosító tényezők (immunhiány, HIV-fertőzés, korábbi tbc-expozíció) feltérképezése. A négyes kombinációban alkalmazott gátlószeres kezelés 12 hónapig való alkalmazása a betegeket meggyógyította, de még a korán felismert és megfelelően kezelt megbetegedések esetén is változó súlyosságú idegrendszeri maradványtünetekkel, esetenként halállal kell számolni. Következtetések: A központi idegrendszeri tuberkulózis ritka, de rendszeresen előforduló, jellegtelen tünetegyüttessel jelentkező kórkép, aminek felismerése nehéz. Minden szubakut jellegű, fejfájással, tudatzavarral, emelkedett liquorfehérjével és alacsony liquorcukorértékkel járó betegség kapcsán a központi idegrendszeri tuberkulózisnak szerepelnie kell differenciáldiagnosztikai gondolkodásunkban. Orv. Hetil., 2011, 152, 588–596.

Restricted access

Abstract

Widespread introduction of HIV integrase inhibitors into clinical care may result in appearance of drug resistance mutations affecting treatment outcome. The aim of our study was to monitor the resistance patterns of integrase inhibitors beside protease and reverse transcriptase inhibitors in newly diagnosed therapy-naive HIV-positive patients in Hungary between 2017 and 2019.

Genotype-based resistance testing of HIV integrase, protease and reverse transcriptase was performed by amplification and Sanger population sequencing from plasma samples. Drug resistance mutations were identified by the algorithm of Stanford HIV Drug Resistance Database.

Potentially transmitted, non-polymorphic integrase major mutation was detected in 1 out of 249 samples, while accessory mutations were observed in further 31 patients (12.4%). The overall prevalence of transmitted drug resistance (TDR) mutations related to protease and reverse transcriptase inhibitors was 5.8% (10/173) between the end of 2017 and 2019. Nucleoside reverse transcriptase inhibitor associated resistance mutations were the most frequent indicators of TDR (6/173; 3.5%), followed by resistance mutations associated with protease (3/173; 1.7%) and non-nucleoside reverse transcriptase inhibitors (2/173, 1.2%).

The first detection of integrase major mutation and the changing patterns of other resistance mutations in Hungarian untreated HIV-positive population indicate the necessity of continuous molecular surveillance of Hungarian HIV epidemic.

Open access

A C-reaktívprotein- és -prokalcitoninszintek szérumkinetikája és a klinikai kimenetellel való kapcsolata közösségben szerzett szepszisben

Kinetics of serum C-reactive protein and procalcitonin levels and their connection to outcomes in community-acquired sepsis

Orvosi Hetilap
Authors:
Bence Marosi
,
Rebeka Kiss
,
Botond Lakatos
, and
Bálint Gergely Szabó

Bevezetés és célkitűzés: A közösségben szerzett szepszis fertőzésre adott életveszélyes válaszreakció, mely a kórházi felvételt követő 72 órán belül kezdődik. Kutatásunk célja a C-reaktívprotein (CRP)- és prokalcitonin (PCT)-szintek kinetikájának vizsgálata volt ezen kóroki entitásban. Módszerek: A centrumunkban 2016-ban közösségben szerzett szepszis miatt hospitalizált felnőtt betegek adatainak elemzését végeztük el. A szepszis definiálására az ACCP/SCCM definícióit használtuk, a közösségi eredetet a priori exklúziós kritériumokkal biztosítottuk. Valamennyi betegnél követtük az 1–14. kórházi napokon elérhető CRP- és PCT-értékeket. Elsődleges kimenetelnek a kórházi összhalálozást, az intenzív terápiás osztályra való felvétel igényét, másodlagos kimenetelnek a szepszis gócának és kórokozójának azonosítottságát választottuk. A diagnózis időpontjában (CRP0, PCT0) és az empirikus antimikrobiális terápia megkezdését követő 24 órán belül mért CRP- és PCT-értékek segítségével abszolút (ΔabsCRP, ΔabsPCT) és relatív (Δ%CRP, Δ%PCT) változásokat számítottunk a változás irányának megtartásával. Eredmények: Összesen 193 beteget vontunk be, a kórházi összhalálozás 13,9%, az intenzív terápiás osztályra történő felvételi arány 25,9% volt. A kórházban elhunytak kisebb medián Δ%PCT-csökkenést mutattak a túléltekhez viszonyítva (–7,7 ± 127,9% vs. –45,7 ± 88,8%, p = 0,01). Az elhunytak napi abszolút PCT-értékei a 2–14. napokon, CRP-értékei az 5–14. napokon voltak statisztikailag szignifikánsan magasabbak. Az intenzív terápiás osztályra átvett betegek körében szintén szignifikánsan kisebb medián Δ%PCT-csökkenést rögzítettünk (–19,6 ± 72,5% vs. –49,8 ± 100,8%, p = 0,01). A számított paraméterek a szepszis azonosított fókuszával, illetve kórokozójával nem mutattak statisztikai összefüggést. Megbeszélés, következtetés: Vizsgálatunk alapján az elsődleges kimenetelekre megfigyelhető specifikus CRP- és PCT-kinetika, és különösképpen a Δ%PCT lehet hasznos paraméter a negatív kimenetelek előjelzésére felnőtt betegek közösségben szerzett szepszise esetén. Orv Hetil. 2022; 163(43): 1713–1720.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Botond Lakatos
,
Balint Gergely Szabo
,
Ilona Bobek
,
Laszlo Gopcsa
,
Gabriella Beko
,
Noemi Kiss-Dala
,
Borisz Petrik
,
Zsofia Gaspar
,
Balazs Ferenc Farkas
,
Janos Sinko
,
Peter Remenyi
,
Janos Szlavik
, and
Istvan Valyi-Nagy

Abstract

Large randomized clinical trials in severe Coronavirus Disease 2019 (COVID-19) patients have proven efficacy of intravenous tocilizumab. Our aim was to describe the laboratory parameters predicting in-hospital mortality of patients with tocilizumab administration in COVID-19 associated cytokine release syndrome (CRS).

We evaluated high-dose (8 mg/kg) intravenous tocilizumab administration in severe and critically ill COVID-19 adult patients fulfilling predefined strict CRS criteria. A single-centre, prospective, observational cohort study was carried out among consecutive adult (≥18 years of age) in-patients with COVID-19 between April 1 and December 31, 2020. The primary endpoint was 28-day all-cause mortality. The changes in laboratory parameters from baseline on day 7 and 14 after administration of tocilizumab were analysed.

In total, 1801 patients were admitted to our centre during the study period. One hundred and six patients received tocilizumab, and among them 62 (58.5%) required intensive care unit admittance while 25 (23.6%) deceased. At day 7 after tocilizumab administration, inflammatory markers (CRP, IL-6, ferritin) and lactate dehydrogenase (LDH) values were significantly lower among survivors. Subsequently, at day 14, differences of IL-6 and LDH levels has become more pronounced between subgroups. Restoration of absolute lymphocyte count (ALC) by day 7 and 14 was insufficient among patients who died.

In our cohort, administration of high-dose tocilizumab for COVID-19 patients with CRS demonstrated clinical and sustained biochemical parameter improvement in 76.4%. In this patient population high and increasing LDH, IL-6, and low ALC levels had a predictive role for mortality.

Open access

A COVID–19-hez kapcsolódó májenzim-emelkedés valószínűleg multifaktoriális eredetű

COVID–19-associated liver enzyme elevation is probably multifactorial

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsófia Gáspár
,
Bálint Gergely Szabó
,
Noémi Kiss-Dala
,
János Szlávik
,
István Vályi-Nagy
, and
Botond Lakatos

A COVID–19 kapcsán tapasztalható jelenség a szérummájenzim-aktivitásnak a laboratóriumi vizsgálat során észlelt emelkedése. Ezen változások hátterében feltehetően három patomechanizmus áll: 1) a SARS-CoV-2 direkt citotoxikus és indirekt sejtszintű és szisztémás következményei, 2) a COVID–19-ben alkalmazott gyógyszeres kezeléseknek (remdesivir, favipiravir, tocilizumab, baricitinib, szisztémás kortikoszteroid) a farmakológiai hatásai, illetve 3) a betegekben korábban fennálló krónikus májbetegség(ek) progressziója. A májenzim-emelkedés kiváltó okának differenciáldiagnosztikája és a terápiával kapcsolatos döntéshozatal kihívást jelenthet a klinikus számára, mivel a nem megfelelő kezelés a COVID–19 vagy a májkárosodás progresszióját okozhatja. A jelen összefoglaló a COVID–19-betegeket ellátó klinikusok számára kíván alapvető támpontot nyújtani a helyes döntéshez. Orv Hetil. 2022; 163(36): 1415–1421.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
Helga Szabó
,
Katalin Csordás
,
Gábor Tatai
,
Radka Nikolova
,
Judit Csomor
,
Péter Reményi
,
Tamás Masszi
,
István Vályi-Nagy
, and
János Sinkó

Absztrakt:

Bevezetés: Az autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációja ígéretes kezelési lehetőség egyes malignus és nem malignus betegségek körében. A beavatkozás ugyanakkor szövődményekkel járhat, ezek közül kiemelkedő fontosságúak a korai, illetve késői poszttranszplantációs szakban fellépő infekciók. Célkitűzés: A korai (<+100 nap) poszttranszplantációs infekciók gyakoriságának és kórokozóinak vizsgálata, továbbá a halálozás rizikótényezőinek meghatározása. Módszer: A 2007 és 2014 között intézetünkben autológ haemopoeticus őssejtek transzplantációjával kezelt 699 beteg prospektíven gyűjtött adatait retrospektív módon vizsgáltuk és dolgoztuk fel. Eredmények: A 699 beteg medián életkora 56 (interkvartilis tartomány: 43–62) év, 54%-uk (376 fő) férfi. 25 pácienst más centrumba irányítottak vissza további gondozásra, 19 beteg utánkövetése pedig megszakadt. A betegek 69,8%-ában (488 fő) fordult elő neutropeniás láz. 96 betegben (13,7%) összesen 102 infekciós epizódot azonosítottunk. A leggyakrabban – összesen 49 epizódban – bacteriaemiát észleltünk. Ezek előfordulási mediánja 7 (5–11) nap volt a transzplantációt követően. A bacteriaemiák döntő többsége (33/49) a megtapadás előtt lépett fel. Incidenciájuk a malignus lymphomában szenvedő betegek esetében szignifikánsan magasabb volt, mint a plazmasejt-rendellenességekben szenvedő csoportban (p = 0,0005, OR: 2,41, 95% CI: 1,49–3,99). Vírusfertőzés 12, míg bizonyított vagy valószínű invazív gombainfekció 8 alkalommal következett be. A poszttranszplantációs +100 napig követett 655 páciensnél a kórházi halálozás 2,4% (16 fő) volt, amelyből 8 haláleset infekciós szövődménnyel állt összefüggésben. A korai infekciók kedvezőtlenül befolyásolták a túlélést (p = 0,0001). Következtetés: Autológőssejt-transzplantáltakban az ismeretlen eredetű, neutropeniás láz gyakori. A dokumentált bacteriaemiák aránya azonban alacsony. A plazmasejtes alapbetegség miatt kezeltekhez képest a lymphomás betegekben nagyobb valószínűséggel lép fel bacteriaemia. A korai infekciók rontják a túlélés esélyeit, így megelőzésük és hatékony kezelésük továbbra is kiemelt fontosságú. Orv Hetil. 2020; 161(3): 103–109.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
László Gopcsa
,
Ilona Bobek
,
Gabriella Bekő
,
Botond Lakatos
,
Eszter Molnár
,
Marienn Réti
,
Péter Reményi
,
János Sinkó
,
János Szlávik
,
Gábor Tatai
, and
István Vályi-Nagy

Abstract

Allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (HSCT) and coronavirus disease 2019 (COVID-19) infection can both lead to severe cytokine release syndrome (sCRS) resulting in critical illness and death. In this single institution, preliminary comparative case-series study we compared clinical and laboratory co-variates as well as response to tocilizumab (TCZ)-based therapy of 15 allogeneic-HSCT- and 17 COVID-19-associated sCRS patients. Reaction to a TCZ plus posttransplant cyclophosphamide (PTCY) consolidation therapy in the allogeneic-HSCT-associated sCRS group yielded significantly inferior long-term outcome as compared to TCZ-based therapy in the COVID-19-associated group (P = 0.003). We report that a TCZ followed by consolidation therapy with a Janus kinase/signal transducer and activator of transcription (JAK/STAT) inhibitor given to 4 out of 8 critically ill COVID-19 patients resulted in their complete recovery. Non-selective JAK/STAT inhibitors influencing the action of several cytokines exhibit a broader effect than TCZ alone in calming down sCRS. Serum levels of cytokines and chemokines show similar changes in allogeneic-HSCT- and COVID-19-associated sCRS with marked elevation of interleukin-6 (IL-6), regulated upon activation normal T-cell expressed and secreted (RANTES), monocyte chemoattractant protein-1 (MCP-1) and interferon γ-induced protein 10 kDa (IP-10) levels. In addition, levels of IL-5, IL-10, IL-15 were also elevated in allogeneic-HSCT-associated sCRS. Our multi-cytokine expression data indicate that the pathophysiology of allogeneic-HSCT and COVID-19-associated sCRS are similar therefore the same clinical grading system and TCZ-based treatment approaches can be applied. TCZ with JAK/STAT inhibitor consolidation therapy might be highly effective in COVID-19 sCRS patients.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Botond Lakatos
,
László Gopcsa
,
Enikő Gondos
,
Alexandra Riczu
,
Zsuzsa Várnai
,
Éva Nagy
,
Eszter Molnár
,
Gabriella Bekő
,
Ilona Bobek
,
Péter Reményi
,
János Szlávik
,
János Sinkó
, and
István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Az elmúlt hónapokban pandémiához vezető, Kínából induló, új koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19) rámutatott az emberiség kiszolgáltatottságára. Aktuálisan a COVID–19 kezelésére randomizált kontrollált vizsgálattal igazolt hatékonyságú, törzskönyvezett gyógyszer nem áll rendelkezésre. A súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) a jelen munka írásáig – a legóvatosabb becslések szerint is – közel 4 millió fertőzésért és megközelítőleg 300 000 halálesetért felelős. A patomechanizmus mélyebb megismerése fedte fel, hogy a fatális esetek hátterében az immunválasz diszregulációja, a citokinvihar-szindróma (CRS) áll. Eddigi ismereteink alapján a COVID–19-ben kialakuló citokinvihar sarkalatos szereplője az interleukin-6 (IL6). Esetleírások és kis betegcsoportokon végzett vizsgálatok eredményei alapján az IL6 monoklonális antitest gátló terápia (tocilizumab) eredményesnek mutatkozik a citokinvihar kezelésében. A szerzők egy eset leírása kapcsán foglalják össze a legfrissebb ismereteket a COVID–19 terápiájával kapcsolatosan. A jelen esetismertetés súlyos COVID–19-ben szenvedő betegben kialakult CRS sikeres terápiáját mutatja be, melynek során – a szerzők tudomása szerint – hazánkban elsőként került sor tocilizumab alkalmazására infektológiai osztályon. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1070–1077.

Open access