Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Brózik Péter x
  • All content x
Clear All Modify Search

Az itt bemutatott vizsgálat célja annak feltérképezése volt, hogy 1. milyen dimenziók mentén észlelnek az emberek épített, lakóhelyi tereket, és 2. ebben az észlelési-kategorizálási folyamatban milyen hatása van az építészeti-építoi területen szerzett jártasságnak, tapasztalatnak. Ehhez röviden összefoglaljuk az ide vonatkozó környezetpszichológiai, kognitív és személyiség-lélektani ismereteket. Bemutatunk egy REP-technikán alapuló kérdoívet, amellyel helyek tekintetében lehet a kognitív komplexitást és a személyes konstruktumokat vizsgálni. Az eredmények szerint a kognitív komplexitás mértékében nincs eltérés a szak­emberek és a nem szakemberek között, de a szakemberek több dimenzió mentén észlelik/jellemzik a tereket. Továbbá különbség van a két csoport között az alkalmazott konstruktumok tartalom szerinti megoszlását illetoen is. Végül a vizsgálat számszeru eredményein kívül közöljük azt a 94 dimenziót, amelyeket a vizsgálati személyek alkalmaztak különbözo épített terek jellemzésére.

Restricted access

A vizsgálat háttere és céljai: az ember és a terek/tárgyak környezetpszichológiai tranzakciói során tudatosan és nem tudatosuló módon illeszkedés jön létre a környezet és használója között (személy–környezet összeillés). Az egész életen át tartó fejlődésben a személy–környezet tranzakció változásának fontos szerepe van (pszicho-bio kontextuális fejlődés). A helykötődés és a helyidentitás fejlődésmodellje szerint a pszichológiailag fontos helyek beépülnek a személyek (hely)identitásába. A környezetpszichológiai vizsgálatok szerint a gyerekek és a fi atalok számára – az otthon mellett – a kültéri környezeteknek fokozódóan nagy jelentősége van (tranzakcionális téri-idői társas kontinuum). Ehhez illeszkedik a szociofi zikai önállóság bel- és kültéri környezetekben egyaránt vizsgálható környezetpszichológiai, tranzakcionális fogalma, amelyet kutatásunkba környékhasználatra értelmezünk. A kutatások szerint a térhasználat gyerekkori emlékei nem térnek el építészek és nem építészek esetében, viszont a felnőtt építészek képzési tapasztalataik és vizualizációs módszereik segítségével másképp látják és ábrázolják a világot, mint a laikusok. Vizsgálatunk kérdése, hogy a szociofi zikai önállóság kezdetén használt fontos külterek mentális reprezentációját – közvetlenül a kamaszkor után – mi határozza meg inkább: az ezekhez a színterekhez kapcsolódó hétköznapi tapasztalatok vagy a kibontakozó szakmai tértudás?

Módszer: elsőéves építész (kezdő térszakértő) és tanulmányai elején járó nemépítész (kezdő humán szakértő, térlaikus) egyetemi hallgatók első önálló környezethasználatának retrospektív mentális térképeit vizsgáltuk transzdiszciplináris (TD), ötvözött kvalitatív és kvantitatív kutatási stratégiával. A rajzok feldolgozását kollaboratív transzdiszciplináris teammunkában végeztük.

Eredmények: az ábrázolás módja, elemei és relációik szerint két – megfelelően működő – főkategória (képszerű és térképszerű), és ezeken belül több alkategória formálódott meg. A térképszerű ábrázolás vártnál nagyobb arányú alkalmazása azt mutatja, hogy egy énközeli esemény szociofi zikai kontextusa képi kifejezésmódjának – térszakértelemtől függetlenül – inkább ez felel meg.

Következtetésünk, hogy a térszakértők és a térlaikusok térfelfogásának és -ábrázolásának sokszor igazolt eltéréseit érdemes és kívánatos a környezetpszichológiai szakirodalomban általában megszokottnál tágabb kontextusban kezelni és vizsgálni.

Restricted access