Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Cecília Czakó x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Szisztémás gyógyszerek szemészeti mellékhatásai

Adverse ocular effects to systemic drug therapy

Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor Sándor, Hajnalka Horváth, Zsuzsanna Szepessy, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Absztrakt:

A különböző szerveket érintő betegségek gyógyításában szisztémásan alkalmazott gyógyszerek szemészeti mellékhatásai lehetnek tünetmentes elváltozások, azonban látást veszélyeztető kórképek is, mint a toxikus retinopathia vagy az opticus neuropathia. A szemészeti szűrővizsgálatok során a mellékhatások korai felismerésével a további progresszió és a maradandó látáskárosodás az esetek többségében megelőzhető. Összefoglaló közleményünkben a klinikai gyakorlatban széles körben használt gyógyszerek leggyakoribb és legjelentősebb szemészeti mellékhatásait ismertetjük. Célunk a gyógyszereket felíró orvosok tájékoztatása a terápia lehetséges szemészeti szövődményeiről, a szemészeti vizsgálatok fontosságáról és rendszerességéről. Orv Hetil. 2020; 161(23): 951–961.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Róbert Gergely, Hajnalka Horváth, Judit Dohán, Illés Kovács, Zoltán Zsolt Nagy, and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Szisztémás fertőzésekhez társuló placoid chorioretinopathiák két esetének bemutatásán keresztül áttekinteni a szifilisz és a tuberkulózis szemészeti tüneteit, terápiás lehetőségeit, valamint felhívni a figyelmet az interdiszciplináris összefogásra ezen két betegség diagnosztikája és terápiája terén. Módszer: Első esetünkben a 38 éves, második esetünkben a 47 éves nőbeteg bal szem látásromlása miatt jelentkezett intézményünkben. Mindkét betegnél a szemfenéki vizsgálat során macula luteát magában foglaló, a teljes hátsó pólust érintő placoid elváltozás volt látható. Az első betegnél az infektológiai szerológiai vizsgálat során Treponema pallidum-IgM-pozitivitás, a második beteg esetében QuantiFERON-pozitivitás igazolódott. Eredmények: Az anamnesztikus adatok, a jellegzetes klinikai kép, a pozitív laboratóriumi vizsgálatok és a terápiára adott kedvező válasz alapján első esetünkben ocularis szifilisz, második esetünkben ocularis tuberkulózis diagnózisát állapítottuk meg. Mindkét esetben az adekvát terápia hatására a gyulladásos tünetek csökkentek, és a betegek látóélessége javult. Következtetés: A szemfenéki placoid laesiók szisztémás fertőzések első tünetei lehetnek, így a szemészeti panaszok is fontos anamnesztikus adatként szolgálhatnak. A placoid chorioretinopathiák differenciáldiagnosztikája szempontjából döntő a fertőző szisztémás betegségek kimutatása vagy kizárása a betegségek eltérő terápiája miatt, amihez nélkülözhetetlen a szemészek szoros együttműködése a társszakmák orvosaival. Orv Hetil. 2018; 159(22): 863–869.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Élő, Cecília Czakó, Lilla István, Fruzsina Benyó, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Absztrakt:

A dementiák társadalmunkban egyre nagyobb problémát jelentenek, folyamatosan nő a megbetegedések száma. A dementia leggyakoribb előfordulási formája az Alzheimer-kór, mely az esetek 60–80%-áért felelős. Kórlefolyása hosszú, a preklinikai stádiumtól a súlyos Alzheimer-kórig több év, évtized is eltelik. Az Alzheimer-kór egy olyan progresszív neurodegeneratív betegség, amely súlyos szellemi leépüléshez vezet. A diagnózishoz számos, kognitív funkciót mérő teszt és képalkotó vizsgálat áll rendelkezésre, a korai diagnózis azonban nagyobb kihívást jelent, így a betegség gyakran későn kerül felismerésre. Mivel az agyi és a retinalis keringés között bizonyítottan kapcsolat van, felmerül annak lehetősége, hogy a retina vizsgálata az Alzheimer-kór és a vascularis dementiák korai diagnózisában és progressziójának követéséhez is segítséget nyújthat. Az utóbbi években a retina képalkotó vizsgálataiban bekövetkezett fejlődésnek köszönhetően lehetővé vált a retina strukturális és vérkeringési elváltozásainak vizsgálata a dementiák különböző típusaiban. Ezek alkalmazása nemcsak a korai diagnózisban, hanem a progresszió megítélésében és a terápia nyomon követésében is segítséget nyújthat a jövőben. Orv Hetil. 2020; 161(41): 1744–1752.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Hajnalka Horváth, Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Gábor László Sándor, Klaudia Mallár, Cecília Czakó, Zoltán Zsolt Nagy, and Anikó Somogyi

Absztrakt:

Bevezetés: A swept source optikaikoherencia-tomográfia egy új, noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retina mellett a chorioidea vizsgálatát, és segítséget nyújthat a diabeteses chorioidopathia patogenezisének megismerésében. Célkitűzés: Diabeteses retinopathia különböző súlyosságú stádiumaiban a chorioideavastagság meghatározása, valamint a különböző terápiás lehetőségek és a jól ismert általános rizikófaktorok (a diabetes fennállási ideje, típusa, hemoglobin-A1c-szint, hypertonia) chorioideavastagsággal való korrelációjának meghatározása. Módszer: Prospektív keresztmetszeti vizsgálat Swept Source DRI Triton optikaikoherencia-tomográfia segítségével. Macula- és chorioideavastagság-térképet készítettünk 60 diabeteses beteg 117 szeméről. Kontrollcsoportként 24 fő 45 szemét vizsgáltuk. A chorioideavastagság változásának a cukorbetegséggel, valamint a szisztémás rizikófaktorokkal való összefüggését elemeztük. A chorioideavastagság és a diabeteses retinopathia súlyossága (nincs, nonproliferatív/proliferatív stádium) közötti kapcsolatot, valamint a panretinalis lézerkezelés hatását is vizsgáltuk. Eredmények: Cukorbetegekben szignifikánsan alacsonyabb chorioideavastagságot találtunk egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva (p<0,05). Az egész beteganyagot vizsgálva az életkor (p<0,001) és a hypertonia jelenléte (p<0,05) szignifikáns korrelációt mutatott a chorioidea elvékonyodásával. A cukorbetegség fennállási ideje és a chorioidea elvékonyodása között szignifikáns összefüggést mutattunk ki (p<0,05). A szisztémás rizikófaktorokat többváltozós modellben vizsgálva a betegség fennállási ideje a chorioideavastagság-csökkenés szignifikáns prediktora maradt (β –0,18, p = 0,02). Szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a chorioideavastagságot a proliferatív retinopathiában szenvedő és a panretinalis lézerkezelésen átesett betegekben a nonproliferatív csoporttal összehasonlítva (p<0,05). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy a szisztémás rizikófaktorok (életkor, hypertonia, a diabetes fennállási ideje) mellett a diabetes jelenléte és a diabeteses retinopathia progressziója is hatással van a chorioidea elvékonyodására. A továbbiakban kimutattuk, hogy panretinalis lézerkezelés hatására a chorioideavastagság szignifikáns csökkenése figyelhető meg. Orv Hetil. 2020; 161(35): 1475–1482.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor László Sándor, Mónika Ecsedy, Zsuzsanna Szepessy, Ágnes Borbándy, Miklós Resch, András Papp, Zsuzsa Récsán, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: Az optikai koherencia tomográfián alapuló angiográfia új noninvazív eszköz, amely lehetővé teszi a retinalis érhálózat vizsgálatát, és segítséget nyújthat a microangiopathiával járó szemfenéki betegségek nyomon követésében. Célkitűzés: Diabeteses betegek mindkét szemén optikai koherencia tomográfiás angiográfiával meghatározni a retinalis kisér-károsodás mértékét az általános rizikófaktorok függvényében. Módszer: Optikai koherencia tomográfiás angiográfia során 36 diabeteses, valamint 45 kontrollszemély mindkét szemén meghatároztuk a retinalis érhálózat sűrűségét. Rögzítettük a magas vérnyomást, a diabetes fennállási idejét, az inzulinkezelést, a HbA1c-szintet, a dyslipidaemia és a diabeteses retinopathia jelenlétét, továbbá a szem tengelyhosszát. A rizikófaktoroknak az érhálózat-sűrűségre és a két szem közötti aszimmetriára kifejtett hatását többváltozós regressziós modellekben vizsgáltuk. Eredmények: Diabeteses betegekben a retinalis érhálózat sűrűsége szignifikánsan alacsonyabb volt, mint kontrollszemélyekben (p<0,05), és ugyanazon beteg két szemének adatai között mért különbség szignifikánsan magasabb volt, mint a kontroll egészséges személyek két szeme között mért különbség (p<0,05). Mind a retinalis érsűrűség, mind a két szem közötti aszimmetria korrelált a diabetes fennállási idejével (p<0,05), kontroll alatt tartva az általános rizikófaktorok hatását. A kontrollcsoporttal összehasonlítva a két szem közötti aszimmetria mértéke szignifikánsan magasabb volt olyan diabeteses betegek két szeme között is, akiknél a diabeteses retinopathia szemfenéki jelei nem voltak láthatók (p<0,001). Következtetések: Diabeteses betegekben csökkent az érhálózat sűrűsége egészséges személyekkel összehasonlítva, továbbá fokozott a két szem közötti aszimmetria. A csökkent érhálózat-sűrűség és a két szem közötti fokozott aszimmetria a betegség fennállási idejével arányos, és alkalmas lehet a diabeteses retinopathia igen korai, szemfenékvizsgálattal még nem látható formáinak kiszűrésére, így segítve a terápia mielőbbi megkezdését. Orv Hetil. 2018; 159(8): 320–326.

Open access

Meibom-mirigy-diszfunkció és a száraz szem

Diagnosztikai és kezelési lehetőségek

Meibomian gland dysfunction and dry eye

Diagnosis and treatment
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Kovács, Boglárka Láng, Anna Takácsi-Nagy, Györgyi Horváth, Cecília Czakó, Anita Csorba, Huba Kiss, Irén Szalai, Zoltán Zsolt Nagy, and Illés Kovács

Összefoglaló. A szárazszem-panaszok hátterében gyakran áll Meibom-mirigy-diszfunkció, melynek felismerése kiemelten fontos a hatékony kezelés érdekében. A Meibom-mirigyek kóros működése miatt a termelt lipid nem oszlik el megfelelően a szemfelszínen, így a könnyfilm párolgása fokozódik. A könnytermelési zavar következtében szárazszem-panaszok alakulnak ki, melyek a hagyományos könnypótló kezelésre rendszerint csak átmenetileg javulnak. A Meibom-mirigy-diszfunkciót gyakran kíséri a szemhéjszél Demodex-atka-fertőzése – az atka eradikálása szükséges a mirigyek működésének helyreállításához és ezáltal a panaszok megszüntetéséhez. A Meibom-mirigy-diszfunkció a leggyakrabban enyhe formában jelentkezik; a terápia ilyenkor a beteg által is elvégezhető szemhéjtisztításból áll, míg a gyógyszeres kezelés csak az előrehaladottabb, kifejezett gyulladással járó formákban szükséges. Az összefoglaló áttekinti a Meibom-mirigy-diszfunkció klinikai jeleivel és kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, különös tekintettel a Demodex-fertőzés felismerésére és kezelésére vonatkozóan. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Summary. The onset of dry eye complaints is often a result of Meibomian gland dysfunction and its diagnosis is essential for effective treatment. In the case of Meibomian gland dysfunction, there is an increased evaporation of the tear film due to the abnormal secretion of lipids that cannot spread on the ocular surface. The treatment of dry eye complaints associated with Meibomian gland dysfunction with tear supplementation is usually ineffective and only results in an intermittent relief of complaints. Meibomian gland dysfunction is often associated with Demodex infestation of the eyelids, and eradicating the mites is essential to re-establish normal meibum production and thus, decreasing ocular complaints. In most cases, Meibomian gland dysfunction is mild, and the treatment of these forms is based on ocular hygiene performed by the patient, while only more advanced forms with inflammatory processes require pharmacologic treatment. This review summarizes the most important knowledge on the clinical signs and treatment of Meibomian gland dysfunction with particular attention to the diagnosis and treatment of ocular Demodex infection. Orv Hetil. 2021; 162(2): 43–51.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Cecília Czakó, Gábor Sándor, Andrea Popper-Sachetti, Hajnalka Horváth, Illés Kovács, László Imre, Jeannette Tóth, Péter Birinyi, Zoltán Zsolt Nagy, Gyula Simon, and Nóra Szentmáry

Absztrakt:

A Fusarium-, Acremonium- és Sarocladium-gombafajok nevezéktana 2017-ben megváltozott. A morfológiailag homogén, de filogenetikailag heterogén fajokat, illetve fajkomplexeket ma már nukleinsav-összetételük szerint a MALDI–TOF MS-vizsgálat segítségével el lehet különíteni. Ez indokolta a taxonómiai besorolás módosítását. Közleményünkben a Fusarium- és Sarocladium-fajok okozta szaruhártya-gyulladás (keratitis) klinikai lefolyását ismertetjük, összefoglaljuk a diagnosztikus és kezelési lehetőségeket. Mindezek jelentős kihívást jelentenek a szemorvos számára. Súlyos szövődményekhez vezet a késői felismerés és kezelés, a folyamat gyors progressziója, a kórokozó átjutása a Descemet-membránon, a gombaellenes terápia korlátozott hozzáférhetősége és penetrációja, valamint a gyakori terápiarezisztencia. A diagnózis felállításához az anamnézisben szereplő trauma vagy kontaktlencse-viselés, PCR és MALDI–TOF MS-vizsgálat, konfokális mikroszkópia, a minta mikrobiológiai tenyésztése és a gyulladás területéből vett citológiai minta mikroszkópos vizsgálata vezet. A primeren választandó konzervatív terápia a lokálisan alkalmazott 5%-os natamicin, illetve esetenként érzékenység meghatározását követően az 1%-os vorikonazol vagy 0,15–0,25%-os amfotericin B szemcsepp, ezenkívül a 0,02%-os polihexametilén-biguanid (PHMB) szemcsepp használatának sikeréről is beszámoltak. Fusarium okozta keratitisben napi 2 × 200 mg vorikonazol tabletta adása is javasolt lehet. Terápiarezisztens esetekben korai, széles átmérőjű perforáló keratoplasztika (PKP) végzendő, épben történő trepanációval. Megkésett diagnózis és specifikus kezelés esetén a gombafonalaknak a Descemet-membránon történt átjutásával az esetek mintegy negyedében a látás elvesztése és a szemgolyó eltávolítása következik be. Jelen közleményünk öt, Fusarium- és Sarocladium-fajok okozta keratitis klinikai lefolyásának változatosságát is bemutatja. Orv Hetil. 2019; 160(1): 2–11.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Zsolt Nagy, Huba J. Kiss, Ágnes I. Takács, Kinga Kránitz, Cecília Czakó, Tamás Filkorn, Árpád Dunai, Gábor L. Sándor, and Illés Kovács

Bevezetés: A szürkehályog-műtétek eredményeinek javítására kifejlesztett femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek tökéletesítésére nagy energiák összpontosulnak. Célkitűzés: A femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek során alkalmazott új, 2.16-os vezérlőszoftverrel és a módosított kezelési maszkkal (SoftFit®) nyert tapasztalatok értékelése. Módszer: A 2.16-os szoftvert és az új kezelési maszkot 100 páciens 100 szemén alkalmazták femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek során. Eredmények: A megújult rendszerrel a femtolézeres előkezelés 45–60 másodpercre csökkent. Az új kezelési maszk kisebb mérete könnyebb illesztést tett lehetővé akár gyermekszemen is. A maszkot rögzítő szívóerő 40–50 Hgmm-ről 16–20 Hgmm-re csökkent. A subconjunctivalis suffusio aránya 40%-ról 15–20%-ra csökkent, súlyossága mérséklődött. Szaruhártyaredők nem jelentkeztek, a szabadon lebegő capsulotomiák aránya 30%-ról 97%-ra nőtt. A lézerkezeléshez szükséges energia csaknem 50%-kal csökkent. A tervezettnek megfelelő cornealis sebek könnyen megnyithatóak és pontosan záródóak voltak. Következtetések: A SoftFit® kezelési maszk és az új szoftver a femtolézer-asszisztált szürkehályog-műtétek alkalmazási lehetőségeit bővítette, lehetővé téve a gyermekkori szürkehályog-műtétekben történő alkalmazást. A fejlesztések a módszer biztonságosságát és kiszámíthatóságát tovább növelték. Orv. Hetil., 2015, 156(6), 221–225.

Open access

Első tapasztalataink diabeteses maculopathia Navilas® 577s mikropulzuslézer-készülékkel történő kezelésével

First experiences with Navilas® 577s micropulse laser in the treatment of diabetic maculopathy

Orvosi Hetilap
Authors: Mónika Ecsedy, Illés Kovács, Róbert Gergely, Katalin Gombos, Judit Meisel, Andrea Kovács, Cecilia Czakó, and Zoltán Zsolt Nagy

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A Navilas® 577s mikropulzuslézerrel végzett kezelés biztonságosságának és hatásosságának vizsgálata diabeteses maculaoedemában. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba diabeteses maculaoedema miatt gondozott és legalább 6 hónapos utánkövetéssel rendelkező, korábban Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelésen átesett 28 beteg 46 szemét válogattuk be. Minden szemen optikaikoherencia-tomográfia (OCT) vastagsági térkép navigált, nonkontakt, küszöb alatti mikropulzuslézer-kezelés történt egy alkalommal. A kezelést megelőzően és az azt követő 6. hónapban rögzítettük a látóélesség, a centrális retinavastagság értékeit és az éreredetű endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló injekciók számát. A követési idő végén megvizsgáltuk a szemfenéki képnek a digitális fundusfotográfia és az átmetszeti OCT-képek segítségével észlelhető változásait. Eredmények: A vizsgált szemek közül 30 esetben a lézerkezelést korábbi centrális maculaoedema miatt VEGF-gátló injekciós kezelés előzte meg, míg 16 szem esetében primer lézerkezelés történt. A Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelést követően 6 hónappal sem a látóélesség, sem a centrális maculavastagság nem változott szignifikánsan egyik csoportban sem (p>0,05). Ugyanakkor a korábban injekciós kezelésben részesült szemek esetében a lézerkezelést megelőző 6 hónapban adott injekciók száma az átlagos 2,63 ± 1,18 értékről átlagosan 0,5 ± 0,73 értékre csökkent (p<0,001). A fundusfotókon és az átmetszeti OCT-scaneken a lézerkezelést követően egyetlen szem esetében sem találtunk látható pigmentelváltozásokat vagy hegesedést. Következetetés: Megfigyeléseink szerint a Navilas® 577s mikropulzuslézer-kezelés biztonságos a diabeteses maculaoedemás betegek kezelésében, továbbá a VEGF-gátlóval kezelt szemeken szerepet játszhat az injekciók számának csökkentésében. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078–2085.

Summary. Introduction and objective: To assess the safety and efficacy of Navilas® 577s micropulse subthreshold laser in the treatment of non-center involved diabetic macular edema. Method: In this retrospective study, we included 46 eyes of 28 patients with diabetic macular edema, who were treated at least 6 months ago with Navilas® 577s micropulse laser. Laser treatment was navigated by optical coherence tomography (OCT) macular thickness map in subthreshold micropulse mode at one occasion. Data from visual acuity testing, retinal thickness, and the number of anti-vascular endothelial growth factor (VEGF) injections needed 6 months before and after treatment were registered. At the end of the follow-up, digital fundus photography and OCT radial scans were performed to evaluate any possible anatomical changes. Results: 30 eyes had previous anti-VEGF treatment for central macular edema, and in 16 eyes we performed the laser as primary treatment. At the end of the follow-up, no significant visual acuity or central retinal thickness change were observed (p>0.05). On the other hand, in the anti-VEGF pretreated group the number of injections decreased significantly from 2.63 ± 1.18 to 0.5 ± 0.73 (p<0.001). We did not find any pigmentary changes or visible signs of scaring on final fundus photography pictures or OCT radial scans. Conclusion: Navilas® 577s subthreshold microsecond laser proved to be a safe option in the treatment of diabetic macular edema. It can be very useful in anti-VEGF treated eyes by decreasing the number of injections needed. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2078–2085.

Open access

A monoklonális gammopathia szemészeti jelei és szövődményei.

42 beteg 84 szemének vizsgálata

Ocular signs and comorbidities in monoclonal gammopathy.

Analysis of 84 eyes of 42 subjects
Orvosi Hetilap
Authors: Kitti Kormányos, Klaudia Kovács, Orsolya Németh, Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Anita Csorba, Cecília Nóra Czakó, Achim Langenbucher, Zoltán Zsolt Nagy, Gergely Varga, László Gopcsa, Gábor Mikala, and Nóra Szentmáry

Összefoglaló. Célkitűzés: A monoklonális gammopathia szemészeti jeleinek és szövődményeinek vizsgálata. Betegek és módszerek: Két nagy budapesti hematológiai ellátóhely 1999 és 2020 között diagnosztizált és/vagy kezelt, monoklonális gammopathiát mutató betegeit vizsgáltuk (42 beteg 84 szeme, 42,86% férfi; átlagéletkor 63,83 ± 10,76 év). A hematológiai diagnózis 3 esetben bizonytalan jelentőségű monoklonális gammopathia, 34 esetben myeloma multiplex, 3 esetben parázsló myeloma, 1-1 esetben Waldenström-macroglobulinaemia és amyloidosis voltak. Kontrollcsoportként véletlenszerűen kiválasztott, hasonló korcsoportú, hematológiai betegség nélküli egyéneket vizsgáltunk (43 beteg 86 szeme, 32,56% férfi; átlagéletkor 62,44 ± 11,89 év). A szemészeti vizsgálat előtt minden személy kitöltötte a Szemfelszíni Betegség Index (OSDI-) kérdőívet. A szemészeti vizsgálat során a látóélesség vizsgálata mellett pupillatágítást követően réslámpás vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Monoklonális gammopathiában az OSDI-érték szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollokban (p = 0,002). Gammopathiában 3 beteg 5 szeménél (5,95%) találtunk potenciális szaruhártya-immunglobulinlerakódást. Gammopathiában szárazszem-betegség 66,67%-ban, szürke hályog 55,95%-ban, Meibom-mirigy-diszfunkció 20,24%-ban, hátsó kérgi szürke hályog 19,05%-ban, egyéb szaruhártyahegek és -homályok 17,86%-ban, krónikus szemhéjgyulladás 14,29%-ban, szemészeti eltérés hiánya 11,90%-ban, macula- és/vagy retinadrusen 9,52%-ban, szaruhártya-immunglobulinlerakódás 5,95%-ban, epiretinalis membrán 5,95%-ban, korábbi szürkehályog-műtét 5,95%-ban, glaucoma 4,76%-ban, Fuchs-dystrophia 2,38%-ban, perifériás retinadegeneráció 2,38%-ban, chorioidea naevus 2,38%-ban, diabeteses retinopathia 1,19%-ban, arteria centralis retinae elzáródás 1,19%-ban, vena centralis retinae ágelzáródás 1,19%-ban, amblyopia 1,19%-ban volt kimutatható. A szárazszem-betegség (p = 0,002), a hátsó kérgi szürke hályog (p = 0,001), a szürke hályog (p<0,00001) és az egyéb szaruhártyahegek és -homályok (p = 0,01) szignifikánsan magasabb arányban fordultak elő a monoklonális gammopathiát mutató betegekben, mint a kontrollokban. Következtetés : Monoklonális gammopathiában a szárazszem-betegség és a szürke hályog a leggyakoribb szemészeti eltérés. A monoklonális gammopathia potenciális szemészeti jelei és szövődményei miatt javasoljuk a betegek évenkénti szemészeti ellenőrzését, életminőségük javítása érdekében. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

Summary. Objective: To examine ocular signs and ocular comorbidities in monoclonal gammopathy. Patients and methods: We analyzed patients from two large referral hematology centers in Budapest, who were diagnosed and/or treated with monoclonal gammopathy between 1997 and 2020 (84 eyes of 42 patients, 42.86% male, mean age 63.83 ± 10.76 years). Before the ophthalmic examination, the subjects filled in the Ocular Surface Disease Index (OSDI) questionnaire. Ophthalmic examination included visual acuity test and slit-lamp examination following dilation of the pupil. Results: OSDI scores were significantly higher in subjects with monoclonal gammopathy than in controls (p = 0.002). Among gammopathy subjects, we observed potential corneal immunoglobulin deposition in 5 eyes of 3 patients (5.95%). In gammopathy subjects, there was dry eye disease (66.67%), cataract (55.95%), Meibomian gland dysfunction (20.24%), posterior cortical cataract (19.05%), corneal scars and degenerations (17.86%), chronic blepharitis (14.29%), absence of ocular complaint (11.90%), macular or retinal drusen (9.52%), corneal immunoglobulin deposition (5.95%), epiretinal membrane (5.95%), previous cataract surgery (5.95%), glaucoma (4.76%), Fuchs dystrophy (2.38%), peripheral retinal degeneration (2.38%), chorioideal naevus (2.38%), diabetic retinopathy (1.19%), central retinal artery occlusion (1.19%), central retinal vein branch occlusion (1.19%) and amblyopia (1.19%). The proportion of dry eye disease (p = 0.002), posterior cortical cataract (p = 0.001), cataract (p<0.00001), and corneal scars and degenerations (p = 0.01) were significantly higher in gammopathy subjects than in controls. Conclusion: Dry eye disease and cataracts are the most common ocular comorbidities in patients with monoclonal gammopathy. Therefore, due to the potential ocular signs and comorbidities of monoclonal gammopathy, we suggest a regular, yearly ophthalmic checkup of these patients to improve their quality of life. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1533–1540.

Open access