Célkitűzés: Az onkopszichológiai szakirodalom hangsúlyozza a daganatos diagnózis tudomásulvételének traumatikus hatását. Az onkológiai diagnózis közlésének elmulasztásával, a diagnózis ismeretének, illetve nem ismerésének következményeivel nagyon kevés tanulmány foglalkozik. Vizsgálatunk alapvető célja feltárni azt, hogy a daganatos betegek mennyire ismerik onkológiai diagnózisukat, milyen jelentős különbségek vannak a diagnózisukat ismerő és nem ismerő páciensek között, illetve hogy hogyan lehet mérni a diagnózis nem ismerését, a diagnózis közlésének elmulasztását meghatározó (demográfiai, orvosi, pszichológiai és szociális) prognosztikai tényezőket. Módszer: Klinikai mintánkban 420 daganatos beteg van, 342 rosszindulatú (malignus), illetve 78 jóindulatú (benignus) onkológiai diagnózissal. 238 daganatos nőt és 182 daganatos férfit interjúvoltunk meg, akiknek az átlagéletkora 51,95 év. A kérdőívben szerepeltek a depressziót, a reménytelenséget, a megküzdési módokat és az életesemények számát mérő skálák. Az eredményeket a legfontosabb demográfiai-szociális és onkológiai tényezőkre korrigáltuk. A betegek kezelőorvosai kitöltöttek egy rövid, 9 kérdésből álló kérdőívet, melyben a daganat típusára, a daganat lelőhelyére, a kezelés módjaira kérdeztünk rá, valamint arra, hogy a betege ismeri-e a saját diagnózisát. Eredmények – konklúzió: Eredményeink arra mutattak rá, hogy a nem tájékoztatott páciensek idősebbek, izoláltabbak, alulképzettebbek és szignifikánsan depressziósabbak, reménytelenebbek, illetve alacsonyabb a problémaelemző megküzdési képességük. A logisztikus regresszióanalízis eredményei szerint a daganatos diagnózis nem ismerését, a tájékoztatás hiányát legnagyobb mértékben a tumor típusa (malignus) és a depresszió mértéke jelzik előre. Eredményeink felhívják a figyelmet a daganatos diagnózis közlésének jelentős orvosi, pszichológiai és szociális vonatkozásaira, illetve a páciensközpontú tájékoztatás fontosságára.

Célkituzés: A pszichoszomatikus szakirodalom hangsúlyozza a társas támogatottság szerepét a krónikus betegségekkel való megküzdésben. A családi kapcsolatok minoségével, a családi támogatottság szerepével sokkal kevesebb tanulmány foglalkozik - tanulmányunkban ezek vizsgálatát tuztük ki célul. Módszer: A Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán mutött noket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással mutött not interjúvoltunk meg. A vizsgált nok életkora nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocio-ökonómiai státusúak körébol kerültek ki. A kérdoívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését méro skálák.  Eredmények: A legmagasabb volt a szorongás-, illetve stressz-szint a malignus melldaganattal mutétre váró nok körében. A családi támogatottság fontos szerepet játszott e betegek stressz- és szorongásszintjének csökkentésében, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmus növelésében és az igényelt tájékoztató információ mennyiségében is. Konklúzió: A családi kapcsolatok minosége, a beteg családi támogatottsága fontos szerepet játszik a mutéttel kapcsolatos stressz- és szorongásszint alakulásában, és minél magasabb az átélt stressz, ennek csökkentésében annál fontosabbá válik a családi támogatás.

Összefoglaló. A lateralis cysticus nyaki terimék két leggyakoribb oka a branchiogen cysta és a cysticus nyaki áttét. Az átfedő lokalizáció (a leggyakrabban a IIA nyaki régióban), a betegek életkora és az esetenként hirtelen kezdet alapján a két leggyakoribb ok differenciáldiagnózisa nagy kihívást jelenthet. Egy hirtelen fellépő fájdalmas, bal oldali nyaki duzzanattal, dysphagiával és lázzal jelentkező 72 éves férfi esetét ismertetjük. A nyak komputertomográfiás vizsgálata egy 6 cm legnagyobb átmérőjű, vastag falú, többrekeszes cysticus terimét igazolt. Infektív branchiogen cysta lehetőségére gondolva az elváltozást eltávolítottuk. A szövettan azonban p16-pozitív laphámrákot igazolt. A primer tumort végül az ipsilateralis tonsilla palatina állományában sikerült azonosítani. A beteg definitív radioterápiában részesült, és 18 hónappal a diagnózis után tumormentes. A nyaki cystákon, az infektív nyaki cystákon és a cysticus metastasisokon kívül a humán papillómavírussal összefüggő szájgarati laphámrákok infektív cysticus vagy necroticus metastasisait is figyelembe kell venni a lateralis cysticus nyaki terimék differenciáldiagnózisában. Orv Hetil. 2020; 162(15): 595–600.

Summary. Branchial cleft cysts and cystic neck metastases are the two most common causes of cystic lateral neck masses. Based on the overlapping location (neck level IIA), patient age at onset and the occasionally sudden onset, their differential diagnosis is challenging. We present a 72-year-old male presenting with a suddenly emerging painful, left-sided neck swelling, dysphagia and fever. Computed tomography showed a 6 cm thick-walled multicystic mass. With the suspected diagnosis of an infected branchial cleft cyst, the lesion was removed. Histology confirmed p16 positive squamous cell carcinoma. Primary tumor was identified in the ipsilateral palatine tonsil. Definive radiotherapy was performed and the patient is free of disease at the 18-month follow-up. Beyond pure and infected branchial cleft cysts and pure cystic metastases, infected cystic or necrotic metastasis of human papillomavirus associated oropharyngeal squamous cell carcinoma should be included in the differential diagnosis of cystic lateral neck lesions. Orv Hetil. 2021; 162(15): 595–600.

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője.