Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Csaba Bognár x
Clear All Modify Search
Authors: Zoltán Lóderer, Gábor Bognár, Csaba Berki, Gábor Bognár, András Novák and Pál Ondrejka

Absztrakt

A saját szövettel végzett emlő-helyreállítás kiváló lehetősége a DIEP (deep inferior epigastric perforator) lebennyel végzett rekonstrukció. Az alsó median laparotomia műtéti hege kihívást jelent, ha az ellenoldali emlő mérete a teljes hasfali lebeny felhasználását indokolja a megfelelő volumen elérése végett. Három ilyen esetben kettős DIEP lebenyekkel végeztünk rekonstrukciót, mikrosebészeti módszerrel. A betegek szövődmény nélkül gyógyultak, jó esztétikai eredmény mellett. A módszer biztonságos lehetőséget kínál, és bővíti az emlő-helyreállítás spektrumát.

Restricted access
Authors: Zoltán Lóderer, Gábor Bognár, András Novák, Csaba Berki, Gábor Sándor, Gábor Bognár and Pál Ondrejka

Absztrakt

Bevezetés: A radiális alkari szabad lebeny gyakran az első választott eljárás a nyelv rekonstrukciójában, de hátránya az adóhely morbiditása. Egy másik, vékony, fasciocutan szabad lebeny iránti igény eredményezte az arteria suralis medialis perforator lebeny (MSAP) alkalmazását. Módszer: A nyelvgyöki és szájfenéki daganatok miatti radikális exstirpatiót követő helyreállításra három betegnél alkalmaztunk MSAP lebenyt. Eredmények: A lebenyt minden esetben egy domináns perforator látta el. A bőrlebenyek mérete 20 és 34 cm2 között volt, az értörzs hossza 8,2–11 cm, az átlagos lebenyvastagság 6,5 mm volt. Összefoglalás: A vékony MSAP lebeny kiváló alternatíva a szájfenék és a nyelv helyreállításában elenyésző adóhelyi morbiditás mellett.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Bíborka Bereczky, Loránd Barabás, Csaba Diczházi and Pál Ondrejka

Absztrakt

Egy 56 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinél korábban retroperitonealis liposarcomát távolítottunk el. A betegnél a fossa inguinalisban kiújult daganat a femoralis csatornán keresztül, az arteria femoralis mellett terjedt a combra és klinikailag incarcerált femoralis hernia képét mutatta. A CT-vizsgálat igazolta a recidív tumor gyanúját. Hasi és végtagi feltárásból távolítottuk el a tumort. Az eset kapcsán a kórkép differenciáldiagnosztikai kérdéseit és műtéttechnikai részleteket tárgyalunk.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Lóránd Barabás, Csaba Diczházi and Pál Ondrejka

Absztrakt

Az emlőrák távoli áttétet jellemzően a csontokba, tüdőbe, májba és a központi idegrendszerbe ad. A csepleszbe és a gastrointestinalis traktusba (GI) adott áttétek ritkák. Jelen esetünkben egy 48 éves nőbeteg kapcsán ismertetjük a kórképet. A beteg ileus miatt került felvételre és műtétre, mely során a nagycseplesz és a colon daganatos elváltozásait észleltük és távolítottuk el. A szövettan invazív ductalis emlőrák (IDC) áttéteit igazolta. A beteg jobb emlőjében lévő a bőrt fogó, centrális IDC miatt ablatiót és axillaris lymphadenectomiát végeztünk. A ductalis emlőrák GI vagy hasüregi peritonealis áttéte ritka, az ileust okozó manifesztáció irodalmi ritkaság.

Restricted access
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár and Márta Jäckel

Absztrakt:

A 2019. év végén, elsőként a kínai Vuhan városában megjelenő, SARS-CoV-2 béta-koronavírus okozta járványt 2020. március 11-én világjárvánnyá minősítette az Egészségügyi Világszervezet. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették az első megerősített COVID–19-esetet, s március 15-én vesztette életét az első, új típusú koronavírussal fertőzött beteg. Az elhunyt halálának pillanatában nem állt rendelkezésre központi, egységes irányelv, mely tisztázta volna a szükséges óvintézkedések körét, illetve egyértelmű leírást nyújtott volna a tetem biztonságos kezeléséhez. A halottak patológiai osztályra való szállítása, tárolása, esetleges boncolása, majd végső nyughelyre helyezése, ezek mikéntje számtalan kérdést vet fel. A fertőző betegségekre, illetve a halottakkal kapcsolatos teendőkre vonatkozó hatályos jogszabályok nem tartalmaznak elégséges információt egy COVID–19-fertőzött beteg halála utáni feladatok végrehajtását illetően. Az országos tisztifőorvos március 19-én felfüggesztette a boncolások elvégzését, a törvényszéki boncolások kivételével, azonban a szállítás, tárolás továbbra is problémát jelent. Bár 2020. március 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Patológia Tagozata kiadott egy hivatalos eljárásrendet, az ebben foglalt ajánlások a szakirodalom szűkebb spektrumát reprezentálják, több helyütt kiegészítésre szorulnak. Sajnálatosan a nemzetközi szakirodalomban szintén – a fontosságához mérten – alulreprezentált a post mortem eljárásokra vonatkozó adat. További problémát jelent, hogy a járványok okozta krízishelyzetek áldozatainak kezelésére írt cikkekben a fellelhető algoritmusok a magyarországitól eltérő jogi környezet mellett eltérő szervezeti és erőforrásbeli lehetőségekkel számolnak, mely körülmények a hazai adaptálást jelentősen nehezítik. Cikkünkben a szakirodalmi összefoglaláson túl a COVID–19-gyanús, valószínűsített és megerősített páciensek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók, valamint a potenciálisan érintett patológiai osztályok számára kivitelezhető, az ellátók biztonságát növelő javaslatokat, ajánlásokat fogalmazunk meg.* Orv Hetil. 2020; 161(17): 713–722.

Open access
Authors: György Ledniczky, Gábor Bognár, Csaba Diczházi, Bíborka Bereczky, Loránd Barabás and Pál Ondrejka

Absztrakt

A dermatofibrosarcoma protuberans (DFSP) a törzs és a felső végtagok ritka, fibrohystiocytás tumora, amit lokálisan agresszív, lassú növekedés, igen gyakori recidíva és ritka metastasisképzés jellemez. DFSP az emlőben irodalmi raritás. Esettanulmányunkban a 65 éves beteg jobb emlőjében, többszöri fibroadenoma és neurofibroma kimetszését követően kialakult, fibrosarcomás átalakulást is mutató DFSP-t mutatunk be perioperatív, szövettani és immunhisztokémiai fényképsorozattal dokumentálva az igen nagy nonphylloid sarcoma mastectomiával és axillaris blockdissectióval történt eltávolítását, hisztológiai és immunhisztokémiai jellemzőit.

Restricted access
Authors: Csaba Berki, Elemér Mohos, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, József Mohay, Sándor Horváth, Gábor Bognár, Krisztina Bene, Myroslav Horzov, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Petra Mohos, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán, Vivien Herpai and Attila Nagy

Absztrakt

Célkitűzés: Akár colitis ulcerosa (CU), akár familiaris poliposis (FAP) miatt történik a J-pouchcsal rekonstruált proctocolectomia, a késői komplikációk vonatkozásában lényeges a colonnyálkahártya teljes eltávolítása, ugyanakkor a hosszú távú funkcionális eredmények érdekében nagy jelentőségű a minél kisebb traumával járó műtéti technika. Mindkét szempontnak megfelelni látszik az általunk 2000 óta alkalmazott, procedure for prolaps and haemorrhoids (PPH) géppel készített ileoanalis anastomosis. Betegek és módszer: 1990. márciustól 2016. szeptemberig 117 beteg került osztályunkon CU vagy FAP miatt J-pouchcsal készített és ileoanalis anastomosissal rekonstruált proctocolectomiára. Az első időszakban kézi anastomosist készítettünk (29 beteg), majd 2000-től használtuk rutinszerűen a PPH-gépet (88 beteg). Tehermentesítő ileostomát többnyire alkalmaztunk. A 117 beteg adatait kórházunk adatbázisából dolgoztuk fel, közülük 45 jelent meg kontrollvizsgálaton és további 31-et telefonon értünk el, így 76 beteg (65%) volt utánkövethető. Detektáltuk a székletürítés gyakoriságát, a loperamidszedést, az inkontinencia fokát (Wexner-score), valamint a perianalis dermatitist. Az átlagos követési idő a kézi varrattal készített anastomosis csoportban 18,6 év, a PPH-géppel készített csoportban 7,6 év volt. Eredmények: A kézzel varrt anastomosis csoportban 4/29 betegnél (13,8%) kényszerültünk a pouch exstirpatiójára és végleges ileostoma készítésére (két pouchitis, egy pouchelhalás és egy recidív rectumtumor), a napi átlagos székletürítés száma: 4,3, a Wexner-score 8,5 volt, 2/15 beteg él (13,3%) inkontinencia miatt ileostomával. A PPH-géppel készített anastomosis csoportban 4/88 betegnél (4,5%) távolítottuk el a pouchot (pouchitis), átlagosan 4,0 alkalommal volt naponta székletük, az inkontinenciascore 7,6 volt, 4/61 betegnél (6,6%) maradt inkontinencia miatt az ileostoma végleges. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a PPH-géppel készített anastomosis technikailag jól kivitelezhető, elvi okok miatt a rectumnyálkahártya eltávolításának vonatkozásában hatékony, a funkcionális eredmények szempontjából pedig jobb eredményt észleltünk, mint a kézzel varrt anastomosis esetén. Adataink a kis esetszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Authors: Elemér Mohos, Attila Nagy, György Szabados, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, Csaba Berki, József Mohay, Lóránt Szabó, Krisztina Bene, Gábor Bognár, Myroslav Horzov, Petra Mohos, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán and Vivien Herpai

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Authors: István Tas Gurdon, Erika Ligeti, György Réti, Myroslav Horzov, Gábor Bognár, Tamás Kovács, Csaba Berki, Zoltán Jánó, József Mohay, Erzsébet Krisztina Bene, Petra Mohos, Gábor Tornai, Gábor Sándor, Péter Szenkovits, Tibor Sándor Nagy, Csaba Orbán, Vivien Herpai and Elemér Mohos

Absztrakt:

Bevezetés: Osztályunkon 2017-ben két esetben is a végleges szövettani feldolgozást követően idiopátiás granulomatózus mastitis diagnózisa született. Az idiopátiás granulomatózus mastitis az emlő ritka, jóindulatú, gyulladásos elváltozása, mely klinikai képében malignitást utánozhat.

Osztályunkon előforduló esetek kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet erre a differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórképre.

Restricted access
Authors: Zoltán Jánó, Elemér Mohos, György Réti, Tamás Kovács, József Mohay, Csaba Berki, Sándor Horváth, Krisztina Bene, Myroslav Horzov, Gábor Bognár, Gábor Sándor, Péter Szenkovits, Petra Mohos, Gábor Tornai and Attila Nagy

Absztrakt

Bevezetés: Bár a stomaképző műtétek száma napjainkban egyre csökken, azonban amennyiben valamilyen oknál fogva mégis erre kényszerülünk, akkor akár 50%-ot elérő gyakorisággal számolhatunk parastomalis sérv kialakulásával. Az esetek mintegy harmadában ezek műtéti korrekcióra szorulnak, gyakran sürgősséggel, ügyeleti körülmények között. Az alkalmazott műtéttípusok nem egységesek és a nemritkán nagy kihívást jelentő eljárások komplikációrátája magas. Osztályunkon 2003 óta alkalmazunk speciális háromdimenziós hálókat a parastomalis sérvek megelőzésére és megoldására. Betegek és módszerek: 2012. január 1-jétől 2016. június 1-jéig prospektív, kontrollált, randomizált vizsgálat keretében abdominoperinealis exstirpatióval egyidejűleg 38 esetben végeztünk preventív hálóbeültetést, illetve 14 esetben már meglevő parastomalis sérvet korrigáltunk hálóbeültetéssel. A kontrollcsoportokban eddig 46, illetve 18 beteg szerepel a preventív, illetve rekonstrukciós ágon. A bevonást 2017-ig végezzük. A preventív csoportban 22 esetben laparoszkóposan, 62 esetben nyitottan végeztük a Miles-műtétet. A rekonstrukciós csoportban hat esetben laparoszkóposan, 26 esetben nyitottan végeztük a különböző típusú hasfal-rekonstrukciókat. A vizsgált időszakban az átlag utánkövetési idő 19,2 hónap volt a hálós és 22,6 hónap volt a nem hálós alcsoportokban a preventív ágon, és 25,9 hónap, illetve 20,4 hónap volt a hálós, illetve háló nélküli alcsoportokban a rekonstrukciós ágon. Eredmények: Az eredmények részletes statisztikai analízisét a vizsgálat lezárultával fogjuk elvégezni. Az interim eredmények alapján a komplikációarányok nem különböznek számottevően a hálós, illetve a nem hálós csoportok között. Az eddig vizsgált időszakban a preventív vizsgálati ágon parastomalis sérv kialakulását a nem hálós csoportban 18 esetben (39.1%), a hálós csoportban három esetben (7,8%) észleltük. A rekonstrukciós ágon rekurrenciát a nem hálós csoportban nyolc esetben (44%), a hálós csoportban pedig egy esetben (7,1%) észleltünk. Következtetések: Eredményeink korrelálnak az irodalomban egyre szaporodó különböző hálóbeültetéses eljárásokkal. Ezt elsősorban a parastomalis sérvek kialakulási patomechanizmusának megértésén alapuló egyedi hálókonstrukciónak tulajdonítjuk.

Restricted access