Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Csaba Dégi L x
Clear All Modify Search

Célkitűzés: Az onkopszichológiai szakirodalom hangsúlyozza a daganatos diagnózis tudomásulvételének traumatikus hatását. Az onkológiai diagnózis közlésének elmulasztásával, a diagnózis ismeretének, illetve nem ismerésének következményeivel nagyon kevés tanulmány foglalkozik. Vizsgálatunk alapvető célja feltárni azt, hogy a daganatos betegek mennyire ismerik onkológiai diagnózisukat, milyen jelentős különbségek vannak a diagnózisukat ismerő és nem ismerő páciensek között, illetve hogy hogyan lehet mérni a diagnózis nem ismerését, a diagnózis közlésének elmulasztását meghatározó (demográfiai, orvosi, pszichológiai és szociális) prognosztikai tényezőket. Módszer: Klinikai mintánkban 420 daganatos beteg van, 342 rosszindulatú (malignus), illetve 78 jóindulatú (benignus) onkológiai diagnózissal. 238 daganatos nőt és 182 daganatos férfit interjúvoltunk meg, akiknek az átlagéletkora 51,95 év. A kérdőívben szerepeltek a depressziót, a reménytelenséget, a megküzdési módokat és az életesemények számát mérő skálák. Az eredményeket a legfontosabb demográfiai-szociális és onkológiai tényezőkre korrigáltuk. A betegek kezelőorvosai kitöltöttek egy rövid, 9 kérdésből álló kérdőívet, melyben a daganat típusára, a daganat lelőhelyére, a kezelés módjaira kérdeztünk rá, valamint arra, hogy a betege ismeri-e a saját diagnózisát. Eredmények – konklúzió: Eredményeink arra mutattak rá, hogy a nem tájékoztatott páciensek idősebbek, izoláltabbak, alulképzettebbek és szignifikánsan depressziósabbak, reménytelenebbek, illetve alacsonyabb a problémaelemző megküzdési képességük. A logisztikus regresszióanalízis eredményei szerint a daganatos diagnózis nem ismerését, a tájékoztatás hiányát legnagyobb mértékben a tumor típusa (malignus) és a depresszió mértéke jelzik előre. Eredményeink felhívják a figyelmet a daganatos diagnózis közlésének jelentős orvosi, pszichológiai és szociális vonatkozásaira, illetve a páciensközpontú tájékoztatás fontosságára.

Restricted access

Célkituzés: A pszichoszomatikus szakirodalom hangsúlyozza a társas támogatottság szerepét a krónikus betegségekkel való megküzdésben. A családi kapcsolatok minoségével, a családi támogatottság szerepével sokkal kevesebb tanulmány foglalkozik - tanulmányunkban ezek vizsgálatát tuztük ki célul. Módszer: A Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán mutött noket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással mutött not interjúvoltunk meg. A vizsgált nok életkora nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocio-ökonómiai státusúak körébol kerültek ki. A kérdoívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését méro skálák.  Eredmények: A legmagasabb volt a szorongás-, illetve stressz-szint a malignus melldaganattal mutétre váró nok körében. A családi támogatottság fontos szerepet játszott e betegek stressz- és szorongásszintjének csökkentésében, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmus növelésében és az igényelt tájékoztató információ mennyiségében is. Konklúzió: A családi kapcsolatok minosége, a beteg családi támogatottsága fontos szerepet játszik a mutéttel kapcsolatos stressz- és szorongásszint alakulásában, és minél magasabb az átélt stressz, ennek csökkentésében annál fontosabbá válik a családi támogatás.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Piroska Balog, Csaba Dégi L., Gábor Szabó, Anna Susánszky, Adrienne Stauder, Andrea Székely, Paul Falger and Mária Kopp

E tanulmány célja a házastársi stressz kapcsolatának vizsgálata a magasvérnyomás-betegséggel és a depresszióval – 65 évnél fiatalabb, házasságban/élettársi kapcsolatban élő, gazdaságilag aktív személyek körében; országos reprezentatív mintán (Hungarostudy 2002). A házastársi stresszt a Rövidített Stockholmi Házastársi Stressz Skálával, a depressziós tüneteket a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívvel mértük. Azok a férfiak és nők alkották a „magasvérnyomás-beteg”, illetve „depressziós” csoportokat, akiket az elmúlt évben kezeltek is betegségük miatt. Hierarchikus logisztikus regresszió-elemzéssel vizsgáltuk a házastársi stressz hatását a magasvérnyomás-beteg, illetve a depressziós páciensek körében, valamint egészséges férfiak és nők körében. Adatainkat kontrolláltuk életkorra, iskolai végzettségre, szocioökonómiai státuszra, testtömeg-indexre, valamint az életmódra (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás). Míg a férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség hagyományos rizikótényezőktől független kockázati tényezőjének bizonyult, addig a nőkre ez nem állt fenn. Egy rossz házasságban élő férfinak majdnem kétszer nagyobb az esélye arra, hogy magasvérnyomás-betegség miatt kezeljék, mint a jó házasságban élő férfitársának. Ugyanakkor nőknél a házastársi stressz a depresszió miatti kezelés valószínűségét növelte szignifikáns mértékben, ez pedig a férfiakra nem volt jellemző. Egy rossz házasságban élő nőnek több mint kétszer nagyobb az esélye arra, hogy depresszió miatt kezelésben részesüljön, mint a jó házasságban élő nőtársának. Elemezéseink tehát azt mutatták, hogy férfiaknál a házastársi stressz a magasvérnyomás-betegség független kockázati tényezője, viszont nőknél a házastársi stressz a klinikai depresszió kockázati tényezője.

Restricted access