Search Results

You are looking at 1 - 10 of 18 items for

  • Author or Editor: Csaba Dzsinich x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Kálmán Hüttl, Gaetano Cavarra, and Máté Dzsinich

Absztrakt

Az endograftok az aortaaneurysmák sebészi kezelésének lehetőségeit kiszélesítették, alkalmazzák őket az aortaív és a thoracoabdominalis aorta tágulatainak megoldására is. A nagy mellékágak keringését az endograftbeültetés előtt biztosítani kell. Az utóbbi években tapasztalatot szereztünk az aortaív aneurysmáinak hybrid kezelésével. 2007 januárjában egy 79 éves nőbetegnél thoracoabdominalis hybrid műtétre vállalkoztunk. A Crawford IV. típusú aortaaneurysma felső hasi fájdalmat okozott, átmérője 60 mm volt, és 80 mm-es aortaszakaszt érintett, involválta a truncus coeliacus szájadékát is. Megfelelő distalis rögzítési zóna kialakítására szükségessé vált a truncus coeliacus lekötése és keringésének extraanatomicus helyreállítása. Az aorta infrarenalis szakaszáról 8 mm-es PTFE graftot vezettünk antepancreaticus úton az arteria lienalisra. Ezután a truncus coeliacust az aorta szintjében elvarrtuk. Az arteria lienalison át a coeliaca valamennyi ága megfelelő keringéshez jutott. A lép vérellátását a gastroepiploicus arteria biztosította. Négy nappal később a bal arteria femoralison át 34 mm átmérőjű 15 cm hosszú Thoracic excludert vezettünk a thoracoabdominalis aortába és lefedtük az aneurysmát. A distalis rögzítőpont az a. mesenterica szájadékáig ért. A beavatkozást a beteg jól viselte, sebei pp gyógyultak, panaszmentesen távozott. A 12 hónappal később végzett CT-vizsgálat jó coeliacakeringést és az aneurysma involutióját bizonyította. A beteg panaszmentes. Hazánkban ez volt az első thoracoabdominalis hybrid műtét.

Restricted access

Thoracoabdominalis aortakirekesztés során fellépő elektrofiziológiai változások a gerincvelőben

Kísérletes tanulmány

Electrophysiological changes of the spinal cord during thoracoabdominal aortic clamping

Experimental study
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Péter Gloviczki, Gabriella Nagy, and Klaudia Vivien Nagy

Összefoglaló. A thoracoabdominalis aortakirekesztés okozta gerincvelő ischemia súlyos neurológiai következményeit számos klinikai és kísérleti tanulmány bizonyítja. E nehezen kiszámítható, súlyos szövődmény megelőzésének érdekében régi törekvés megfelelő intra- és posztoperatív monitorizálás kifejlesztése, ami előre jelzi a gerincvelő-funkció romlását, illetve a kialakuló celluláris károsodást. A legelterjedtebb, a klinikai gyakorlatban széles körben alkalmazott megoldás a gerincvelői kiváltott motoros potenciál (MEP) folyamatos ellenőrzése. Ritkábban alkalmazott – bár ígéretes – eljárás a biokémiai változások nyomon követése, ami a sejtszintű károsodás markereit használja fel az ischemia okozta változások felismerésére.

Korábbi dolgozatunkban kutyákon végzett kísérleteink azon eredményeit ismertettük, amelyekben a 60 perces thoracoabdominalis aortakirekesztés okozta neurológiai változások és a perfúzió adatainak összefüggéseit tárgyaltuk. Jelen tanulmányunkban a gerincvelői motoros (MEP) és szenzoros (SEP) kiváltott potenciálok változásait vizsgáljuk a neurológiai végállapot vonatkozásában. Megállapítottuk, hogy SEP változásai a neurológiai károsodás mértékével értékelhető összefüggést nem mutatnak. A MEP-amplitúdó és -latencia értékei biztonsággal jelzik a fenyegető gerincvelő ischemiát. A neurológiai deficit mélységét (Tarlov 2,1,0) a MEP-értékek változásai numerikusan nem értékelhetően követik.

Summary. Severe neurological complications of the thoracoabdominal aortic clamping were published in numerous clinical and experimental studies. These hardly predictable, devastating consequences demanded to develop a monitoring system which might detect impending level of spinal cord ischemia in time – in order to introduce or enhance protective procedures and prevent permanent neurological deficit. The most widely used monitoring in clinical practice is the continuous surveillance of the motor evoked potentials (MEP) during and after thoracoabdominal aortic clamping. Much less used, but promising opportunity is to control the metabolic changes and cellular integrity utilizing specific markers like liquor lactate and neuron specific enolase (NSE) etc. In our earlier study we published data of our canine experiment related to coherencies between neurological outcome and specific perfusion of the spinal cord during and after one hour thoracoabdominal aortic clamping. In the present paper we investigate the behavior of motor evoked (MEP) and sensory evoked (SEP) potentials related to neurological changes. We conclude the behavior of SEP values hardly correlate with the neurologic outcome, meanwhile decrease of MEP amplitude provides reliable signal for developing spinal cord ischemia. We could not confirm a numeric correlation of these data and the level of the final neurologic outcome.

Restricted access

Complex aortaaneurysmák kezelési lehetőségei – saját tapasztalatok

Treatment options for complex aortic aneurysms – own experiences

Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, László Szentpétery, Gabriella Nagy, Tibor Pataki, Gábor Darabos, and László Barta

Összefoglaló. Complex aortaaneurysmáról beszélünk, ha az több, egymástól anatómiailag nem elválasztható aortaszegmentumra terjed, és/vagy az aneurysma egy vagy több életfontosságú mellékág szájadékát is magában foglalja. Kettős vagy többszörös aortaaneurysmák egymástól sebészileg jól szeparálható elváltozásokat jelentenek. Míg a complex elváltozások egy ülésben vagy időben, egymást néhány nappal követő beavatkozással kezelendők, addig a kettős/többszörös aneurysmák szeparált megoldásokkal uralhatók. E kiterjedt elváltozások kezelése jelentős javallati és technikai kihívásokkal társul. A kezelési lehetőségek széles spektrumával rendelkezünk. Korábban a nagy sebészi traumával, jelentős morbiditással és mortalitással járó nyitott műtétek nagy rizikóval terhelt betegeken siker reményében nem voltak elvégezhetők. Napjainkban a sebészi és endograft technikákkal végzett hybrid műtétek, illetve a tisztán endovascularis megoldások a kiterjedt elváltozások kezelésének javallatát jelentősen kiszélesítették. Dolgozatunkban ismertetjük a lehetséges, és az általunk már alkalmazott technikákat, valamint azokat a lehetőségeket, amelyeket a rohamos technikai fejlődés kínál.

Summary. Complex aortic aneurysms extend to more aortic segments, and/or include one or more orifices of highly important side branches. Meanwhile complex aneurysms need reconstructive solutions in one sitting or hybrid procedures timely close to each other, multiple aneurysms can be treated technically and timely separated. Previously, open surgery was the only opportunity to intervene, which was associated with significant surgical trauma and was not suitable for high risk patients when devastating complications were likely. Recently combination of lower risk surgery with endovascular treatment options – the so called hybrid techniques – resulted in that indications for treatment remarkably widened. In addition, permanent technical progress made available pure endovascuar solutions, so a wide range of surgical procedures provide number of options for treatment. In this paper we report on the treatment options of complex aortic aneurysms, and present our own relevant experience.

Open access

A sebészi gerincvelő ischemia és reperfusio hatása a specifikus átáramlásra és a neurológiai következményekre

Kísérletes tanulmány

Surgical ischemia and reperfusion of the spinal cord – effect on specific perfusion and neurological outcome

Experimental study
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Péter Gloviczki, Gabriella Nagy, and Klaudia Vivien Nagy

Összefoglaló. A thoracoabdominalis aorta kirekesztése a gerincvelő keringésének csökkenését okozza. Az ischemia klinikailag paraparesis, paraplegia formájában jelenik meg. Ez elsősorban nyitott műtétek során jelent aligha kiszámítható szövődményt, de a modern endovascularis technikák sem oldották meg teljes mértékben ennek biztonságos kivédését – bár arányát jelentősen mérsékelték. A javuló eredmények számos tényezőre vezethetők vissza, mint a keringés kirekesztési idejének csökkentése, a gerincvelő-funkció és metabolismus ellenőrzése. Mesterséges keringésjavító direkt és indirekt eljárások, liquor drainage, hűtés mellett a collateralis keringés javítását szolgáló prekondicionáló módszerek kerültek bevezetésre. Kísérletes munkánkban 25–30 kg testsúlyú kutyákon vizsgáltuk – más paraméterek mellett – a distalis perfusio növelésének, a liquornyomás csökkentésének, illetve ezek kombinációjának protektív hatását egyórás thoracoabdominalis aortakirekesztés során. Dolgozatunkban a kísérleti állataink neurológiai végállapotát a keringési paraméterek és szöveti perfusio és a reperfusio változásainak összefüggésein keresztül tárgyaljuk. Megállapítottuk, hogy distalis gerincvelő reperfusiós hyperaemiája szorosan összefügg a neurológiai károsodás mértékével.

Summary. Clamping of the thoracoabdominal aorta reduces perfusion of the spinal cord significantly, which clinically may present as paraparesis or paraplegia – devastating and unpredictable complications of open thoracoabdominal aortic surgery. Introduction of monitoring of evoked potentials and/or biochemical markers, methods increasing distal arterial pressure, indirect procedures enhancing residual flow (like liquor drainage), drugs, and use of hypothermia contributed to achieve better outcome. Preconditioning of spinal cord circulation is also a promising method. New endovascular techniques for thoracoabdominal aortic aneurysms and dissections reduced surgical trauma significantly. Despite all these progressions spinal cord ischemic damage is still a significant risk. To address this problem we carried out an experimental work using a canine model focusing on the protective effect of distal arterial perfusion, spinal fluid drainage, and their combination in a one hour setting of thoracoabdominal aortic clamping. In this paper we publish our data of circulatory and specific perfusion parameters of the spinal cord during and after declamping in correlation of final neurologic outcome.

Full access

Sebészi megoldások krónikus multivisceralis arteriás elzáródások esetében

Surgical solutions in multivisceral arterial occlusions

Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, László Barta, Klaudia Bogdány, Tamás Tóth, Tibor Pataki, and Gabriella Nagy

Összefoglaló. Bevezetés: A zsigeri artériák akut elzáródása fulmináns klinikai képpel társul, és az esetek jelentős százalékában gyorsan halálhoz vezet. Ha ezen artériák obliteratív folyamata lassan alakul ki, a zsigeri artériák gazdag kollaterális kapacitása a klinikai tüneteket sokáig elfedi. Az esetek egy részében az anatómiailag közel fekvő renalis artériák obliteratív folyamata, illetve a társuló aortoiliacalis szűkületek és/vagy elzáródások rendkívül szerteágazó klinikai képet okozhatnak. Az átfedések más hasi betegségekkel félrevezetők lehetnek, emiatt késedelmes felismerésük súlyos következményekkel járhat. Előfordulásuk nem gyakori, ismeretük azonban nélkülözhetetlen mind a diagnosztika, mind a megoldás szempontjából. Dolgozatunkban e bonyolult kórkép eseteit tárgyaljuk, és ismertetjük a megoldások lehetőségeit.

Summary. Introduction: Acute occlusions of the visceral arteries result in fulminant clinical consequences and without fast and appropriate treatment may lead to fatal outcome. If the obliterative disease has slow progression the huge capacity of the collateral circulation of the visceral arteries may remain free of symptoms at long run. By progression of the obliterative disease and extension to both, the renal arteries and the aortoiliac segment the clinical picture becomes more colourful. Symptoms mimicking other abdominal disorders may easily lead to misdiagnosis and/or unnecessary delay of adequate treatment – finally to organ or life threatening condition. In the present paper we deal with this infrequent, but severe disease in order to recognize it in time, to recommend proper diagnostic workup and propose adequate treatment.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Csaba Dzsinich, Miklós Vaszily, Gábor Vallus, Máté Dzsinich, Péter Berek, László Barta, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri, and Dániel Teknős

Bevezetés: Az érsebészeti megoldásokat forradalmasító új eljárások egyre több érterületen kerülnek alkalmazásra. Minimálisan invasiv jellegük miatt az aorta sebészete jelentősen átalakult, fokozott kockázat miatt megoldhatatlannak ítélt esetek váltak hozzáférhetővé. Az új eljárások számára új fogalmakkal és módszerekkel kell megismerkednünk. Módszerek: Régen ismert sebészi módszerek új jelentőséget kaptak az endograftok beültetésének előkészítésében. Az aorta nagy mellékágainak átépítése – a „debranching” – számos változata kerül alkalmazásra azért, hogy az endograft számára megfelelő „landing”-et, azaz rögzítési zónát alakítsunk ki. Következtetés: A hibrid megoldások sebészi lehetőségeinek ismerete a technika rohamos terjedése miatt alapvető követelménnyé vált éppúgy, mint az aorta elváltozásainak komputerizált mérése – az aortaméretek systolodiastolés változásainak figyelembevételével. Szükséges a graftok biomechanikai tulajdonságainak – stabilitás, flexibilitás, a koronakialakítás, beépülés stb. – ismerete. Alkalmazásuk, a szövődmények és kezelésük lehetőségeinek ismerete nélkülözhetetlen szakmai feladat. Ismernünk kell a hagyományos, nyitott sebészi beavatkozások szerepét a változó körülmények között. Közleményünkben a „debranching” technikai lehetőségeit ismertetjük.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Dzsinich, László Entz, Péter Berek, Gábor Vallus, László Barta, Gabriella Nagy, and Gabriella Nyiri

Absztrakt

Bevezetés: Az aortacoarctatio a leggyakoribb congenitalis cardiovascularis elváltozások egyike, azok 5–8%-ában fordul elő. Típusos előfordulási helye az isthmicus szakasz. Atípusos helyen kialakuló coarctatio az esetek mintegy 1%-ában fordul elő és többnyire súlyos hypertoniával szövődik. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a kórkép sebészi kezelési lehetőségeinek és azok hosszú távú eredményeinek ismertetését 27 beteg műtéti kezelésével szerzett tapasztalataik alapján. Módszer: A 35 évet felölelő utánkövetés során a diagnosztika és a kezelési módszerek változtak. Napjainkban a morfológiai diagnózis legáltalánosabb módszerei a komputertomográfiás angiográfia és a mágneses rezonanciás angiográfia. Az aortarekonstrukció lehetőségei az endovascularis technikák bevezetésével gazdagodtak, de atípusos aortacoartatio esetében a szerzők ma is túlnyomóan változatos sebészi megoldásokat alkalmaznak. Eredmények: A műtétek után nem veszítettek el beteget. A hypertonia minden esetben jelentősen csökkent. Gyermekkorban operált esetekben a növekedés okozta testméretváltozások 3 esetben újabb rekonstrukciós műtétet indokoltak. Következtetések: Az atípusos aortacoarctatio individuális sebészi módszerekkel eredményesen kezelhető. Gyermekkorban operált esetekben a testméret-növekedés a rekonstruált aortaszakasz revízióját teheti szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1043–1051.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Viktor Szabó, Zoltán Szeberin, Gábor Bíró, Ágnes Laczkó, Csaba Dzsinich, and György Acsády

Absztrakt

A szerzők ismertetik kétoldali carotis aneurysma miatt kezelt öt betegük esetét, áttekintik a vonatkozó irodalmi adatokat és ajánlásokat. A betegek kivizsgálásakor duplex scan, angiographia és CT készült. Az aneurysmák átmérője 9–40 mm volt. Sok tényező mérlegelése, egyedi döntések alapján két betegen kétoldali, további kettőn egyoldali rekonstrukciós műtéteket végeztek end-to-end anastomosissal, egy esetben a konzervatív kezelést választották. Egy betegen multiplex aneurysmatosis miatt több ülésben végeztek műtéteket. Posztoperatív szövődményként egy esetben reverzibilis stroke alakult ki. Az operált és a nem operált betegeket éveken át (3–14 év), folyamatosan, félévenként duplex scan vizsgálattal ellenőrzik. A carotis aneurysma magas kockázatú szövődményeinek megelőzésére (kompresszió, ruptura, embolisatio) a 15 mm-es legnagyobb átmérő felett, növekedés, thromboticusfelrakódás vagy neurológiai tünetek esetén műtéti megoldást javasolnak.

Restricted access