Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Csaba Földesi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A Fallot-tetralógia miatti műtétet követően a hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők közé tartozik a kamrai tachycardia és a hirtelen szívhalál. E betegek gondozásában érdemi segítséget jelent az implantálható cardioverter defibrillátor rendszer. A végleges pacemaker és/vagy implantálható cardioverter defibrillátor implantációját követően ritka, ám potenciálisan letális kimenetelű fertőzéses szövődmény az endocarditis. Ez esetben a leghatékonyabb kezelési mód a kombinált terápia, amely a beültetett készülék + elektródák teljes körű eltávolításából és agresszív antibiotikus kezelésből áll. Célkitűzés: Ilyen esetekben a tervezett reimplantáció különös óvatosságot igényel a nagyobb recidívaarány miatt, amelynek rizikója fokozottabb pacemakerdependencia esetén. Célunk olyan módszer alkalmazása volt, amelynek segítségével a recidíva kockázata minimálisra csökkenthető. Módszer: Esetünkben a korábban Fallot-tetralógia miatt többször műtött, pacemaker-, majd implantálható cardioverter defibrillátor beültetéseken átesett betegnél recidív endocarditis miatt készülék- és elektródaeltávolítást végeztünk, standard antibiotikus terápia alkalmazásával. A reimplantációt minithoracotomián keresztül végeztük. Az így elhelyezett sokkelektróda elégtelen működése miatt egy másik sokkelektródát szubkután vezettünk a hátsó mellkasfali régióba; rendszerünk az indukált kamrafibrillációt sikerrel szüntette meg. Megbeszélés: Esetismertetésünk demonstrálja a szubkután defibrillátorrendszer alkalmazhatóságát és előnyeit speciális körülmények fennállásakor. Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy ezt a technikát gyakrabban is lehetne alkalmazni olyan esetekben, amelyekben a transzvénás implantáció nem optimális.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Péter Mikó, Csaba Gyuricza, László Fenyvesi, Petra Földesi, and Balázs Szita
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Csaba Gyuricza, Petra Földesi, Péter Mikó, and Apolka Ujj
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Péter Mikó, Petra Földesi, Katalin Bencsik, and Csaba Gyuricza
Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Petra Földesi, Mahesh Singh, Flemming Skov, Márton Jolánkai, and Csaba Gyuricza
Restricted access
Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia nem ritka klinikai szindróma, amelyet nem paroxysmalis, magas nyugalmi sinusfrekvencia, fizikai, emocionális stresszre adott aránytalan sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemeznek. Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink kivizsgálása kapcsán szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszer: Az elmúlt években 104 beteget (92 nő, 12 férfi; átlagéletkor: 31 ± 10 év) kezeltünk ezen szívritmuszavar-entitással. A betegek Holter-monitoros, terheléses EKG-vizsgálatokon, transztelefonos EKG-megfigyeléseken vettek részt. Az életminőséget a European Heart Rhythm Association-skála szerint állapítottuk meg. Eredmények: A betegeknek strukturális szívbetegségük vagy sinustachycardiát okozható extracardialis eltérésük (fizikális vizsgálat, EKG, mellkasröntgen, echokardiográfia negatívak) nem volt, laborleleteik (TSH, vérkép) normálisak voltak, de nyugalmi szívfrekvenciájuk ismételten magasnak bizonyult (102 ± 8/min). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holter-monitoros vizsgálatok eredményei (minimum-maximum [átlagos] sinusfrekvencia/min) magas sinusfrekvencia-tartományt mutattak (59 ± 8, 160 ± 14 [94 ± 6]/min). A kerékpár-ergometria átlagosan 124 ± 23 watt terhelhetőséget jelzett, a sinusfrekvencia: kontroll: 99 ± 12/min, a terhelés csúcspontján: 167 ± 13/min volt, korai, inadekvát sinustachycardiával. A paroxysmalis supraventricularis tachycardiák kizárására a Holteres megfigyelésen kívül transztelefonos EKG-t használtunk. A panaszok alatti transztelefonos EKG-rögzítések minden esetben kizárták a paroxysmalis supraventricularis tachycardiák lehetőségét. A 104 beteg közül 4-nél (3,8%) családi halmozódást, 16-nál (15,2%) megelőző atrioventricularis nodalis reentry tachycardia miatti ún. lassúpálya-rádiófrekvenciás ablatiós kezelést találtunk. Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardia: (1) döntően nők betegsége, főként főiskolás, egyetemista fiatalokon fordul elő, közepes fokú életminőség-romlást okozva (EHRA score: 2,3 ± 0,4); (2) előfordulási gyakorisága kardiológiai ambulanciánkon 0,7%; (3) a betegcsoportban nem homogén, genetikai, valamint postablatiós eredet is előfordulhat; (4) a paroxysmalis supraventricularis tachycardiák kizárására a Holter-monitorozás mellett különösen a transztelefonos EKG igen jól alkalmazható. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1464–1470.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A paroxysmalis pitvarfibrilláció eszközös kezelésében elterjedt a kontakterő-méréssel kombinált rádiófrekvenciás ablatio és az új generációs krioballonnal végzett ablatiós módszer. Célkitűzés: A szerzők célja, hogy összehasonlítsák a két ablatiós módszerrel kezelt betegek utánkövetési adatait. Módszer: Prospektív módon 96 (rádiófrekvenciás ablatio: 58, krioballon: 38) beteg (65 férfi, 28–70 év) procedurális és 1 éves utánkövetési adatait elemezték. A beavatkozás után 1, 3, 6 és 12 hónappal EKG-, Holter-monitoros vizsgálat és ambuláns vizit történt. Eredmények: A procedúraidő és a sugáridő a két csoportban: rádiófrekvenciás ablatio: 118,5 ± 15 perc; 15,8 ± 6 perc; krioballon: 73,5 ± 16 perc (p<0,05); 13,8 ± 4,1 perc (p = 0,09) volt. A rádiófrekvenciás csoportban 76,5%, a krioballoncsoportban 81% volt az 1 éves sikerarány. A rádiófrekvenciás csoportban 1 esetben percutan punkcióval kezelhető pericardialis tamponád, a krioballoncsoportban 2 esetben átmeneti nervusphrenicus-bénulás történt. Következtetések: Primer pitvarfibrilláció ablatiót követően a két módszerrel hasonló 1 éves sikerarány érhető el, a krioballon alkalmazásakor szignifikánsan alacsonyabb procedúraidővel. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 849–854.

Open access