The new (old) government’s manifesto and the convergence programme have given a new impulse to the transformation of the health care system in Hungary. The provision of health care to the population crucially rests upon the pillars of ambulatory and inpatient care. Thus the question of how much in funds is being made available by the government in order to keep the system up and running is of significant relevance. The principles and policies governing the allocation of those funds merit further investigation as well. This paper argues that the health care system should be regarded as a new factor in economic competitiveness. It is easy to see that the future functioning of the health care sector is contingent upon the path followed by public finances, which in turn are closely mirroring the key aspects of the new convergence programme. The study demonstrates with empirical methods that the health care and the social security systems, already crisis-ridden, are very likely to face even more serious problems if the budget deficits persist. The planned rationalisation measures in the health care sector may hamper efforts to reintegrate socially marginalised individuals and the long-term unemployed into the labour market. Due to the funding problems of the health care system the objective of maintaining and improving the optimal health status of the economically active population, allowing people to stay in good health while working, is also at risk. It is a straightforward conclusion then that the health care system, as a new competitive factor, is in need of investment and an overhaul in order to become more efficient and to be able to tackle the challenges lying ahead. It is reasonable to assume that the tasks facing the health care system will multiply in the years to come. This prospect calls not for a curtailment of but an increase in funding, as the health care system, being a new competitive factor, is creating value by maintaining and enhancing the health status of the population.

Az új kormány- és konvergenciaprogramok türkében felgyorsultak az egészségügyi ágazat átalakításával kapcsolatos intézkedések. Nem közömbös, hogy a magyar társadalom egészségügyi ellátását és prevencióját biztosító járóbeteg- és kórházi szakellátás így milyen állami pénzügyi feltételrendszer mellett történik. A tanulmány az egészségügyi ellátórendszert új típusú nemzetgazdasági versenyképességi tényezőként definiálja, amelynek működését az új konvergenciaprogram tükrében formálódó állami költségvetési-pénzügyi helyzet igen nagy mértékben befolyásolja. A dolgozat empirikus közgazdasági elemző módszereivel igazolható, hogy a központi költségvetési hiány állandósulásával az egészségügyi társadalombiztosítási ellátórendszer gazdálkodása is nehézségekkel terhelt. Az egészségügyi ágazatban tervezett racionalizálási intézkedések a periferikus társadalmi pozíciókban élők, illetve a társadalmi munkamegosztásból kiesettek munkaerő-piaci reintegrációját nehezítik. Az egészségügy finanszírozási problémái miatt az aktív munkaerő egészségügyi prevenciója, munkamegosztási folyamatokban történő tartós részvétele sem biztosítható, így az egészségügyi ellátórendszer, mint új típusú versenyképességi tényező szakmailag elvárható hatékonysága fejlesztést igényel. Az elkövetkező években az egészségügyi ellátórendszernél növekvő feladatellátással indokolt számolni, amely nem elvonásokat, hanem pótlólagos forrásbevonást indokol, hiszen az egészségügy értékteremtő, egészségi értéket növelő új típusú versenyképességet jelentő ágazat.

Összefoglaló. A COVID–19 járvány a magyar gazdaság teljesítményeit és pénzügyi egyensúlyát is gyengítette, ám a korábbról stabil államháztartási alapok következtében a negatív hatások csak átmenetinek vélelmezhetők. Magyarország 2010–2019 között egy sikeres állampénzügyi reformot hajtott végre, amely jó alapot ad a válság elleni védekezéshez. Ugyanakkor a járványválság még erősebben ráirányítja a figyelmet a magyar nemzetgazdaság versenyképességének erősebb javítására, az infláció fékezésére, a költségvetési egyensúly megfelelő keretek között tartására, és a kis- és középvállalati szektor mérethatékonyságának növelésére. A tanulmány bemutatja a válság alatti fiskális és jegybanki intézkedések vázát, és egyúttal utal a válság utáni időszak kihívásaira, amelyek a nemzetközi térből, s különösen a jegybanki politika megváltozásából fakadnak.

Summary. The COVID-19 epidemic hit the position of the otherwise strong Hungarian economy. We could see an economic downturn and financial imbalance developed in the last one and half years. As in the recovery (post-crisis) period of the 2010 decade, the crisis is being addressed with the active involvement of the state and the central bank. However, in the course of managing the crisis, it arises that on the new growth trajectory to be built after the recovery period, the competitiveness aspects, especially in the small and medium-sized enterprise category, which plays a major role in Hungary, should be more efficient than in the previous decade. It is necessary to improve the size efficiency, liquidity and capital efficiency of the SME sector by means of fiscal regulation, and the allocation of state resources should be more strongly linked to the requirements of export capacity and innovative business conduct.

The decade after the 2007–2008 crisis – the previous recovery period – was characterized by the weak enforcement of fiscal policies in regulating and improving competitiveness, especially in Hungary, where change is essential. After 2013, Hungarian monetary policy also caught up with the international practice of quantitative easing, achieving significant results in improving both the financial balance and economic growth. However, the previous quantitative easing of the central bank, as well as the increase of budget expenditures on epidemiological expenditures, investments, normative budget annual subsidies from the European Union and subsidies from the European Reconstruction Fund, and even investment loans from our Eastern economic partners, generates an overheated economy, inflationary pressures, and external and balance of payments deficits. Added to this is the wage dynamics of the population, and the permanent and even increasing disbursement of family benefits during the crisis.

All in all, in the 2020s we will face a new financial-debt crisis, unemployment and labor shortage problems, the competitiveness problems of the small business sector, culminating in the reorganization of the world economy, new competitiveness aspects, it will be a rather complex task. Thus, the turn of competitiveness that has essentially failed in the context of an abundance of resources and consolidated macroeconomic conditions (2010-2019) must be implemented “uphill”, it is only the time, will and opportunity to take its first steps. But the main lesson of the crises caused by the epidemics (also) is that the remaining economic entities have become stronger. And perhaps there is a chance to avoid falling into the trap of medium development through a new central bank policy that moderates inflation and truly enforces modernization considerations, as well as improving financial positions and improving economic positions (competitiveness).