Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Csaba Móczár x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A cardiovascularis kockázat meghatározása segít a tünetmentes, de nagy kockázatú egyének kiszűrésében. Célkitűzés: A szerző tanulmányában az irányított betegellátási modellkísérlet keretében szervezett, cardiovascularis betegségtől mentes népesség szűrési adatai alapján a SCORE és a Reynolds kockázatbesorolási rendszer korrelációjának vizsgálatát tűzte ki célul. Módszer: Munkájában 4462 személy (1977 férfi, 2485 nő, átlagéletkor 47,44 év) adatait dolgozta fel. Az összehasonlítás alapját a SCORE rendszer kockázatkategóriái képezték. Eredmények: Alacsony kockázatstátus esetén szorosan korrelált a két rendszer (<2% alatti SCORE-kockázat esetén a Spearman rho = 1, p < 0,001). Közepes kockázat esetén a korreláció gyengébb (3–4% között rho = 0,59–0,49, p < 0,001, 10–14%-nál 0,42, nem szignifikáns), míg magas kockázatstátusnál ismét erősebb volt (>15%-nál rho = 0,8, p = 0,017). Életkori kategóriánként, nemenként vizsgálva: 40 év feletti nőknél volt a leggyengébb a két rendszer közti korreláció. A jelentősen eltérő Reynolds-score esetén a C-reaktív fehérje átlaga szignifikánsan nagyobb volt (4,1 vs. 5,67 mg/l, p < 0,001). Következtetések: Különösen a közepes SCORE kockázatstátusú, középkorú nőknél lehet hasznos a kockázatstátus pontosítása a C-reaktív fehérje felhasználásával, kétlépcsős kockázatbecslés bevezetésével. Orv. Hetil., 2013, 154, 1709–1712.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Huszonkilenc felnőtt és vegyes háziorvosi praxisban prevenciós program indult, amelynek célja a túlsúlyos és elhízott betegek kiszűrése és meghatározott program szerinti kezelése volt. Célkitűzés: A szerző a program keretében cardiovascularis betegségektől mentes, túlsúlyos vagy elhízott személyek körében gyűjtött adatok alapján vizsgálta a non-HDL-koleszterin-szintek változását, külön elemezve a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint eseteit, valamint azokat az eseteket, amikor az alacsony HDL-koleszterin-szinttel összefüggően a non-HDL-koleszterin magas volt. Módszer: Az elemzésben 1192 személy (424 férfi és 768 nő) adatait dolgozta fel a prevenciós programban való részvétel előtt és 12 hónappal a program megkezdése után. Eredmények: A non-HDL-koleszterin-szint átlaga 4,74 mmol/l-ről 4,64 mmol/l-re csökkent (a változás nem volt szignifikáns). Nemek szerint elemezve férfiakban szignifikánsan csökkent az átlagos non-HDL-koleszterin-koncentráció (4,87 mmol/l-ről 4,4 mmol/l-es szintre), míg nőkben nem volt szignifikáns változás. A 2,26 mmol/l feletti trigliceridszintek esetén szignifikáns, 0,65 mmol/l-es átlagos csökkenést tapasztalt. Az alacsony HDL-koleszterinnel összefüggően magas non-HDL-koleszterin-szintek esetén a kiindulási non-HDL-koleszterin átlaga jelentős mértékben, 5,22 mmol/l-ről 4,48 mmol/l-re csökkent. A HDL-koleszterin változását elemezve a kiindulási 0,84 mmol/l-es átlagról 1,3 mml/l-re növekedett, ami szignifikánsnak bizonyult. Következtetések: Az életmódváltozás túlsúlyos és elhízott személyekben csökkenti az atherogen lipidfrakciók szintjét, különösen férfiaknál és magas trigliceridszintek esetén. Az atherogen lipidprofil javulása azonban nemcsak az atherogen frakciók csökkenéséből adódhat, hanem a HDL-koleszterin emelkedéséből is. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1710–1714.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A szűréseken, köztük a mammográfiás szűrésen való részvétel aránya hazánkban igen alacsony. A megjelenési arány javítása terén az alapellátás szerkezeti átalakítása, a praxisközösségek kialakítása lényeges feladat. Célkitűzés: A szerzők munkájukban a praxisközösségek tagjaként a szűrést segítő prevenciós nővérek munkájának hatékonyságát vizsgálták a mammográfiás szűrések szervezésén keresztül. Módszer: Kecskeméten fokozatosan az összes felnőtt-háziorvosi praxisra kiterjesztve, meghatározott protokoll szerint, a prevenciós nővérek segítségével a háziorvosok nevében léptek kapcsolatba a mammográfiás szűrésen a bázisidőszakot megelőző két évben részt nem vett asszonyokkal. Eredmények: Az első szerző saját praxisában tartósan 60% feletti megjelenési arányt lehetett elérni a módszerrel. A második fázisban a programot öt praxisra kiterjesztve a két éven túl megjelentek 36,7%-át sikerült a mammográfiás szűrésbe ismételten bevonni. A harmadik fázisban, a város egészére kibővítve a programot, a két éven belül nem szűrt lakosság 16–20%-a jelent meg szűrésen, és a regionális mammográfiás központban 70% fölé emelkedett a terület átszűrtségének aránya. Következtetések: A program során igazolódott, hogy a praxisközösség tagjaként dolgozó prevenciós nővér hatékonyan tudja koordinálni a szűrési feladatokat a háziorvosok, a szűrőcentrumok és a páciensek között. Orv. Hetil., 2017, 158(8), 311–315.

Restricted access

Bevezetés: A Gleason-gradingrendszer jelenleg a legáltalánosabban elterjedt és ajánlott osztályozás prosztatakarcinóma esetében. Célkitűzés: A szerzők célja a Gleason-osztályozás reprodukálhatóságának felmérése, a patológusok közötti egyetértés vizsgálata volt prosztata-tűbiopszás mintákon. Módszer: 23 patológus vizsgált meg 37 prosztatakarcinómát tartalmazó biopsziás mintát hematoxilin-eozinnal festett metszetekben. A Gleason-pontszámokat (score) négy kategóriába sorolták (2–4, 5–6, 7 és 8–10). A vizsgálók közti egyetértés meghatározására kappa-statisztikát használtak. Eredmények: Az összes vizsgálóra vonatkoztatva, a Gleason-pontszámok alapján kialakított kategóriákba történő besorolás reprodukálhatóságát jellemző kappa-érték 0,49 volt. Az egyes kategóriákra és az összes vizsgálóra vonatkoztatva a legkisebb egyetértést (kappa = 0,15) a jól differenciált karcinómáknál, a legnagyobbat (kappa = 0,65) pedig a rosszul differenciált rákoknál találták. Következtetések: Az eredmények alapján a Gleason-pontszám (score) meghatározása a részt vevő magyar patológusok között mérsékelten reprodukálhatónak bizonyult. A különböző kappa-értékek a daganatok differenciáltságának megfelelően változtak, az irodalmi adatoktól lényegében nem tértek el. A reprodukálhatóság növelése érdekében célzott továbbképzés bevezetése mérlegelendő, ami a leletezés minőségének javulását eredményezhetné. Orv. Hetil., 2013, 154, 1219–1225.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Rurik, Tímea Ungvári, Judit Szidor, Péter Torzsa, Csaba Móczár, Zoltán Jancsó and János Sándor

Absztrakt

Bevezetés: A világszerte növekvő arányú elhízás Magyarországon is észlelhető, populációs előfordulásáról az első nagyszabású felmérés 1988-ban történt. Célkitűzés: A szerzők az eddigi legnagyobb esetszámú hazai elhízásprevalencia-vizsgálataik eredményeit mutatják be, amelyet háziorvosok és foglalkozás-egészségügyi orvosok részvételével bonyolítottak le. Módszer: A 18 év fölötti magyar lakosság 0,55%-ának, 43 287 fő (17 901 férfi és 25 386 nő) regisztrált adatait elemezték, országosan reprezentatív megoszlásban. Összehasonlították a korábbi hazai vizsgálatokkal, elemezték a testtömegindex, haskörfogat, iskolázottság, hypertonia és/vagy diabetes jelenléte és az életkor közötti kapcsolatot. Eredmények: Összességében férfiaknál a túlsúly 40%, az elhízás 32%-ban van jelen, míg nőknél mindkét kategória közel 32%-ban. A 18–34 év közötti életkori csoportban a férfiak 32,7%-a túlsúlyos, míg 18,2%-uk elhízott, 35–59 év között 40,1% és 34,4%, 60 év fölött 43,5%, illetve 38,8%. Ugyanezen korosztályi adatok nőknél: 19,6 és 15,7%, 36,8 és 38,7%, 36,5 és 39,7%. A testtömegindex-eloszlásokat és a hasi elhízás (férfiaknál >102 cm, nőknél >88 cm) adatait évtizedes életkori csoportokban és településtípusok szerint is bemutatják. A legnagyobb arányú túlsúly a felsőfokú végzettségű férfiaknál, a legtöbb elhízott a legalacsonyabb végzettségű nőknél volt. A testtömegindex szerinti és hasi elhízás a falvakban volt a legnagyobb arányú, különösen nőknél. A metabolikus betegségek jelenléte erősen korrelált a testtömegindexszel, és inverz módon az urbanizáció mértékével. Következtetések: Az elmúlt évtizedekben a túlsúly és főleg az elhízás aránya jelentősen megnőtt, különösen látványosan férfiaknál, szembetűnően a fiatalabbaknál. Ez nemcsak orvosi, de komoly népegészségügyi és gazdasági problémát is jelent, kezelése össztársadalmi figyelmet, a jelenleginél nagyobb szakmapolitikai támogatást igényel. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1248–1255.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Móczár, Ferenc Borda, Katalin Faragó, Gábor Borgulya, Ferencné Braunitzer and Vera Vörös

A túlsúlyos és elhízott betegek kezelésében alapvető szempont az egészséges életmód elsajátítása és beépülése a beteg mindennapjaiba. A kecskeméti Irányított Betegellátási Modellkísérletben indított prevenciós program célja a túlsúlyos és elhízott betegek cardiovascularis kockázati tényezőinek csökkentése, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése volt. A program keretében 2489 túlsúlyos és elhízott 18 éven felüli egyént szűrtek ki és vettek gondozásba. A betegek személyre szabott diétás és mozgásprogramot kaptak. A prevenciós programot szakképzett dietetikusok és gyógytornászok segítségével az obezitológiában jártas belgyógyász szakorvosok irányították. A betegek nyomon követése során a testsúlyváltozás mellett az eseti vérnyomásértékek alakulását, a metabolikus paramétereket és a fizikai terhelhetőséget is dokumentálták. A szerzők közleményükben a kétéves nyomon követés adatait dolgozták fel. A betegek 72%-a jutott el az egyéves követési vizsgálatig, 36%-a a kétéves vizsgálatig. Kismértékű, szignifikáns csökkenést észleltek a BMI-ben (átlagos csökkenés: 0,5605; p < 0,001), a koleszterinszintben (átlagos csökkenés: 0,23; p < 0,001). Az átlagos derékkörfogat sem az első, sem a második év folyamán nem mutatott érdemleges változást. A többi anyagcsere-paraméterben is statisztikailag jelentős csökkenést észleltek: éhomi vércukor 0,15 mmol/l (p < 0,001), ill. 0,19 mmol/l (p < 0,03), triglicerid: 0,18 (p < 0,001), ill. 0,08 mmol/l (nem szignifikáns), a HDL-koleszterin szintekben lényeges változást nem észleltek. Az első év végére a nyugalmi vérnyomás 5,9 Hgmm-rel (p < 0,001), majd a második év végére további 0,11 Hgmm-rel (nem szignifikáns) csökkent. Ez alapján a prevenciós programot sikeresnek, hatásosnak tekintjük, bár a részt vevők egészségi állapotában bekövetkezett javulás mértéke elmarad várakozásaiktól.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imre Rurik, W. G. Wienke Boerma, László Róbert Kolozsvári, Levente István Lánczi, Lajos Mester, Csaba Móczár, L. A. Willemijn Schäfer, Péter Schmidt, Péter Torzsa, Mária Végh and P. Peter Gronewegen

Az alapellátás fontosságát már évtizedekkel ezelőtt felismerték és sok fejlett ország egészségügyében prioritást kapott. Európában igen eltérő keretek és feltételek között működnek az egyes országok alapellátási rendszerei. A QUALICOPC vizsgálat során 31 európai és három tengerentúli országban hasonlítják össze az alapellátás költségét, minőségét és méltányosságát. Hasonlóan a többi részt vevő országhoz, Magyarországon is a reprezentativitásra törekedve, országos koordináció alapján, 222 háziorvosi körzetben történt kérdőíves felmérés, a praxisokban dolgozó háziorvosok munkakörülményei, működési feltételei, megengedett és gyakorolt kompetenciája, érdekeltségi rendszere irányában. Minden körzetben 10 betegnek az ellátással kapcsolatos tapasztalatait, igényét és véleményét is kikérték a független kérdezőbiztos munkatársak. A szerzők a résztvevők és a metodika leírása mellett a vizsgálat kezdeti tapasztalatait mutatják be. A vizsgálat befejezését követően a részt vevő országokban nyert eredmények megismerése segítheti a politikai döntéshozókat és az egészségügy tervezőit. Orv. Hetil., 2012, 153, 1396–1400.

Open access