Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Csaba Oláh x
Clear All Modify Search
Authors: Csaba Oláh, Máté Czabajszki and István Lázár

Absztrakt:

A szerzők bemutatják egy nőbeteg komplex, többlépcsős intervenciós neuroradiológiai ellátását, amelynek során azonos oldali intraduralisan terjedő, inoperábilis glomus jugulare tumor, arteria carotis interna szűkület és arteria cerebri media aneurysma kezelését végezték. Az irodalomban esetismertetésük az első közlemény, amelyben a három betegség együtt, azonos oldalon fordul elő és amelyet többlépcsősen, endovascularisan kezeltek. A kezelési lépések mellett bemutatásra kerül a glomus jugulare tumor tünettana, stádiumbeosztása, kezelési lehetőségei, illetve az arteria carotis interna szűkület és intracranialis agyi érzsákok kezelési irányelvei. Orv Hetil. 2017; 158(18): 706–710.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A háló alkalmazásával végzett rekonstrukciók egyre gyakoribbak a különféle sérvek ellátásánál, beleértve a posztoperatív sérveket is. A hálós sérvműtétek esetén a leggyakoribb szövődmény a seroma-, haematoma- és abscessusképződés. Korábban irodalmi ritkaságnak számított a késői posztoperatív időszakban megjelenő fibrosus cystás elváltozás, azonban több klinikai tanulmány, valamint saját tapasztalatunk is arra enged következtetni, hogy ez gyakoribb elváltozás, és esetleges jelentkezésével számolnunk kell.

Beteganyag: 2001. január 01. és 2005. december 31. között 148 esetben végeztünk háló beültetésével hasfali rekonstrukciót hegsérv miatt. Késői szövődményként 4–25 hónap után 5 esetben észleltük pseudocysta kialakulását onlay behelyezett polipropilén hálót követően. A cystafal széles excisióját követően betegeink szövődménymentesen gyógyultak.

Megbeszélés: A pseudocysta-képződés etiológiája nem tisztázott, de valószínűsíthető az összefüggés seroma, illetve haematoma kialakulásával, annak ellenére, hogy ezeket az elváltozásokat a közvetlen posztoperatív szakban betegeinknél nem észleltük. Nem bizonyítható az sem, hogy a háló tulajdonsága, illetve beültetésének módja hatással van-e a fibrosus cysta kialakulására. Kiemelendő, hogy az onlay hálós sérvrekonstrukcióknak ezen késői szövődménye csak egy ismételt műtéttel gyógyítható. A pseudocysta-képződés megelőzhetőnek tűnik a sublay és minimálisan invazív technikák szélesebb körű alkalmazásával.

Restricted access
Authors: Csaba Varga, Zsuzsanna Lelovics, Viktor Soós and Tibor Oláh

Absztrakt:

Bevezetés: Magyarországon az elmúlt években húsznál több új sürgősségi osztályt adtak át. A betegforgalmi adatok, betegségek, indikátorok ismeretének hiánya számtalan logisztikai, szervezési problémát vethet fel. Célkitűzés: A sürgősségi betegellátás adatainak elemzése és rendelkezésre bocsátása a hatékony működtetés elősegítésére. Módszer: A Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház multidiszciplináris Sürgősségi Betegellátó Centrumának hároméves betegforgalmi (n = 106 203), epidemiológiai, triázs és a betegségek nemzetközi klasszifikációjának adatait elemeztük. Eredmények: A betegek 73%-a 24 órán belül otthonába bocsátható volt. Hospitalizációt (21%) döntően belgyógyászati, gyermekgyógyászati, valamint idegrendszeri betegségek indikáltak. A kritikus állapotú betegek aránya kicsi (<2%). Jellegzetes napszaki, heti és szezonális ingadozások figyelhetők meg. A betegforgalom domináns részét a sérülések, mérgezések adták (40%). Az állapotstabilizálás eredményességét igazolja a kis (0,3%) halálozási ráta. Következtetések: A szerzők eredményei megerősítik, hogy a vizsgált sürgősségi ellátás betegbiztonsági értéke nagy és mentesítheti a kórházi osztályokat az indokolatlan betegfelvétel alól. Orv Hetil. 2017; 158(21): 811–822.

Restricted access
Authors: László Hidi, Csaba Csobay-Novák, Attila Nemes, Balázs Nemes, Zoltán Oláh, Dániel Pál and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: Az Endologix a hagyományos implantációs technikától eltérő, aortoiliacalis stentgraftrendszert fejlesztett ki (Nellix, EVAS – endovascular aneurysm sealing system). Magyarországon az első beültetés 2016 elején a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán történt. Metodika: A Nellix két, egyenként 10 mm-es, választható hosszúságú, ballonos fedett stentből, az ezeket körülvevő két endobagből, ezekbe tölthető, az aneurysmazsákot kitöltő biokompatibilis polimerből és egy művelet-összehangoló konzolból áll. Használati kritériumok: nyakhossz: ≥10 mm, nyakátmérő: 18–32 mm, angulatio: ≤60°, aneurysma áramló lumen: ≤60 mm, aneurysma maximális átmérője: >50 mm, arteria iliaca communis minimális és maximális átmérője: ≥ 9 mm és ≤ 35 mm. Eredmények: Hat elektív Nellix-beültetésére került sor klinikánkon. A betegek átlagéletkora 68,33 ± 12,44 év, a férfiak aránya 100% volt. Három esetben (50%) izolált, két esetben (33,33%) arteria iliaca communis aneurysmával kombinált infrarenalis aortaaneurysma és egy esetben (16,67%) arteria iliaca communis aneurysma miatt végeztünk műtétet. Az átlagos posztoperatív ápolási napok száma 5,17 ± 1,47 nap volt. A perioperatív időszakban egy esetben (16,67%) jelentkezett láz, illetve egy esetben (16,67%) femoralis sebgyógyulási zavar. Az átlagos utánkövetési idő 177,17 ± 96,91 nap volt. Endoleak, graftmigráció, aneurysmazsák-növekedés, reoperáció vagy exitus egyik esetben sem volt. Egy betegnél (16,67%) a beavatkozást követő harmadik héten bal hemiparesissel járó, maradványtünet nélkül gyógyuló stroke jelentkezett. Következtetések: Az EVAS új technológiájának köszönhetően, rövid és középtávú eredmények alapján, bonyolult anatómiai helyzetekben is alacsony perioperatív mortalitással-morbiditással használható, illetve csökkenti az endoleakek, graftmigráció és aneurysmazsák-növekedés előfordulását.

Restricted access
Authors: Károly Kovács, Csaba Oláh, László Füstös, Zoltán Fülep, Gábor Cserni and László Sikorszki

Absztrakt:

Bevezetés: Közleményünkben ismertetjük a 2013–2019 közötti időszakban osztályunkon minimálisan invazív módszerrel (video-assisted thoracic surgery – VATS) elvégzett tüdőlobectomiák során szerzett tapasztalatainkat, eredményeinket. Betegek és módszer: 2013. november 1. és 2019. június 30. közötti időszakban osztályunkon 112 VATS lobectomiát végeztünk. A műtéteket izolált intubációval altatott betegeken elülső behatolás technikával végeztük. 98 betegnél malignus, 9 betegnél benignus elváltozás miatt történtek a műtétek. 10 esetben a műtét utáni szövettani diagnózis metasztázis volt. 78 férfi és 34 nőbetegen végeztük a műtéteket. A betegek átlagéletkora 60,5 (42–63) év volt. Az eltávolított lebenyek megoszlása a következő volt: bal felső: 5, bal alsó: 36, Jobb felső: 15, középső: 11, jobb alsó: 44, pulmonectomia: 1. Eredmények: Műtéti halálozás nem volt. Konverzióra 3 alkalommal kényszerültünk. Az átlagos műtéti idő 150 (70–215) perc volt. Reoperációt 2 betegnél végeztünk, vérzés, légáteresztés miatt. A 112 műtét során 88 betegnél primer tüdőrák, 9 betegnél jóindulatú elváltozás/gyulladás miatt történt a műtét. 10 esetben más szerv tumora miatti metasztázis miatt végeztük a beavatkozásokat. A primer tüdőrák miatt végzett műtétek stádium szerinti megoszlása a szövettani eredmények alapján a következő volt: I.a: 57, I.b: 22, II.a: 6, II.b: 3. A szövettani típus szerinti megoszlás: adenocarcinoma: 52, laphámrák: 23, kissejtes carcinoma: 2, nagysejtes carcinoma: 5, carcinoid: 6 volt. Következtetés: Osztályunkon a szükséges tanuló időszak után a VATS lobectomia megfelelő indikáció szerint rutin műtéti eljárássá vált. Jelenleg mellkasi műtéteink 65%-a, a lobectomiák több mint 50%-a VATS technikával történik. Eredményeink az országos és az irodalmi adatoknak megfelelnek.

Restricted access
Authors: Mátyás Fehérvári, Miklós Krepuska, Csaba Csobay-Novák, Péter Lakatos, Zoltán Oláh, György Acsády and Zoltán Szeberin

Bevezetés: A közelmúltban több nemzetközi tanulmány összefüggést mutatott ki a csontritkulás és az érelmeszesedés mértéke között. A cardiovascularis megbetegedésekben vezető szerepet játszanak a nyugati társadalmak a halálozásban, míg a csontritkulás hazánk lakosságának 9%-át érintő megbetegedés. Célkitűzés: Perifériás érbetegek osteoporosisprevalenciájának feltérképezése. Módszerek: Anamnesztikus adatok és laboratóriumi vizsgálatok alapján 172 perifériás érbetegben vizsgálták az atherosclerosis kockázati tényezőit, illetve a csontanyagcsere állapotának feltérképezésére szolgáló csontmarkerek, csontképzést befolyásoló faktorok szintjét. Keresztmetszeti vizsgálatban a csontsűrűség mérése kettős energiájú röntgensugár-abszorpciometriával történt. Eredmények: A betegek körében a csontsűrűségmérést megelőzően diagnosztizált osteoporosis gyakorisága 9% volt. A csontsűrűségmérést követően a betegek 37%-ánál kórosan csökkent csontsűrűséget és 31%-ánál csontritkulást állapítottak meg. A kockázati tényezők alapján képzett betegcsoportok elemzésekor szignifikáns különbséget találtak a nemek alapján képzett csoportok között, azonban a dohányzási szokások, az életkor és a testtömegindex nem befolyásolta az osteoporosis prevalenciáját. Következtetések: Az eredmények alapján a szerzők fontosnak tartják alsó végtagi verőérbetegekben a csontsűrűség rendszeres vizsgálatát, illetve a szükséges kezelés megkezdését. Orv. Hetil., 2013, 154, 369–375.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A krónikus obstruktív tüdőbetegség jelentős egészségügyi teher mind a beteg, mind a társadalom részére. Betegoktatással ez a teher csökkenthető, így magyar környezetben kerestük az optimális tartalmat ehhez. Célkitűzés: 1) A tüdőgyógyászok véleményére épülő betegoktatási tartalom tervezése; 2) a tüdőgyógyászok magatartásának és percepcióinak megismerése; 3) a beteg adherenciája (együttműködése) javítási lehetőségeinek felmérése. Módszer: Országszerte 20 gondozóban, kórházban és rehabilitációs központban dolgozó tüdőgyógyásszal készítettünk interjút. A struktúrát úgy alakítottuk ki, hogy egy betegoktató program kulcselemeit definiáljuk, valamint hogy teret engedjünk a percepciók, terápiás attitűdök felfedésének. Eredmények: Az átlagos krónikus obstruktív tüdőbeteg dohányos, férfi, alulszocializált, köhög, fullad, és 40 évnél idősebb. Betegségét nem veszi komolyan, csak súlyosabb esetben fordul orvoshoz, adherenciája is csak ekkor nő meg. Ez a hatás gyakran átmeneti, csak a rosszullétre korlátozódik. Az adherencia szerint három csoport különíthető el: marginális jó adherencia (kb. 10%) mellett az átlag 30–40% között van, és a betegek jelentős része (60%) minimális adherenciával bír. Az inhalátor használata ideális esetben maximum 3 lépésből áll, könnyen reprodukálható és elmagyarázható. Következtetés: Az oktatóprogram keretét meghatározó szempontok a megfelelő betegkép (személyre szabás), a tüdőgyógyászati, helyszíni oktatás, az orvos–beteg kapcsolat, a betegek hozzáállása és az életmódbeli változtatások (leszokás a dohányzásról), valamint a megfelelő inhalátor kiválasztása. Orv Hetil. 2020; 161(3): 95–102.

Open access
Authors: Hanga Kovács, Mátyás Fehérvári, Bianka Forgó, Gergely Gősi, Zoltán Oláh, Csaba Csobay-Novák, László Entz and Zoltán Szeberin

Bevezetés/célkitűzés: Az electiv infrarenalis aortaaneurysma (AAA) nyitott műtétje nagy betegforgalmú centrumban alacsony mortalitású, de megterhelő műtét. A stentgraftbeültetés jelentős előnyöket jelenthet a betegek számára. Célunk annak eldöntése volt, hogy eddigi eredményeink alátámasztják-e a stentgraft-implantatio arany standarddá válását. Anyag és módszerek: Egy centrumban végzett retrospektív tanulmány során elemeztük a betegek korai és késői halálozását és szövődményeit. Eredmények: 2007–2012 között 431 betegnél végeztünk electiv nyitott műtétet és 59 betegnél stentgraftbeültetést AAA miatt. A korai mortalitás mindkét csoportban 2% alatti, az összes egyéb szövődmény előfordulása a nyitott csoportban 14,4%, a stentgraftos csoportban 11,9% volt. Az intraoperativ vérvesztés és a vérkészítményigény gyakorisága nagyobb, a műtéti idő hosszabb volt a nyitott műtétes csoportban (p < 0,001). Az átlagos utánkövetési idő 37 ± 22 hónap volt. A késői halálozás, a stroke, az acut myocardialis infarctus aránya a vizsgált csoportokban szignifikánsan nem különbözött. A nyitott technikával kezelt betegek 16%-ánál alakult ki később hegsérv (stentgraftcsoport: 0), a stentgraftcsoportban több volt az újabb érműtét (16,2% vs. 6,2%; p = 0,0327). Következtetések: Vizsgálatunkban a korai és késői halálozás mértéke megegyezett, a korai postoperativ szövődmények nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoportban. A felhasznált vérkészítmények mennyisége, a postoperativ sérvek és a későbbi intervenciók száma szignifikánsan különbözött. Eredményeink alapján főként a nagy kockázatú betegekben indokolt jelenleg a stentgraftbeültetés. A nyitott műtétben jártas, így alacsony mortalitást elérő centrumokban a fiatalabb, kis kockázatú betegeknél a nyitott aortaműtét továbbra is ajánlható.

Restricted access
Authors: Csaba Melczer, László Melczer, Ilona Goják, Attila Kónyi, Sándor Szabados, L. Bence Raposa, András Oláh and Pongrác Ács

Absztrakt:

Bevezetés: A rendszeres fizikai aktivitás egészségre vonatkozó hatása közismert, azonban több kutatás leírta, hogy szívbetegek számára is nélkülözhetetlen, továbbá az ülő életmódot folytató szívbetegek számára szekunder prevenciós hatását is kimutatták. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja annak meghatározása volt, hogy a szívelégtelen betegek esetében telemetriás úton kapott physical activity százalékos érték miként alakítható át MET-értékre, amellyel az egyén fizikai aktivitás során mért oxigénfogyasztása jellemezhető. Módszer: A kutatásban 17 szívelégtelen beteg vett részt, akik közül 3 nő és 14 férfi; életkor 57,35 ± 9,54 év; testtömeg 98,71 ± 9,89 kg; átlagos BMI 36,69 ± 3,67 volt. A fizikai aktivitást jellemző két adatsor felhasználásával lineáris regressziót végeztünk, amelynek során egy matematikai egyenletet kaptunk, így a physical activity százalékérték MET-értékké volt konvertálható. Eredmények: A hatperces sétateszt alatt átlag 416,6 ± 48,2 m-t tettek meg a betegek és a mért MET értékek átlaga 1,85 ± 0,18, a MET heti átlaga 1,12 ± 0,06 volt. Jól kivehető hogy a betegek számára még a 6MWT is egy emelkedett aktivitást jelent a mindennapok aktivitási szintjéhez képest. Következtetés: Módszerünk alkalmazásával a betegek állapotváltozása a reszinkronizációs készülékekbe beépített, fizikai aktivitást mérő mozgásérzékelő adatai alapján, magával az implantált elektronikus eszközzel telemetriásan monitorozható. Orv Hetil. 2017; 158(19): 748–753.

Restricted access
Authors: Csaba Melczer, László Melczer, Ilona Goják, Attila Kónyi, Sándor Szabados, László Bence Raposa, András Oláh and Pongrác Ács

Absztrakt:

Bevezetés: Több kutatás kimutatta, hogy a szívelégtelenség prevalenciája a nyugati országokban 0,4–2% közötti értékre tehető. Célkitűzés: Tanulmányunk célja annak meghatározása volt, hogy a szívelégtelenséggel élő betegeknél a telemetriás úton kapott fizikai aktivitás százalékos érték felhasználásával megbecsülhető-e a hatperces sétateszt során megtett távolság. Módszer: A kutatásba 17, szívelégtelenségben szenvedő beteget vontunk be (n = 17; életkor 57,35 év ± 9,54; testtömeg 98,71 kg ± 9,89; átlag-BMI 36,69 ± 3,67). A fizikai aktivitást jellemző két adatsor felhasználásával lineáris regressziót végeztünk, amelynek során egy matematikai egyenletet kaptunk, így a fizikai aktivitás százalékérték segítségével becsülhető a hatperces sétateszt során megtett távolság. Eredmények: A kapott adataink további elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy e betegeknél a CRT-készülékből származó adatok közül a PA% segítségével becsülhetővé válik a hatperces séta alatt megtett távolság, amely e betegek terhelhetőségének egyik jellemző információja lehet. Következtetések: Módszerünk felhasználásával a betegek állapotváltozása az implantált elektronikus eszközzel telemetriásan folyamatosan követhető. Orv Hetil. 2017; 158(35): 1390–1395.

Restricted access