Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Csongor Kiss x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A gyermekkori immunthrombocytopenia (ITP) nagyon változatos kórkép. A különböző nemzetközi ajánlások nem szabnak meg szigorú előírásokat, csupán terápiás lehetőségekről beszélnek. A hazai gyakorlat alapján 2011-ben egy konkrét terápiás algoritmus került bemutatásra. Az elmúlt években új innovatív szerek állnak rendelkezésre már Magyarországon is, ezért időszerű a terápiás ajánlások átgondolása és újrafogalmazása. A jelen munkában napjaink korszerű ellátási elveit mutatjuk be. Csecsemő- és gyermekkorban továbbra is elsősorban a nagy adagú intravénás immunglobulin-kezelést javasoljuk, idősebb életkorban és alternatívaként a szteroidkezelés is indikált (lökéskezelés vagy elnyújtott kis adagú kezelés formájában). Rezisztens esetekben az új, innovatív trombopoetinreceptor-izgató szerek közül ma már gyermekeknek is törzskönyvezett készítmény az eltrombopág, amely nagyon hatékonyan javítja a kórlefolyást. A lépkivétel gyermekkorban csak kivételes esetben jön szóba. Az ITP kiszámíthatatlan kórkép, és bár gyermekkorban mintegy 70–80%-ban gyógyul, szakorvosi ellátást és hosszú távú követést igényel. Orv Hetil. 2017; 158(48): 1891–1896.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Andrea Nagy
,
Gábor Mogyorósy
,
Csongor Kiss
,
István Pataki
,
Shemirani Amir Houshang
, and
Éva Oláh

A thromboembolia ritkán előforduló betegség gyermekkorban. Leggyakrabban újszülött- és adolescens korban észlelhető. Incidenciája az irodalmi adatok szerint 5,1/100000 élveszülés. Közleményükben a szerzők 1996 és 2006 között a Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Gyermekgyógyászati Intézet, Neonatológiai Intenzív Osztályon diagnosztizált és kezelt hét thrombosisos újszülöttnél (2,5/1000 felvétel) tapasztalt kórlefolyást ismertetik és tapasztalataikat összegzik. A hétből három esetben a thrombosis már intrauterin kialakult. Mindhárom esetben igazolódott az anyai thrombophilia, más rizikófaktor (infekció) csak egy betegnél szerepelt. Az újszülöttek in vivo, illetve post mortem vizsgálata során egyik esetben sem igazolódott az anyáéval azonos típusú thrombophilia. Mindezek alapján a szerzők feltételezik, hogy az anyai thrombophilia okozta hajlam talaján egyéb, eseteikben nem igazolható provokatív faktorok szerepelhetnek kórokként. Tapasztalataik alapján javasolják a thrombophiliás anyák és magzataik terhesség alatti fokozott ellenőrzését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Krisztián Kállay
,
Judit Csomor
,
Emma Ádám
,
Csaba Bödör
,
Csaba Kassa
,
Réka Simon
,
Gábor Kovács
,
György Péter
,
Gábor Ottóffy
,
Katalin Bartyik
,
Csongor Kiss
,
Péter Masát
,
Marienn Réti
,
Blanka Tóth
, and
Gergely Kriván

Absztrakt:

Bevezetés: A gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenségek ritka, kezelés nélkül halálos betegségek. Egységes diagnosztikájukat és terápiájukat európai munkacsoport felügyeli. A munkacsoport bevezette a hypocellularis gyermekkori refrakter cytopenia entitást, melyet csökkentett intenzitású kondicionálással transzplantálva lényegesen jobb túlélési eredményeket kaptak. Célkitűzés: A protokollhoz csatlakozás előtt és az azóta eltelt 5 évben kezelt betegek eredményeinek ismertetése. Módszer: A 2013 és 2017 között eltelt 5 évben a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat 8 központjában 55 gyermeket kezeltünk (súlyos aplasticus anaemia: 9, myelodysplasticus szindróma: 41, juvenilis myelomonocyter leukaemia: 5). Súlyos aplasticus anaemiában 7 esetben végeztünk őssejt-transzplantációt, egy esetben antithymocytaglobulin-kezelést, egy beteg a diagnózis előtt meghalt. Myelodysplasiában 37 esetben végeztünk transzplantációt, 4 esetben a szoros megfigyelést választhattuk. E transzplantációk 54%-a (20 eset) csökkentett intenzitású kondicionálással történt. A juvenilis myelomonocyter leukaemiában szenvedő 5 betegnél transzplantáció történt. Eredmények: A diagnózis és a kuratív kezelés között eltelt idő medián 92 (3–393) nap volt, súlyos aplasticus anaemia esetén 28 (3–327) nap. Akut graft versus host betegség II–IV. fokozatú súlyossággal 22,6%, III–IV. fokozatú súlyossággal 6,8%-ban jelentkezett, míg betegeink 11,2%-a krónikus graft versus host betegségben szenvedett. A súlyos aplasticus anaemiával kezelt 8 beteg mindegyike teljes remisszióban él (100%). A myelodysplasia miatt transzplantált betegek becsült túlélése 85,1%, juvenilis myelomonocyter leukaemiában 75%. A medián követési idő 30,4 (1,1–62,5) hónap volt. Jelen eredményeinket összevetettük az 1992 és 2012 között kezelt betegek eredményeivel. A túlélés az új szemlélet nyomán jelentősen javult, súlyos aplasticus anaemiában trendszerűen 70%-ról 100%-ra (p = 0,133), myelodysplasticus szindrómában szignifikánsan 31,3%-ról 85,1%-ra (p = 0,000026). Következtetés: Paradigmaváltás történt a gyermekkori szerzett csontvelő-elégtelenségek kezelésében, a betegcsoport túlélése szignifikánsan növekedett. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1710–1719.

Open access