Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Dániel Borbély x
Clear All Modify Search

Upon completion, the National Radioactive Waste Repository in Bátaapáti will provide safe storage for low- and medium-level radioactive waste. The emplacement chambers were excavated in a fractured, blocky, granitic rock mass approximately 240 m below surface. One of the tasks related to the repository development is the feasibility demonstration of the permanent repository closure, including long-term rock mass associated issues. The required lifetime exceeds the usual one of an engineering structure. The long-term behavior of the repository needs to be extrapolated from observation over a shorter time period, or from analogous natural caverns. Numerical methods are the most promising techniques to carry out the extrapolation. It is commonly understood that there are significant uncertainties in long-term predictions. Uncertainties can be mitigated by utilizing independent methods to assess long-term behavior and by improving the prediction capability of the calculation model in the short term. The aim of the paper is to: (1) create a numerical model to effectively capture a wide range of the observed behavior of the rock mass, including tunnel-excavation-induced stress change and stress-dependent permeability and (2) identify the possible cause of long-term creep and show that the long-term creep can be captured by the selected calculation method. The moderately fractured rock mass is modeled using the Universal Distinct Element Code, released by Itasca. The joints in the rock mass are explicitly modeled; the blocky nature of the rock mass is captured. The model is verified with actual field observations and monitoring results. Based on the predicted stress state of the rock mass, the potential cause of long-term creep is identified. By fulfilling the two aims explained above, it is concluded that the model can be used to extrapolate in time and serve as a possible estimation method for the long-term behavior of the repository.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Czuriga, Attila Borbély, Dániel Czuriga, Zoltán Papp and István Édes

A diasztolés szívelégtelenség, amelyet megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenségnek is neveznek, egy olyan klinikai szindróma, amelyben a szívelégtelenségre jellemző tünetek és panaszok normális vagy közel normális bal kamrai ejekciós frakció (≥50%) és a diasztolés diszfunkció objektív jelei mellett észlelhetőek. Az újabb epidemiológiai vizsgálatok igazolták, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek több mint felénél diasztolés szívelégtelenség áll fenn. A betegség, amelynek prevalenciája az életkorral növekszik, gyakoribb nőkben, mint férfiakban. A diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek egy nagyon heterogén csoportot alkotnak, összetett kórélettani mechanizmusokkal. A betegség gyakran társul más betegségekkel, mint például magas vérnyomással, diabetes mellitussal vagy obesitassal. A diasztolés szívelégtelenség diagnosztizálására alkalmazott legjobb módszer a kétdimenziós, valamint a Doppler-echokardiográfia, amellyel detektálható a rendellenes myocardialis relaxáció, a csökkent bal kamrai tágulékonyság és a megnövekedett bal kamrai töltőnyomás normális bal kamrai dimenziók és ejekciós frakció mellett. A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenséggel ellentétben a megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség kezelésére nem áll rendelkezésre olyan bizonyítékokon alapuló terápia, amely a klinikai kimenetelt javítaná. A diasztolés szívelégtelenség gyógyszeres kezelése így legfőképpen az empirikus tapasztalatokon alapszik, és a vérnyomás normalizálására, a balkamra-hypertrophia regressziójának elősegítésére, a tachycardia megelőzésére, a normális pitvari kontrakció fenntartására és a pangásos tünetek csökkentésére irányul. Ennek során kihasználható az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók vélhetően kedvező hatása a diasztolés diszfunkcióra nézve, különösen magas vérnyomásos betegekben. A béta-blokkolók a gyors szívfrekvencia kivédésére és a bal kamrai diasztolés telődési idő megnyújtására, míg a vízhajtó gyógyszerek a pulmonalis pangás kezelésére alkalmasak. Mindemellett fontos a háttérben meghúzódó alapbetegségek kezelése is a diasztolés szívelégtelenség terápiájában. Jelen közlemény a mai tudásunk alapján összegzi a diasztolés szívelégtelenségre vonatkozó ismereteket. Orv. Hetil., 2012, 153, 2030–2040.

Restricted access