Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Dániel Deme x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság becslése szerint 100 mSv sugárexpozíció a rosszindulatú daganatos megbetegedések kockázatát 0,5%-kal emeli. A lineáris nincs küszöb modell központi feltételezése az, hogy alacsony dózisú ionizáló sugárzás esetén a carcinogenesis beindítása az „egy találat akció” során, vagyis akár egy elektron által okozott egy vagy több dezoxiribonukleinsav szál törése útján is megtörténhet. Függetlenül attól, hogy milyen kis dózisról van szó, a sugárexpozíció fokozza a rosszindulatú daganat kialakulásának kockázatát. Az Egyesült Államokban végzett összes komputertomográfiás vizsgálat megközelítőleg egyharmadában egyrészt bizonyított klinikai racionalitás nélkül indikálják a vizsgálatot, azaz olyankor, amikor a nem röntgensugárt alkalmazó képalkotók ugyanolyan szenzitivitással és specificitással használhatóak lennének, másrészt feleslegesen ismétlik a vizsgálatokat. A technikai fejlesztések csökkentették a sugárterhelés veszélyérzetét, pedig annak kockázatára és kumulatív jellegére mindig gondolni kell. Az onkológiai betegek követésében az ionizáló sugárzással járó rákkockázat minimalizálása szükséges. A nem ionizáló sugárral dolgozó diagnosztikus eszközök széles körű elérhetőségére van szükség (például teljes test diffúziósúlyozott mágneses rezonanciás vizsgálat, pozitronemissziós tomográfia/mágneses rezonanciás vizsgálat). Orv. Hetil., 2016, 157(39), 1538–1545.

Restricted access

Absztrakt

A ramucirumab egy humanizált vascularis endothelialis növekedési faktor receptor-2 elleni monoklonális antitest, amely megakadályozza a vascularis endothelialis növekedési faktor-A, -C és -D ligandok kötődését. Gátolja továbbá a p44/p42 mitogén aktiválta proteinkinázok ligand által stimulált aktivációját, ezzel neutralizálva a humán endothelsejtek ligand által indukált proliferációját és migrációját. A REGARD (Ramucirumab monotherapy for previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) és a RAINBOW (Ramucirumab plus paclitaxel versus placebo plus paclitaxel in patients with previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) vizsgálatok eredményei alapján a ramucirumab befogadásra került másodvonalbeli kezelésként, mint monoterápia és paclitaxellel történő kombinációban a lokálisan recidiváló és nem reszekábilis vagy metasztatizáló gyomorrákban (beleértve a gastrooesophagealis junctio adenocarcinomáját is). Az eddigi adatok alapján előrehaladott szolid daganatokban szenvedő betegeknél a progressziómentes túlélést és a teljes túlélést megnyújthatja a ramucirumab adása, de emellett az összes nemkívánatos esemény kockázatát is megemelheti (fáradtság, neutropenia, vérzés, hányinger, stomatitis). A szerzők áttekintik a ramucirumabbal végzett vizsgálatokat. Orv. Hetil., 2016, 157(40), 1587–1594.

Restricted access

Absztrakt

A sarcoma synoviale a lágyrész-sarcomák 5–10%-ában, az összes malignus daganatok 0,05–0,1%-ában fordul elő. Főként a végtagokon keletkezik, azonban bárhol kialakulhat. A betegek 50%-ában 3–5 éven belül metasztázisok jelennek meg (tüdő, nyirokcsomó, csont), sőt akár 20 év elteltével is számítani lehet a sarcoma synoviale kiújulására. Az 5 éves teljes túlélés lokalizált betegség esetén 76%, metasztatikus esetben 10%. Az életkor, daganatméret, szövettani altípus és a radioterápia megtörténte befolyásolja a prognózist. Az adjuváns kemoterápia szerepe nem bizonyított. Számos klinikai vizsgálat van folyamatban a lokálisan előrehaladott, relaptálódott/refrakter és metasztatikus sarcoma synoviale kezelésére. A sarcoma synoviale biológiai viselkedésének jobb megértésével a célzott kezelés és a konvencionális terápia kombinációja válhat a jövő útjává. Orv. Hetil., 2015, 156(22), 875–880.

Restricted access

Absztrakt:

A rosszindulatú daganatsejtek többségében fokozott a glikolízis, amely biztosítja a proliferációhoz szükséges energia legnagyobb részét. A laktátdehidrogenáz (LDH) anaerob körülmények között katalizálja a reverzibilis piruvát–tejsav átalakulást. A daganatsejtek által expresszált LDHA izoenzim hatására a tejsavképződés jelentősen fokozódik. A tejsav indukálja az oxigenizált daganatsejtek proliferációját, az angiogenezist és gátolja a veleszületett és az adaptív immunválaszt. A szérum-LDH-emelkedés rövidebb túléléssel korrelál. A szerzők áttekintik az LDH-emelkedés és a rosszindulatú daganatos betegségek prognózisa közötti összefüggést feltáró fontosabb vizsgálatokat. Orv Hetil. 2017; 158(50): 1977–1988.

Open access

Absztrakt:

A szérumalbuminszint csökkenése figyelhető meg gyulladásos folyamatokban. A helyileg előrehaladott vagy áttétes rosszindulatú daganatokban a szérumalbuminszint ugyancsak csökken, az alultápláltság fennállásától függetlenül. A csökkent albuminszint befolyásolhatja a terápia eredményeit is (például gyógyszerek farmakokinetikája, mellékhatások mértéke). Kiterjedt szakirodalmi adat és gyakorlati tapasztalat bizonyítja a táplálásterápiában részesülő páciensek jobb prognózisát. A szerzők a fontosabb szakirodalmi adatok alapján összefoglalják azon vizsgálatokat, melyek a kiindulási szérumalbuminszint és a rosszindulatú daganatos betegségek prognózisa közötti szoros összefüggést feltárták. Orv Hetil. 2018; 159(3): 96–106.

Open access

Absztrakt:

A rosszindulatú daganatok kórfejlődésében az idült gyulladás kulcsszerepet tölt be. A C-reaktív protein (CRP) gyulladásos citokinek hatására főképpen a májsejtekben képződik. A rosszindulatú betegségekben a CRP más gyulladásos állapotok hiányában is emelkedett lehet. Ezek alapján a szakirodalom áttekintésével keresték a szerzők az összefüggést a CRP-szintek és a rosszindulatú betegségek lefolyása között. Korai stádiumú rosszindulatú betegségekben a kiinduláskor mért normális CRP hosszabb teljes túléléssel korrelál. A helyileg előrehaladott és áttétes stádiumokban az alacsonyabb CRP-szint jobb prognózist vetít előre. A rendelkezésre álló adatok alapján a kiindulási CRP az onkológiai betegségek prognosztikus faktorának tűnik. További prospektív vizsgálatok indokoltak többféle rosszindulatú betegség helyileg előrehaladott és áttétes eseteiben a CRP lehetséges prognosztikai és előrejelző szerepének tisztázása céljából. Orv. Hetil., 2017, 158(7), 243–256.

Restricted access

Absztrakt:

A fejlett országokban mindinkább nő az idős személyek számaránya, ami odavezet, hogy az idős betegek gyógyszeres terápiája egyre fontosabb helyet foglal el az egészségügyben. Fontos biológiai változások jellemzik az idős egyének szervezetét, melyeknek kihatásuk van a gyógyszerek farmakokinetikájára és farmakodinámiájára is. A vesefunkció fokozatos beszűkülése a gyógyszeradagolás módosítását igényelheti. Bizonyos gyógyszerek és gyógyszer-interakciók potenciális veszélyt jelentenek ezen populáció számára. Ezért az idős betegek kezelése során számos faktort kell mérlegelni, beleértve a társbetegségeket, a kognitív funkciót és a szociális helyzetet is. Ugyanakkor a gyógyszerterápiában, ezen belül a polypragmasiában részesülő idősek esetén a legrosszabb a gyógyszerek kockázat–haszon aránya. Ennélfogva a geriátriai farmakoterápia fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy az időskor fiziológiás változásait a napi gyakorlaton kívül már a gyógyszerfejlesztés és -kiszerelés megtervezése során is figyelembe vegyék. A jelen közlemény áttekinti az idős betegek gyógyszeres kezelését befolyásoló legfontosabb faktorokat. Orv Hetil. 2019; 160(23): 896–907.

Restricted access

Absztrakt:

Mivel a vastagbéldaganatok terápiás lehetőségei limitáltak, az egyes kezelések újraindítása (rechallenge) a terápiás stratégia részévé vált. Ezt példázza esetünk is. 65 éves nőbetegnél sürgősséggel resectio történt sztenotizáló sigmadaganat miatt. Sebészileg inkurábilis multiplex májáttétek igazolódtak. Szövettan: adenocarcinoma (grade II, pT3pN1cM1). 13 ciklus bevacizumab (BEV) + FOLFOX, majd 2 ciklus BEV + kapecitabin és 11 ciklus BEV + 5FU/LV kezelést kapott. 2. vonalbeli terápiaként 28 ciklus cetuximab (CET) + FOLFIRI kezelésben részesült. A 3. vonalban – tekintettel a májra lokalizálódó betegségre és a páciens preferenciája alapján – két ciklus transarterialis chemoembolisatiót kapott (doxorubicin + lipiodol). A 4. vonalban 4 ciklus trifluridin/tipiracil kezelést kapott. Az 5. vonalban 13 ciklus BEV + FOLFIRI (rechallenge) kezelésben részesült, mely 6,5 hónappal hosszabbította meg az élettartamát. Orv Hetil. 2018; 159(31): 1284–1290.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dániel Deme, Bishr Abdulfatah, and András Telekes

Absztrakt

Magyarországon 2013-ban 94 770 új daganatos beteget regisztráltak. A sarcoma synoviale az összes daganatos eset 0,05–0,1%-át teszi ki, így becsült incidenciája Magyarországon 47–94 beteg/év. A szerzők egy 18 éves férfi beteg kórtörténetét ismertetik, akinél 5 hónapja növekvő, a hasfali izomzatot érintő, jobb bordaív alatti duzzanat (10×8×5 cm) R1 reszekciója történt. A szövettani diagnózis sarcoma synoviale fibroticum (monofázisos) volt. Immunhisztokémiai vizsgálat bcl-2-pozitivitást, fokális CD99-pozitivitást, fokális nagy molekulasúlyú citokeratin-pozitivitást mutatott, a simaizom aktív, S100- és CD34-immunhisztokémia negatív volt. Mivel reoperációra nem volt lehetőség, kuratív kezelést (6 alkalommal doxorubicin és ifoszfamid), majd irradiációt végeztek. A beteg ezt követően 3 havonta képalkotó kontrollvizsgálatokon vett részt. 20 éves korában a műtéti hegvonalban észlelt recidíva miatt exstirpatio, parciális bordareszekció és hasfali rekonstrukció történt hálóbeültetéssel. A szövettani diagnózis monofázisos sarcoma synoviale residuum volt. Státuszrögzítő pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia negatív volt. A beteg 22 éves korában a negatív eredményű mágneses rezonanciás vizsgálat ellenére egy hónapon belül a hegvonalban gyorsan növekvő terimét (2×2×1,2 cm) észlelt. Az aspirációs citológiai vizsgálat recidívát igazolt (sarcoma synoviale, fluoreszcens in situ hibridizáció: t[x;18]). Daganatreszekciót követően a szövettani diagnózis ismét monofázisos sarcoma synoviale volt. A keskeny reszekciós szél (1 mm) miatt adjuváns kemoterápia történt (3 alkalommal doxorubicin és ifoszfamid, majd 3 alkalommal ifoszfamid). Kétéves követés során (jelenleg 24 éves) a képalkotó vizsgálatokon sem lokális recidívára, sem távoli áttétre utaló eltérés nem ábrázolódott. Orv. Hetil., 2016, 157(6), 224–229.

Restricted access

Absztrakt

A 71 éves nőbetegnél jobb alhasi fájdalom és láz miatt sürgősségi laparotomiára került sor. Makroszkóposan duplex coecum és colon transversum, továbbá szigma/bal petefészek daganatának gyanúja merült fel. A szövettani vizsgálat szinkrón bal petefészek- (papillaris adenocarcinoma) és colon transversum (tubularis adenocarcinoma) daganatot mutatott. Mind a két primer daganat a regionális nyirokcsomóikba adott áttétet, továbbá a petefészek-daganat infiltrálta a szigmabelet és távoli áttétet képzett a coecum területére. Immunhisztokémiával a nyirokcsomóáttétek egyértelműen elkülöníthetők voltak: petefészek-eredetű CK7-pozitív, coloneredetű CK20- és CEA-pozitív. A szikrón primer daganatokat kombinált kemoterápiával kezeltük (FOLFOX-4 és heti paclitaxel). A kombinált kezelést a beteg jól tolerálta. A ritka eset hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a többszörös primer daganatok egyénre szabott kemoterápiás sémával kezelhetők jó hatásfokkal és enyhe mellékhatásokkal. Orv. Hetil., 2015, 156(23), 939–943.

Restricted access