Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Dániel Teknős x
Clear All Modify Search

Absztrakt

A sugárzás okozta bélgyulladás az igen magas szövődményi és mortalitási ráta miatt a hasi és kismedencei radioterápia egyik legrettegettebb szövődménye. A kórkép megelőzésében elsősorban besugárzástervezési és sugártechnikai újításoknak köszönhetően sikerült jelentős eredményeket elérni. Ugyanakkor lehetőség van sebészeti beavatkozásokkal tovább csökkenteni az irradiatio okozta bélgyulladás előfordulásának gyakoriságát. 75 éves férfi betegünknél urothelialis carcinoma transuretralis resectiója történt. Az irradiatiós kezelés előtt a fixált vékonybélkacsok nagyobb sugárterhelésének kivédésére kétoldali lágyéksérve miatt Shouldice szerinti hasfali rekonstrukciót végeztük. A későbbiekben a beteg 55 Gy besugárzásban és két széria Carboplatin-kezelésben részesült. A kemoirradiatiós kezelést követően a betegnél nem alakult ki sugárzás okozta enteritis. Cikkünkben foglalkozunk az inguinalis hernioplasztika prevenciós szerepével irradiatiós enteritis kialakulásában. Esetünk kapcsán bemutatjuk a kórképpel kapcsolatos, korábban közölt sebészeti prevenciós eljárásokat.

Full access
Authors: Zsolt Baranyai, Dániel Sinkó, Valéria Jósa, Attila Zaránd and Dániel Teknős

A sugárkezelés által okozott bélgyulladás a hasi és kismedencei irradiáció egyik legrettegettebb szövődménye. Az incidencia 0,5–5% között változik. Nemegyszer előfordul, hogy a progrediáló kórkép a beteg halálát okozza. A szerzők 13 éves periódus alatt 24 betegről számolnak be, akiknél irradiációs enteritis szövődménye miatt műtétet végeztek. A különféle műtéti megoldások ellenére az esetek 25%-ában reoperáció volt szükséges, végül négy beteg meghalt. Az esetek elemzése kapcsán a kórkép kialakulását előidéző hajlamosító tényezők és a különböző terápiás lehetőségek kerülnek bemutatásra. A sugárkezelés által okozott krónikus bélgyulladás terápiás lehetőségei korlátozottak, azonban célzott kezeléssel jelentősen jobb eredmények érhetők el. A megfelelő terápiás terv felállításához az onkológus, a gasztroenterológus és a sebész együttműködésére van szükség. Orv. Hetil., 2011, 152, 1120–1124.

Full access

Absztrakt:

Bevezetés: Arteficiális arterio-venosus fisztula okozta steal szindróma és következményes distalis ischaemia az arterio-venosus fisztula (AVF) sebészet egyik legsúlyosabb szövődménye, mely a műtétek 1–8%-ában fordul elő. A szövődményt hagyományosan nehéz kezelni anélkül, hogy a fisztulát elvesztenénk. Kezelési opciók között van a fisztula ligaturája, a fisztula szűkítése (banding), distalis revascularisatio az AVF áthidalásával és az anastomosis alatti arteria ligaturájával (distal revascularisation with interval ligation – DRIL), az arteriás beáramlás proximalizálása (proximalisation of the arterial inflow – PAI) és az arteriás beáramlás distalizációja (revision using distal inflow – RUDI).

Egy 45 éves fiatal nő esetét mutatjuk be, akinek 5 hónappal a bal oldali cubitalis AVF kialakítását követően necrosist okozó ischaemiája alakult ki a bal felső végtagján. AVF megtartása érdekében az ischaemia megszüntetésére RUDI-műtétet végeztünk, melyhez v. basilica interpositumot használtunk fel.

A beavatkozás eredményeként ischaemiás panaszai megszűntek, dialízisét megszakítani nem kellett, újabb vasculáris hozzáférés kialakítása nem vált szükségessé.

Az arteriás beáramlás distalizációja (RUDI) könnyen kivitelezhető, jó eredményeket biztosító eljárás, melynek kivitelezéséhez a vena basilica graft felhasználása igen kézenfekvő megoldás.

Full access
Authors: Dániel Sinkó, Zsolt Baranyai, Csaba Nemeskéri, Dániel Teknős, Valéria Jósa, László Hegedűs and Árpád Mayer

A daganatos betegségek ellátása során végzett sugárkezelések száma világszerte növekszik. A kismedencei és a hasüregi daganatok sugárkezelése során a legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhatnak különböző súlyosságú bélgyulladások. A kismedence sugárkezelése közben vagy után megközelítőleg a kezelések felében lép fel a kezeléssel összefüggésbe hozható akut, az esetek egynegyedében krónikus, elhúzódó vékonybél-, illetve vastagbélgyulladás. A sugárterápiát követő krónikus enteritis számos diagnosztikai és terápiás problémát vet fel, amelyek megoldásához a társszakmák összefogása szükséges. A szerzők a sugárkezelés után kialakult bélgyulladások kezelésével kapcsolatban adnak rövid áttekintést.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Jenő Szolnoky, Gábor Vallus, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri and Dániel Teknős

Absztrakt

Az aortadissectio a cardiovascularis katasztrófák egyik legveszélyesebb megjelenési formája. Éves előfordulási aránya öt-hat eset 100 000 lakosra számítva. A Stanford-beosztás szerint A típusú dissectióról beszélünk, ha a berepedés az aorta ascendensen, B típusról, ha az aortafal rétegei közé a belépési pont az aorta isthmusa szintjén keletkezik. Az intima berepedése az aortaív és a distalis aorta bármely pontján kialakulhat. A dissectio alaptípusa kiterjedése szerint érinthet rövid és hosszú aortaszegmentumot. Utóbbi gyakorta végigszalad az aorta descendensen, az aorta spinalis, visceralis-renalis ereket adó szakaszán és nemritkán ráterjed az iliaca, sőt a femoralis artériákra is. A zsigeri ereket érintő dissectio az életfontosságú szervek súlyos keringési zavarát – malperfusiót – okozva az aorta megrepedése mellett a leggyakoribb haláloki tényező. A betegség operatív kezelése napjainkban az esetek döntő többségében endovascularis megoldással lehetséges, de a sebészi megoldások ismerete továbbra sem nélkülözhető. Dolgozatunkban e súlyos kórforma sebészi kezelésének javallatával és technikai megoldásával foglalkozunk.

Full access
Authors: Csaba Dzsinich, Miklós Vaszily, Gábor Vallus, Máté Dzsinich, Péter Berek, László Barta, Gábor Darabos, Gabriella Nyiri and Dániel Teknős

Bevezetés: Az érsebészeti megoldásokat forradalmasító új eljárások egyre több érterületen kerülnek alkalmazásra. Minimálisan invasiv jellegük miatt az aorta sebészete jelentősen átalakult, fokozott kockázat miatt megoldhatatlannak ítélt esetek váltak hozzáférhetővé. Az új eljárások számára új fogalmakkal és módszerekkel kell megismerkednünk. Módszerek: Régen ismert sebészi módszerek új jelentőséget kaptak az endograftok beültetésének előkészítésében. Az aorta nagy mellékágainak átépítése – a „debranching” – számos változata kerül alkalmazásra azért, hogy az endograft számára megfelelő „landing”-et, azaz rögzítési zónát alakítsunk ki. Következtetés: A hibrid megoldások sebészi lehetőségeinek ismerete a technika rohamos terjedése miatt alapvető követelménnyé vált éppúgy, mint az aorta elváltozásainak komputerizált mérése – az aortaméretek systolodiastolés változásainak figyelembevételével. Szükséges a graftok biomechanikai tulajdonságainak – stabilitás, flexibilitás, a koronakialakítás, beépülés stb. – ismerete. Alkalmazásuk, a szövődmények és kezelésük lehetőségeinek ismerete nélkülözhetetlen szakmai feladat. Ismernünk kell a hagyományos, nyitott sebészi beavatkozások szerepét a változó körülmények között. Közleményünkben a „debranching” technikai lehetőségeit ismertetjük.

Full access
Authors: István Besznyák, Imre Svastics, Tamás Egyed, Félix Szentpétery, Dániel Teknős, Péter Nagy, Tamás Mersich, Kristóf Dede and Attila Bursics

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos appendectomia egyike az elsőként kidolgozott minimálisan invazív sebészeti eljárásoknak, mégis a mai napig ellentmondásos a megítélése mind az előnyeit, mind az indikációit tekintve. Módszer: A szerzők áttekintik és elemzik a laparoscopos appendectomiával kapcsolatos irodalmat, valamint a 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között laparoscopos és nyílt technikával appendectomizált betegeik adatait. Eredmények: Az Uzsoki Kórház Sebészeti Osztályán 2005. január 1. és 2013. szeptember 30. között 1214 betegnél történt appendectomia appendicitis acuta miatt. 1065 (87,73%) betegnél laparoscoposan, 149 (12,27%) betegnél nyílt technikával végeztük a műtétet. 2006 januárja óta alapelvünk, hogy appendicitis esetén a laparoscopos appendectomia az elsőként választandó eljárás. Konverzióra a betegek 16,5%-ánál kényszerültünk, az osztály műtéti tapasztalatának növekedésével a konverziók aránya csökkenő tendenciát mutat. Következtetések: A laparoscopos appendectomia előnyei az elmúlt évtizedben egyértelművé váltak a nyílt műtéttel összehasonlítva, a beavatkozás minden korcsoportban ajánlható. Acut appendicitis gyanúja esetén osztályunkon elsőként választandó eljárás a laparoscopos műtét, amelynek eredményei legalább olyan jók, mint a nyílt appendectomiáéi. A laparoscopos appendectomia rutinszerű végzése kiváló alapot ad a haladó laparoscopos műtétek elsajátításához, az appendectomia nem veszíti el tanuló jellegét a laparoscopos megközelítés miatt.

Full access
Authors: Zsolt Baranyai, Tamás Mersich, Kristóf Dede, István Besznyák, Attila Zaránd, Dániel Teknős, Péter Nagy, Ferenc Salamon, Pál Nagy, Zsolt Nagy, Zsuzsanna Kótai, Marcell Szász, Lilla Lukács, Zoltán Szállási, Valéria Jósa and Ferenc Jakab

A kutatócsoport sebészeti műtétek során eltávolított daganatos szövetekből vesz ischaemiás időn belül molekuláris genetikai vizsgálatokra mintákat, amelyeket folyékony nitrogénben tárol. A betegek klinikai adatait egy saját fejlesztésű informatikai rendszerben tárolja. A vizsgálatokba bevont betegeket egy erre a célra létrehozott, nem OEP-támogatott ambuláns rendelésen követi. A szövettani mintákkal és a követési adatokkal molekuláris genetikai laboratóriumokkal alakít ki kutatások céljából együttműködéseket. Orv. Hetil., 2011, 152, 606–609.

Open access