Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for

  • Author or Editor: Dávid Becker x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az akut coronariaszindróma a koszorúér-betegség legsúlyosabb formája. Közvetlen életveszélyt jelent, megfelelő ellátás nélkül magas halálozással jár. Az első EKG alapján két formáját különböztetjük meg, ST-szakasz-elevációval járó, illetve ST-szakasz-elevációval nem járó kórképeket. Az akut coronariaszindrómás beteg első ellátásának rendkívül fontos része az adekvát gyógyszeres kezelés megkezdése mellett a beteg menedzselése. Az előbbi esetében a panaszok kezdetétől számított 24 órán belül koronarográfia és legtöbbször primer percutan coronariaintervenció szükséges. ST-elevációval nem járó akut coronariaszindróma során fel kell mérni a beteg ischaemiás kockázatát és az adatok alapján várható halálozását, majd ennek alapján kell dönteni az invazív kivizsgálás szükségességéről és annak időzítéséről. A hazai szívkatéteres laboratóriumi hálózat ma már lényegében lefedi az egész országot, így csaknem minden akut coronariaszindrómás beteg a legkorszerűbb ellátásban részesülhet. Bár a cardiovascularis megbetegedési mutatók sajnálatosan magasak, a szervezett katéteres ellátásnak köszönhetően az infarktuseredetű halálozás csökkenő tendenciát mutat. Orv. Hetil., 2012, 153, 2009–2015.

Open access

Az invazív kardiológia elterjedésével, új hazai centrumok megnyitásával ma már mindenki számára elérhetővé vált a koronarográfia és a szükséges coronariarevascularisatio. Az akut coronariabetegségek (ST-elevatiós myocardialis infarctus, ST-elevatióval nem járó akut coronariaszindróma) invazív ellátásának indikációs köre mára kikristályosodott. Ugyanakkor a stabil coronariabetegség megítélése, invazív kivizsgálásának indikációja több tényezőtől függ, meghatározása összetett feladat. Tartalmazza a klinikai rizikóstratifikációt (köztük a klasszikus rizikófaktorok elemzését), a balkamra-funkció meghatározását, a terheléses vizsgálatokat és a koronarográfia alapján történő anatómiai rizikóbecslést. A szerzők a jelenleg rendelkezésre álló adatok, vizsgálatok és ajánlások alapján összefoglalják a stabil coronariabetegség rizikóstratifikációját és invazív kivizsgálásának indikációit.

Restricted access

Absztrakt

Az akut coronariaszindróma közvetlen életveszélyt jelentő, megfelelő ellátás nélkül magas halálozással járó népbetegség. Az ellátás folyamatos fejlődésének köszönhetően a betegség prognózisa az elmúlt 30 évben drámai mértékben javult. A gyógyszeres kezelés fejlődése mellett a legfontosabb tényező a coronariaintervenció elérhetővé válása mindenki számára, minden időben. Ma Magyarországon 19 intervenciós centrum biztosítja ezt az ellátást a nap 24 órájában. Az elmúlt évek európai ajánlásai alapján az ellátás tovább finomodott, még jobban meghatározottá vált, hogy kit és mikor kell invazív kivizsgálásban részesíteni. A közlemény a jelenleg érvényes ellátás elveit foglalja össze. Orv. Hetil., 2016, 157(38), 1500–1506.

Open access

Abstract  

In order to improve poly(vinyl chloride) (PVC) thermal stability, poly(vinyl butyral) (PVB) matrix and calcium carbonate nanoparticles were incorporated in plasticized PVC. Thermal properties of these composites were investigated by thermogravimetry analysis coupled with mass spectrometry and Fourier transform infrared spectroscopy (FTIR). This approach highlighted the efficiency of both PVB and CaCO3 as HCl scavengers by postponing both the onset degradation temperature and the HCl release. Moreover, a synergetic effect was evidenced regarding the HCl release. Finally, kinetic parameters of the PVC first degradation stage, determined using the Flynn–Wall–Ozawa’s method, revealed a significant increase of the activation energy by incorporation of CaCO3 in the presence or not of PVB.

Restricted access

Nem ST-elevációs infarktus – az intervenciós szívizommentés mostohagyereke.

Egy intézet tapasztalatai

Non-ST-elevation infarction, the stepchild of interventional myocardial salvage: experience of a single institute

Orvosi Hetilap
Authors:
László Voith
,
István Ferenc Édes
,
Réka Skoda
,
Tímea Szigethi
,
Dávid Becker
, and
Béla Merkely

Bevezetés: Az akut szívizominfarktus diagnózisa mellkasi fájdalom és nehézlégzés mellett bekövetkező EKG-eltérésen alapul. Oka a szívizom hypoperfusiója a betegek nagy részében súlyos koszorúér-szűkület vagy elzáródás miatt, de bekövetkezhet látható koszorúér-elváltozás nélkül is. Nem ST-elevációs formája (NSTEMI) az ST-elevációshoz (STEMI) képest rendszerint kevesebb panasszal jár, az EKG-változás kevésbé típusos, felismerése a korai szakban nehezebb. A szívizomsejt-károsodás mérséklésének lehetősége a perfusio helyreállítása koszorúér-intervencióval. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy akut NSTEMI-ben mennyi idő telik el a panaszkezdettől a koszorúér-tágító ballon megnyitásáig. Módszer: A 2016. 01. 01. és 2020. 12. 31. között NSTEMI-ben végzett 3733 akut koszorúér-intervencióból 1376, első alkalommal intenzív ellátásra került betegben volt ismert a panaszkezdet, az első egészségügyi kontaktus és a ballonnyitás időpontja, valamint a 30 napos, illetve 1 éves halálozás. Az időkülönbségek medián értékeit és a halálozási adatokat összevetettük ezen időszak 1718 STEMI-s betegének hasonló adataival. A medián időket óra:percben, az előfordulást százalékban adtuk meg, a halálozási adatoknál kétmintás t-tesztet is végeztünk. Eredmények: NSTEMI-ben a panasz kezdetéhez képest mind az első egészségügyi kontaktus (5:35 vs. 2:05 óra:perc), mind a percutan ballonnyitás (18:12 vs. 4:05 óra:perc) közötti idő medián értéke hosszabb volt, mint STEMI-ben. 2 órán belül a NSTEMI-s betegek 21,3%-a jutott el az első egészségügyi kontaktusig, és 1,2%-ban történt a rekanalizálóballon nyitása, STEMI-ben ezek az arányok 48,7% és 11,7%, 4 órán belül NSTEMI-ben 36,3% és 6,1%, STEMI-ben 64,1% és 46,8% voltak. A 30 napos halálozási arány NSTEMI-ben kisebb volt, mint STEMI-ben (5,9% vs. 7,9%, p = 0,03), az 1 éves nagyobb (16,1% vs. 12,5%, p = 0,004). Az általunk primeren felvett 554 beteg P–B medián időintervallumainak medián értéke rövidebb (10:55 óra:perc) volt, a halálozási adatok mérsékelten kedvezőbb, de statisztikailag nem értékelhető különbséget mutattak (30 napos: 5,6%, 1 éves: 13,9%). Következtetés: Az 1 éves halálozási adatok alapján a NSTEMI nem tekinthető kevésbé veszélyesnek a STEMI-hez képest. A hypoperfusio kezdete után az eltelt idővel arányos szívizomelhalás a későbbi szívelégtelenség valószínűségét növeli. Emiatt célszerűnek látszik, hogy a betegek a jelenleginél korábban jussanak el intervenciós centrumba az invazív diagnosztikai és terápiás lehetőségek miatt. Orv Hetil. 2023; 164(47): 1865–1870.

Open access
Physiology International
Authors:
Réka Skoda
,
Vencel Juhász
,
Zsófia Dohy
,
Anita Pintér
,
Laura Bokor
,
György Bárczi
,
Hajnalka Vágó
,
Béla Merkely
, and
Dávid Becker

Abstract

Introduction

The COVID-19 pandemic has impacted many aspects of acute myocardial infarction. Based on literature data, the prognosis of COVID+, STEMI patients is significantly worse than that of COVID- STEMI patients. On the other hand, physicians report fewer acute coronary syndrome (ACS) patients presenting to hospitals in countries severely affected by the pandemic. It is concerning that patients with life-threatening illness can suffer more complications or die due to their myocardial infarction.

We aimed to investigate the changes in myocardial infarction care in the country's biggest PCI-center and to compare total 30-day mortality in COVID+ and COVID-patients with acute myocardial infarction treated at the Semmelweis University Heart and Vascular Center, and to investigate risk factors and complications in these two groups.

Methods

Between 8 October 2020 and 30 April 2021, 43 COVID+, in 2018–2019, 397 COVID-patients with acute myocardial infarction were admitted. Total admission rates pre- and during the pandemic were compared.

Results

Within 30 days, 8 of 43 patients in the COVID+ group (18.60%), and 40 of the 397 patients in the control group (10.07%) died (P = 0.01). Regarding the comorbidities, more than half of COVID+ patients had a significantly reduced ejection fraction (EF≤ 40%), and the prevalence of heart failure was significantly higher in this group (51.16% vs. 27.84%, P = 0.0329). There was no significant difference between the two patient groups in the incidence of STEMI and NSTEMI. Although there was no significant difference, VF (11.63% vs. 6.82%), resuscitation (23.26% vs. 10.08%), and ECMO implantation (2.38% vs. 1.26%) were more common in the COVID+ group. The mean age was 68.8 years in the COVID+ group and 67.6 years in the control group. The max. Troponin also did not differ significantly between the two groups (1,620 vs. 1,470 ng/L). There was a significant decline in admission rates in the first as well as in the second wave of the pandemic.

Conclusions

The 30-day total mortality of COVID+ patients was significantly higher, and a more severe proceeding of acute myocardial infarction and a higher incidence of complications can be observed. As the secondary negative effect of the pandemic serious decline in admission rates can be detected.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dávid Pilecky
,
Gábor Szudi
,
Enikő Kovács
,
Zsigmond Jenei
,
László Gellér
,
Krisztina Heltai
,
Levente Molnár
,
György Bárczi
,
Dávid Becker
,
Béla Merkely
, and
Endre Zima

Absztrakt

Az enyhe terápiás hypothermia az utóbbi évtizedben elfogadott és elterjedt intenzív terápiás módszerré vált a hirtelen szívhalált elszenvedett és sikeresen resuscitált betegek kezelésében. Bár a rendelkezésre álló evidenciák alapján a terápiás hypothermia a resuscitatiós irányelvek részét alkotja, terápiás alkalmazása számos ponton csupán tapasztalati tényekre alapszik. Különösen intenzív szakmai vita tárgyát képezi az ideális célhőmérséklet és a nem sokkolandó ritmussal feltalált betegek hűtésének kérdése. A hypothermia szinte az összes szervrendszer működését befolyásolja, ezért ezek ismerete elengedhetetlen a mellékhatások korai felismerésében és kezelésében. A szerzők célja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati eredmények és saját gyakorlati tapasztalataik alapján összegezzék a terápiás hypothermia klinikai szerepét a resuscitatión átesett betegek kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 611–617.

Open access

Felnőtt szívtranszplantált betegeket célzó sorstársi mentorprogramok

Peer mentor programs in adult heart transplant population

Orvosi Hetilap
Authors:
Alexandra Assabiny
,
József Otohal
,
Zsófia Ocsovszky
,
Anna Flóra Nagy
,
Orsolya Papp-Zipernovszky
,
Fruzsina Dénes
,
Dávid Becker
,
Béla Merkely
,
Beáta Pethesné Dávid
, and
Balázs Sax

A szervtranszplantáció folyamata kihívásokkal teli, speciális út mind az érintettek, mind hozzátartozóik számára. A pszichoszociális tényezőkről közel fél évszázada tudjuk, hogy jelentősen befolyásolják a transzplantációs folyamatot. A szívtranszplantált populáció gondozása során a recipiens együttműködése (adherencia) nélkülözhetetlen, ennek egyik befolyásoló faktora a társas támogatás. Számos más betegcsoportban alkalmaznak sorstársi támogatásra épülő intervenciókat, úgynevezett sorstársi mentorprogramokat. Ezek fő céljai az ellenőrzött információátadás, valamint a lelki támogatás. Összefoglaló közleményünk célja a sorstársi mentorprogramokról szóló nemzetközi publikációk áttekintése a felnőtt-szívtranszplantációs programok gyakorlatában. Orv Hetil. 2024; 165(10): 379–384.

Open access

Plakkmodifikáció a 21. században – az első magyar tapasztalatok az intravascularis lithoplasticával

Plaque modification in the 21st century – the first Hungarian experiences with intravascular lithoplasty

Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Tamás Németh
,
István Ferenc Édes
,
Bálint Szilveszter
,
Fanni Nowotta
,
Dávid Becker
, and
Béla Merkely

Összefoglaló. A nagy mésztartalmú plakkok által okozott szűkületek percutan intervenciója az esetek egy részében a jelenleg széles körben elérhető megoldások alkalmazásával technikailag nem kivitelezhető. A procedurális sikertelenség vezető oka a meszes laesiók kalciumtartalom miatti fokozott ellenállása a ballonos dilatációkkal szemben, mely lehetetlenné teszi a szükséges sztentek levezetését is. Az ilyen laesiók mésztartalmának csökkentését célzó hagyományos plakkmodifikációs eljárások – mint a rotablatio, a vágó- és ultranagy nyomású ballonok – sem jelentenek megoldást minden esetben, különösen az érfal átmérőjének legalább 50%-át elérő, akár körkörösen jelen lévő meszesedés fennállása esetén. A közelmúltban éppen ezen laesiók mésztartalmának feltördelésére, így a sztentek deponálásának elősegítésére kifejlesztett módszert a szakirodalom intravascularis lithoplastica néven említi. A jelen közleményben a Klinikánkon eddig 4 beteg rendkívül meszes laesióinak jó angiológiai eredményű ellátása során az eszközzel szerzett tapasztalatokat foglaljuk össze. A végeredményt tekintve az intravascularis lithoplastica ígéretes új intervenciós lehetőség a masszívan meszes coronarialaesiók ellátására. Orv Hetil. 2021; 162(2): 69–73.

Summary. Percutaneous intervention of stenoses caused by highly calcified plaques utilizing the currently widely available methods is not possible due to technical difficulties in several cases. Increased resistance of calcified plaques against balloon dilation due to their calcium content plays a leading role in procedural failure, as stent crossing becomes impossible as well. Classical methods of plaque modification for debulking the calcification of such lesions – such as rotablation, cutting and ultra-high pressure non-compliant balloons – do not resolve this issue, especially when calcification exceeds 50% of the vessel diameter. A new method, referred to as intravascular lithoplasty in the literature, has recently been developed to break the calcium and thus promote stent deployment in such lesions. In our current work, we summarize the experience gathered with this method during the treatment of extremely calcified lesions of 4 patients with good angiographic result. As a conclusion, intravascular lithoplasty is a promising new interventional method in the treatment of massively calcified coronary lesions. Orv Hetil. 2021; 162(2): 69–73.

Open access