Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Dávid Farkas x
  • All content x
Clear All Modify Search

Kérdőíves vizsgálatunk célja az volt, hogy magyar középiskolások (N = 236; F = 96, L = 140) körében feltárjuk az egyéni, szituatív, interperszonális és kulturális értékekkel kapcsolatos tényezők hatását az önbevalláson alapuló egyéni és kollaboratív iskolai csalásra. Mindemellett a felmért változók segítségével feltérképeztük azokat a tényezőket is, amelyek hatással vannak a tanulmányi átlagra. A használt kérdőívek validitásának tesztelése után az egyéni csalás kapcsán három változó közvetlen hatását különítettük el: a) a csalással szembeni attitűdökét, b) a csalás elkövetésével együttjáró lelkiismeret-furdalásét és c) a tanulmányi átlagét. A kollaboratív csalás esetén kapott modellben öt tényező közvetlen hatása jelent meg: a) a csalással szembeni attitűdöké, b) a tanulmányi átlagé, c) a tudás megszerzésére irányuló intrinzik motívációé, d) a külső regulációs extrinzik motivációé és e) az észlelt csoportkohézióé. Mindkét esetben meghatároztunk közvetett tényezőket is, melyek a fent bemutatott közvetlen változókon keresztül hatnak a csalásra. A feltárt modellek lehetőséget adnak arra, hogy a magyar kulturális és oktatási közegben le tudjuk írni a szakirodalomban korábban feltárt individuális és szituatív tényezők hatásmechanizmusát.

Restricted access

Vizsgálatunk célja az volt, hogy dolgozó felnőtteken (N = 544, F = 227, N = 317) teszteljük az általunk összeállított munka-család egyensúly kérdőívet. Ennek mért dimenziói a munkából származó család-konfliktus, a családból származó munka-konfliktus, az élettel és munkával való elégedettség, valamint a családba és munkába bevonódás voltak. A kérdőív egészének és egyes aldimenzióinak érvényességét feltérképező és ellenőrző faktoranalízissel vizsgáltuk, valamint a faktorok belső konzisztenciáját is elemeztük. Strukturális egyenlet modellezés segítségével (SEM) megvizsgáltuk továbbá a dimenziók egymással való kapcsolati hálóját egy olyan modellben, amelyben a fenti tényezők mellett szerepeltek a munkahelyi klíma (szakmailag támogató és feszült), a munkával kapcsolatos követelmények (munkaórák és túlórák mennyisége), valamint demográfiai adatok (családi állapot és gyermekek száma) hatásai is. Azonfelül, hogy erősen összekapcsolódó rendszerről kaptunk így információkat, elkülönítettük a munkából származó család- és családból származó munka-konfliktus egyedi hátterét is. A feltárt modell kapcsán egyrészt megjelentek a szakirodalom által elvárt hatások és kapcsolatok, másrészt új kapcsolati mintázatokat is sikerült feltárni.

Restricted access
Progress in Agricultural Engineering Sciences
Authors: István Dalmadi, Dávid Kántor, Kai Wolz, Katalin Polyák-Fehér, Klára Pásztor-Huszár, József Farkas, and András Fekete

High hydrostatic pressure (HHP) processing technology offers the possibility to preserve quality attributes. Objective test methods describing quality in a complex form have an important role in the development of new products and in the quality assurance of different technologies. Therefore, research was performed to compare the effects of HHP treatment and heat pasteurization on visual appearance, volatile composition, taste and texture properties of strawberry purees measured by sensorial and objective methods. Sensory evaluation did not show significant differences between samples. Similar result was obtained from the color measurements. Viscosity of purees changed only slightly as a result of the treatments. Electronic nose and electronic tongue were found to be promising tools for discrimination of strawberry purees treated by different levels of high hydrostatic pressure or thermal treatment. Canonical discriminant analysis showed that control and “600 MPa for 5 minutes” samples were quite similar. Samples treated by 600 MPa for 15 minutes were distinguished from the above mentioned ones. The heat treated samples (80°C for 5 and 15 minutes) were definitely separated from the control samples. Fusion of the data from the electronic nose and tongue showed the same trend and improved the classification of the treated puree samples.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár, and Márta Jäckel

Absztrakt:

A 2019. év végén, elsőként a kínai Vuhan városában megjelenő, SARS-CoV-2 béta-koronavírus okozta járványt 2020. március 11-én világjárvánnyá minősítette az Egészségügyi Világszervezet. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették az első megerősített COVID–19-esetet, s március 15-én vesztette életét az első, új típusú koronavírussal fertőzött beteg. Az elhunyt halálának pillanatában nem állt rendelkezésre központi, egységes irányelv, mely tisztázta volna a szükséges óvintézkedések körét, illetve egyértelmű leírást nyújtott volna a tetem biztonságos kezeléséhez. A halottak patológiai osztályra való szállítása, tárolása, esetleges boncolása, majd végső nyughelyre helyezése, ezek mikéntje számtalan kérdést vet fel. A fertőző betegségekre, illetve a halottakkal kapcsolatos teendőkre vonatkozó hatályos jogszabályok nem tartalmaznak elégséges információt egy COVID–19-fertőzött beteg halála utáni feladatok végrehajtását illetően. Az országos tisztifőorvos március 19-én felfüggesztette a boncolások elvégzését, a törvényszéki boncolások kivételével, azonban a szállítás, tárolás továbbra is problémát jelent. Bár 2020. március 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Patológia Tagozata kiadott egy hivatalos eljárásrendet, az ebben foglalt ajánlások a szakirodalom szűkebb spektrumát reprezentálják, több helyütt kiegészítésre szorulnak. Sajnálatosan a nemzetközi szakirodalomban szintén – a fontosságához mérten – alulreprezentált a post mortem eljárásokra vonatkozó adat. További problémát jelent, hogy a járványok okozta krízishelyzetek áldozatainak kezelésére írt cikkekben a fellelhető algoritmusok a magyarországitól eltérő jogi környezet mellett eltérő szervezeti és erőforrásbeli lehetőségekkel számolnak, mely körülmények a hazai adaptálást jelentősen nehezítik. Cikkünkben a szakirodalmi összefoglaláson túl a COVID–19-gyanús, valószínűsített és megerősített páciensek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók, valamint a potenciálisan érintett patológiai osztályok számára kivitelezhető, az ellátók biztonságát növelő javaslatokat, ajánlásokat fogalmazunk meg.* Orv Hetil. 2020; 161(17): 713–722.

Open access

Sera from 86 patients with chronic hepatitis C virus (HCV) infection treated with recombinant interferons-a (rIFN-a) were screened for IFN-binding and antiviral effect-neutralizing antibodies. Out of the 61 patients treated with rIFN-a2b, 46% had binding and 28% had neutralizing antibodies. 44% of the 25 patients treated with rIFN-a2a developed binding antibodies and 24% had neutralizing antibodies. Contradictory data were observed concerning the appearance of anti-IFN antibodies and the outcome of IFN therapy. A significantly higher number of the patients with a sustained response to rIFN-a2b therapy formed antibodies than the number among the non-responder patients. At the same time, in the patients treated with rIFN-a2a, opposite data were found. The activity of the antibodies in some sera was studied against the antiproliferative effect of IFNs on Daudi cells by measuring the [3H]thymidine incorporation. The binding antibodies without neutralization of the antiviral effect of the IFNs inhibited the antiproliferative activity of the rIFNs, similarly to antibodies having both IFN-binding and antiviral effect-neutralizing capacities. At the same time, the antiproliferative effect of the natural IFN was less affected. It is suggested that the antiproliferative assay is more sensitive than the antiviral method for demonstration of the presence of antibodies exerting an inhibitory effect on the biological activities of IFN.

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: András Dávid Tóth, Gergely Varga, Nikolett Wohner, Péter Farkas, Laura Horváth, Gergely Szombath, Andrea Ceglédi, András Kozma, Péter Reményi, Tamás Masszi, and Gábor Mikala

Absztrakt:

A bortezomib-thalidomid-dexametazon- (VTD-) alapú rezsim az egyik leggyakrabban alkalmazott kemoterápiás protokoll a myeloma multiplex első vonalbeli kezelésében Magyarországon. A válaszarány jelentős, de előfordulnak refrakter esetek is. Sokszor ekkor is hatásosak lehetnek az új, de jelentős költségű másodvonalbeli szerek, ezért a VTD-refrakteritás mihamarabbi felismerése fontos feladat. Nem ismert, hogy mely esetekben számíthatunk VTD-terápiára elégtelen válaszra. Ennek vizsgálatára 16, a Dél-pesti Centrum Kórházban és a Semmelweis Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinikáján 2009 és 2019 között kezelt VTD-refrakter beteg adatait elemeztük retrospektíven. Meglepő módon a refrakter betegek többsége nem rendelkezett az ismert kedvezőtlen prognosztikai faktorokkal. A szérum β2-mikroglobulin-, albumin-, LDH-szintekben a kiugró eltérések nem voltak jellemzőek, továbbá csak két esetben találtunk magas kockázattal járó citogenetikai (del(17p), illetve t(4;14)) elváltozást. A másodvonalbeli kezelésig medián 89 nap telt el, és amennyiben lehetséges volt, a terápia során törekedtünk autológ őssejt-transzplantáció végzésére. A másodvonalbeli kezelésre a betegek többsége már jól reagált, 16-ból 10 esetben nagyon jó részleges válasz vagy komplett remisszió lépett fel. A VTD-refrakter betegek medián túlélése 47 hónap volt, ami összevethető a nem VTD-refrakterek túlélési adataival.

Következtetésként elmondható, hogy az eddig használt prognosztikai faktorok nem alkalmasak a VTD-refrakteritás előrejelzésére myeloma multiplexben. Az adatok felhívják a figyelmet új markerek szükségességére, melyek segítségével korábban juthatna ez a betegpopuláció hatékony terápiához, valamint a kezelés során végzett szoros kontroll fontosságára, hogy mielőbb felismerjük a terápiaváltás szükségességét.

Open access