Search Results

Summary. In this paper we provide a regional geographic analysis of the Visegrad Group, the V4 as a distinguished geographical unit on the map of Central Europe. The roots of the Visegrad Group, which was founded on 15 February 1991, can be traced to the Middle Ages. However, the Soviet rule and the resistance against it, and other most recent mutual interests, such as the EU accession in 2004 and the V4’s attitude towards the EU’s refugee crisis in 2015 – rather than a meeting of kings held more than 650 years ago – constitute the foundation of the shared historical consciousness and mutual solidarity between the Hungarian, Polish, Czech and Slovak peoples. The main question of this paper is whether and how the V4 can be viewed geographically as an organic and integrated region based on its natural and social attributes and its historical development. We are using both the concept of traditional and new (reorganised) regional geography to provide insights into that question.

Összefoglalás. A jelen dolgozat a Visegrádi Négyeket, mint önálló földrajzi régiót igyekszik megközelíteni, és arra keresi a választ, hogy a hagyományos, illetve az ún. új regionális földrajz szemléletét ötvözve mennyiben kezelhetők a V4-ek önálló földrajzi egységként. Míg a hagyományos regionális földrajz a régiókra statikus egységként tekintett, és azok szisztematikus leírására, a térbeli összefüggések bemutatására törekedett, addig az új regionális földrajz a régióra térben és időben dinamikus egységként tekint, és alapvetően a régió-formálódás feltételeit, körülményeit vizsgálja.

Az 1991. február 15-én a visegrádi találkozó során életre hívott együttműködés gyökerei a középkorig, egészen pontosan az 1335-ös visegrádi királytalálkozóig nyúlnak vissza. Az 1991-ben újra életre hívott visegrádi együttműködés nemcsak a re-integráció első formáját jelentette a széthulló KGST és varsói szerződés nyomán kialakult közép-európai hatalmi űrben, de az elmúlt három évtizedben a legjelentősebb, legszorosabb közép-európai politikai kooperációvá nőtte ki magát, aminek eredményeként 2004-ben a régió országai egyszerre váltak az Európai Unió tagjaivá.

Az első világháború előtt a Habsburg és porosz érdekszférába tartozó régió, amelynek országai a két világháború között még egymással rivalizáltak, először 1945 után került azonos politikai-katonai tömbbe a keleti blokk, a KGST és a Varsói Szerződés Szovjetunió által meghatározott keretein belül. Paradox módon épp e diktált szovjet típusú társadalmi-gazdasági berendezkedéssel szembeni ellenállás volt az, ami a három országot, azaz az ezekben működő korabeli ellenzékieket (Charta 77, Szolidaritás stb.) egységbe kovácsolta az 1980-as évek végére. Ezek, az 1990-es évek elején hatalomra kerülő, egymáshoz szellemiségben közelálló új politikai elitek voltak azok, amelyek végül a visegrádi együttműködési megállapodást 1991-ben aláírták. Mindezek alkotják a közös történelmi tudat és a lengyel, a magyar, a cseh és a szlovák nép közötti kölcsönös szolidaritás alapjait, sokkal inkább, mintsem a bő 650 évvel korábbi királytalálkozó.

A V4 országok közötti regionális földrajzi kohézió azonban gyenge. Ennek legfőbb okai a politikai érdekellentétek és a történelmi-etnikai különbözőség, ami abból fakad, hogy a régió belső határvonalai – ellentétben a 20. század elején létrejött külső határokkal – évszázados stabilitást mutatnak. A főbb hegyvonulatok (a Kárpátok és a Szudéták) évszázadok óta társadalmi-gazdasági és etnikai-kulturális választóvonalként működtek. Emellett a belső regionális kohézió másik fontos elemét az ott élő emberek regionális identitása, szolidaritása adja, ám a belső szolidaritás csak cseh és szlovák, illetve magyar és lengyel viszonylatban erős, ami a V4-től függetlenül is létezik. Hosszú távon a fő kérdés, hogy túl tudnak-e jutni ezen országok a belső ellentéteiken az aktuális politikai érdekeken túlmenően is, és ki tudnak-e alakítani olyan stratégiai partnerséget, amely már ma is létezik Magyarország és Lengyelország, illetve Csehország és Szlovákia között?