Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Dénes Páll x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Az artériás érfali merevség és a rendszeres testmozgás kapcsolata

Relationship between arterial stiffness and regular physical activity

Orvosi Hetilap
Authors:
Ágnes Diószegi
,
Beáta Kovács
,
Szabolcs Lengyel
,
Sándor Szántó
,
Erika Kocsis
,
Dénes Páll
, and
Mariann Harangi

Összefoglaló. A cardiovascularis megbetegedések kialakulását és progresszióját jelentősen befolyásolja az életmód, ezen belül a fizikai aktivitás. A rendszeres testmozgás csökkenti a szív- és érrendszeri kórképek kockázatát, többek között a magas vérnyomásra, a zsíranyagcsere-eltérésekre és az elhízásra gyakorolt kedvező hatásán keresztül, továbbá független tényező a cardiovascularis halálozás szempontjából is. Az artériás érfali merevség az elasztikus artériák falát alkotó extracelluláris mátrix degeneratív eltéréseinek következtében alakul ki a különböző kockázati tényezők hatására. Korábban, különböző populációkon már igazolták az érfali merevség prediktív értékét a cardiovascularis események kialakulásának tekintetében. A pulzushullám-terjedési sebesség mérése a leggyakrabban alkalmazott módszer az érfali merevség meghatározására. A pulzushullám-terjedési sebesség mérésének hasznát a cardiovascularis kimenetel és élettartam becslésében számos populációs szintű követéses vizsgálat igazolja. Jelen munkánkban áttekintjük a rendszeres fizikai aktivitás, az érfali merevség, az érelmeszesedés és a cardiovascularis események közötti összefüggéseket. Összefoglaljuk az edzésnek és az érfali merevség paramétereinek kapcsolatát egészséges populáción vizsgáló legfontosabb tanulmányok eredményeit. Megállapítjuk, hogy az érfali merevség figyelemre méltó, érdekes biomarker a cardiovascularis kockázat becslése során a rendszeresen sportoló személyek esetén is. Mindezek alapján, tekintve annak prognosztikai hasznát, felmerül a pulzushullám-terjedési sebesség mérésének beillesztése a klinikai döntéshozatali folyamatba mind amatőr, mind professzionális sportolók esetében. Orv Hetil. 2021; 162(16): 615–622.

Summary. The development and progression of cardiovascular disorders is importantly dependent on lifestyle factors, including physical activity. Regular physical activity decreases cardiovascular morbidity by ameliorating risk factors such as hypertension, dyslipidemia and obesity, moreover, also independently affects cardiovascular mortality. Arterial stiffness results from a degenerative process affecting mainly the extracellular matrix of elastic arteries under the effect of risk factors. Previously, the independent predictive value of arterial stiffness for cardiovascular events has been demonstrated in various populations. Pulse wave velocity is the most commonly used method for the assessment of arterial stiffness. The value of measuring pulse wave velocity to predict cardiovascular health outcomes and longevity has been established in several population-based longitudinal studies. In this review, we summarize the main associations between regular physical exercise, arterial stiffness, atherosclerotic burden and incident cardiovascular events. We cite findings from the major studies focusing on the effect of training on arterial stiffness parameters in healthy subjects. We conclude that arterial stiffness is emerging as an interesting biomarker for cardiovascular risk stratification in subjects doing regular physical activity. Therefore, the incorporation of pulse wave velocity measurement into clinical decision-making could be indicated in the case of both amateur and professional athletes, given the prognostic information it provides. Orv Hetil. 2021; 162(16): 615–622.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Bíborka Nádró
,
Lilla Juhász
,
Anita Szentpéteri
,
Dénes Páll
,
György Paragh
, and
Mariann Harangi

Absztrakt:

Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a plazma high-density lipoprotein (HDL)-szintje fordítottan arányos a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatával. Az utóbbi évtizedekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a HDL szerkezete és működése kulcsfontosságú az érelmeszesedést gátló hatás kialakulásában. Az apolipoprotein M (ApoM) egy HDL-hez kötött plazmafehérje, mely befolyásolja a HDL metabolizmusát és számos, érelmeszesedést gátló hatással rendelkezik, például véd az oxidációval szemben és szabályozza a sejtek koleszterinleadását. A szfingozin-1-foszfát (S1P) egy hatékony szfingolipidközvetítő molekula, mely a sejtek különböző funkcióit szabályozza, beleértve a sejtek differenciációját és migrációját, a programozott sejthalált és az érfali gyulladást. Az S1P főként az ApoM-et tartalmazó HDL-részecskékhez kötötten kering. Mindezek alapján a HDL ApoM- és S1P-tartalma kihat az érelmeszesedés folyamatára. Ráadásul a HDL ApoM- és S1P-tartalma módosulhat különböző kórállapotokban, például ischaemiás szívbetegség fennállása esetén. Ez az összefoglaló áttekinti a jelenleg rendelkezésre álló adatokat az ApoM és az S1P HDL-funkcióban betöltött szerepéről egészségesekben és cardiovascularis betegség fennállása esetén. Orv Hetil. 2018; 159(5): 168–175.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dénes Páll
,
Mária Juhász
,
Éva Katona
,
Szabolcs Lengyel
,
Éva Komonyi
,
Béla Fülesdi
, and
György Paragh

A serdülőkori hypertonia prevalenciája növekszik. A hazai epidemiológiai vizsgálat 2,5%-os, míg a legújabb nemzetközi eredmény 4,5%-os gyakoriságot jelez. A jelenleg elérhető európai ajánlás a diagnózis felállításához ismételt eseti méréseket tart szükségesnek, nem követeli meg az ambuláns vérnyomás-monitorozás elvégzését. Az elmúlt években a serdülőkori ambuláns vérnyomás-monitorozással kapcsolatosan számos adat látott napvilágot. Bizonyított, hogy eredményei jobban korrelálnak a célszervkárosodásokkal, mint az eseti mérések. Az ismételt mérések alapján hypertoniásnak minősített fiatalok 21–47%-ánál a 24 órás monitorozás normotoniát bizonyított, vagyis fehérköpeny-hypertonia igazolható. Szintén e módszerrel lehetséges a maszkírozott hypertonia felismerése, amelynek gyakorisága 7–11%-ra tehető. Szekunder hypertonia gyanúja esetén is hasznos adatokat nyerhetünk. Az új európai konszenzus megjelenéséig is célszerű serdülőkorban szélesebb körben élni az ambuláns vérnyomás-monitorozás nyújtotta lehetőségekkel, fontos az eseti mérések alapján felállított diagnózis megerősítése. Fehérköpeny-, illetve maszkírozott hypertonia gyanúja, célszervkárosodás igazolódása, valamint terápiarezisztens hypertonia esetén is feltétlen ajánlott az elvégzése. Serdülőkorban vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelés indítása előtt a szerzők mindenképpen szükségesnek tartják az ambuláns vérnyomás-monitorozás elvégzését.

Restricted access

Absztrakt:

A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ferenc Sztanek
,
Éva Jebelovszki
,
Balázs Gaszner
,
Miklós Zrínyi
,
Dénes Páll
,
Péter Kempler
, and
Mariann Harangi

Absztrakt:

A cardialis autonóm neuropathia (CAN) az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus gyakori szövődménye, melyet a cardiovascularis rendszer autonóm szabályozásának zavaraként definiálnak. A CAN szoros összefüggést mutat a halálozási adatokkal, és bizonyos vizsgálatok szerint a vascularis szövődmények, köztük a stroke, a koszorúér-betegség és a szívinfarktus okozta halálozással is. Korai stádiumban a CAN tünetmentes lehet, majd a betegség előrehaladtával megjelennek a klinikai tünetek is. A tünetmentes periódusban a cardiovascularis reflextesztek segítségével azonosítható, melyek prognosztikai értékkel is bírnak. A tünetek megjelenését követően az autonóm működési zavar a nyugalmi tachycardia, csökkent fizikai terhelhetőség, ortosztatikus hipotónia, syncope, intraoperatív cardiovascularis instabilitás, néma szívizominfarktus vagy ischaemia okozta megnövekedett halálozás alapján diagnosztizálható. Bár a CAN nagyon gyakori és előrehaladott esetekben súlyos diabeteses szövődmény, gyakran nem kerül felismerésre. Mivel a betegség korai stádiumában a cardiovascularis denerváció részlegesen visszafordítható, vagy progressziója lelassítható, a legújabb irányelvek határozottan ajánlják a CAN szűrését diabeteses betegekben. Az alábbiakban összefoglaljuk a diabeteses CAN szűrésére alkalmas diagnosztikai lehetőségeket. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1366–1375.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Katalin Judit Szabó
,
Róza Ádány
,
József Balla
,
Zoltán Balogh
,
Zoltán Boda
,
István Édes
,
István Fekete
,
Miklós Káplár
,
János Mátyus
,
László Oláh
,
Sándor Olvasztó
,
György Paragh
,
Dénes Páll
,
György Pfliegler
,
Gusztáv Vajda
,
Margit Zeher
, and
László Csiba

Az érelmeszesedés generalizált betegség, amely egyaránt károsítja az intracerebralis, carotis, coronaria-, vese- és perifériás ereket. A korai morfológiai és funkcionális károsodások már a második–harmadik életévtizedben kimutathatók, és a betegség progressziója függ a kockázati tényezők gyakoriságától, súlyosságától és az egyéni érzékenységtől. Noha a vascularis kockázati tényezők (dohányzás, túlsúly, életkor, egészségtelen táplálkozás, mozgáshiány, magas vérnyomás, cukorbetegség, idült vesebetegség és dyslipidaemia) közösek és gyakoriak a különböző érbetegségekben, de a jelen klinikai rutin mesterségesen különböző szubdiszciplínák feladatává teszi az egyes vascularis manifesztációk átvizsgálását és kezelését a polypragmasia állandó veszélyével. A közelmúltban világméretű felmérések igazolták a sokszervi károsodásban szenvedő vascularis betegségek holisztikus szemléletét úgy a diagnosztika, mint a terápia területén. A jelen összefoglaló áttekinti a vascularis betegségek határterületi kérdései területén elért legújabb eredményeket és felvázolja a jövő perspektíváit. Orv. Hetil., 2012, 153, 483–498.

Restricted access