Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Dénes Tóth x
  • All content x
Clear All Modify Search

Summary

Az olvasás pszichológiai szakirodalmában a fejlődési szempont egészen az utóbbi időkig meglehetősen háttérbe szorult, holott az olvasás egyértelműen tanult készség, és az olvasástanulás, illetve-elsajátítás mind elméleti, mind gyakorlati szempontból releváns kutatási téma a kognitív pszichológia számára. Különösen elhany__

Restricted access

Absztrakt

Az elmúlt évtizedben a kognitív fejlődés-idegtudomány rohamos fejlődésének lehettünk tanúi. A képalkotó eljárásokat alkalmazó kutatásoknak köszönhetően ma már viszonylag sokat tudunk arról, hogy az agy mely területei, hálózatai töltenek be meghatározó szerepet az olvasás eltérő folyamataiban és szakaszaiban. Jelen tanulmányban több kérdést érintünk.

A tanulmány első részében bemutatjuk, miként alakulhat ki az olvasástanulás során az agyi területek rendkívül összetett rendszere, amely a gyakorlott olvasókat jellemzi. A gyakorlott olvasóknál a szövegfeldolgozás folyamatában legalább három meghatározó rendszer: egy anterior és két poszterior feldolgozó kör különíthető el. Az olvasástanulás és -elsajátítás kezdetén viszont jóval elosztottabb, a területi határokat tekintve elmosódottabb agyi működési mintázatokat figyelhetünk meg. A fejlődés során egyfajta interaktív specializáció történik: egyes, az induláskor elsősorban a jobb agyfélteke területeihez köthető funkciók szerepe gyengül, miközben a bal agyféltekének az olvasásban fontossá váló területei bizonyos alfolyamatok végrehajtására specializálódnak, s e területek kapcsolatai is megerősödnek.

A tanulmány második részében a diszlexiakutatások eredményeit elemezzük, amelyek azt segítenek megérteni, miként vezethetnek az agy meghatározott területeinek szerkezeti és/vagy működési anomáliái olvasási zavarok kialakulásához. Végül a tanulmányban bemutatjuk azt is, miként változnak meg a gyakorlott olvasó más megismerő funkciói éppen az olvasás hatására; ehhez támpontot az analfabétákkal végzett kutatások adnak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Tóth, Zoltán Sápi, Dénes Bánhegyi, Márta Marschalkó, and Sarolta Kárpáti

Bevezetés: Az anális carcinoma incidenciája az utóbbi évtizedekben folyamatosan emelkedett, különösen a humán immundeficientia vírussal fertőzött homoszexuális populációban. Az anális laphámrák potenciális prekurzora az anális intraepithelialis neoplasia, amelynek elődleges szűrőtesztje a citológiai vizsgálat. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Országos STD Centrumában humán immundeficientia vírus pozitív betegeknél végzett anális citológiai vizsgálatok eredményének értékelését tűzték ki célul. Módszer: 2011. november 1. és 2014. augusztus 31. között a klinikán 140 betegnél 155 anális citológiai vizsgálat történt. Eredmények: A betegek 44%-ánál találtak anális dysplasiát, és mindössze 1,6%-ban high grade laesiót. Nagyobb betegszámú vizsgálatokkal összehasonlítva ez az arány alacsonyabb. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet a kockázati csoportban végzett rendszeres szűrővizsgálat fontosságára. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 24–27.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Babett Tóth, Zoltán Dénes, Emese Kudron, Beáta Barta, Dóra Szennai, and Dóra Terjék

Absztrakt:

Bevezetés: Jelenleg nem rendelkezünk kielégítő adatokkal a rehabilitációs kezelések alatti táplálási problémák megoldásairól. Az alultápláltság és a szekunder sarcopenia komorbiditási tényezők, melyek növelik a szövődményeket, továbbá csökkentik a rehabilitációs kezelés eredményességét. Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet betegeinek alultápláltságkockázat-felmérése egy adott időpontban. Módszer: A malnutritiokockázat-szűrés a ’Malnutrition Universal Screening Tool’ skálával történt. Eredmények: Az ellátottak közül (n = 331; átlagéletkor: 59 év) 44% esetében malnutritiokockázat állt fenn. Ebből a betegek 19%-a közepes, míg 25%-a fokozott kockázattal rendelkezett a felmérés időpontjában. A minta 176 férfiből és 155 nőből állt (53%/47%). Az ellátottak 50%-a testtömegindexük alapján a 22–29,9 kg/m2-es interkvartilis-tartományba esett (átlagos testtömegindex 26 kg/m2; s = 6,36). Az Agysérültek Rehabilitációs Osztályának betegei között mutatkozott a legnagyobb számban alultápláltság-kockázat (62,5%, 25 fő). Következtetések: Kombinált, malnutritiokockázatot szűrő módszer kialakítása szükséges a rehabilitációs intézetek betegcsoportjainak esetében, mert a jelenleg használt módszerek nem minden esetben elég szenzitívek. Orv Hetil. 2020; 161(1): 11–16.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Bánvölgyi, Eszter Balla, Péter Bognár, Béla Tóth, Eszter Ostorházi, Dénes Bánhegyi, Sarolta Kárpáti, and Márta Marschalkó

A lymphogranuloma venereum a Chlamydia trachomatis L1–3 szerovariánsa által terjesztett nemi betegség, amely korábban elsősorban a trópusi éghajlatú országokban volt elterjedt. Az elmúlt évtizedekben Nyugat-Európában számos esetet jelentettek, elsősorban a humán immundeficientia vírus fertőzött homoszexuális férfi populációban. A szerzők intézetében 2013-ban két esetet, 2014-ben egy esetet diagnosztizáltak. A szerzők e három humán immundeficientia vírus fertőzött homoszexuális férfi kórtörténetét ismertetik, akik nyugat-európai tartózkodásuk alatti alkalmi kapcsolatok során fertőződtek meg. Két esetben urethralis fluor, diszkomfort és inguinalis lymphadenomegalia, egy esetben analis diszkomfort, illetve perianalis ulceratio volt a vezető klinikai tünet. Az urethralis váladékból, illetve a perianalis ulcus váladékából végzett célzott real-time polimeráz láncreakció vizsgálat eredménye két esetben lymphogranuloma venereum L2b, egy esetben L2 szerovariánst igazolt. Doxycyclinkezelést követően a betegek gyógyultak. A lymphogranuloma venereum a jövőben vélhetően fokozódó kihívást jelent, így ismerete számos szakterületen fontos a késői szövődmények megelőzése és a kórkép további terjedésének megállítása céljából. Orv. Hetil., 2015, 156(1), 36–40.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Erika Hubina, Ágnes Tóth, Gábor László Kovács, Judit Dénes, László Kovács, and Miklós Góth

A humán növekedési hormon és a növekedésihormon-receptor szerkezetének részletes felderítése, valamint interakciójuk pontos megismerése lehetővé tette egy újabb hatásmechanizmusú fehérje, a növekedésihormonreceptor-antagonista, a pegvisomant kifejlesztését. Ezzel bővült az acromegalia kezelésére alkalmazható gyógyszercsoportok köre. Ennek jelentőségét az adja, hogy a betegség mortalitását tekintve bizonyított a növekedési hormon/inzulinszerű növekedési faktor-I tengely szigorúbb kontrolljának szükségessége, valamint hogy az eddig rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségek (műtét, radioterápia, dopaminagonista, szomatosztatinanalóg) alkalmazása ellenére a betegek jelentős része nem megfelelően kontrollált. A pegvisomant 2004-ben került törzskönyvezésre. 2006-tól hazánkban is alkalmazzák olyan acromegaliás betegek kezelésére, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatinanalógokkal való kezelés hatására nem normalizálódott az inzulinszerű növekedési faktor-I koncentrációja és a növekedésihormon-érték nem került a kívánt tartományba, vagy a kezelést nem tolerálták. A pegvisomant klinikai alkalmazása eredményes, jól tolerálható és biztonságos a nemzetközi adatbázis (Acrostudy) eredményei alapján. A kezelés eredményességének további növelése céljából számos nemzetközi vizsgálatot végeztek a szomatosztatinanalógok és a pegvisomant együttes adásával. A növekedési hormon/inzulinszerű növekedési faktor-I tengely egyéb hatásainak ismeretében a növekedésihormonreceptor-antagonistának további alkalmazási lehetőségei is a kutatás tárgyát képezik. Orv. Hetil., 2011, 152, 709–714.

Restricted access
Learning & Perception
Authors: Orsolya Szalárdy, Alexandra Bendixen, Dénes Tóth, Susan L. Denham, and István Winkler

In our surrounding acoustic world sounds are produced by different sources and interfere with each other before arriving to the ears. A key function of the auditory system is to provide consistent and robust descriptions of the coherent sound groupings and sequences (auditory objects), which likely correspond to the various sound sources in the environment. This function has been termed auditory stream segregation. In the current study we tested the effects of separation in the frequency of amplitude modulation on the segregation of concurrent sound sequences in the auditory stream–segregation paradigm (van Noorden 1975). The aim of the study was to assess 1) whether differential amplitude modulation would help in separating concurrent sound sequences and 2) whether this cue would interact with previously studied static cues (carrier frequency and location difference) in segregating concurrent streams of sound. We found that amplitude modulation difference is utilized as a primary cue for the stream segregation and it interacts with other primary cues such as frequency and location difference.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Tóth, Gábor László Sándor, Dénes Kleiner, Nóra Szentmáry, Huba J. Kiss, Anna Blázovics, and Zoltán Zsolt Nagy

Absztrakt

Bevezetés: A femtoszekundum lézer alkalmazása forradalmi, innovatív kezelési eljárás a szürkehályog-sebészetben. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a femtoszekundum lézeres capsulotomia során az elülső csarnokban képződő szabad gyök mennyiségének meghatározása sertésszemben. Módszer: Hetven friss sertésszemet vontunk be a vizsgálatba, amelyeket post mortem 2 órán belül 4 ºC hőmérsékleten szállítottunk, a kezelést pedig 7 órán belül végeztük el. Harmincöt szemet vizsgáltunk a kontroll- és a femtoszekundum lézeres capsulotomia csoportban is. Luminoldependens kemilumineszcens módszer segítségével vizsgáltuk a csarnokvíz szabadgyök-fogó kapacitását, mint a szabadgyök-termelődés indikátorát. Az emittált fotonok mennyiségét relatív fényegység százalékban fejeztük ki. Eredmények: A relatív fényegység százalék alacsonyabb volt a kontrollcsoportban (medián 1%, interkvartilis tartomány 0,4–3%), mint a femtoszekundum lézeres capsulotomia csoportban (medián 4,4%, interkvartilis tartomány 1,5–21%) (p = 0,01). Következtetések: A femtoszekundum lézeres capsulotomia gyengíti a csarnokvíz antioxidáns védelmét, amely a femtoszekundum lézeres capsulotomia során felszabaduló szabad gyökök hatására utal. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1880–1883.

Open access
Acta Ethnographica Hungarica
Authors: Nóra Papp, Mónika Tóth, Tünde Dénes, Kinga Gyergyák, Rita Filep, Sámuel Gergely Bartha, Rita Csepregi, Viktória Lilla Balázs, and Ágnes Farkas

Ethnomedicine using mostly plants is of pivotal importance nowadays in several Transylvanian regions in Romania. In this study (2007–2015), one Swabian-German, one Hungarian, three Csángó-Hungarian and nine Székely-Hungarian villages were selected to collect ethnomedicinal treatments for various gastrointestinal diseases. Some of the studied villages have partial or no permanent medical and pharmaceutical services. The 374 inhabitants interviewed used mostly medicinal plants based on ancient knowledge. The 78 (53 wild and 25 cultivated) plants documented have 181 local names and are used to treat ailments such as loss of appetite, bloating, stomach ache, gastric ulcer, and diarrhea, mostly in tea form. This knowledge decreases continuously because of loss of interest among young people and through frequent use of media sources and books. Although some of these plants have also been described in official medicinal sources, several data suggest the need for further fieldwork and new experimental analyses to highlight the valuable role of these plants in recent phytotherapy.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Doros, Balázs Nemes, Imre Fehérvári, Dénes Görög, Zsuzsa Gerlei, Andrea Németh, Erika Hartmann, Pál Deák, János Fazakas, Szabolcs Tóth, and László Kóbori

A májátültetés rutinszerűen, jó eredménnyel alkalmazott eljárás a végstádiumú májelégtelenség kezelésében. A transzplantáció után kialakuló éreredetű szövődmények közül a legritkább a májkapuér-szűkület. Ennek intervenciós radiológiai megoldását mutatjuk be három eset kapcsán. Célkitűzés: A portalis véna szűkületének sebészi kezelése kockázatos, különösen a korai poszttranszplantációs időszakban. Az intervenciós radiológiai beavatkozások általában kis megterheléssel, kevés szövődménnyel alkalmazhatók. Célunk bemutatni a percutan transhepaticus fémstentbehelyezés biztonságosságát, eredményességét. Módszer: Háromszázkilencvenhat májátültetés után összesen három esetben (0,07%) észleltük az anasztomózis korai beszűkülését. Ezekben az esetekben ultrahangvezérelt percutan transhepaticus venaportae-punkciót végeztünk vékony tűvel, majd koaxiális tágítókatétert alkalmazva stent behelyezésére alkalmas introducert vezettünk át a májszöveten. A szűk anasztomózisba nitinol (2 esetben), illetve acél (1 esetben) öntáguló fémstentet helyeztünk. Az introducer eltávolítása közben a parenchymás járatot egy alkalommal embolizációs spirállal, egyszer pedig sebészi szivacsrészecskékkel embolizáltuk. A harmadik esetben embolizáció nem történt. Eredmények: A kezelés mindhárom esetben sikeres volt. A beavatkozással kapcsolatban szövődményt nem észleltünk. Két esetben az indikációt jelentő hasi folyadék mennyiségének csökkenése, egy esetben a nyelőcső-varicositas visszafejlődése jelentette a klinikai kép javulását. Mindhárom esetben ultrahangos és komputeres rétegvizsgálat is igazolta a szűkületek sikeres kezelését. Két beteg a beavatkozás után 10, illetve 39 hónappal jól van. Egy beteget a beavatkozás után egy hónappal többszervi elégtelenség miatt elvesztettünk. Következtetés: A venaportae-anasztomózis szűkületeinek kezelésére a percutan transhepaticus kanülálás és öntáguló fémstent behelyezése biztonságosan és sikeresen alkalmazható.

Open access