Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Dóra Bodnár x
Clear All Modify Search
Authors: Dóra Bodnár, Ákos Levente Kiss and Gyula Réti

Absztrakt:

Az invaginatio az egyik leggyakoribb gyermekkori akut hasi kórkép, melynek értelmezése, kezelése lényegesen változott az elmúlt évtizedekben. Patogenezisében korábban a hypertrophiás Peyer-plakkok és polipok tehetetlenségének tulajdonítottak elsődleges szerepet. A lipopoliszacharid indukálta invaginatio állatmodelljének megjelenésével, a rotavírus-vakcina bevezetésével, a szezonalitással és az enteralis idegrendszer postnatalis változásaival nyert újabb ismeretek nyilvánvalóvá tették, hogy a bélmotilitasnak is szerepe van az etiológiában. A kezelésben alapvetően a konzervatív eljárások váltak dominánssá, melyek hatékonysága egyre növekedett. A korábban röntgen-képerősítő alatt végzett hidrosztatikus desinvaginatiót kiváltotta a biztonságosabbnak és hatékonyabbnak tartott pneumatikus desinvaginatio, majd a sugárterhelés kiváltása céljából az ultrahangkontroll alatt végzett hidrosztatikus módszerhez tértek vissza. A kórházi felvétel helyett egyre több intézetben az ambuláns ellátást preferálják. Vitatott a desinvaginatiós manőver alatt alkalmazott gyógyszerek – például a glükagon és a ciklooxigenázgátlók – szerepe a hatékonyság növelésében és a recidíva kivédésében. A műtéti kezelésben a nyílt műtét helyett a minimálinvazív laparoszkópos eljárás tör előre. A szerzők az irodalmi adatok áttekintésével elemzik az invaginatio értelmezésében és kezelésében történt változásokat és az aktuális trendet. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1331–1338.

Open access
Authors: Katalin Horvatovich, Dóra Hafner, Zsófia Bodnár, Gergely Berta, Csaba Hancz, Mike Dutton and Melinda Kovács

T-2 toxin is the most acutely toxic trichothecene mycotoxin: it inhibits protein, DNA and RNA synthesis. The main goal of this study was to evaluate the rate of DNA damage caused by T-2 toxin in porcine mononuclear cells in increasing concentrations (0.1, 0.5 and 1.0 μmol) and after two different incubation periods (24 and 42 h). The lowest concentration caused DNA damage and about 50% of the treated cells could be categorised as having 1 to 4 scores in comet assay. In parallel with the increase of T-2 toxin concentration, the frequency of intact lymphocytes decreased from 50.2% (0.1 μM) to 36.3% (1.0 μM) in the first 24 h. In case of score 3, the highest concentration of T-2 toxin resulted in a 5-fold change, as compared to the lowest dose. Cells with score 4 were found only after exposure to 1.0 μM T-2 toxin. The exposure time did not have a significant effect on the results, while concentration did (P < 0.0001). However, a significant interaction between concentration and time as fixed factors (P < 0.0001) was found. When these were combined as a single factor, the results showed a significant toxin treatment effect on the results. It was concluded that a time- and dose-dependent DNA damaging effect of T-2 toxin could be demonstrated using peripheral blood mononuclear cells from healthy pigs by comet assay.

Restricted access
Authors: Péter Járomi, Andrea Szabó, Dénes Garab, Dóra Bodnár, Gabriella Uhercsák, Mihály Boros and Petra Hartmann

Absztrakt

Bevezetés: Átmeneti ischaemia kapcsán az ischaemia/reperfusiós (IR) károsodás elsődleges célpontja az erek endotheliuma, míg interstitialis cystitisben és haemorrhagiás cystitisben a gyulladás az epithelium/urothelium felől indul, és az interstitium felé terjedhet, így okozva másodlagos mikrokeringési változásokat. Vizsgálataink célja a nem fertőzéses eredetű cystitisek és a hólyag IR mikrokeringési következményeinek vizsgálata, valamint a keringési reakciók összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Hím Sprague Dawley-patkányokban protamin-szulfát (2 mg / 200 μl sóoldatban, n = 6) 30 perces intravesicalis instillatiójával gyulladást indukáltunk, a második csoportban (n = 5) ciklofoszfamidot (75 mg/kg, i.p.) alkalmaztunk 24 órával a vizsgálat előtt. A harmadik csoportban (n = 5) a húgyhólyag átmeneti ischaemiáját idéztük elő a hólyagot ellátó erek 60 perces leszorításával. A kezeletlen kontrollcsoportban a húgyhólyagot fiziológiás sóoldattal instilláltuk (n = 5). A gyulladásos mikrokeringési reakciókat intravitális fluoreszcens videomikroszkóppal vizsgáltuk 60 perc reperfusio után, illetve 24 órával a protamin-szulfát-instillatiót vagy ciklofoszfamid-kezelést követően. Eredmények: A gördülő leukocyták aránya háromszorosára növekedett a hólyag posztkapilláris ereiben a protamin-szulfát-modellben, a ciklofoszfamid-csoportban ötszörös, az IR csoportban hat és félszeres volt a növekedés. A leukocyták kitapadása mindhárom kísérletes csoportban hasonló mértékben (közel hétszeresére) fokozódott. A vörösvértestek áramlási sebessége a protamin-szulfát- és IR csoportban csökkent, míg a ciklofoszfamid-csoportban kismértékben emelkedett. Következtetések: Eredményeink alapján nemcsak a direkt endotheliumsérülést okozó IR, de a protamin-szulfát és a ciklofoszfamid alkalmazása is mikrokeringési változásokat idéz elő a patkány húgyhólyagában. Ezek az eredmények felvetik a mikrokeringési zavarok kóroki szerepét az irritábilis hólyag szindróma és a haemorrhagiás cystitis pathogenesisében is.

Restricted access