Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Dóra Perczel-Forintos x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A mentális betegségek, ezen belül a szorongásos zavarok és a depresszió gyakorisága az átlagpopulációban világszerte eléri a 17%-ot, és mostanára hatalmas egészségügyi kiadásokkal jár. A WHO prioritásként fogalmazta meg a depresszió hatékony megelőzését és kezelését. A klinikai pszichológiai kutatások szerint a kognitív viselkedésterápia nagymértékben hatékony mind e megbetegedések kezelésében, mind a visszaesések megelőzésében. A brit kormány kidolgozta lord Layard egészségügyi közgazdász segítségével a „pszichoterápiákhoz való jobb hozzáférés” programját, amelynek célja az említett pszichés zavarok jobb ellátása és a nemzeti egészségügyi kiadások csökkentése. Ebben egyértelműen a költséghatékony kognitív terápiák alkalmazása és a lakosság számára széles körű elérhetősége mellett teszik le a voksot ötezer kognitív szemléletű pszichológus és pszichoterapeuta alkalmazásával, valamint 200 közösségi mentálhigiénés centrum felállításával. A Layard-modell bevezetése hazánkban is hatékony megoldást jelenthetne a mentális egészségügy mai problémáiban.

Restricted access

A tanulmányban a kognitív terápiák számos új irányzata közül a legfontosabbak kerülnek bemutatásra. A kognitív terápiák második hulláma a komplex problémák, a személyiségzavarok és identitászavarok kezelésére irányul, hosszabb időt és szorosabb terápiás kapcsolatot igényel: ide tartozik a sématerápia, Beck és munkatársainak a személyiségzavarok kezelésére kidolgozott kognitív terápiája, valamint Linehan dialektikus viselkedésterápiája. A kognitív terápiák harmadik hullámához a metakognitív, valamint tudatos jelenlét (mindfulness) szerepét kiemelő irányzatok tartoznak; ez utóbbi a valóság radikális elfogadására buzdítja a személyt a nehézségekkel való adaptívabb megküzdés érdekében.

Restricted access

Az öngyilkossági kísérletet megelőző állapotot eddig leginkább a Ringel-féle „cry for help” jelenségével jellemezte a szakirodalom. Mivel a legtöbb öngyilkossági kísérlet depressziós állapotban következik be, az 1990-es évektől kezdve számos szerző, így Teasdale, Williams, Zullinger és Nezu empirikus vizsgálatai egyre pontosabban beazonosították az öngyilkosságot megkísérlő személyek legfontosabb kognitív jellemzőit. Ezek a következők: a negatív kognitív triád, a túláltalánosított önéletrajzi emlékezet, ami összefüggésben áll a problémamegoldó képességek alacsony szintjével és a reménytelenséggel. Ismert, hogy a reménytelenség, mint az öngyilkossági veszélyeztetettség megbízható prediktora a jövőperspektíva lezárulásával jár. Williams „gátolt menekülés” modellje mindezeket koherens elméleti keretbe foglalja. Kulcsfogalma a „csapdába esettség”, ami az evolúciós pszichológiából származik. Csapdába esettség akkor fordul elő, amikor az egyén úgy véli, nem képes elmenekülni a számára averzív környezetből, ahol legyőzték, megalázták vagy veszteség érte. Mivel a pszichés tényezők a módosítható kockázati tényezők közé tartoznak, ezért nagy fontossággal bírnak a prevenció szempontjából. A problémamegoldó készségek fejlesztése, a problémamegoldó tréning jelenleg az öngyilkossági veszélyállapot megelőzésének egyik legfontosabb, empirikusan alátámasztott módja. A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet a problémamegoldó tréning alkalmazására hazánkban az öngyilkossági veszélyeztetettség hatékony megelőzésében.

Restricted access

Tudatosság és önreflexió: A mindfulness módszerek szerepe az elhízás kezelésében

Awareness and self-reflection: mindfulness interventions in the treatment of obesity

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Author: Dóra Perczel-Forintos

Korunkban az elhízás drámai terjedésének alapvetően fontos tényezője az, hogy a túlélés szempontjából a korábban adaptív mechanizmusok a modern korban maladaptívvá váltak. Az emberi személyiség — evolúciós szempontból — ilyen rövid idő alatt nem képes alkalmazkodni a XX. században megváltozott makroszociális környezethez és hatalmas társadalmi változásokhoz, amely az urbanizációval, a tömegközlekedés megjelenésével és a mozgásszegény, ülő életmóddal, valamint a fogyasztói társadalom által kínált folyamatos túlingerléssel, a könnyen és azonnal hozzáférhető ételekkel jellemezhető. Nyilvánvaló, hogy a posztmodern korban új készségekre van szükség az adaptív evési szokások kialakításához. A túlsúly, az enyhe és a középsúlyos obezitás kezelésében ma már egyértelműen a kognitív viselkedésterápiás intervencióknak van meghatározó szerepük, kiegészítve dietetikai edukációval és mozgástudatos életforma kialakításával. A vizsgálatok tanúsága szerint azonban öt év elmúltával a résztvevők kb. 80%-a visszanyeri eredeti testsúlyát. Az elhízásra és a hatékony súlymegtartásra irányuló újabb kutatások felhívták a figyelmet a végrehajtó funkciók károsodására, az elhízott személyeknek az átlagosnál nagyobb jutalomérzékenységére, a maladaptív érzelemszabályozás szerepére, valamint a figyelemzavar lehetőségére, amely tényezők mind szerepet játszanak a visszahízásban. Ennek alapján egyre inkább előtérbe kerülnek a tudatosság növelésére irányuló ún. mindfulness módszerek: a tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentés, az evéstudatossági tréning, valamint az elfogadásra irányuló intervenciók. A tanulmányban részletesen bemutatjuk a hatékonyabb testsúlykontroll érdekében kidolgozott ún. evéstudatossági tréninget, amely ígéretes lehetőséget jelent a testsúly hosszútávú megtartásában, a jól megalapozott kognitív viselkedésterápiás intervenciók kiegészítőjeként. Végül ismertetjük a klinikai elhízás fennmaradásának (COMM) modelljét, amely a testsúlyszabályozásban szerepet játszó tényezők integrálására tesz kísérletet.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Noha a szociális szorongás a harmadik leggyakoribb pszichés megbetegedés, sokszor nem kerül felismerésre. Legfontosabb jellemzői az alacsony önértékelés, a magas szintű önkritika és félelem mások negatív megítélésétől. Nagyfokú komorbiditást mutat a hangulatzavarokkal, az alkoholfogyasztással és az evészavarokkal. Célkitűzés: A nemzetközileg legismertebb mérőeszköz, a Félelem a negatív megítéléstől (FÉLNE) skála hazai adaptálása, belső és külső validitásvizsgálata. Módszer: Résztvevők: 255 szorongásos, illetve hangulatzavarral diagnosztizált páciens töltötte ki a kérdőíveket. Mérőeszközök: „Félelem a negatív megítéléstől” (FÉLNE) kérdőív 30, 12 és 8 itemes változat, Rosenberg Önértékelési Skála, Beck Szorongás Leltár, Szociális Kogníció kérdőív. Eredmények: Mindhárom FÉLNE kérdőív erős belső validitással rendelkezik (α>0,83); az alacsony önértékeléssel, a negatív szociális kogníciókkal és az általános szorongással közepesen erős összefüggést mutat. A legrövidebb kérdőív a FÉLNE-8 validitása bizonyult a legerősebbnek a szociális fóbia elkülönítésére más pszichés megbetegedésektől. Következtetések: A FÉLNE-8 alkalmazása elősegítheti a számos betegség hátterét jelentő szociális szorongás gyors felismerését, a páciensek adekvát pszichoterápiás ellátás felé irányítását az egészségügyi ellátás bármely szintjén. Orv Hetil. 2017; 158(22): 843–850.

Open access

A szerzők a cukorbetegség és az elhízás világméretű terjedése, valamint gazdasági kihatásai ismeretében a kezelés komplex, magatartás-orvoslási módszereit és ennek aktuális kérdéseit tárgyalják. A krónikus stressz szerepét hangsúlyozzák az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség etiopatogenezisében. Mindez paradigmaváltást igényel a kezelés terén is. Irodalmi adatok és saját gyakorlati tapasztalataik alapján a szerzők a magatartás-orvoslás alkalmazásában látják a jelenleg még szembenálló orvosi filozófiai gondolkodásmódok integrálásának lehetőségét a gyógyítómunka hatékonyabbá válása érdekében. Ismertetik a diabetes magatartás-orvoslásának elemeit, az önmenedzselésre helyezve a hangsúlyt, aminek elsőrendű feltétele a betegség elfogadása és a motiváció, ezt követheti az elméleti és gyakorlati ismeretek oktatása, a jelenleg is folyó diabetesedukáció. A komorbid pszichés zavarok akadályozzák ezeket a folyamatokat, ezért azok korai felismerése és a cukorbeteg-gondozás keretében történő komplex kezelése elengedhetetlen. Ismertetésre kerül egy kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program, amely a gyakorlatban jól alkalmazható mind a megelőzés, mind a cukorbetegek kezelése terén. Orv. Hetil., 2012, 153, 410–417.

Open access

Pszichoterápia a szülészeten: lehetőségek alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápiás intervenciókra

Psychotherapy in obstetrics: implementing low intensity psychological interventions

Orvosi Hetilap
Authors: Ágnes Zinner-Gérecz and Dóra Perczel-Forintos

Összefoglaló. A szülés utáni időszakban megjelenő aggodalmak természetesnek tekinthetők, az anyák jelentős részénél azonban klinikai szintű szorongásos megbetegedés alakulhat ki. A postpartum időszakban a szorongásos tünetek gyakori előfordulása ronthatja az anya életminőségét, pszichés állapotát, s ezáltal kedvezőtlen hatást gyakorol az anya-gyermek kapcsolatra, a gyermek mentális fejlődésére, a párkapcsolatra, valamint a családi rendszer egyensúlyára. Kutatási eredmények igazolják, hogy a szorongásos zavar a későbbiekben megjelenő anyai depresszió előrejelzője lehet. A nemzetközi irányelvek (NICE) a peri- és postnatalis időszakban jelentkező szorongásos zavarok kezdeti kezelésében az alacsony intenzitású pszichoterápiás módszereket javasolják. Tanulmányunk elsődleges célja, hogy egy esetismertetésen keresztül, kérdőívekkel követve az állapot változását, bemutassuk a szülészet-nőgyógyászat területén alkalmazható, kis intenzitású pszichológiai intervenciók eszköztárát. Az utóbbi a kognitív viselkedésterápia alapmódszereit használja kórházi osztályos, illetve ambuláns keretek között. A pszichoedukációt, normalizálást és átkeretezést, problémafókuszú keresztmetszeti konceptualizálást, szisztematikus deszenzitizálást és problémamegoldó technikákat tartalmazó intervenciók hatására az anya jelentős szenvedést okozó szorongásos panaszai már négy pszichoterápiás találkozást követően csökkentek, az anya képessé vált arra, hogy gyermekét ellássa. A terápia hatékonyságát, a szorongás és a depresszió csökkenését a páciens szubjektív megélésén túlmenően az állapotkövető kérdőívek eredményei is teljesen mértékben alátámasztották. Eredményeink megerősítik, hogy az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók hatékonyan alkalmazhatók a kórházi osztályokon a szorongásos, depressziós panaszok csökkentésében és ezáltal költségkímélő módon a pszichés zavarok megelőzésében. Orv Hetil. 2021; 162(44): 1776–1782.

Summary. The occurrence of postpartum worries is considered a normative phenomenon, although the threshold of anxiety reaches clinical level and can lead to the development of postpartum anxiety disorder for a significant number of new mothers. Frequent occurrence of anxiety-related symptoms can negatively influence the mother’s quality of life, psychological status, the mother-child relationship, the newborn’s mental development, the relationship of the couple as well as the balance of the family system as a whole. Studies show that postpartum anxiety disorder can lead to depression later on. International guidelines (NICE) suggest peri- and postnatal anxiety disorders to be treated using low intensity psychological interventions (LIPIs). The aim of this study is to present the different methods of LIPIs used in obstetrics and gynecology through a clinical case study, while monitoring the outcomes in the mothers’ psychological status by the use of questionnaires. LIPIs contain the basics of cognitive behavioural therapy used in hospitals in both in- and outpatient care. After only four psychotherapy sessions using psychoeducation, normalizing and reframing, problem-centered cross-sectional conceptualisation, systematic desensitization and problem solving techniques, the mother’s severe symptoms of anxiety decreased significantly, enabling her to take proper care of the newborn. The efficacy of the therapy was confirmed thoroughly not only by the subjective experience of the patient, but the results of the questionnaires used to follow the psychological status of the patient. Our results show that LIPIs can be effectively used as a cost-effective method to reduce symptoms of anxiety or depression, and to prevent the development of mental health problems among hospital patients. Orv Hetil. 2021; 162(44): 1776–1782.

Open access

Absztrakt:

A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease, IBD) olyan krónikus szomatikus betegségek, melyek prevalenciája világszerte növekvő tendenciát mutat. A tünetek megjósolhatatlansága, a betegséggel járó megváltozott életminőség, testkép, énkép, valamint a lefolyás kiszámíthatatlansága miatt a betegséghez való alkalmazkodásban kiemelt fontosságú a pszichés tényezők, megküzdési stratégiák szerepe. A szomatikus tünetek mellett a kutatások a pszichiátriai kórképekkel (elsősorban hangulat- és szorongásos zavarok) való magas komorbiditást jelzik.

A jelen esettanulmány célja bemutatni az eseten keresztül az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia (low-intensity psychosocial intervention – LIPI) eszközeit, a terápiás indikációt a krónikus szomatikus betegséghez társuló pszichés zavarok kapcsán. Tanulmányunk egy serdülőkorban Crohn-betegséggel diagnosztizált 21 éves férfi beteg esetét ismerteti, aki a farmakoterápiás nonadherencia mentén került pszichodiagnosztikai célú kivizsgálásra. A diagnosztika diszruptív hangulatszabályozási zavar mellett elkerülő személyiségzavart jelzett (személyiségvizsgáló eljárások: SCID-II és MMPI személyiségteszt, valamint betegségspecifikus kérdőívek: Beck Depresszió Kérdőív, Beck Reménytelenség Skála, Szociális Kogníció Kérdőív, Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, Kognitív Érzelemszabályozási Kérdőív, Rosenberg Önértékelés Kérdőív). A pszichoterápia elsődleges célja a Crohn-betegséghez való adaptív alkalmazkodás elősegítése és a farmakoterápiával való együttműködés kiépítése mellett az indulatszabályozás javítása volt, ezáltal pedig az adaptív megküzdési stratégiák kialakítása. A 25 üléses, alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia elemei között említhető a pszichoedukáció, a motivációs interjú, a kognitív terápia, a viselkedésterápiás intervenciók és a problémamegoldó tréning. A terápia krízisintervenciót és a szomatikus állapotrosszabbodás kapcsán szükséges operációra való felkészítést is magában foglalta. A terápia hatékonyságát az állapotkövető kérdőívek eredményei alátámasztották. A klinikailag jelentős szenvedést okozó pszichiátriai tünetek csökkenése a farmakoterápiás adherencia és az életminőség egyértelmű javulását eredményezték. Mindez alátámasztja tehát, hogy az alacsony intenzitású pszichoszociális intervenciók bizonyítottan hatékony pszichoterápiás formának tekinthetők. Orv Hetil. 2018; 159(9): 363–369.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Réka Borbála Tamás, Dóra Perczel-Forintos, Orsolya Máté, and Zsuzsanna Gyenge

Absztrakt:

Bevezetés: A teljes populációt tekintve az alapellátásban és a szakellátásban megjelenők mintegy 25–30%-át teszik ki a „szomatizáló” betegek, akiknek testi tünetei mögött nem találnak orvosilag kimutatható szervi eltérést. A szomatikus panaszok gyakorisága az időskor mellett gyermek- és serdülőkorban a legmagasabb. A 7–12 év közötti gyermekek között a szomatikus tünetzavar jelenléte az alapellátásban közel 20%, a gyermekklinikák szakambulanciáin pedig 47%. A leggyakoribb szomatizációs panaszok a fejfájás, a hasfájás vagy a különböző végtagfájdalmak, amelyek magas komorbiditást mutatnak más mentális zavarokkal, elsősorban szorongásos megbetegedésekkel. A szomatizációs zavarok esetében mindig multikauzális problémáról van szó, amelynek kialakulásában a biológiai, környezeti és pszichés tényezők komplex módon kapcsolódnak össze. A tapasztalatok alapján a szomatizáló páciensek sokszor évekig vándorolnak az egészségügyi rendszerben, ahol adekvát kezelés hiányában legfeljebb gyógyszeres ellátásban részesülnek, így a panasz könnyen krónikussá válhat. Célkitűzés, módszer: Tanulmányunk célja a gyermekkori szomatizációs zavarok bizonyítottan hatékony kezelési módszereire vonatkozó legfrissebb szakirodalom áttekintése, különös tekintettel a komplex, pszichoterápiás lehetőségekre. Szemléltetésül egy szédüléssel, gastrointestinalis panaszokkal és alvászavarral küzdő serdülő fiú kognitív viselkedésterápiás kezelését ismertetjük. Megbeszélés: A hatékonyságvizsgálatok eredményei egyértelműen a kognitív viselkedésterápiát, valamint kiegészítésként a családterápiát/családkonzultációt javasolják a nagy gyakorisággal megjelenő szomatizációs zavarok adekvát kezelésére. A terápiás ellátás során a pszichoszociális stresszoroknak, az egészségszorongásnak, a katasztrofizáló gondolkodásnak a felismerésére és csökkentésére, az eredményes megküzdési és kommunikációs készségek kialakítására és az életkornak megfelelő aktivitás fenntartására kell fókuszálni. Következtetés: A biopszichoszociális szemléletű állapotfelmérés és kezelés kulcsfontosságú a szomatizáló betegeknél, hogy a megbetegedés kialakulásában és fenntartásában szerepet játszó pszichés és környezeti tényezőket feltérképezve, bizonyítottan hatékony kognitív viselkedésterápiában részesüljenek. Orv Hetil. 2020; 161(25): 1050–1058.

Open access

A reális és irreális testsúlycélok motivációs szerepe a fogyásban.

A kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő programok tapasztalatai

The motivational role of realistic and unrealistic weight targets in body-weight loss.

Experiences with a cognitive behavioral body-weight loss program
Orvosi Hetilap
Authors: Dóra Perczel-Forintos, Ildikó Kohlné Papp, Gabriella Vizin, and Márton Kiss-Leizer

Összefoglaló. Bevezetés: Az elhízás korunk egyik legnagyobb kihívása, hiszen a többletsúly számos krónikus betegség kockázati tényezője, és fontos pszichés és szociális következményei vannak. A kezelésben bizonyítottan hatékony a kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program, amelynek során alapvető fontosságú a reális célsúly meghatározása, ugyanis az irreális elvárások megakadályozhatják a hosszú távú sikeres testsúlykontrollt. Célkitűzés: Prospektív kutatásunk kérdése, hogy az elérhető fogyást milyen mértékben befolyásolják a testsúlycélok a kognitív viselkedésterápiás testsúlycsökkentő program során. Feltételeztük, hogy a testsúlycsökkentő csoport résztvevői irreális fogyási elvárásokkal érkeznek, melyek azonban reálisabbá válnak a program végére, és megmaradnak az utánkövetés idejére. Emellett feltételeztük, hogy a testsúlycsökkentő program során az evési magatartás pozitív irányban fog változni. Módszer: A 24 hetes testsúlycsökkentő programban 63, az egyéves utánkövetésben pedig 49 felnőtt vett részt. A résztvevők antropometriai mutatói mellett (testtömeg, testmagasság) az evési magatartást és a testsúlycélokat a Háromfaktoros Evési Kérdőívvel, illetve a Célok és Relatív Testsúlyok Kérdőívvel mértük fel. Eredmények: A résztvevők közel 90%-a elérte a professzionális testsúlycsökkentő módszerek esetében elvárható legalább 5–10%-os fogyást, az evési magatartás pozitív irányban változott, testsúlycéljaik reálisabbak lettek. A fogyás szignifikáns, fordított kapcsolatban volt az aktuális és az álomsúly, az aktuális és a vágyott, valamint az aktuális és az elfogadható testsúly közötti eltéréssel. Következtetés: A kognitív viselkedésterápia széles körben alkalmazható, hatékony testsúlycsökkentő módszer, amelynek sikerében fontos szerepet játszanak a reálisan kitűzött testsúlycélok. Orv Hetil. 2021; 162(28): 1119–1128.

Summary. Introduction: Obesity has become one of the most challenging issues, as the excess body-weight is a risk factor for numerous chronic diseases and has serious psychological and social consequences. The cognitive behavioral approach to weight loss had been shown an effective treatment, in which realistic weight target setting is essential, because unrealistic expectations can hinder the effort for a successful long-term weight management. Objective: The objective of our prospective study was to investigate as to how weight loss is influenced by realistic and unrealistic weight targets in a cognitive behavioral weight loss program. We hypothesized that the participants come with unrealistic weight loss expectations, which become more realistic by the end of the program and remain realistic for the follow-up. In addition, a positive change was expected in the eating behavior of the participants during the program. Method: The program was completed by 63 people, 49 subjects participated in the 1-year follow-up. Anthropometric data were obtained and the participants were asked to fill in the Three-Factor Eating Questionnaire – Revised 21 items and the Goals and Relative Weights Questionnaire. Results: According to the results, the program is effective, since nearly 90% of the participants reached at least 5–10% weight loss as expected by professional weight loss methods. Besides weight loss there were positive changes in the participants’ eating behavior; weight targets became more realistic. Weight loss was inversely related to the difference between actual and dream, actual and desired as well as between actual and acceptable weight. Conclusion: Our results in accordance with previous studies show that cognitive behavioral weight loss programs can be effective; however, setting up realistic weight targets can be crucial in successful weight loss. Orv Hetil. 2021; 162(28): 1119–1128.

Open access