Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Daniele Mariastefano Fontanini x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors:
Zsuzsanna Mihály
,
Péter Banga
,
Lilla Szatai
,
Árpád Simonffy
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Judit Bélteki
,
Bianka Forgó
, and
Zoltán Szeberin

Absztrakt

Bevezetés: A tompa trauma okozta mellkasi aortasérülések ellátásában az utóbbi néhány évtizedben az érsebészetben megjelent endovascularis megoldási lehetőségek új fejezetet nyitottak. Közleményünkben a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika több mint tízéves anyagát foglaltuk össze a traumás aortasérülések endovascularis ellátására vonatkozóan. Módszerek: A tompa mellkasi trauma kapcsán kialakult mellkasi aortasérülések miatt 1998 és 2014 között endovascularis ellátásban részesített betegeink adatait elemeztük. A statisztikai analízist Excel programmal készítettük. Eredmények: 41 beteget kezeltünk stentgrafttal traumás eredetű mellkasi aortabetegség miatt. A betegek közül 34 volt férfi, az átlagéletkor 47 év (±17 év). A 41 beteg közül 15-nél akut (12 esetben ruptura) és 26 esetben halasztott ellátásra került sor (négy esetben növekvő aortaátmérő miatt). Egy korai posztoperatív haláleset fordult elő. A késői halálozás 22,5% volt, ebből az általunk vizsgált alapbetegséghez igazolhatóan kapcsolódó halálozás 7,5% volt. Következtetés: A nemzetközi adatokhoz hasonlóan az alacsony késői mortalitási és szövődményráta megerősíti az irodalmi tapasztalatokat. Amennyiben halasztott ellátásra került sor, lehetőség nyílt a beteg stabilizálására, a CT-angiográfiás képek kiértékelésére és a stentgraft pontos megtervezésére. A tompa mellkasi aortasérültek ellátása endovascularis műtétek végzésére is alkalmas centrumban kívánatos.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Gábor Fazekas
,
Gábor Vallus
,
György Juhász
,
Rita Váradi
,
Zsolt Kövesi
,
Márton Kolossváry
, and
Zoltán Szeberin

Absztrakt:

Napjainkban a világszerte elterjedt mellkasiaortastentgraft-beültetés hazánkban is egyre nagyobb teret nyer. Eddig a hazai tapasztalatokról átfogó beszámoló nem jelent meg. A módszer elterjedése folyamatban van, az eddigi eredmények elemzése a további kezelési stratégia optimális meghatározása céljából indokolt. A magyar mellkasi stentgraftműtétek perioperatív eredményeit elemeztük 5 év tapasztalatai alapján. Retrospektív, multicentrikus tanulmányunk keretében adatokat gyűjtöttünk Magyarország minden mellkasi stentgraft-implantációt végző intézményéből. Az adatok jelentése önkéntes volt, 5 év mellkasi aortát érintő stentgraftbeültetési adatait összesítettük. Magyarországon 2012 és 2016 között 131 mellkasiaortastentgraft-beültetést végeztek. A férfiak aránya 67,18%, a betegek átlagéletkora 62,80 év volt. Az elvégzett beavatkozás az esetek 25,19%-ában volt sürgető. A betegek kórelőzményében 13,74%-ban szerepelt cukorbetegség. A beavatkozást az esetek 64,89%-ában aneurysma, 17,56%-ában dissectio, 6,87%-ában traumás aortasérülés és 10,69%-ában egyéb betegség indikálta. Az aortadissectiós esetek 73,91%-ban akutak voltak. Aneurysma miatt 16,47%-ban történt akut beavatkozás ruptura miatt. A stentgraftbeültetések 26,72%-ában végeztek kiegészítő revascularisatiós műtétet a supraaorticus ágakon (debranching). A posztoperatív időszakban az esetek 4,58%-ában alakult ki stroke, 1,53%-ában volt szükség átmeneti vesepótló kezelésre, és 2,29%-ában alakult ki bélischaemia. Harminc napon belüli reoperációra 5,34%-ban volt szükség. A műtétek 30 napos mortalitása 9,92% volt, az 5 éves utánkövetés során bekövetkezett hosszú távú halálozás 16,03%-ot ért el. A mellkasi aorta stentgrafttal történő endovascularis helyreállító műtétje hatékony eljárás, előnyei egyértelműek a hazai adatok alapján is a nyitott mellkasi műtétekkel szemben. További hazai elterjedése a centralizált érsebészeti ellátás kialakításának és a megfelelő finanszírozásnak a függvénye. Az optimális kezelés biztosításához elengedhetetlen a társszakmák jelenléte és a megfelelő logisztika biztosítása. Orv Hetil. 2018; 159(2): 53–57.

Open access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult tartott ruptura endovascularis műtéte elágazó grafttal

Branched endovascular aortic repair of a contained rupture in chronic aortic dissection

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Csobay-Novák
,
Ákos Pataki
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Sarolta Borzsák
,
Péter Banga
, and
Péter Sótonyi

Az aortadissectio késői szövődménye a meggyengült érfal tágulata. Ennek megoldására sürgető helyzetben a nagy kockázatú nyitott műtét endovascularis alternatívájaként csak elágazó graft implantációja (branched endovascular aortic repair – BEVAR) jön szóba, melynek beültetését azonban extrém mértékben megnehezíti az aorta lumenében elhelyezkedő intimamembrán, illetve a valódi lumen jellemzően nagyfokú kompressziója. Közleményünkben a BEVAR aortadissectio esetén történő első hazai alkalmazását mutatjuk be. 76 éves férfi betegünk 13 évvel korábban szenvedett el B-típusú aortadissectiót, mely miatt supraaorticus debranching műtétet követően thoracalis sztentgraft-implantációt végeztek. Jelen felvételére heveny mellkasi fájdalom miatt került sor, melynek hátterében a thoracoabdominalis aorta tíz centiméteres tágulatának „tartott” (a haematomát a retroperitoneum tartja) rupturája állt. A bal a. subclavia proximalis szakaszának szelektív embolisatióját követően komplex aortaintervenciót végeztünk. Az in situ thoracalis graftból indított újabb thoracalis sztentgraftot, majd elágazó thoracoabdominalis graftot ültettünk be, melynek négy ágát a truncus coeliacusra, az a. mesenterica superiorra, valamint a két veseartériára vezettük. Az elágazó graft alá bifurkációs graftot, a bal a. iliaca rendszer komplex dissectiója miatt bal oldalra iliacabifurkációs graftot is implantáltunk. Szövődménymentes beavatkozást követően a beteget a 4. posztoperatív napon otthonába bocsátottuk. Orv Hetil. 2022; 163(22): 886–890.

Open access

Krónikus aortadissectio talaján kialakult thoracoabdominalis aneurysma endovascularis kezelése fenesztrált sztentgrafttal

Fenestrated endovascular repair of a thoracoabdominal aortic aneurysm in chronic dissection

Orvosi Hetilap
Authors:
Csaba Csobay-Novák
,
László Entz
,
Péter Banga
,
Miklós Pólos
,
Zoltán Szabolcs
,
Gergely Csikós
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Milán Vecsey-Nagy
, and
Zoltán Szeberin

Összefoglaló. Az aortadissectio krónikus stádiumában kialakuló thoracoabdominalis tágulatok megoldása multidiszciplináris megközelítést, nagy felkészültséget és fejlett technológiát igényel. A jellemzően többlépcsős műtétsorozat mortalitása és morbiditása az endovascularis technológia fejlődésével csökkent, de még mindig jelentős. A fenesztrált endovascularis aortaműtét a thoracoabdominalis nyitott műtét alternatívája, mely kisebb mortalitással és morbiditással, rövidebb kórházi tartózkodással jár. Aortadissectio esetén történő alkalmazása az aorta lumenében lévő membrán miatt kihívást jelent. Esetbemutatásunkban egy 56 éves nőbeteget demonstrálunk, aki tíz évvel korábban A-típusú dissectio miatt aorta ascendens rekonstrukción esett át. A követés során csaknem a teljes aorta tágulata alakult ki, melynek megoldása három lépésben történt. Az első lépésben a disszekált aortaív nyitott műtétjét végeztük ’frozen elephant trunk’ technikával, majd az aorta descendens tágulatának endovascularis kezelése történt sztentgraft-implantációval. A műtétsorozat záró lépése egy fenesztrált endovascularis aortaműtét volt, mely egyben ezen technikának az aortadissectio esetében történt első hazai alkalmazását jelenti. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1260–1264.

Summary. Thoracoabdominal aortic aneurysms developing in the chronic phase of an aortic dissection require multidisciplinary approach, experienced operators and advanced technology. The mortality and morbidity rate of these multistage operations were reduced with the latest technical achievements in endovascular repair, but they are still significant. Fenestrated endovascular aortic repair, an alternative of thoracoabdominal open repair, is associated with less mortality and morbidity, shorter hospital stay. Using fenestrated devices in aortic dissection is usually technically demanding due to the dissection membrane. We report the case of a 56-year-old woman, who underwent ascending aortic repair due to type A aortic dissection. During the follow-up, a large thoracoabdominal aneurysm developed involving also the arch. We performed a three-stage operation starting with the open repair of the aortic arch using a ‘frozen elephant trunk’ device followed by a thoracic endovascular aortic repair of the descending aorta. The final stage was a fenestrated endovascular aortic repair, which is the first use of this technique in aortic dissection in Hungary. Orv Hetil. 2021; 162(31): 1260–1264.

Open access

Az endocsavarozás hatékony lehet a juxtarenalis aortaaneurysmák endovascularis kezelésében

Endoanchoring may be effective in the endovascular aortic repair of juxtarenal aneurysms

Orvosi Hetilap
Authors:
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Sarolta Borzsák
,
Milán Vecsey-Nagy
,
Zsófia Jokkel
,
Zoltán Szeberin
,
András Szentiványi
,
András Süvegh
,
Péter Sótonyi
, and
Csaba Csobay-Novák

Összefoglaló. Bevezetés: Az infrarenalis aortaaneurysmák kezelésére alkalmazott endovascularis aortarekonstrukció (EVAR) hosszú távú sikerének egyik meghatározó tényezője a proximalis rögzítés minősége. A proximalis rögzítés minőségét rontó, ún. nehéz nyakkal rendelkező aneurysmák sikeres kezelésére fejlesztették ki az endocsavarozást, melynek során apró fémspirálokkal rögzítjük a beültetett sztentgraftot az aorta falához. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja, hogy hazai beteganyagon elemezzük az endocsavarozással kiegészített EVAR-műtétek perioperatív és középtávú kockázatát. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk során a profilaktikus endocsavarozással kiegészített EVAR-műtéten átesett betegek adatainak analízisét végeztük. Demográfiai és kórelőzményi adatok, a műtétek és a kontrollvizsgálatok, illetve a képalkotó vizsgálatok eredményeit vizsgáltuk. Eredmények: 2019. január 1. és 2021. szeptember 30. között 14 esetben (11 férfi, átlagéletkor 70,4 ± 8,1 év) végeztünk profilaktikus endocsavarozással kiegészített EVAR-műtétet. Az esetek 86%-ában (12/14) nehéz nyak miatt történt az endocsavarozás, átlagosan 6,4 ± 1,7 csavar felhasználásával. Technikai szövődmény nem lépett fel. A 7,0 ± 9,9 hónapos átlagos követési idő alatt mechanikai szövődményt, tartós Ia típusú endoleaket nem észleltünk. Reintervenció nem történt. A követés alatt egy beteget vesztettünk el aortával nem összefüggő betegségben, így a mortalitási arány 7% (1/14), a klinikai sikerarány 92,9% (13/14). Megbeszélés: Az Európai Érsebészeti Társaság által 2019-ben kiadott irányelv az endocsavarok alkalmazását randomizált vizsgálat hiányában csak klinikai vizsgálat keretében javasolja. A közelmúltban megjelent metaanalízis, illetve nemzetközi regiszter adatain alapuló publikáció eredményeivel összhangban jelen vizsgálatunk során is 90% feletti technikai sikerarányt, alacsony komplikációs rátát és magas Ia endoleak mentességet találtunk. Következtetés: Nagy kockázatú betegcsoporton igazoltuk a Medtronic Heli-FX rendszer hatékonyságát. A módszer sikeresen és biztonságosan alkalmazható nehéz nyakkal komplikált infrarenalis aneurysmák endovascularis kezelésére. Orv Hetil. 2022; 163(16): 631–636.

Summary. Introduction: Endosuturing, which involves the use of metal screws to fix the implanted stent graft to the aortic wall, was developed as an adjunctive procedure of endovascular aortic repair (EVAR) to treat aneurysms with hostile neck. Objective: The aim of our study was to analyse the perioperative and mid-term risk of EVAR surgery with endosuturing in a Hungarian patient population. Methods: In our retrospective study, we analysed data from patients undergoing EVAR surgery augmented with prophylactic endosuturing. Demographic and anamnestic data, results of surgery and follow-up examinations and imaging studies were analyzed. Results: Between January 1, 2019 and September 30, 2021, 14 cases (11 men, mean age 70.4 ± 8.1 years) underwent EVAR surgery with prophylactic endosuturing. In 86% of cases (12/14), endosuturing was performed due to a hostile neck, using an average of 6.4 ± 1.7 screws. No technical complications occurred. No mechanical complications or persistent Ia endoleak were observed during the mean follow-up of 7.0 ± 9.9 months. Reintervention did not occur. One patient was lost during follow-up due to a disease unrelated to the aorta, resulting in a mortality rate of 7% (1/14) and a clinical success rate of 92.9% (13/14). Discussion: In accordance with recent publications, we found a low complication rate and a technical success rate above 90%. Conclusion: We demonstrated the efficacy of the Medtronic Heli-FX system in a high-risk patient population. The technique can be successfully and safely used for endovascular treatment of infrarenal aneurysms complicated with hostile neck. Orv Hetil. 2022; 163(16): 631–636.

Open access
Imaging
Authors:
Klaudia Borbély
,
Hanna Balogh
,
Ilona Blanka Kardos
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
László Oláh
,
Ervin Berényi
, and
Pál Maurovich-Horvat

Abstract

Cerebral Autosomal Dominant Arteriopathy with Subcortical Infarcts and Leukoencephalopathy (CADASIL) is a hereditary vascular disorder inherited in an autosomal dominant manner. MRI plays a crucial role in the diagnosis and follow-up of patients. Characteristic MRI lesions include symmetric and bilateral white matter periventricular hyperintensities, lacunar infarcts and cerebral microbleeds. In our case report, we demonstrate a male patient with genetically confirmed CADASIL syndrome and the progression of symptoms with corresponding imaging findings throughout the years.

Open access

A kontrasztanyag nélküli mágnesesrezonancia-angiográfia diagnosztikus teljesítménye alsó végtagi verőérbetegekben

Diagnostic performance of non-contrast magnetic resonance angiography in patients with lower extremity arterial disease

Orvosi Hetilap
Authors:
Georgina Juhász
,
Judit Csőre
,
Ferenc Imre Suhai
,
Marcell Gyánó
,
Ákos Pataki
,
Milán Vecsey-Nagy
,
Dániel Pál
,
Daniele Mariastefano Fontanini
,
Ákos Bérczi
, and
Csaba Csobay-Novák

Bevezetés: Az alsó végtagi verőérbetegség (lower extremity arterial disease, LEAD) gyakran szövődik krónikus veseelégtelenséggel, így az érintett betegeknél kiemelten fontos a nephroprotectiv képalkotó eljárások alkalmazása. Célkitűzés: Célunk a kontrasztanyag nélküli „quiescent-interval single-shot” mágnesesrezonancia-angiográfia (QISS MRA) és digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) diagnosztikus teljesítményének összehasonlítása volt. Módszerek: A LEAD-betegeknél az elektív, diagnosztikai célú DSA napján QISS MRA vizsgálatot is végeztünk. Egy 19 szegmentumból álló modell alapján értékeltük a szűkület mértékét (nincs szűkület, <50%, 50–70%, >70%) és a képminőséget (5 pontos Likert-skála, 1: nem diagnosztikus, 5: kiváló képminőség). A QISS MRA diagnosztikus teljesítményét az obstruktív (>70%) lumenszűkületre vonatkoztatva határoztuk meg, a DSA-t tekintve referenciastandardként. A szűkületek megítélhetőségének interobszerver reprodukálhatóságát az ’intraclass’ korrelációs koefficiens (ICC) kiszámításával osztályoztuk. Eredmények: 34 betegnél 623 szegmentumot értékeltünk a fenti szempontok szerint (10 nő, átlagéletkor: 67 ± 9 év). A QISS MRA minden régióban legalább a DSA-val megegyező, jó képminőséget eredményezett (minden régió: 4 [4–5] vs. 4 [3–5]; aortoiliacalis: 4 [4–4] vs. 4 [4–5]; femoropoplitealis: 4 [4–4] vs. 4 [4–5]; tibioperonealis: 4 [4–5] vs. 3,5 [3–4]; minden esetben p≤0,01). A QISS MRA értékelhetősége az összes régióban felülmúlta a DSA-t (99,0% vs. 96,1%, p<0,001). A diagnosztikusan értékelhetetlen szegmentumok száma négyszer több volt a DSA esetében, mint a QISS MRA-nál (n = 24 vs. n = 6). A QISS MRA diagnosztikus pontossága 91,3%, szenzitivitása 84,8%, specificitása 93,0%, pozitív prediktív értéke 76,3%, negatív prediktív értéke 95,8% volt. A szűkület mértékének interobszerver variabilitása az összes régióra vonatkoztatva 0,94 volt a QISS MRA és 0,88 a DSA esetében. Következtetés: A QISS MRA megbízható alternatívának bizonyult a DSA-val összehasonlítva az alsó végtagi verőérbetegség diagnosztikájában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1782–1788.

Open access