Search Results

You are looking at 1 - 10 of 16 items for

  • Author or Editor: Dezső Kelemen x
Clear All Modify Search

A krónikus pancreatitis elsődlegesen belgyógyászati betegség. Az esetek egy részében azonban a konzervatív kezelés nem szünteti meg a panaszokat, és valamilyen intervencióra van szükség. Ennek lehetőségeit vizsgálja a közlemény. Műtéti indikáció az erős fájdalom, a pseudocysta, a környező képletek kompressziója miatti tünetek és a tumorgyanú. Az invazív endoszkópia is teret nyert a krónikus pancreatitis terápiájában, elsőként választandó eljárásként jön szóba bizonyos esetekben, mint például pseudocysta esetében, továbbá rossz általános állapotú betegeknél az epe- és a pancreasvezeték szűkületének megoldására, valamint részleges Wirsung-vezeték-rupturánál. A nyitott kérdések megválaszolásához azonban további tanulmányok szükségesek. Összefoglalva megállapítható, hogy mind a műtéti, mind az endoszkópos kezelésnek létjogosultsága van a krónikus pancreatitis terápiájában, a megfelelő kritériumok alapján.

Restricted access
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp and András Vereczkei

Absztrakt

Bevezetés: A pancreatoduodenectomiákat követő szövődmények közül az egyik legjelentősebb a pancreasfistula. Számos próbálkozás történik a csökkentésére. A szerzők célja egy dohányzacskóöltéssel kombinált pancreatojejunostomiás anastomosis ismertetése és a kezdeti tapasztalatok bemutatása. Anyag és módszerek: A 2003 óta alkalmazott implantációs pancreatojejunostomiát módosították úgy, hogy egy dohányzacskó- és két matracöltés segítségével rögzítették a pancreas maradékát a vékonybélben. Puha pancreas esetén a Wirsung-vezetéket stentelték, és az erre használt vénakanült az afferens jejunumkacson át hozták ki a hasfal elé. 7 betegnél tumor miatt végzett, pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomia során alkalmazták a módszert. Eredmények: A posztoperatív időszakban két szövődményt észleltek (egy esetben a duodenojejunostomia területén kialakult fekély vérzett, egy másik betegnél pedig átmeneti zavartság volt), pancreasfistulát viszont nem. Reoperációra nem került sor, és beteget sem vesztettek el. Következtetések: Bár a kis esetszám miatt messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, a módszer ígéretesnek tűnik.

Restricted access

Absztrakt

Szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a pancreascarcinoma miatt végzett műtétek késői eredményei javíthatók az R0 resectiók arányának növelésével. Ennek eléréséhez adhat segítséget egy a pancreasfej eltávolítása során alkalmazható új módszer, amikor a processus uncinatusnál kezdve, caudocranialis irányba (retrograd) történik a dissectio. Ezáltal már az elején látótérbe kerül az arteria mesenterica superior, ami mentén haladva tökéletesebben lehet eltávolítani a peripancreaticus szöveteket, emellett kisebb a vérzés és a nagyérsérülés veszélye is. Szerzők 6 esetük kapcsán is megtapasztalták az említett technikai előnyöket, és valamennyi resectio R0-nak bizonyult a szövettani feldolgozáskor. Irodalmi és saját eredmények alapján ajánlják kipróbálásra a hagyományostól eltérő, retrograd dissectiót carcinoma miatt végzett pancreatoduodenectomia során.

Restricted access
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, József Baracs and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A pancreasresectiókat követő sebészi szövődmények közül a leggyakoribbak a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés. A szerzők célja e komplikációk alakulásának elemzése volt saját gyakorlatukban. Anyag és mód-szerek: A 14 éves periódus során malignus pancreas- vagy periampullaris tumor miatt radikális műtéten átesett 287 beteg főbb klinikai adatait vizsgálták. Leggyakoribb a pancreas-adenocarcinoma volt, ami a pancreas feji részére lokalizálódott. Legtöbbször pylorusmegtartásos pancreatoduodenectomiára került sor. A kezdeti időszakban a rekonstrukció során pancreatogastrostomiát vagy kétrétegű pancreatojejunostomiát végeztek, valamint retrocolicus duodeno-, illetve gastrojejunostomiát. A későbbiekben áttértek az egyrétegű implantációs pancreatojejunostomiára és az antecolicus rekonstrukcióra, az utóbbit Braun-anastomosisszal kiegészítve. Eredmények: A posztoperatív időszakban 39%-ban fordult elő szövődmény, 5,6%-ban történt reoperáció, az operatív mortalitás 3,8% volt. Az egyrétegű pancreatojejunalis anastomosis alkalmazását követően a pancreasfistula aránya 5,9%-ra csökkent, ami a pancreatogastrostoma utáni 17,6%-hoz képest szignifikáns különbség. Az antecolicus rekonstrukció eredményeként a meglassult gyomorürülés gyakorisága 10,2%-ról 2,1%-ra csökkent, az eltérés statisztikailag szignifikáns. Következtetések: A 14 év során végrehajtott műtéttechnikai változtatások következtében a pancreasfistula és a meglassult gyomorürülés előfordulása jelentősen csökkent, ami a sebészi módszerek állandó fejlesztésének szükségességére hívja fel a figyelmet.

Restricted access
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, László Cseke and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A szerzők centrális pancreatectomia kapcsán nyert tapasztalataikról számolnak be, rövid irodalmi áttekintést is nyújtva. Anyag és módszerek: 7 betegnél végeztek centrális pancreatectomiát benignus vagy alacsony malignitású daganat miatt, illetve egy esetben pancreasruptura volt az indikáció. Leggyakrabban alkalmazott technikájuk során a pancreas distalis részét Roux-kacsba szájaztatták, a proximalis metszlapot varratokkal zárták, majd jejunummal fedték. Eredmények: Összesen három szövődményük volt (37%), míg reoperációra nem került sor, beteget nem vesztettek el. A nyomon követés során sem az endocrin, sem az exocrin működésben károsodást nem észleltek. Következtetések: Megfelelő javallattal és technikával elvégezve a centrális pancreatectomia biztonságos műtét, és kiváló funkcionális eredménnyel jár.

Restricted access
Authors: Dezső Kelemen, Zoltán Lőcsei, Róbert Papp, Sándor Ferencz and András Vereczkei

Absztrakt:

Esetismertetés: Esetünkben neoadjuváns onkológiai kezelést követően egy olyan pancreas baloldali tumor sebészi eltávolítását ismertettük, ami infiltrálta a truncus coeliacus oszlást és a gyomort is. A beavatkozás során a truncust resecáltuk, distalis pancreatectomiát, splenectomiát, total gastrectomiát, bal mellékvese-resectiót és cholecystectomiát végeztünk. Betegünk zavartalanul gyógyult, csupán átmeneti májfunkciós laboreltérést tapasztaltunk. A histologiai feldolgozás R1 resectiót mutatott, ezért adjuváns onkológiai kezelésre kerül sor. Megbeszélés: A pancreas distalis tumorai gyakran inoperábilisak. Ilyennek számított sokáig a truncus coeliacus oszlását involváló elváltozás is, azonban van lehetőség radikális műtétre a truncus resectiójával, ami után a máj artériás vérellátását a pancreaticoduodenalis árkád biztosítja. Egy esetünk kapcsán ismertettük a műtéti technikát és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Artériás infiltrációt mutató pancreastumor esetén feltétlenül ajánlott a preoperatív kemoterápia, mivel megfelelő válasz esetén van esély a daganat radikális eltávolítására.

Restricted access
Authors: Zsolt Káposztás, Katalin Kalmár, László Cseke, László Illényi, Dezső Kelemen and Örs Péter Horváth

Abstract

Background: In spite of the increase in radicality and extended resections, the prognosis of gastric cancer is very poor. Surgical resection is the only effective therapy. The morbidity and mortality of surgical interventions decreased during the last years.

Method: The aim of this study was to evaluate the prognostic effect of different factors on survival of gastric cancer. A retrospective study of 483 patients with gastric cancer was performed. Data were collected from January 1993 to December 2002. There were 380 resections, 267 (70,2%) total gastrectomies, 93 (24.8%) distal resections and 20 (5.2%) proximal resections. Epidemiological factors, tumour and treatment related parameters were analysed. Kaplan-Meier method was used to assess survival and Cox regression analysis to evaluate the effect of prognostic factors on survival.

Results: The rate of R0 resections was 73.4% for total gastrectomy, and 73% for distal gastrectomy. The five-year overall survival of the entire population was 26.08%, 36.2% of the resected patients and 69.05% of curative resections. In concordance with literature findings, radicality of resection, depth of tumour invasion and lymph node metastases proved to be the most powerful independent prognostic factors.

Conclusion: Prognosis of gastric cancer can be remarkably improved by a complete resection of the tumour and its lymphatic drainage, even if extension of the resection is needed.

Restricted access
Authors: Dezső Kelemen, Róbert Papp, József Baracs, Zsolt Káposztás, Yousuf Al-Farhat and Örs Péter Horváth

Absztrakt

A szerzők 10 év során operált és kezelt 363 pancreas- vagy periampullaris tumoros beteg kórtörténetét elemzik. 175 esetben a folyamat operábilis, míg 188 esetben inoperábilis volt. Ismertetik a preoperatív adatokat (kor, nem, daganat kiindulási helye, főbb klinikai tünetek), valamint a választott műtéti típusokat. A leggyakoribb kuratív beavatkozás a pancreatoduodenectomia volt, míg palliatiónál főleg kettős bypass történt. Részletezik a posztoperatív szövődményeket, különös tekintettel a pancreasfistulára, mely összefüggött az alkalmazott anastomosistechnikával. A reoperációs és korai posztoperatív mortalitási ráta az operábilis esetekben 5,7%, illetve 4,5% volt, míg palliatiókor 1,6%, illetve 6,9%. A radikális műtét után onkológiai konzíliumra került sor, a kezelés eredményeit is taglalják a szerzők. Összefoglalva megállapítják, hogy törekedni kell a kuratív műtétre és a posztoperatív onkológiai kezelésre, mert csak így van esély a hoszszú távú túlélésre.

Restricted access
Authors: Ivett Hegedűs, Barna Bogner, Nándor Faluhelyi, András Macygan, Anita Illés and Dezső Kelemen

Absztrakt:

A paraduodenalis, vagy groove pancreatitis egy kevéssé ismert krónikus hasnyálmirigygyulladás-típus, mely malignitást utánozva sokszor differenciáldiagnosztikai nehézségeket okoz. Közleményünkben két esetet mutatunk be: mindkét esetben műtéti reszekcióra volt szükség a biztos diagnózishoz, az inadekvát preoperatív szövettani mintavétel és a klinikai kép miatt. A képalkotó vizsgálatok az első esetben malignitás gyanúját vetették fel, a második esetben gyomorürülési zavar indikálta a reszekciót. Irodalmi áttekintést adunk az elváltozás klinikopatológiájáról, beleértve annak epidemiológiáját, klinikai megjelenését és az alkalmazható diagnosztikus módszereket, a betegség makroszkópos és mikroszkópos patomorfológiáját. Kialakulásának háttere összetett: az alkohol patogenetikai szerepe mellett a pancreaticus ductalis rendszer anatómiai variációi, a dorsalis pancreas inkomplett involúciójából származó duodenumfali pancreasszigetek vagy az elváltozás részeként gyakran megfigyelt Brunner-mirigy-hyperplasia is szerepet játszhat a minor papilla területén jelentkező pancreasnedv-elfolyási zavarban, mely a jellegzetes lokalizációjú gyulladáshoz vezet. A legfrissebb kutatások génpolimorfizmusok hajlamosító szerepét is kimutatták a hasnyálmirigy gyulladásos folyamataiban. A paraduodenalis pancreatitis differenciáldiagnosztikájának kérdése mellett a terápiás lehetőségekről is szót ejtünk, kiemelve a sikeres elkülönítés esetén jó hatásfokkal alkalmazható konzervatív kezelés lehetőségét. Orv Hetil. 2019; 160(22): 873–879.

Open access
Authors: Zsanett Biró, Róbert Papp, Levente Kucserik, Yousuf Al-Farhat, András Fincsúr, András Vereczkei and Dezső Kelemen

Absztrakt:

A pancreasrák prognózisa kedvezőtlen. A betegség kiújulása típusosan főleg a posztoperatív első két évben történik. A késői és szoliter metasztázis azonban ritka. Esetünkben egy férfi beteg kórtörténetét mutatjuk be, aki hasnyálmirigyrák miatt radikális műtéten esett át. A betegnél 11 évvel később egy szoliter májmetasztázist diagnosztizáltak, amelyet az épben reszekáltunk. Egy évvel a műtét után betegünk jó általános állapotban van. Esetünk demonstrálja, hogy pancreastumor miatt reszekcióban részesített betegeknél indokolt lehet ismételt műtét késői, izolált metasztázis esetén. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1109–1111.

Restricted access