Search Results
You are looking at 1 - 10 of 16 items for
- Author or Editor: Dezső Németh x
- Refine by Access: All Content x
Az indirekt beszédaktusok a mindennapi nyelvhasználat szerves részét képezik. Nemcsak a megvesztegetési, csábítási, fenyegetési helyzetekben használjuk őket, hanem a hétköznapi udvariassági aktusoknál is. Az indirekt beszédaktusok annak ellenére elterjedtek, hogy kétértelműségüknél és homályosságuknál fogva megszegni látszanak az emberi kommunikáció megszokott normáit. Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson az indirekt beszédaktusok jelenségének mai empirikus és elméleti megközelítéseiről, elsősorban a Pinker és munkatársai által kidolgozott stratégiai beszélő elméletének bemutatásával. Ez egy olyan háromfaktoros modell, amely rámutat az indirekt beszédaktusok használatának előnyeire: 1. elfogadható tagadhatóságot nyújt, 2. segít tisztázni az emberek közötti kapcsolatokat, illetve 3. a beszélő szándéka szerint elkerülhetők a biztos állításként kezelt kijelentések, valamint az információ köztudomásúvá tétele. Összefoglaló tanulmányunk a jelenség pszicholingvisztikai hátterének áttekintésén, valamint a magyarázó elméletek ismertetésén túl kitekintést kíván nyújtani a téma további empirikus kutatási lehetőségei felé.
Absztrakt
Vizsgálatunkban a kétértelmű szavak feldolgozását befolyásoló faktorok szerepét kívántuk tisztázni. A korábbi kutatások egyértelműen kimutatták a gyakoriság (lásd például Zempléni és mtsai, 2007), a kontextus (pl. Gergely és Pléh, 1995) és a munkamemóriában jelentkező egyéni különbségek (pl. Mason és Just, 2007) szerepét a lexikális kétértelműség feldolgozásában. Eddig azonban egyetlen kutatás sem tesztelte e faktorok relatív dominanciáját egy olyan komplex vizsgálatban, mely figyelembe veszi a szógyakoriságot, a mondatkontextust és a munkamemória-különbségeket is. Kísérletünkben intermodális priminghelyzetben szó–nemszó lexikális döntési feladatot alkalmaztunk. A kétértelmű szavak három típusú mondatkörnyezetben kerültek bemutatásra: (1) a gyakoribb jelentést korán előfeszítő mondatkontextusban, (2) a ritkább jelentést korán előfeszítő mondatkörnyezetben és (3) semleges (gyakoribb, illetve ritkább jelentést későn előfeszítő) mondatkontextusban. Minden feltételben szerepeltek a gyakoribb és a ritkább jelentés asszociátumai, illetve kontroll célingerek. Az eredmények azt mutatják, hogy a kétértelmű szavak feldolgozását elsődlegesen a kontextus befolyásolja, kisebb mértékben a szógyakoriság. A nagy munkamemóriájú személyeknél a kétértelmű szavak mindkét jelentése elérhető, mivel elegendő erőforrásuk van ahhoz, hogy mindkét jelentést aktívan tartsák. Ezzel szemben a kis munkamemóriájú személyeknél elsődlegesen a gyakoribb jelentés áll rendelkezésre.
Absztrakt
Mindennapi nyelvhasználatunk során gyakran fejezzük ki szándékainkat indirekt módon. A nem szó szerinti jelentéstartalmon keresztül folytatott kommunikáció kutatása hosszú múltra tekint vissza mind a jelenség nyelvészeti hátterét, mind pedig a beszédforma pszichológiai megközelítését tekintve. Ez utóbbi tudományterület a korábbiakban elsősorban az indirekt beszédaktusok használata mögött húzódó stratégiai okokra és logikai magyarázatokra koncentrált. Jelen kutatás egy új aspektusból járja körül a kérdéskört: a kognitív feldolgozás felől. A fő kérdésünk, hogy vajon a direkt és az indirekt mondatok feldolgozásának idői mintázatában van-e különbség? Tovább árnyalva a képet megvizsgáljuk, hogy vajon az általános és társas kognitív funkciók, mint a munkamemória és a mentális állapottulajdonítás meghatározza-e — és ha igen, hogyan — a rejtett tartalommal bíró mondatok használatát. A mondatok feldolgozását önütemezett olvasási helyzetben mértük, ahol a függő változó a feldolgozási idő volt. A munkamemória-kapacitást a hallási és a számlálási terjedelem tesztekkel, míg a mentális állapottulajdonítást a „Faux Pas” Teszttel mértük. Az eredményeink azt mutatják, hogy a direkt mondatok feldolgozása gyorsabb, mint az indirekt mondatoké. A tanulmány eredményei szerint különbséget találhatunk a magas és az alacsonyabb munkamemória-kapacitású személyek mondatfeldolgozásának mintázatában. Az elmeteória fejlettség viszont nem befolyásolta az indirekt megnyilatkozások feldolgozásának sebességét. Összefoglalva, annak ellenére, hogy a hétköznapi életben gyakran használjuk az indirekt megfogalmazást, a kognitív feldolgozás szempontjából mégis kapacitásigényesebb.
A tanulmány célja a rövid távú emlékezeti rendszerek mérőeljárásainak és ezek neuropszichológiai alkalmazhatóságának bemutatása. Számos neuropszichológiai kórkép hátterében megtalálható a munkamemória valamely alrendszerének károsodása, éppen ezért a mérőeljárások diagnosztikai jelentőséggel bírnak. A tanulmány kiemelten foglalkozik Daneman és Carpenter „olvasásterjedelmi” eljárásának bemutatásával, amelynek magyar változatával az elmúlt években számos kutatást végeztünk. Részletesen fogunk szólni a munkamemória verbális információkért felelős alrendszerének széles körben használt mérőeljárásáról, a „nemszó-ismétlési” tesztről, amelyről az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy jól használható az SLI (Specific Language Impairment) kórkép diagnosztizálásánál. A tanulmány a neuropszichológiai vonatkozásokon felül megpróbálja felvázolni a különböző tesztek és a munkamemória alrendszereinek kapcsolatát, a validitási problémákat, valamint bemutatja mind a hazai, mind a külföldi kutatási eredményeket
A verbális munkamemória feladata a „beszédszerű”információk átmeneti tárolása és frissítése, kapacitásában jelentős egyéni különbségek figyelhetőek meg, amelyek egy sor kognitív funkció működését modulálják. A verbális munkamemória kapacitásának felmérésére számos diagnosztikai eszköz vált széles körben alkalmazottá, de ezek magyar nyelvű változatai eddig csak szórványos kísérleti vizsgálatokban láttak napvilágot. A verbális munkamemória-tárolási és -frissítési komponensei rendkívüli módon érzékenyek az adott információ hosszúságára, kimondási idejére, fonológiai szerveződésére, így az elsősorban angol nyelvű eszközök mutatói csak korlátozottan voltak használhatóak a magyar nyelvű vizsgálatok számára. Kutatócsoportunk ezt a hiányt pótolta, amikor elkészítette a három legismertebb verbális munkamemória-feladat: a számterjedelmi teszt, az álszóteszt és az olvasásterjedelmi teszt magyar nyelvű változatait. Ebben a tanulmányban a feladatsorokkal együtt közreadjuk a feladatokkal kapcsolatos normatív adatokat is.
A végrehajtó funkciók és az implicit tanulás versengő kapcsolata
Competition between executive functions and implicit learning
Jelen tanulmány különböző neurokognitív folyamatok versengő kapcsolatát vizsgálja az implicit tanulás és a végrehajtó funkciók működésének bemutatásán keresztül. Az implicit tanulásról ma már tudjuk, hogy — a végrehajtó funkciókat működtető frontális területekkel átfedésben — a fronto-striatális hálózat működésén alapszik. Ez az átfedés egymással kooperáló és kompetitív folyamatokat is eredményezhet. Két kognitív folyamat versengő kapcsolatát többféle kísérleti elrendezésben is lehet vizsgálni, például az egyik folyamat gyengítésével vagy egy olyan vizsgálati populáció választásával, amelyben az egyik vagy a másik funkcióért felelős agyi terület sérült. Jelen áttekintő tanulmány célja, hogy az utóbbi években megjelent, ezeket a módszereket használó kutatásokon keresztül bemutassa az implicit tanulás és a végrehajtó funkciók kapcsolatát. A felsorakoztatott eredmények alapján a frontális lebeny függő végrehajtó funkciók és az implicit tanulás között negatív kapcsolat áll fenn, tehát a gyengébb végrehajtó funkciók jobb implicit tanulási képességgel járhatnak együtt. Ennek a versengő kapcsolatnak a hátterében a felhasznált kognitív erőforrások átfedése állhat. A kognitív folyamatok interaktív szemlélete a kognitív funkciókat más funkciókkal való interakcióban vizsgálja, ami hozzájárulhat a pszichológiai funkciók jobb megértéséhez általában véve. Ez a szemléleti keret segíthet az atipikus fejlődési mintázatok és kognitív nehézségek jobb megértésében és fejlesztő módszerek kidolgozásában.
Tanulmányunkban egy olyan neuropszichológiai mérőeljárást mutatunk be, amely alkalmas a munkamemória életkori változásainak vizsgálatára és patológiáinak differenciált feltérképezésére. Ez a hallási mondatterjedelem (Listening Span) teszt, amely az egyik legtöbbet használt munkamemóriát mérő eljárás az angolszász nyelvterületen. Kutatócsoportunk elkészítette a teszt magyar nyelvű változatát, ezzel bővítve a magyar nyelven rendelkezésre álló munkamemóriát mérő tesztbattériát. A hallási mondatterjedelem teszt legnagyobb előnyei, hogy elődeinél szélesebb célcsoportokban alkalmazható, például olvasni nem vagy nehezen tudó populációknál is, valamint az olvasni tudó célcsoportoknál is objektívebb képet tud adni az emlékezeti kapacitásról, kiküszöbölve az olvasási képességekben mutatkozó egyéni különbségeket. Emellett hasznos segédeszköz lehet tanulási nehézségek azonosításában és a neuropszichológiai diagnosztikában. Tanulmányunkban közzé tesszük a teljes hallási mondatterjedelem tesztet és a hozzá tartozó normatív adatokat.
Imre Sándor, a pedagógia professzora az 1920-as évek közepén felismerte, hogy külön intézetet kellene alapítani a pszichológiaoktatás számára a szegedi egyetemen. 1926 októberében felterjesztette kérelmét a bölcsészkari vezetés felé, Málnási Bartók György, a Filozófia Tanszék professzora támogatása mellett. 1929. december 18-án Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter megalapította a Pedagógia Lélektani Intézetet a szegedi egyetemen, és kinevezte az új intézet élére Várkonyi Hildebrand Dezső (1988–1971) bencés paptanárt. Ezzel Magyarországon elsőként alakult pszichológiai intézet egyetemi kereteken belül. A cikk a szegedi lélektan intézményes történetét követi végig a Várkonyi vezette intézet megalakulásától napjainkig.
Absztrakt
A társas megismerés folyamatát a sztereotipizálás, valamint az észlelt személy és helyzet egyedi tulajdonságainak figyelembevétele egyaránt jellemzi. Az észlelő hagyatkozhat az egyszerűbb, kategóriaalapú megismerésre, de motivált lehet egy kidolgozottabb benyomás kialakítására is, melynek során az aktuálisan megfigyelhető információra fókuszál (Fiske és Neuberg, 1999). A társas kategóriákon alapuló megismerés a kiszámíthatóság kényelmét nyújtja a viszonylag nagyobb kognitív bevonódást igénylő egyéniesítéssel szemben. Kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy a megismerésben a kiszámíthatóságra, átláthatóságra törekvő, kevéssé mérlegelő attitűd mutathat-e együttjárást a munkamemória-kapacitás egyéni különbségeivel. Feltételezésünk szerint amennyiben az egyén kiterjedtebb információfeldolgozási készséggel bír, úgy inkább hajlik a bizonyosság, kiszámíthatóság feladására az alternatív információ megismerésének igényével. Eredményeink azt mutatják, hogy a nyíltabb megismerés igénye és a nagyobb munkamemória-kapacitás között szignifikáns összefüggés van.
A tanulmány a bűnelkövetők tudatelméleti működésével foglalkozik. A vizsgálatban a csalást és az erőszakos bűncselekményt elkövető, a vizsgálat idején szabadságvesztésüket töltő bűnelkövetők és kontrollszemélyek mentalizációs képességét hasonlítottuk össze. Az eredményeink azt mutatják, hogy a csalást elkövető személyek magasabb teljesítményt mutatnak az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest, az affektív mentálisállapot-tulajdonítás néhány dimenziója mentén: a Szemekből Olvasás Teszten és az Arcok Tesztben az alapérzelmek felismerésében jobban teljesítenek, azonban a komplex érzelmek tekintetében már nincs különbség a csoportok között. A faux pas-k, vagyis a véletlen elszólások felismerését tekintve a következő eredményeket kaptuk: az erőszakos cselekményt elkövetőknek, szemben a kontrollszemélyekkel, nehézségeik vannak az elszólások detektálásában, illetve a faux pas-t elkövető személy mentális állapotának megértésében, azaz nehezebben jósolják be, hogy egy tett mögött szándékosság állt-e. Emellett az erőszakos cselekményt elkövetők a kontrollcsoporthoz képest rosszabbul teljesítettek az elszólások mögött fellelhető tévesvélekedés-tulajdonításban, a faux pas kognitív komponensében is. Azonban a faux pas negatív érzelmi következményének felismerésében a csalást elkövetők teljesítettek tendenciaszinten jobban az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest. Mindezek alapján a csalást elkövetők jobb elmeolvasó képességgel jellemezhetők az erőszakos cselekményt elkövetőkhöz képest a tudatelmélet bizonyos komponenseiben. A szemek régiójából és az arcokon megjelenő érzelmeket tekintve különösen az alapérzelmek tulajdonításában nyújtanak jobb teljesítményt az erőszakos tettért elítéltekhez képest, továbbá a negatív érzelmi következmények felismerésében tendenciaszinten jelenik meg a magasabb teljesítmény. Mindezek az eredmények egyrészt további kutatásokat ösztönözhetnek e területen, továbbá a bűnelkövetők rehabilitációjában, szociális készségeik fejlesztésében is értékes támpontokkal szolgálhatnak.
