Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Domonkos Wettstein x
  • All content x
Clear All Modify Search

The social and professional role of the 1957 Balaton Regional Outline Plan became a reference within the Hungarian architectural community, despite its numerous contradictions in methodology and the contemporary planning history context. Evaluation of the planning process becomes possible by accessing the legacy of chief architect Tibor Farkas. The goal of the study is to put the development of the Balaton region into the context of planning history. This is a chance to outline the characteristics of the pragmatic development by comparing the method of the plan to the traditions of regional aesthetics and ecological methods rooted in Patrick Geddes, and also to the contemporary planning models, with special emphasis on the defining role of architects in planning and implementation. Even though regional planning in the international practice is a multidisciplinary field, the Hungarian practice heavily relied on the involvement of architects and urban planning experts who have made an effective connection among different styles by striving to achieve the synthesis of landscape aesthetics. This was an innovative approach even by international standards, given the importance of the landscape of the recreation area. The importance of the plan is further emphasized by the early successes in the implementation, which were made possible by its institutional background having such a wide scope of authorities. The study examines the work of architects in different positions during the implementation phase, focusing mainly on Tibor Farkas, whose coordinating role and personal influence were keys to the success of the plan. Even though the plan was made considering pragmatic views and scarce funding, it is evident from the publications that the international community took interest, especially the Team X by the project participant architect Charles Polónyi and finally in 1965 the plan was awarded the UIA international grand prize.

Restricted access

The Balaton region underwent a spectacular transformation in terms of urbanization over the past one hundred years, this necessitating the critical comparison of the various periods and applied architectural promote the future coordination of regional planning. The analysis studies the regional planning conceptions and experiments of the Balaton region on the grounds of plan documentations, science journals and publications. As a result of the critical assessment it was possible to divide the lakeside urbanization to a number of well-defined periods, each possessing its own particular background regarding social and economic circumstances as well as those concerning public administration. The role of the architectural profession and its applied planning methodology is also different in each period, closely related to the social structure of the era.

Restricted access

A Balaton-part rekreációs célú hasznosításában már a század első felében megjelentek az átfogó regionális léptékű koncepciók, ami nemzetközi összehasonlításban is korai jelenségnek tekinthető.

A tanulmány a regionális eszme kialakulását három léptékben, építészeti, településrendezési és tájrendezés szintjén vizsgálja, rámutatva arra, hogy az üdülőterület kiemelt tájképi helyzetében a regionális stratégiák nemzetközileg is autonóm fejlődési utat bejáró két ága, az építészeti és az urbanisztikai regionalizmus kapcsolódott össze. A sajátos üdülőterületi regionális stratégia a rekreáció funkciójához igazodva az urbánus modernitás és a hagyományos vernakuláris minták közt egy sajátos üdülőterületi regionális minőség kikísérletezését jelentette, elsősorban a topografikus, klimatikus adottságokhoz és az üdülés korabeli életmódjához igazodva. Ez az építészeti-településképi minőség a magyar építészet és településtervezés történetében is sajátos, korábban feltáratlan jelenségnek minősül. A tanulmány rámutat, hogy a Balaton regionális fejlesztéstörténetében már a háború előtt megjelent a tájegység problémáit átfogóan vizsgáló regionális nézőpont, és megindult az egységes regionális tervezés folyamata, ami alulról, a települési önkormányzatok és a fürdőtelepek civil szervezeteinek bázisáról építkező metodikájával mind a magyar regionális tervezés, mind a nemzetközi üdülőterületi regionális tervezés történetében autonóm módszertani jelenség. Az egykori testületek összetett rendszerének rekonstruálásával lehetővé válik a balatoni építésügy áttekintése is, bemutatva az építészeti problémák megoldásában önkéntesen részt vállaló, illetve szervezeti pozícióval bíró korabeli építészek szerepét és eszköztárát. A regionális eszme a Balaton-part építéstörténetében elsősorban nem egy történetileg kialakuló organikus régióképből adódott, hanem egy, az építész szakma eszközeivel kialakított funkcionális eszmekonstrukciót jelentett.

A kutatás során feldolgozásra kerültek a Balatoni Intéző Bizottság archív levéltári dokumentumai, a korabeli regionális folyóiratok, az építészeti szaksajtó és az országos tudósítások, miközben az építészettörténeti vizsgálat társtudományi kontextusának felvázolásához szükséges volt a történészi és turizmustörténeti kutatások eredményeinek megismerése is.

Restricted access

A Balaton-parti nyaraló a 20. század karakteres épülettípusává vált Magyarországon, miközben a feladat kis léptékéből adódóan a szakirodalomban kevésbé került előtérbe. A tanulmány a balatoni nyaraló mint regionális szintű jelenség elemzésével arra keres választ, hogy milyen jellegzetességek mentén definiálható az épülettípus kialakulása. Az építészeti jellegzetességek átalakulásai hogyan függnek össze az üdülőhelyi életformaváltásokkal? Az elemzés forrásai a 20. század nyaralóépítészetét koncepcionális szinten elemző korabeli publikációk. A feldolgozás módszere a nyaraló jelenségét eszmetörténeti szinten, mint a regionális modellre adott eszmei válaszokat vizsgálja, a megépült példákat a koncepciók illusztrálásaként mutatja be. A tanulmány a nyaralóépítészet sajátosságait a történeti villaépítészettől elkülönítve szemléli, és rámutat az üdülőhelyi életformákból, szerkezeti megfontolásokból és formálási stratégiákból adódó jellegzetességekre. A nyaralóépítészet karakteres megoldásai a nyári hónapokra korlátozódó szezonális életformára adtak válaszokat, napjainkban azonban a tóparti életvitel egyre inkább négy évszakossá válása a lakhatási formák fokozatos átalakulását és a nyaralóépítészet tóparti jellegzetességeinek elhalványodását okozza. A tanulmány rámutat a régión belüli tényezők és a régión túli formálási irányzatok hatásaira, és hangsúlyozza, hogy bár a Balaton-parti nyaraló fogalmát a helyi adottságokhoz alkalmazkodva alakították ki, az épülettípus jellegzetességei az üdülőhelyek életvitelének általános jellemzőihez kötődött, így a régióban kialakított mintázatok más üdülőhelyeken is megjelentek, feloldva a sajátos regionális karaktereket.

Open access