Search Results

The importance of cerebrovascular diseases is indicated by the fact that – following cardiovascular and neoplastic diseases – stroke represents the third most frequent cause of death worldwide. As the affected cerebral parenchyma becomes irreversibly damaged, the patients’ condition can be improved by stimulating the areas which are located around the infarction and remained intact but are usually hypoperfused. An improvement is also to be expected by increasing cerebral perfusion in patients who had no stroke yet, but suffer in chronic hypoperfusion. Objective, methods: The aim of this study is to review the results of human studies, published up to now, on the use of vinpocetine in patients with acute and chronic cerebrovascular diseases, and to give a summary on the major areas of the drug’s indication, and its efficacy observed there. Results: There are few studies on the use of vinpocetine in acute ischemic stroke, and their results are controversial. In patients with chronic cerebrovascular disease, an increase in the perfusion as well as glucose and oxygen consumption of the intact areas around the lesion could be demonstrated by PET, SPECT, TCD and NIRS examinations following both single dose and long-term vinpocetine treatments, and a significant improvement could also be observed in the rheological parameters of the blood. Based on a metaanalysis of international studies evaluating clinical efficacy, the oral use of the drug leads to a significant improvement in cognitive performance and in daily activities. Conclusions: Based on the results of the above studies it can be stated that vinpocetine, by its multifaceted pharmacological activity, exerts a beneficial influence on the perfusion and metabolism of the intact cerebral areas, and thus improves the quality of life in patients with chronic cerebrovascular diseases.

Az agyérbetegségek jelentőségét jelzi, hogy a cardiovascularis és tumoros betegségek után a stroke jelenti a harmadik leggyakoribb halálokot világszerte. Mivel stroke során az érintett agyállomány irreverzíbilisen károsodik, az infarktust övező épen maradt, de általában hipoperfundált agyterületek működésének serkentésével lehet a betegek állapotán javítani. Az agyi véráramlás növelése révén várható javulás a stroke-on még át nem esett, de krónikus agyi hipoperfúzióban szenvedő betegek tüneteiben is. Célkitűzés, módszer: Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a vinpocetin akut és krónikus agyérbetegségekben történő alkalmazásának eddig publikált humán vizsgálati eredményeit, és összefoglaló képet adjon a gyógyszer főbb indikációs területeiről, az ott mutatott hatékonyságról. Eredmények: A vinpocetin akut ischaemiás stroke-ban történő alkalmazását vizsgáló tanulmányok száma csekély, eredményeik pedig ellentmondásosak. Krónikus agyérbetegek esetében mind az egyszeri, mind a hosszú távú vinpocetinkezelést követően PET-, SPECT-, TCD- és NIRS-vizsgálatokkal a laesio körüli ép agyterületek perfúziónövekedése, fokozott glükóz- és O ₂ -felhasználása igazolódott, és jelentős javulás volt észlelhető a vér reológiai paramétereiben is. A klinikai hatékonyságot értékelő nemzetközi tanulmányok metaanalízise alapján a gyógyszer per os alkalmazásával szignifikáns javulás jelentkezik a kognitív teljesítményben és a napi aktivitásban. Következtetések: A fenti vizsgálatok eredményei alapján kimondható, hogy a vinpocetin sokrétű farmakológiai hatása révén kedvezően befolyásolja az agy ép területeinek perfúzióját és metabolizmusát, a vér áramlási viszonyait, javítva ezzel a krónikus agyérbetegek életminőségét.

A carotisstent beültetése a szignifikáns carotis stenosis kezelésének egyik lehetséges módszere. A beavatkozás során észlelhető kóros rheologiai viszonyok, fokozódó thrombocytaaggregáció és szabadgyök-képződés a stenttrombózis és a korai restenosis rizikóját növelhetik. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, hogyan változnak a haemorheologiai viszonyok, a thrombocytaaggregáció és az oxidatív stressz carotis stenosis endovascularis kezelése során és az azt követő napokban. Módszer: 18 (12 férfi, 6 nő, 66 ± 9 év) szignifikáns carotis stenosis miatt endovascularis úton kezelt beteg vizsgálatát végeztük el. Értékeltük a haemorheologiai paraméterek, valamint a thrombocytaaggregáció alakulását. Az oxidatív stressz jellemzésére a katalázaktivitást mértük. A méréseket közvetlenül a beavatkozás előtt, illetve után, majd 1, 2, 5 nappal és 1 hónappal később végeztük el. A beavatkozás előtt betegeink telítő dózisú (300 mg) clopidogrelkezelésben részesültek. Eredmények: A hematokrit, a plazmafibrinogén-koncentráció (Pfc), a teljesvér- (Tvv) és plazmaviszkozitás (Pv) a stentelést követően azonnal szignifikánsan csökkent ( p < 0,001). A beavatkozás 5. napjára a Tvv, a Pfc, a Pv, a vörösvértest és a thrombocytaaggregáció szignifikánsan ( p < 0,0001) fokozódott a stentelés után mért értékekhez képest. Az 1 hónapos kontrollnál ugyanezen paraméterek, kivéve a Tvv, szignifikáns csökkenést mutattak az 5. napi értékekhez képest. A katalázaktivitás beavatkozás utáni napon mért értéke az 1 hónapos kontrollra szignifikánsan emelkedett. Konklúzió: A haemorheologiai paraméterek és a thrombocytaaggregáció a carotisstent-beültetés kapcsán specifikus változást mutatnak. A vér áramlási viszonyainak kóros megváltozása és a thrombocyták fokozódó aktivációja a beavatkozás első hetében a legkifejezettebbek, a stent thromboticus elzáródását indukálhatják. A beavatkozás kapcsán indukálódó oxidatív stressz mértéke 1 hónap után csökken szignifikánsan.