Search Results

You are looking at 1 - 10 of 25 items for

  • Author or Editor: Edit Czeglédi x
Clear All Modify Search

Az elhízás növekvő prevalenciát mutató, az egyénre és a társadalomra egyaránt súlyos terheket rovó állapot. A bizonyítékokon alapuló, nem műtéti súlycsökkentő kezelési módok csak mérsékelt, átlagosan 5—10%-os fogyást eredményeznek, amit azonban többnyire visszahízás követ. Az egyének változásra való készenléte magyarázattal szolgálhat a professzionális súlycsökkentő kezelések alacsony hatásfokára. A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje (TTM) elméleti keretként alkalmazva hozzájárulhat az elhízás jelenlegi kezelési lehetőségei költséghatékonyságának növeléséhez. A testsúlymenedzseléssel kapcsolatos változás stádiumának felmérése révén azonosíthatók azok az egyének, akik készen állnak a tradicionális súlycsökkentő programokban történő részvételre; emellett lehetőség nyílik azon terápiás stratégiák és technikák kiválasztására a kezelés során, amelyek optimálisan szolgálják a viselkedésváltozás folyamatát és a testsúlykontrollt. Mindez növelheti a kezelési együttműködést és csökkentheti a kezelésből történő idő előtti kilépést. A jelen tanulmányban az elhízás és a testsúlymenedzselés példáján keresztül mutatjuk be a TTM-et, és illusztráljuk e megközelítés alkalmazhatóságát az elhízás kezelésében.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az irreális elvárások az elérendő súllyal, illetve a fogyásnak köszönhető előnyökkel kapcsolatban akadályozhatják a hosszú távú sikeres testsúlykontrollt. Célkitűzés: A fogyással kapcsolatos célok és ezek hátterének feltérképezése túlsúlyos/elhízott páciensek körében. Módszer: Résztvevők: a Fővárosi Önkormányzat Szent Imre Kórházának Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei (n = 339; 19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD = 13,47 év). A BMI átlaga 38,6 (SD = 7,58). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert antropometriai adatok, a kezelt betegségek típusa és száma, Célok és Relatív Testsúlyok Kérdőív, fogyás motivációi skála, Testforma Kérdőív. Eredmények: A résztvevőket csalódással töltené el a fél év múlva reálisan elérhető 10% körüli súlycsökkenés. Az elfogadhatónak tartott százalékos súlycsökkenés a nőknél, a fiatalabbaknál és a nagyobb súlyfelesleggel bíróknál magasabb. A társas kívánatosság fogyás általi növekedésének motivációja a testi elégedetlenséggel, az egészségi motiváció a kezelt betegségek számával mutat összefüggést. Következtetések: Eredményeink hozzájárulnak a súlycsökkentési erőfeszítések hátterében álló motivációs tényezők megértéséhez, amelyek figyelembevétele javíthatja a kezelés sikerességét. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1960–1967.

Restricted access

Absztrakt:

A hosszú távú sikeres testsúlykontroll óriási kihívás elé állítja a súlyfelesleggel élőket és az őket kezelő szakembereket az elhízásra hajlamosító (obesogen) környezetben. A klinikailag jelentős (5–10%-os súlycsökkenés) elérése után az elért fogyás megtartása a cél. Ez azonban gyakorlatilag állandóan megköveteli a csábításnak való ellenállást, és tartós erőfeszítéseket igényel az étrendi korlátozás és a fizikai aktivitás tekintetében, amihez jelentős motivációs bázis szükséges. A viselkedés szempontjából a motiváció annak valószínűsége, hogy a páciens belekezd, folytat vagy kitartóan követ valamilyen, a változást előidéző stratégiát, azaz az elhízás esetében elköteleződik a testsúlykontrolláló egészségmagatartások mellett, illetve felhagy a testsúlykontrollt hátráltató egészségkárosító magatartásokkal. A tanulmány ismerteti a viselkedésváltozás transzteoretikus modelljét, és példákat hoz a motiváció, illetve az együttműködés növelésének gyakorlati lehetőségeire a viselkedésváltozás minden stádiumában. Mindez hozzájárulhat az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó szakemberek munkájához a súlyfelesleggel élő páciensek testsúlycsökkentésének támogatásában. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1687–1697.

Open access

Absztrakt

Az elhízás etiológiájában kitüntetett jelentőséggel bíró életmód (túltáplálkozás és fizikai inaktivitás) hátterében gyakorta pszichológiai tényezők húzódnak meg. A krónikus stressz hozzájárulhat a diéta betartását akadályozó magatartásokhoz (például rendszertelen étkezés, emocionális evés) és a fizikai inaktivitáshoz egyaránt. A randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei szerint a relaxáció alkalmazása csökkenti az érzelmi evést, javítja a táplálékbevitel kognitív korlátozását és ezáltal elősegíti a súlycsökkenést. A stresszkezelés azonban túlmutat a relaxáción: adaptív problémafókuszú és emóciófókuszú megküzdési módokat, valamint kapcsolatépítő készségeket is magában foglal. A feszültséglevezető készségek segíthetnek az érzelmi evés más viselkedésekkel történő kiváltásában. A kognitív újrastrukturálás, a nemet mondás és a problémamegoldás technikája pedig hozzájárulhat azon konfliktusok és nehézségek megelőzéséhez vagy hatékony kezeléséhez, amelyekből az evésrohamok révén levezetést nyerő feszültségek származnak. A stresszkezelő készségek fejlesztése növelheti a páciensek együttműködését a súlycsökkentő kezelés során. A tanulmányban ismertetett módszerek a családorvosi és szakorvosi praxisban is könnyen megvalósíthatók, illetve támpontokat adhatnak az elhízott páciensek kezelésének optimalizálásához. Orv. Hetil., 2016, 157(7), 260–267.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az evési magatartás kulcsszerepet játszik az elhízás kialakulásában. Célkitűzés: A 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív pszichometriai elemzése és az elhízásra hajlamosító (obezogén) evési magatartások korrelátumainak felmérése férfiak körében. Módszer: A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatban egyetemi hallgatók vettek részt (n = 239; átlagéletkor: 20,3 év; SD = 2,78 év). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert testtömeg és testmagasság, 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív, a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív Vonásszorongás Skálája. Eredmények: A konfirmatív faktoranalízis eredménye alátámasztotta a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív elméleti faktorstruktúráját (χ2 (186) = 366,1; p<0,001; CFI = 0,959; TLI = 0,954; RMSEA = 0,064). A skálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α: 0,79–0,88). A testtömegindex és a vonásszorongás szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot mutatott mindhárom evési magatartással (úgymint kontrollálatlan evés, kognitív korlátozás, érzelmi evés). Következtetések: Eredményeink alátámasztják a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív konstruktumvaliditását és reliabilitását férfiak körében, és rámutatnak a pszichológiai tényezők számításba vételének fontosságára az elhízás prevenciójában. Orv Hetil. 2017; 158(37): 1469–1477.

Open access

A vizsgálat során magyar nyelvre adaptáltuk a 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőívet (Three-Factor Eating Questionnaire Revised 21-item; TFEQ-R21). Fő célkitűzésünk a kérdőív eredeti faktorstruktúrájának alátámasztása és pszichometriai elemzése volt. Célul tűztük ki továbbá az evési magatartás egyes determinánsainak vizsgálatát. Keresztmetszeti, kérdőíves kutatásunkban az ELTE PPK hallgatónői (n=262; átlagéletkor 21,7 év, szórás: 2,78; testtömeg-index (BMI) átlaga 20,8 kg/m 2 , szórás: 2,93) vettek részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: a TFEQ-R21 magyar nyelvű változata, Vonásszorongás skála, Testi Attitűdök Tesztje. Az elemzés konfirmatív faktoranalízissel (CFA; MIMIC) és többjellemzős-többtételes elemzéssel történt. A CFA alátámasztotta a TFEQ-R21 eredeti faktoriális struktúráját. Skálák: kontrollálatlan evés, kognitív korlátozás, érzelmi evés. A skálák belső konzisztenciája (Cronbach α: 0,82–0,93) és kéthetes intervallumban vizsgált teszt-reteszt reliabilitása (r s : 0,79–0,91) kiváló. A többjellemzős-többtételes elemzés eredményei alátámasztják a tételek konvergens és diszkrimináns validitását. Az evési magatartás potenciális determinánsainak vizsgálata (MIMIC modell) azt az eredményt hozta, hogy a három táplálkozási viselkedés közül csak az érzelmi evés mutat szignifikáns, pozitív irányú kapcsolatot a tápláltsági állapottal. A testképpel való elégedetlenség szignifikáns magyarázó változója az étrendi korlátozásra való törekvésnek; a vonásszorongás pedig a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés előrejelzője.

Restricted access

Absztrakt

Az elhízás az egészséggel kapcsolatos életminőség jelentős csökkenésével jár egyűtt. Mivel az életminőség javulása is az adott súlycsökkentő kezelés hatékonysági mutatójának tekinthető, az életminőség operacionalizálása kiemelt fontosságú. A vizsgálat fő célja az Elhízáshoz Való Alkalmazkodás Kérdőív rövidített változatának (Obesity Adjustment Survey — Short Form; OAS-SF; Butler, Vallis és mtsai, 1999) adaptálása és pszichometriai elemzése, valamint az elhízással kapcsolatos életminőség magyarázó változóinak vizsgálata volt.

Módszerek

Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban a Szent Imre Kórház Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei vettek részt (n = 339; 19% férfi). Átlagéletkor 50,2 év (SD = 13,47; terjedelem: 18–85). BMI-átlag 38,6 kg/m2 (SD = 7,58; terjedelem: 25,1–79,3). Mérőeszközök: OAS-SF, önbeszámolós antropometriai adatok, az egészségi állapot önmegítélése, a kezelt betegségek típusa és száma, CES-D Depresszió Skála, Rosenberg Önértékelési Skála, a Testforma Kérdőív rövidített 14 tételes változata, Elhízással Kapcsolatos Hiedelmek Skála.

Eredmények

A konfirmatív faktoranalízis nem támasztotta alá az OAS-SF egyfaktoros struktúráját (χ2 (170) = 538,5; p < 0,0001; CFI = 0,841; RMSEA = 0,080; RMSEA CI90 = 0,073–0,088). Az alternatív, hétfaktoros struktúra elfogadható adatokra való illeszkedést mutatott (χ2 (149) = 304,1; p < 0,0001; CFI = 0,933; RMSEA = 0,055; RMSEA CI90 = 0,047–0,064; Δχ2 = 234,4; ΔDF = 21; p < 0,0001). A kérdőív belső megbízhatósága jó (Cronbach-α: 0,89). A többváltozós modellben a súlyfelesleg mértéke, az egészségi állapot szubjektíve kedvezőtlenebb volta, a testtel való elégedetlenség, a testsúlykontroll költségeivel kapcsolatos hiedelmek, az elhízás társas és esztétikai következményeivel kapcsolatos hiedelmek és a depresszió magyarázó ereje emelkedett ki az elhízással kapcsolatos életminőség vonatkozásában.

Következtetés

A faktoriális szerkezet feltárása céljából szűkséges az OAS-SF további mintákon történő tesztelése. A konstruktumvaliditás vizsgálata is hátra van még. Megfontolandó a mérőeszköz 95 tételes változatának adaptálása is. Az életminőség magyarázó változóival kapcsolatos eredményeink intervenciós pontokra mutatnak rá.

Restricted access

Absztrakt

Elméleti háttér: A multifaktoriális etiológiai háttérrel rendelkező evészavarok szociokulturális magyarázóelméletei nagy szerepet tulajdonítanak a megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális hatásoknak és a megjelenés szociokulturálisan meghatározott standardjai internalizációjának. Cél: A vizsgálat célja a Megjelenéssel Kapcsolatos Szociokulturális Attitűdök Kérdőív (Sociocultural Attitudes Towards Appearance Questionnaire-3 — SATAQ-3; Thompson és mtsai, 2004) magyar nyelvű változata faktorstruktúrájának tesztelése és a megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális attitűdök egyes testképzavarokkal való kapcsolatának egy komplex modell keretében történő felmérése volt. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves kutatás résztvevői gimnazista lányok és főiskolai hallgatónők voltak (n = 198, átlagéletkor: 18,7 év, szórás = 2,82 év). Mérőeszközök: önbeszámoló útján nyert testtömeg és testmagasság, SATAQ-3, Evési Zavar Kérdőív. Eredmények: A SATAQ-3 kérdőív konfirmatív faktoranalízise nem zárult kielégítő eredménnyel (χ2(399) = 861,3, p < 0,001; CFI = 0,831; TLI = 0,815; RMSEA = 0,077). Az exploratív faktoranalízis eredményei szerint a négyfaktoros megoldás illeszkedése közelítette az elfogadhatót (χ2(321) = 612,0, p < 0,001; CFI = 0,893; TLI = 0,856; RMSEA = 0,068). Az Információ és a Nyomás skálák tisztán megjelentek, az Internalizáció—általános skála tételei egyazon faktoron töltődtek, azonban az Internalizáció—kisportolt skála tételei jelentős kereszttöltődést mutattak ezen a faktoron. A skálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult. Az életkor és a testtömegindex kontrolljával végzett útelemzés eredményei szerint a média felől érkező, a karcsú testideál elérésére irányuló észlelt nyomás a karcsú testideál internalizációján keresztül testi elégedetlenséghez és karcsúság iránti késztetéshez vezet. A médiából érkező információ szubjektív fontossága és a karcsú testideál internalizálása között az észlelt nyomás mediátor szerepet tölt be. Következtetések: A SATAQ-3 kérdőív magyar változata megbízható, validitása ígéretes, ezért érdemesnek tartjuk bevezetni a hazai kutatásba. Útmodellünk eredményei az evészavarok prevencióját elősegítő intervenciós pontokat villantanak fel.

Restricted access

Absztrakt:

Az egészségügyi ellátórendszeren belül az ápolói pályán dolgozók fokozottan veszélyeztetettek a kiégési szindróma (érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés, a személyes hatékonyság és a teljesítmény csökkenése) kialakulása szempontjából. A kiégés nemcsak az egyénre nézve bír kedvezőtlen egészségi és gazdasági következményekkel, hanem rontja a kezelési együttműködést és az ellátás minőségét, illetve befolyásolja a műhibák és a szövődmények előfordulási gyakoriságát is. Éppen ezért a kiégési szindróma felismerése, megelőzése és kezelése össztársadalmi érdekünk. A tanulmányban bemutatjuk a kiégés előfordulási gyakoriságát a hazánkban dolgozó ápolók körében, valamint a kiégés prevenciójának lehetséges színtereit és módjait, különös tekintettel a pszichológiai tanácsadás szerepére, illetve lehetőségeire. Mindez gyakorlati szempontú hozadékkal járhat a kiégés megelőzéséért folytatott küzdelemben. Orv Hetil. 2019; 160(1): 12–19.

Open access
Authors: Edit Czeglédi, Róbert Urbán and Adrien Rigó

A tanulmány az elhízás és a testképpel való elégedetlenség kapcsolatát vizsgálja elhízott személyeknél. A testképpel való elégedetlenség kockázati tényezői között a nemet, az elhízás mértékét, az életkort és a karcsúságideál internalizálását vizsgáltuk. Módszertan: Kutatási elrendezés: keresztmetszeti elrendezést és elérhetőségi mintavételt alkalmaztunk. Mérőeszközök: Testi Attitűdök Tesztje, Emberalakrajzok Tesztje, Vonásszorongás skála. Vizsgálati személyek: a minta 189 főből (99 nő és 90 férfi) áll. Életkori átlag 36,4 év (szórás: 9,74, terjedelem: 19-50 év). Testtömeg-index átlag 30,6 kg/m 2 (szórás: 4,42; terjedelem: 25,0–46,7 kg/m2). Eredmények: A testképpel való elégedetlenség kockázati tényezőinek vizsgálata során alátámasztást nyert a nem szerepe: a nők az elhízás mértékétől függetlenül szignifikánsan és nagymértékben elégedetlenebbek a testképükkel, mint a férfiak. Az életkor csak a nők esetében mutatkozott a testképpel való elégedetlenség kockázati tényezőjének: a fiatalabb nők kedvezőtlenebb attitűddel viseltetnek a testük iránt, mint az idősebbek. Az elhízás mértéke ugyancsak a testképpel való elégedetlenség rizikófaktorának bizonyult: a súlyfelesleg mértéke szignifikáns kapcsolatot mutatott a testképpel való elégedetlenséggel az életkor, az iskolai végzettség és a vonásszorongás kontrollálása mellett. Az összefüggés a férfiak esetében erősebbnek mutatkozott. A megjelenés szociokulturális standardjának (karcsú testideál) felismerése és elfogadása (azaz internalizálása) mindkét nem esetében előre jelezte a testképpel való elégedetlenséget; továbbá a vonásszorongás, az iskolai végzettség és az életkor kontrollja mellett a testképpel való elégedetlenség jobb magyarázó változójának bizonyult, mint a testtömeg-index. Konklúzió: A nemzetközi szakirodalom eredményeivel összhangban az általunk vizsgált, elhízott személyekből álló mintában a nem, az elhízás mértéke, az életkor és a karcsúságideál internalizálása a testképpel való elégedetlenség kockázati tényezőinek bizonyultak.

Restricted access