Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Edit Dósa x
Clear All Modify Search
Authors: Kálmán Hüttl, Balázs Nemes, Edit Dósa, Dániel Varga and Viktor Bérczi

Absztrakt

Szerzők a carotis stentelés indikációját, technikai részleteit valamint nemzetközi irodalmát foglalják össze. Az elmúlt 3 évben, intézetükben beültetett carotis stentelések adatait ismertetik. 2003. január 1. és 2006. július 31. között 703 betegen végeztek carotis stent beültetést (CAS). Az átlagos életkor 67 év (39–91 év) volt. A vizsgálatban 273 nő (39%) és 430 férfi (61%) vett részt. A beavatkozást megelőző fél évben 154 betegnek (22%) voltak releváns neurológiai tünetei, 549 beteg (78%) tünetmentes volt. A carotis intervenció indikációjánál tünetes betegek esetén a NASCET ajánlásokat vettük figyelembe. Tünetmentes esetben az ACST tanulmány volt a mérvadó. A szűkületek átlagos értéke 87% volt. A 703 beavatkozásból 684 (97,3%) sikeres volt. A 19 sikertelen eset többségében (n = 12) az anonyma vagy a bal a. carotis communis mélyen ülő eredése és/vagy jelentős fokú elongációja akadályozta meg a vezető katéter felvezetését. A beavatkozások során distalis embolisatio ellen védő eszközt minden esetben használtunk. A 24–48 órás perioperatív 3,11% stroke/halálozási ráta megfelel a nemzetközi elvárásoknak.

Restricted access
Authors: Csaba Csobay-Novák, Zsuzsanna Járányi, Edit Dósa and Kálmán Hüttl

Abstract

Free-floating thrombus (FFT) of the internal carotid artery, which is almost always symptomatic and is usually discovered by ultrasound or angiography performed after a transient cerebrovascular event, is a highly uncommon diagnosis. Here, we report a case of an asymptomatic freefloating internal carotid artery thrombus most probably caused by an atherosclerotic plaque rupture. It was detected by carotid ultrasound and was treated with eversion endarterectomy without any neurologic complications. Six weeks after surgery, the patient is doing well.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők a vascularis intervenciós radiológiának a vénás rendszer betegségeiben alkalmazott intervenciós radiológiai módszereit mutatják be. A vénás betegségek kezeletlenül vagy nem megfelelő módon kezelve a beteg életét veszélyeztetik és krónikus megbetegedések, vénás elégtelenség kialakulásához vezethetnek, ami a betegek számára tartós életminőség-romlást és visszatérő kezelést igénylő klinikai panaszokat okoz. Az intervenciós radiológia számos módszerrel rendelkezik, amely időben alkalmazva gyors és teljes gyógyulást eredményezhet. A szerzők ezeket a módszereket foglalják össze, remélve, hogy az intervenciós radiológiai centrumok létrehozásával a módszerek széles tömegek számára hozzáférhetővé válnak és beilleszkednek a napi rutin-betegellátásba. A vénás betegségek gyakorisága és az életminőséget jelentősen befolyásoló hatása miatt a szerzők szeretnék az érdeklődést felkelteni az intervenciós radiológiai módszerek iránt és a figyelmet ráirányítani a modern terápiás lehetőségekre. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 674–679.

Open access

Absztrakt:

A hemodialízisre szoruló, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek száma évről évre növekszik, aminek következtében egyre gyakrabban kerül sor tartós centrális vénás dializálókanülök beültetésére. A kanülök hosszú idejű alkalmazásakor – a kialakuló fibrinhüvely miatt – a későbbi eltávolításuk nehézségekbe ütközhet. Egy új, minimálinvazív intervenciós radiológiai módszerrel (úgynevezett Hong-technikával), kis feltárásból végzett endoluminalis tágítással a vénafalhoz, illetve a jobb pitvarhoz szívósan tapadó katéterek mellkasnyitás nélkül távolíthatók el. Hazánkban először vettünk ki ezzel a technikával egy 6 évig használt és a szokásos módszerekkel nem eltávolítható dializálókanült a bal vena subclaviából. Tapasztalatunk alapján javasolható a Hong-technika rutinszerű alkalmazása. Orv Hetil. 2019; 160(11): 435–437.

Open access
Authors: Endre Kolossváry, György Balázs, Edit Dósa, Mónika Moravszki, Zoltán Járai and Katalin Farkas

Absztrakt:

A Chapel Hill-i Konszenzuskonferencia által megfogalmazott beosztás szerint az óriássejtes arteritis és a Takayasu-arteritis tartozik a nagyérvasculitisek csoportjába. E kórállapotok felismerése döntően a klinikai kép értékelésén, valamint a különböző vascularis képalkotó módszerek alkalmazásán alapul. Az utóbbi lehetőséggel kapcsolatban az elmúlt években jelentős technológiai fejlődés figyelhető meg, amely már nemcsak a diagnózis felállítását, hanem a betegség kiterjedtségének és az érfali gyulladás fokának a megítélését is lehetővé teszi. Ezenfelül az érfali gyulladás későbbi szövődményeinek felismerése is lehetővé válik. Az ultrahang, a komputertomográfia és a mágnesesrezonancia-vizsgálat, valamint a pozitronemissziós tomográfia képviselik azokat a képalkotó modalitásokat, amelyek a bennük rejlő lehetőségek miatt elengedhetetlenek az érintett betegek felismeréséhez, valamint hatékony kezelésük és követésük tervezéséhez. Az ismeretek összefoglalása számos, az érintett betegek gondozásában potenciálisan érintett szakterület érdeklődésére tarthat számot. Orv Hetil. 2020; 161(23): 939–950.

Open access
Authors: Anikó Berencsi, Edit Dósa, Balázs Nemes, Kálmán Hüttl, Péter Legeza, Zoltán Oláh, Vera Kristóf, György Acsády and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: A mélyvénás thrombosis (MVT) életminőséget hosszú távon rontó szövődménye a postthromboticus szindróma (PTS). Az alsó végtagi proximális MVT hagyományos antikoaguláns terápiája mellett a betegek közel felénél jelentkeznek a PTS tünetei. Közleményünk célja a 2009 és 2014 között intézetünkben iliofemoralis thrombosis miatt lokális katéteres thrombolysissel (CDT), mechanikus thrombusaspirációval (AngioJet), illetve stenteléssel kezelt esetek és azok kétéves követésének összefoglalása. Módszerek: Az említett időszakban 24 betegnél alkalmaztuk a fenti módszereket. Az átlagéletkor 35,83 ± 15,9 év, a nő:férfi arány pedig közel 2:1 volt. A tünetek megjelenését követő 11 napon belül a 24 betegből nyolcnál lokális lysisre, 16-nál lysisre plusz thrombusaspirációs beavatkozásra került sor; stentet 19 betegnél ültettünk be. A rekanalizációt a nyitó és záró angiográfiás képek alapján értékeltük, a követés során félévente ultrahangvizsgálatot végeztünk és Villalta-score-t számoltunk. Eredmények: AngioJet használatával mind a lysis időtartama, mind a szükséges rekombináns szöveti plazminogénaktivátor mennyisége jelentősen csökkent. Major vérzés, illetve pulmonalis embolia nem fordult elő. Betegeink több mint 90%-ánál PTS nem jelentkezett. Következtetések: Az akut szakban végzett lokális mechanokémiai thrombectomia megfelelő kezelési alternatíva lehet az iliofemoralis MVT-k kezelésében.

Restricted access
Authors: , Budapest, Üllői út 78., 1082, Csilla András, Péter Bartek, István Battyáni, János Bezsilla, György Bodoky, Barna Bogner, Attila Bursics, Tibor Csőszi, László Damjanovich, Magdolna Dank, Zsófia Dankovics, Pál Ákos Deák, Kristóf Dede, Attila Doros, Ibolyka Dudás, Tamás Györke, Oszkár Hahn, Erika Hartmann, Erika Hitre, Zsolt Horváth, Marianna Imre, Károly Kalmár Nagy, Zsolt Káposztás, László Kóbori, Péter Kupcsulik, László Landherr, Zoltán Lóderer, László Mangel, Zoltán Máthé, Tamás Mersich, Klára Mezei, Elemér Mohos, Attila Oláh, Péter Pajor, András Palkó, Zsuzsanna Pápai, András Papp, Mihály Patyánik, András Petri, János Révész, Ágnes Ruzsa, Krisztina Schlachter, László Sikorszki, István Sipőcz, Eszter Székely, Attila Szijártó, László Torday, Lajos Barna Tóth, Edit Dósa, László Harsányi, Gábor István, László Landherr, György Lázár, József Lövey, Zsuzsa Schaff, Ákos Szűcs and András Vereczkei
Open access