Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Edit Dósa x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Free-floating thrombus (FFT) of the internal carotid artery, which is almost always symptomatic and is usually discovered by ultrasound or angiography performed after a transient cerebrovascular event, is a highly uncommon diagnosis. Here, we report a case of an asymptomatic freefloating internal carotid artery thrombus most probably caused by an atherosclerotic plaque rupture. It was detected by carotid ultrasound and was treated with eversion endarterectomy without any neurologic complications. Six weeks after surgery, the patient is doing well.

Restricted access

Absztrakt:

A hemodialízisre szoruló, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek száma évről évre növekszik, aminek következtében egyre gyakrabban kerül sor tartós centrális vénás dializálókanülök beültetésére. A kanülök hosszú idejű alkalmazásakor – a kialakuló fibrinhüvely miatt – a későbbi eltávolításuk nehézségekbe ütközhet. Egy új, minimálinvazív intervenciós radiológiai módszerrel (úgynevezett Hong-technikával), kis feltárásból végzett endoluminalis tágítással a vénafalhoz, illetve a jobb pitvarhoz szívósan tapadó katéterek mellkasnyitás nélkül távolíthatók el. Hazánkban először vettünk ki ezzel a technikával egy 6 évig használt és a szokásos módszerekkel nem eltávolítható dializálókanült a bal vena subclaviából. Tapasztalatunk alapján javasolható a Hong-technika rutinszerű alkalmazása. Orv Hetil. 2019; 160(11): 435–437.

Open access

A carotis szűkületek stenteléssel történő kezelése

Endovascular treatment of the stenosis of the internal carotid artery

Magyar Sebészet
Authors: Kálmán Hüttl, Balázs Nemes, Edit Dósa, Dániel Varga, and Viktor Bérczi

Absztrakt

Szerzők a carotis stentelés indikációját, technikai részleteit valamint nemzetközi irodalmát foglalják össze. Az elmúlt 3 évben, intézetükben beültetett carotis stentelések adatait ismertetik. 2003. január 1. és 2006. július 31. között 703 betegen végeztek carotis stent beültetést (CAS). Az átlagos életkor 67 év (39–91 év) volt. A vizsgálatban 273 nő (39%) és 430 férfi (61%) vett részt. A beavatkozást megelőző fél évben 154 betegnek (22%) voltak releváns neurológiai tünetei, 549 beteg (78%) tünetmentes volt. A carotis intervenció indikációjánál tünetes betegek esetén a NASCET ajánlásokat vettük figyelembe. Tünetmentes esetben az ACST tanulmány volt a mérvadó. A szűkületek átlagos értéke 87% volt. A 703 beavatkozásból 684 (97,3%) sikeres volt. A 19 sikertelen eset többségében (n = 12) az anonyma vagy a bal a. carotis communis mélyen ülő eredése és/vagy jelentős fokú elongációja akadályozta meg a vezető katéter felvezetését. A beavatkozások során distalis embolisatio ellen védő eszközt minden esetben használtunk. A 24–48 órás perioperatív 3,11% stroke/halálozási ráta megfelel a nemzetközi elvárásoknak.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők a vascularis intervenciós radiológiának a vénás rendszer betegségeiben alkalmazott intervenciós radiológiai módszereit mutatják be. A vénás betegségek kezeletlenül vagy nem megfelelő módon kezelve a beteg életét veszélyeztetik és krónikus megbetegedések, vénás elégtelenség kialakulásához vezethetnek, ami a betegek számára tartós életminőség-romlást és visszatérő kezelést igénylő klinikai panaszokat okoz. Az intervenciós radiológia számos módszerrel rendelkezik, amely időben alkalmazva gyors és teljes gyógyulást eredményezhet. A szerzők ezeket a módszereket foglalják össze, remélve, hogy az intervenciós radiológiai centrumok létrehozásával a módszerek széles tömegek számára hozzáférhetővé válnak és beilleszkednek a napi rutin-betegellátásba. A vénás betegségek gyakorisága és az életminőséget jelentősen befolyásoló hatása miatt a szerzők szeretnék az érdeklődést felkelteni az intervenciós radiológiai módszerek iránt és a figyelmet ráirányítani a modern terápiás lehetőségekre. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 674–679.

Open access

Abstract

Background and aim

There is only a limited number of major publications on the outcome of interventions for isolated popliteal artery stenosis. The purpose of this study was to report our results on mid-term patency and predictors of restenosis.

Patients and methods

This single-center retrospective study included 61 symptomatic patients (males, N = 33; median age, 65.1 years [IQR, 60.7–71.9 years]; Rutherford grade 4–6, N = 14) with at least two patent crural arteries, whose atherosclerotic stenoses/occlusions were treated with percutaneous transluminal angioplasty (PTA) or stenting (using self-expanding bare-metal Astron Pulsar stents) between 2011 and 2018.

Results

Twenty-six patients had PTA, while 35 underwent stenting. The median follow-up was 29 months (IQR, 10–47 months). The primary patency rates were not significantly different (P = 0.629) between PTA and stenting groups. Restenosis developed in nine patients (34.6%) in the PTA group, and in 12 (34.3%) in the stenting group. Restenotic lesions required re-intervention in nine cases (100%) in the PTA group, and in eight (66.7%) in the stenting group. Restenosis developed significantly less frequently (P = 0.010) in patients with a popliteal/P1 stent; the primary patency rates were also significantly better (P = 0.018) in patients with a popliteal/P1 stent when compared to popliteal/P2 plus multi-segment stents. Cox regression analysis identified lesion location as a predictor of in-stent restenosis (HR, 2.5; 95% CI, 1.2–5.5; P = 0.019).

Conclusion

Stenting was not superior when compared to PTA (if selective stenting was not considered as loss of patency). Follow-up should be more thorough in patients undergoing popliteal/P2 or multi-segment stenting.

Open access

Abstract

Aim

To assess the impact of the COVID-19 outbreak on trends in hospital admissions and number of diagnostic and therapeutic procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.

Patients and Methods

A retrospective analysis was carried out. The first wave of the COVID-19 pandemic occurred approximately from March 15 until June 1 in Hungary. We have compared the same period of 2020 to 2019. Electronic medical records were reviewed for the clinical status of the patients and treatment-related information.

Results

The total number of diagnostic angiographies and therapeutic interventions in 2020 (N = 233) decreased significantly (P = 0.046) compared to 2019 (N = 373). The ratio of Fontaine stage I–II cases to Fontaine stage III–IV cases for both diagnostic angiographies and therapeutic interventions was significantly lower (OR, 2.11; 95% CI, 1.26–3.59; P = 0.007 and OR, 3.22; 95% CI, 1.67–6.52; P < 0.001) in 2020 (0.36 and 0.27) than in 2019 (0.77 and 0.89). There was also a negative but not significant change in the number of supra-aortic (including internal carotid artery stenting) (P = 0.128) and other vascular therapeutic interventions (superior vena caval stenting, hemodialysis access percutaneous transluminal angioplasty [PTA], visceral artery/vein PTA/stenting, embolization) (P = 0.452) in 2020 (N = 16 and N = 21) compared to 2019 (N = 39 and N = 37).

Conclusion

The first wave of the COVID-19 pandemic had a negative effect on the total number of endovascular procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.

Open access

A nagyérvasculitisek képalkotó vizsgálatának lehetőségei és azok jelentősége

The potentials and importance of imaging in large-vessel vasculitis

Orvosi Hetilap
Authors: Endre Kolossváry, György Balázs, Edit Dósa, Mónika Moravszki, Zoltán Járai, and Katalin Farkas

Absztrakt:

A Chapel Hill-i Konszenzuskonferencia által megfogalmazott beosztás szerint az óriássejtes arteritis és a Takayasu-arteritis tartozik a nagyérvasculitisek csoportjába. E kórállapotok felismerése döntően a klinikai kép értékelésén, valamint a különböző vascularis képalkotó módszerek alkalmazásán alapul. Az utóbbi lehetőséggel kapcsolatban az elmúlt években jelentős technológiai fejlődés figyelhető meg, amely már nemcsak a diagnózis felállítását, hanem a betegség kiterjedtségének és az érfali gyulladás fokának a megítélését is lehetővé teszi. Ezenfelül az érfali gyulladás későbbi szövődményeinek felismerése is lehetővé válik. Az ultrahang, a komputertomográfia és a mágnesesrezonancia-vizsgálat, valamint a pozitronemissziós tomográfia képviselik azokat a képalkotó modalitásokat, amelyek a bennük rejlő lehetőségek miatt elengedhetetlenek az érintett betegek felismeréséhez, valamint hatékony kezelésük és követésük tervezéséhez. Az ismeretek összefoglalása számos, az érintett betegek gondozásában potenciálisan érintett szakterület érdeklődésére tarthat számot. Orv Hetil. 2020; 161(23): 939–950.

Open access

Abstract

Background and aim

There is only a limited number of major publications on the outcome of interventions for isolated popliteal artery stenosis. The purpose of this study was to report our results on mid-term patency and predictors of restenosis.

Patients and methods

This single-center retrospective study included 61 symptomatic patients (males, N = 33; median age, 65.1 years [IQR, 60.7–71.9 years]; Rutherford grade 4–6, N = 14) with at least two patent crural arteries, whose atherosclerotic stenoses/occlusions were treated with percutaneous transluminal angioplasty (PTA) or stenting (using self-expanding bare-metal Astron Pulsar stents) between 2011 and 2018.

Results

Twenty-six patients had PTA, while 35 underwent stenting. The median follow-up was 29 months (IQR, 10–47 months). The primary patency rates were not significantly different (P = 0.629) between PTA and stenting groups. Restenosis developed in nine patients (34.6%) in the PTA group, and in 12 (34.3%) in the stenting group. Restenotic lesions required re-intervention in nine cases (100%) in the PTA group, and in eight (66.7%) in the stenting group. Restenosis developed significantly less frequently (P = 0.010) in patients with a popliteal/P1 stent; the primary patency rates were also significantly better (P = 0.018) in patients with a popliteal/P1 stent when compared to popliteal/P2 plus multi-segment stents. Cox regression analysis identified lesion location as a predictor of in-stent restenosis (HR, 2.5; 95% CI, 1.2–5.5; P = 0.019).

Conclusion

Stenting was not superior when compared to PTA (if selective stenting was not considered as loss of patency). Follow-up should be more thorough in patients undergoing popliteal/P2 or multi-segment stenting.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Anikó Berencsi, Edit Dósa, Balázs Nemes, Kálmán Hüttl, Péter Legeza, Zoltán Oláh, Vera Kristóf, György Acsády, and Péter Sótonyi

Absztrakt

Bevezetés: A mélyvénás thrombosis (MVT) életminőséget hosszú távon rontó szövődménye a postthromboticus szindróma (PTS). Az alsó végtagi proximális MVT hagyományos antikoaguláns terápiája mellett a betegek közel felénél jelentkeznek a PTS tünetei. Közleményünk célja a 2009 és 2014 között intézetünkben iliofemoralis thrombosis miatt lokális katéteres thrombolysissel (CDT), mechanikus thrombusaspirációval (AngioJet), illetve stenteléssel kezelt esetek és azok kétéves követésének összefoglalása. Módszerek: Az említett időszakban 24 betegnél alkalmaztuk a fenti módszereket. Az átlagéletkor 35,83 ± 15,9 év, a nő:férfi arány pedig közel 2:1 volt. A tünetek megjelenését követő 11 napon belül a 24 betegből nyolcnál lokális lysisre, 16-nál lysisre plusz thrombusaspirációs beavatkozásra került sor; stentet 19 betegnél ültettünk be. A rekanalizációt a nyitó és záró angiográfiás képek alapján értékeltük, a követés során félévente ultrahangvizsgálatot végeztünk és Villalta-score-t számoltunk. Eredmények: AngioJet használatával mind a lysis időtartama, mind a szükséges rekombináns szöveti plazminogénaktivátor mennyisége jelentősen csökkent. Major vérzés, illetve pulmonalis embolia nem fordult elő. Betegeink több mint 90%-ánál PTS nem jelentkezett. Következtetések: Az akut szakban végzett lokális mechanokémiai thrombectomia megfelelő kezelési alternatíva lehet az iliofemoralis MVT-k kezelésében.

Restricted access

A nyaki verőér-szűkületes betegek ellátási irányelveinek különbségei Európa különböző országaiban

Differences in guidelines for patients with carotid artery stenosis in some European countries

Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Mihály, Danielle Mariastefano Fontanini, Ágnes Dóra Sándor, Edit Dósa, Gábor Lovas, Endre Kolossváry, Illés Kovács, Lilla István, László Entz, and Péter Sótonyi jr.

Összefoglaló. A tudomány jelenlegi állása szerint – csoportok összehasonlítására épülő matematikai-statisztikai eszközökkel – a leginkább hatékonynak és hatásosnak vélt kezelési módszerek szisztematikus elemzése mentén, a bizonyítékokon alapuló irányelveken nyugvó gyógyító munkát tekintjük követendőnek. A nyaki verőérszűkület ellátása esetén az utóbbi években elkészült mind a hazai, mind az európai irányelv, mindemellett a társszakmák irányelveiben is megjelentek kezelési javaslatok. Közleményünkben összehasonlítottuk a témában publikált magyar, angol, német és olasz nyelvű, valamint az európai társaságok által kiadott irányelveket. Az irányelvek alapelveikben hasonlóak, formailag és tartalmilag azonban jelentős (időnként egymásnak ellentmondani látszó) különbségeket találhatunk. Az ellentmondások három leggyakoribb oka: 1) az egyes irányelvek által kitűzött célok különbözősége, 2) az aszimptomatikus és szimptomatikus betegcsoport definíciói, valamint 3) az eltérő evidenciaszintek. Az irányelvek összevetése alapján a tünetes, szignifikáns nyaki verőérszűkületek sebészi ellátása evidenciának tekinthető. A szimptomatikus nyaki verőérszűkület a definíció szerint ellenoldali cerebralis ischaemia okozta, tranziens vagy definitív plegia, paresis, aphasia és az azonos oldali arteria centralis retinae embolisatiója miatti amaurosis fugax. A tünetmentes nyaki verőérszűkületek ellátása tekintetében az európai és a nemzeti irányelvek nem azonosak, ezen esetek terápiás döntése egyéni mérlegelést igényel. Tünetmentes, 70%-os stenosis esetén vascularteam-konzílium javasolt. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Summary. The correct practice is the one that is proven to be the most effective based on systematic statistical analyses of different treatment methods, and is applied according to evidence-based principles. In recent years, not only has the European Society of Vascular Surgery created a guideline about the management of supra-aortic steno-occlusive disease, but some nations’ vascular surgical societies and related disciplines have also developed their own guidance. In this paper, the guidelines by the European societies on the clinical care of patients with carotid artery luminal narrowing is compared to national guidelines published in Hungarian, English, German, and Italian. Although the fundamental points of the guidelines are similar, there are some important differences among them both in presentation and in content; as a result, they sometimes appear to be contradictory. The three main sources of inconsistency are the various goals, the discrepancy in the definition of symptomatic and asymptomatic carotid artery stenosis, and the bias arising from the use of distinct evidence levels. A comparison of guidelines suggests that the treatment of symptomatic significant carotid artery stenosis with surgery can be considered evidence. Symptomatic carotid artery stenosis is defined as transient or definite plegia, paresis, aphasia due to cerebral ischemia, and monocular blindness caused by embolism in the central retinal artery. However, in the case of asymptomatic 70% or greater carotid artery stenosis, the guidelines are quite heterogeneous, and these patients require individual consideration and a vascular team decision is recommended. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2139–2145.

Open access