Search Results
You are looking at 1 - 10 of 15 items for
- Author or Editor: Edit Hajdú x
- Refine by Access: All Content x
Cefditoren is the active form of cefditoren pivoxil, a new, broad-spectrum oral cephalosporin with strong in vitro activity against penicillin-susceptible and resistant Streptococcus pneumoniae. In this study, the minimum inhibitory concentrations (MICs) of cefditoren were determined for a special selection of S. pneumoniae isolates known to be susceptible, moderately susceptible or fully resistant to penicillin; these isolates originated from the lower respiratory tract of adults with pneumonia or the upper respiratory tract of children with or without symptoms of infection. Some of this latter group of isolates exhibited extremely high MICs to penicillin (³32 mg/l), whereas the MICs of cefditoren did not exceed 2 mg/l. The MIC50 and MIC90 of cefditoren proved to be 0.25 and 1.0 mg/l, respectively, with a range of MICs £0.015-2.0 mg/l for all the tested S. pneumoniae isolates. Its good activity suggests that cefditoren is expected to be a potent drug in infections caused by penicillin-resistant and multidrug-resistant S. pneumoniae.
Az erysipelas (orbánc) a bőr heveny, fertőzéses eredetű gyulladása, amelyet leggyakrabban Streptococcus pyogenes okoz. Az erysipelas szövődményes formáit a nemzetközi irodalom a komplikált bőr- és lágyrész-infekciók közé so rolja. Szövődményes orbánc esetén a klinikai tünetek vagy a kísérő betegségek alapján a szokottnál súlyosabb lefo lyású a betegség. Ilyen esetekben a kórokozók között a Gram-pozitív coccusok mellett Gram-negatív baktériumokra és obligát anaerob patogének jelenlétére is számítani kell. Célok: A vizsgálat célkitűzése a Szegedi Tudományegyetem, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikára felvételre került betegek kezelése során alkalmazott empirikus antibiotikum-terápiák hatékonyságának összehasonlítása volt. Az antibiotikus kezelést a klinika munkatársai empirikus alapon, előre meghatározott protokoll alapján kezdték el. Módszerek: A vizsgálatban a szerzők 158 fekvő beteg adatait dolgozták fel. Értékelték a mikrobiológiai mintavételeket és a tenyésztések eredményeit is. Eredmények és következtetések: Eredményeik szerint az erysipelas kezelésében továbbra is a penicillin az elsőként választandó kezelés. A szövődményes formákban a nemzetközi ajánlásokban is szereplő kombinált, széles spektrumú antibiotikumok alkalmazását javasolják a szerzők. Orv. Hetil., 2011, 152, 252–258.
Bevezetés: A toxint termelő Clostridium difficile fertőzést a nosocomialis hasmenések elsődleges okaként tartják számon. Potenciálisan halálos betegség, amelynek világszerte növekszik az előfordulása. Cél: A szerzők a Szegedi Tudományegyetem I. Számú Belgyógyászati Klinika Infektológiai Osztályán a Clostridium difficile fertőzés növekvő jelentőségét kívánták tanulmányozni. Módszerek: A retrospektív vizsgálatba 2005-ben és 2006-ban, valamint 2008-tól 2011-ig terjedő időszakban akut gastroenteritis miatt felvett betegeket vonták be. Eredmények: 2005-ben és 2006-ban a leggyakoribb akut gastroenteritist okozó kórokozók a Salmonella törzsek voltak és ezeket követték a Campylobacter speciesek, valamint a toxint termelő Clostridium difficile törzsek. 2009-re a Clostridium difficile vezető kórokká lépett elő. Hajlamosító tényezőként az előzetes kórházi ápolás, az antibiotikum-szedés, az életkor és a társbetegségek jelentőségét vizsgálták, illetve néhány laboratóriumi paramétert vetettek össze a prognózisra való hatásuk szempontjából. Megállapították, hogy az utóbbi években a fertőzések súlyosbodtak és haláloki tényezőként jelentek meg. A prognózist a gyulladásos laboratóriumi paraméterek és az életkorral növekvő gyakoriságú társbetegségek befolyásolták. Következtetések: Az eredmények alátámasztják a Clostridium difficile patogén szerepének egyre növekvő jelentőségét fertőzőosztályon akut gastroenteritis miatt kezelt betegek körében. Orv. Hetil., 2012, 153, 1992–1997.
Despite the development in the identification of Nocardia spp., common challenges exist in the laboratory diagnosis and management of nocardiosis. We report two cases of disseminated nocardiosis in a patient with hematologic disorder and in a patient with systemic lupus erythematosus, where the cooperation between various specialists was essential to set up the adequate diagnosis of disseminated nocardiosis.
Bevezetés: A bakteriális rezisztencia visszaszorítására az antibiotikumok átgondolt alkalmazása lehetséges beavatkozási pont. Célkitűzés: A hazai ambuláns antibiotikum-alkalmazás gyakorlatának nemzetközi minőségi indikátorokon keresztül történő bemutatása. Módszer: Az 1996–2010 közötti időszakra vonatkozó nyers, nagykereskedői eladásokon alapuló, ambuláns szisztémás antibiotikum-felhasználási adatokat az Egészségügyi Világszervezet 2010. évi napi terápiás dózisai (defined daily dose – DDD) figyelembevételével DDD/1000 fő/nap egységben adták meg. Az antibiotikum-felhasználás értékelésére a nemzetközileg kidolgozott és validált minőségi indikátorokat alkalmazták. Eredmények: A hazai ambuláns antibiotikum-alkalmazás a vizsgálat során mennyiségileg kiegyenlített (18,0±1,8 DDD/1000 fő/nap) volt, szerkezetében azonban jelentős változások történtek. A széles versus szűk spektrumú béta-laktámok és makrolidek felhasználási aránya többszörösére nőtt (1996: 2,2 vs. 2010: 15,8), a fluorokinolonok felhasználása megháromszorozódott. A vizsgált tíz minőségi indikátor közül Magyarország három indikátor esetében az európai elithez, négy, valamint három esetében a gyengébb, illetve leggyengébb országok közé tartozott. Következtetés: A hazai ambuláns antibiotikum-felhasználás mennyiségileg a skandináv, az összetétel tekintetében a déli országokhoz hasonlít. Orv. Hetil., 2013, 154, 947–956.
Streptococcus pneumoniae is an important pathogen with significant morbidity and mortality rates worldwide, especially among children <5 years. Healthy carriers are the most important sources of pneumococcal infections, and the nasopharyngeal colonisation is the most prevalent among children attending communities such as day-care centres (DCCs). The conjugate pneumococcal vaccines (PCVs) were shown to have an impact on the colonisation, and so play an important role in inhibiting infections. In this study we compared the nasal carriage of healthy children attending DCCs in Szeged, Hungary in 2003/2004, when nobody was vaccinated, and in 2010, when already 1/5 of the children received PCV-7. Significant differences were observed in the serotype distribution, representing a marked shift from the previously widespread vaccine-types (mostly 6A or 14) to others (11A and 23F). The new serotypes showed higher antibiotic susceptibility. The bacterium exchange between children was clear from the pulsed-field gel electrophoresis (PFGE) patterns, and the circulation of certain international clones plays also a role in these dynamic changes.
Streptococcus pneumoniae is responsible for a significant amount of morbidity and mortality worldwide, especially among children <5 years. Healthy carriers are the most important sources of infections and the carriage also peaks in the first years of life, especially among children attending communities. In this study, for the first time in Hungary, we surveyed the nasal carriage of healthy children, just before the use of the conjugate vaccine started increasing.Nasal specimens of 358 children were cultured and pneumococci isolated. The strains were serotyped with antisera and PCR, genotyped by PFGE and their antibiotic sensitivity determined by agar dilution method.The carriage rate was 37.71%. The isolates were sensitive to most tested antibiotics, except for macrolides. In this cohort of specimens still the widespread, so-called “pediatric serotypes” dominated (14, 19F, 23F, 6A, 6B in ranking order), but three of the previously rare types: 15B, 11A and 13 were represented already by 21.5% of all strains and also a few other rare non-vaccine types (e.g. 10A or 37) were detected.The calculated vaccine coverage was 55.6% for PCV-7, 69.6% for PCV-13 and 86.7% for Pneumovax. In this cohort, only 15.9% of the children (n = 57) were vaccinated. The carriage rate of PCV-7 vaccinated children was significantly lower (30.4%) than that of the non-vaccinated group (39.2%). The clonality of the isolates was significant within each group, revealing the extensive bacterium exchange among children.
The incidence of Candida species causing bloodstream infections in the University Hospital of Szeged, Hungary, between 1996 and 2009, and the susceptibilities of these isolates to antifungal agents were evaluated.Automated blood culture systems (Vital, bioMérieux, Marcy-l’Etoile, France; and BACTEC 9120, Becton-Dickinson Diagnostic Systems, Sparks, USA) were used. The in vitro susceptibilities of the yeast isolates to antifungal agents were determined by the Etest method (AB Biodisk, Solna, Sweden).Bloodstream infections were caused by yeast strains in 231 cases during this period, and 226 Candida strains were cultured from 216 candidaemia patients. Bloodstream infections caused by multiple Candida spp. were diagnosed almost every year. Of the 216 patients, 67 were children; and 55 infants needed intensive care. In 2005, C. glabrata caused an increase in the incidence of invasive fungal infections in the Neonatal Intensive Care Unit. The PFGE analysis of 12 isolates distinguished 4 different karyotypes. The incidence of bloodstream infections caused by fungi did not change during the 14-year study period. The most frequent species cultured from blood samples were C. albicans and C. glabrata. The incidence of resistant isolates remained constant. The local trends of fungaemia must be monitored and compared with global reports.
Abstract
Extensive use of carbapenems may lead to selection pressure for Stenotrophomonas maltophilia (SM) in hospital environments. The aim of our study was to assess the possible association between systemic antibiotic use and the incidence of SM. A retrospective, observational study was carried out in a tertiary-care hospital in Hungary, between January 1st 2010 and December 31st 2019. Incidence-density for SM and SM resistant to trimethoprim-sulfamethoxazole (SXT) was standardized for 1000 patient-days, while systemic antibiotic use was expressed as defined daily doses (DDDs) per 100 patient-days. Mean incidence density for SM infections was 0.42/1000 patient-days; 11.08% were were resistant to SXT, the mean incidence density for SXT-resistant SM was 0.047/1000 patient-days. Consumption rate for colistin, glycopeptides and carbapenems increased by 258.82, 278.94 and 372.72% from 2010 to 2019, respectively. Strong and significant positive correlations were observed with the consumption of carbapenems (r: 0.8759; P < 0.001 and r: 0.8968; P < 0.001), SXT (r: 0.7552; P = 0.011 and r: 0.7004; P = 0.024), and glycopeptides (r: 0.7542; P = 0.012 and r: 0.8138; P < 0.001) with SM and SXT-resistant SM incidence-density/1000 patient-days, respectively. Implementation of institutional carbapenem-sparing strategies are critical in preserving these life-saving drugs, and may affect the microbial spectrum of infections in clinical settings.
Az intenzív osztályon az infekciók hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a megbízható mikrobiológiai háttér, a mikrobiológiai leletek értékeléséhez infektológus vagy mikrobiológus szakember. A hazai felnőtt intenzív osztályok antibiotikum-politikájáról, mikrobiológiai hátteréről, infektológiai/mikrobiológiai konzultációs lehetőségeiről 97 kérdést tartalmazó kérdőív alapján készült felmérés. Az intenzív osztályok 62%-a (60/96) küldte vissza a kitöltött kérdőívet. A kérdésekre válaszoló osztályok 55%-ában működik az anyaintézetben mikrobiológiai laboratórium. Az antibiotikum-választáshoz a mikrobiológiai lelet szolgáltat elsősorban információt, míg a gyakori nosocomialis pneumoniák kórokozójának kimutatására szolgáló pozitív tenyésztésű alsó légúti minta eredménye hét közben 50%-ban, hétvégén <20%-ban érkezik optimális időben vissza az osztályokra. Az eredmények értelmezését segítő infektológus-mikrobiológus konzíliumra munkaidőben >90%-ban, munkaidőn kívül infektológus 70%-ban, mikrobiológus 55%-ban érhető el. Az osztályok közel fele veszi igénybe az infektológus, kevesebb mint egyharmada a mikrobiológus segítségét. A mikrobiológiai laboratóriumi diagnosztikai háttér messze nem optimális a magyarországi intenzív osztályok esetében, ezt a működési minimumfeltételek sem írják elő. Nagyon kevés a személyes szakmai konzultáció lehetősége is.
