Search Results

Absztrakt

Vizsgálatunk célja emlő- és/vagy nőgyógyászati tumorral kezelt nők táplálkozási szokásaiban bekövetkező változások vizsgálata volt, összefüggésben néhány demográfiai tényezővel, a daganat típusával és az egészségügyi személyzet diagnózist követő életmód-tanácsadó tevékenységével. Az önkitöltős, kérdőíves felmérésben 155 véletlenszerűen kiválasztott, emlő-, illetve nőgyógyászati tumorral kezelt nő vett részt. A kérdőív a megkérdezettek szocio-demográfiai jellemzőit, az orvoshoz fordulás körülményeit, a daganat terápiájának módját, a jelenlegi egészségi állapotot, valamint a daganat diagnózisa előtti és utáni életmódot vizsgálta. A megkérdezett nők 78,7%-a változtatott a táplálkozási szokásain a daganat diagnózisát követően. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás emelkedett a legnagyobb arányban (70,3%). A magasabb végzettségű nők nagyobb arányban reformálták meg táplálkozásukat, mint az alacsonyabb végzettségűek (p=0,031). Azok, akiknek orvosuk javasolta az életmód-változtatást, közel négyszer nagyobb eséllyel (OR: 3,87; CI: 1,40–10,69) módosítottak táplálkozási szokásaikon, szemben azokkal, akik nem kaptak ilyen tanácsot. Az emlőtumoros betegek háromszor nagyobb eséllyel (OR: 3,21; CI: 1,05–9,84) alakítottak étrendjükön, mint a nőgyógyászati daganattal kezelt páciensek. A daganatos betegek étrendjének változtatását leginkább befolyásoló tényező az orvosi személyzet tanácsadó tevékenysége volt. Az eredmények alapján az orvosok kiemelkedő szereppel bírnak a daganatos páciensek táplálkozásának megváltoztatásában.

Absztrakt:

Bevezetés: A fiatalkori szexualitás és az azzal kapcsolatos nemkívánatos következmények megelőzése világszerte probléma. Hazai és nemzetközi felmérések egyaránt kimutatták, hogy a serdülők egyre fiatalabb korban esnek át az első szexuális aktuson. Célkitűzés: A kérdőíves felmérés és az interaktív szexuális oktatás során szerzett tapasztalatok, valamint a témához kapcsolódó nemzetközi irányelvek alapján annak meghatározása, hogy milyen módon és milyen ismeretek átadásával tudnak az orvosok – háziorvosok, házi gyermekorvosok, szülész-nőgyógyászok stb. – bekapcsolódni a fiatalok szexuális nevelésébe. Módszer: A vizsgálat önkitöltéses, papíralapú kérdőíves felmérés formájában történt 13–18 éves általános, illetve középiskolás lányok (N = 868) körében 2009 és 2016 között. A kutatás során serdülőkorú lányok szexuális aktivitását, fogamzásgátlással, szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos ismereteit, nőgyógyászattal (például rákszűrés) összefüggő tapasztalatait mértük fel nőgyógyász szakorvos által tartott szexuális oktatás előtt. Eredmények: Minden 4. lány már 14 évesen vagy korábban átesett az első szexuális aktuson, ugyanakkor szexuális ismereteik hiányosnak bizonyultak, és jelentős volt azoknak az aránya, akik ugyan éltek már szexuális életet, de még soha nem voltak nőgyógyászati vizsgálaton. Következtetés: Az eredmények felhívták a figyelmet a reprodukciós élet oktatási, nevelési hiányosságaira, amelynek javítása összetett feladat, megoldásához szükség van a hazai egészségügyi és oktatási rendszer szemléletváltására, a tudományos bizonyítékokon alapuló irányelvek elfogadására, követésére. A szexuális nevelésben minden olyan egészségügyi dolgozónak részt kell vállalnia, aki a munkája során serdülőkkel találkozik. Ugyancsak elengedhetetlen a szexuális nevelésnek az oktatásba való folyamatos beépítése, kisgyermekkortól egészen a fiatal felnőtt korig. Orv Hetil. 2019; 160(13): 494–501.

Arsenic affects large populations and attacks, among others, the nervous system. Waterborne or occupational exposure causes electrophysiological alterations and motor disturbances in humans, and analogous effects were found in animals. Certain phytochemicals may be protective against As-caused damages. In the present study it was investigated whether the flavonoid rutin, applied via the drinking water (2 g/L), ameliorates the effects of arsenic given by gavage (10 mg/kg b.w., in form of NaAsO₂) on open field motility, evoked cortical and peripheral electrophysiological activity, and body weight gain in adult male Wistar rats. Body weight gain was significantly reduced from the 4^th week of the 6 weeks arsenic treatment and this effect was largely abolished by rutin in the combination treatment group. Rats treated by arsenic alone showed decreased open field motility; latency of the cortical evoked potentials increased and peripheral nerve conduction velocity decreased. These functional alterations were also counteracted by co-administration of rutin, and both the antioxidant and the chelating activity of rutin might have contributed to the ameliorative effect. These results are apparently novel and support the potential role of natural agents in preserving human health in a contaminated environment.

Bevezetés: Az orvostanhallgatók marginalizált csoportokkal kapcsolatos ismeretei, előítéletei befolyásolhatják a betegekkel való kapcsolatukat. Célkitűzés: Az orvostanhallgatók véleményének vizsgálata abból a szempontból, hogy mely társadalmi csoportokat fogadnának el betegként kevésbé. Módszer: A Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói önkéntes, anonim kérdőívet töltöttek ki 2021-ben (n = 410), mely több kérdéscsoportot tartalmazott (szociodemográfiai jellemzők, családi háttér, pályaválasztási motivációk, orvosi identitás alakulása, jövőbeli szakmai tervek, egyetem alatti munkavégzés, 19 társadalmi csoportra vonatkozóan kedvesség és kompetencia, társadalmi távolság mérése, saját tapasztalatok). Eredmények: A hallgatók a legkevésbé a bántalmazókkal, az oltásellenesekkel és a fogvatartottakkal szeretnének munkájuk során találkozni. Az orvostanhallgató-nők nagyobb arányban utasították el a bántalmazókat, míg férfi társaik inkább a hajléktalanokat, az alkoholistákat, az AIDS-betegeket, illetve a pszichiátriai betegségben szenvedőket, a felsőbb évesek pedig az oltásellenes és az AIDS-betegeket. A hallgatóknak a különböző társadalmi csoportokkal kapcsolatos tapasztalatai is nagyon eltérőek voltak. Személyesen a legtöbben romát, drogfogyasztót, pszichiátriai beteget, alkoholistát ismertek. A klinikai gyakorlatokon a leginkább romákkal, alkoholistákkal és pszichiátriai betegekkel találkoztak. Az oktatás során oltásellenesekről, alkoholistákról, romákról, hajléktalanokról, AIDS-betegekről hallottak a leggyakrabban. Megbeszélés: A hallgatók a különböző társadalmi csoportokba tartozó betegekkel kapcsolatban elfogadók voltak. Az előítéleteik mögött álló személyes, illetve az oktatás során szerzett tapasztalataik azonban nagyon szerteágazóak. Következtetés: Törekedni kell arra, hogy a hallgatók magatartás-tudományi, népegészségtani tanulmányaik alatt és klinikai munkájuk során is találkozzanak a különböző társadalmi csoportokkal, megismerhessék őket, így megtanulhassák a velük való megfelelő kommunikációt. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1912–1919.

Absztrakt:

Bevezetés: Az orvos és betege közötti konzultáció napjainkban már nem korlátozódik a szóbeli, személyes találkozóra; számos új technikai lehetőség kínálkozik a kapcsolattartásra. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt megvizsgálni, hogy két személyes konzultáció között milyen módon kommunikál egymással orvos és betege, valamint hogyan szeretnék a betegek szükség esetén orvosukat elérni. Módszer: Egy budapesti szakrendelőben várakozó potenciális betegek körében kérdőíves felmérést végeztünk, amely az alábbi kérdéscsoportokra épült: orvoshoz fordulási szokások, szakorvossal való kommunikáció módja, technikai eszközök használata és szociodemográfiai adatok. Statisztikai analízis: Egyszerű leíró jellegű elemzéseket, khi-négyzet-próbát és bináris logisztikus regressziót alkalmaztunk. Eredmények: A résztvevők (260 fő) 36,2%-a férfi, 63,8%-a nő volt. Minden negyedik betegre jellemző volt, hogy két személyes konzultáció között egyáltalán nem lépett kapcsolatba az orvosával. A többiek – tekintettel a különböző szociodemográfiai csoportokra, jelentősebb különbség nélkül – szükség esetén vonalas telefonon elérték az asszisztenst vagy közvetlenül orvosukat is; esetleg mobiltelefonon is. A betegek kétharmada több személyes konzultációt szeretne orvosával, fele szívesen írna e-mailt neki, harmada mobilon is hívná orvosát, ha lehetősége lenne rá. Több személyes konzultációt szeretnének dominánsan a férfiak, kisebb arányban az elváltak, az özvegyek, a szakmunkás-végzettségűek. Minden második beteg szívesen váltana e-mailt orvosával, főleg a fiatalok és a magasabb iskolai végzettségűek. Következtetés: A betegeknek az orvossal való szükséges konzultációra vonatkozó preferenciái szociodemográfiai csoportok szerint különböznek. Figyelembe véve eredményeinket, a feltételek megteremtésével a járóbeteg-rendelések hatékonyságát növelni lehetne. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2136–2143.

Bevezetés: Az életminőség, mint szubjektív megítélésen alapuló közérzeti-paraméter alkalmas egy népesség, illetve különböző betegcsoportok egészségi állapotának jellemzésére, valamint egyes terápiás vagy prevenciós beavatkozások hatásának megítélésére. Célkitűzés: Az életminőség mérésére alkalmas többféle módszer közül az Egészségügyi Világszervezet által kifejlesztett kérdőív rövidített változata hazai alkalmazhatóságának és megbízhatóságának vizsgálata. Módszerek: Kérdőíves adatgyűjtésen alapuló keresztmetszeti vizsgálat történt Csongrád megyében az 1000, illetve 2000 fő alatti népességszámú községekben, valamint kontroll településként egy kisvárosban, összesen 814 fő körében. Az életminőség kérdőív megbízhatósága és érvényessége az egyes tárgykörökön belüli Cronbach-féle alfa, ANOVA és Kruskal-Wallis-próba, valamint a Spearman rho korrelációs együttható alapján került értékelésre. Eredmények: Az életminőség négy dimenziójának/tárgykörének – fizikai, pszichológiai, társas kapcsolatok, környezet – átlagértékei gyakorlatilag nem különböztek egymástól. Az egyes tárgykörökre, illetve az összes kérdésre vonatkozó belső konzisztenciavizsgálat Cronbach-féle alfa-értékei minden esetben meghaladták a minimálisan elvárható 0,7-es értéket. Az életminőség egyes tárgyköreire számított átlagok az életkor előrehaladtával csökkentek. Az egészségesek valamennyi tárgykört szignifikánsan jobbnak ítélték, mint a betegek. A korrelációs vizsgálatok szerint az életminőség valamennyi dimenziója szoros pozitív összefüggést mutatott az általános életminőséggel, az egészséggel való elégedettséggel, és az egészség önértékelésével, valamint más, a szociális vagy az egészségügyi helyzetet érintő kérdésekre adott válaszokkal. Következtetés: A kérdőív hazai viszonyokra adaptált változata alkalmasnak bizonyult a különböző demográfiai, szociális helyzetű és egészségi állapotú egyének életminőségének megítélésére, a betegek és egészségesek elkülönítésére. A kérdőív egyszerűen, gyorsan kitölthető, könnyen értékelhető, és lehetővé teszi a magyar népesség körében az életminőség mérését, valamint annak nemzetközi adatokkal való összevetését.

Bevezetés: Magyarországon az életkorhoz kötött kötelező oltások vonatkozásában közel 100%-os a lakosság átoltottsága. Az ajánlott oltások esetében viszont már kevésbé kedvező a helyzet, ráadásul a COVID–19-pandémia alatt a korábbinál nagyobb mértékben jelent meg az oltásellenesség is egyes csoportokban, melynek visszaszorítása minden egészségügyi szakembernek feladata. Célkitűzés: A védőoltásokkal kapcsolatos ismeretek és attitűdök feltárása, valamint ezen tényezők nemek, évfolyamok és oltási hajlandóság/bizonytalanság szerinti jellemzőinek elemzése a Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói körében. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem I. és IV. évfolyamos orvostanhallgatói körében történt online kérdőív segítségével, amely a szociodemográfiai adatokon kívül vizsgálta az influenza és a COVID–19 elleni oltás beadatását, a védőoltásokkal kapcsolatos tudás önértékelését, az oltások fontosságáról, valamint az ajánlott oltásokról alkotott hallgatói véleményeket. Eredmények: Az Egészségügyi Világszervezet stratégiai munkacsoportjának meghatározása alapján a hallgatók 88,6%-a tartozott az „oltási hajlandóság” csoportba, akik amint elérhetővé vált a COVID–19 elleni védőoltás, azonnal beadatták azt, míg az „oltási bizonytalanság” csoportba soroltak (11,4%) csak az oltás kötelezővé tételekor vagy még akkor sem kérték az oltást. A nem és évfolyam szerint illesztett modell alapján az oltási hajlandóságot mutatók nagyobb eséllyel tartották fontosnak a védőoltások alkalmazását, a tanácsadást stb., mint a bizonytalanok, míg az ismeretek önminősítésével nem volt összefüggés. Az ajánlott oltásokkal kapcsolatos állítások esélyhányadosai alapján azonosítani lehetett az oltási hajlandósághoz, illetve bizonytalansághoz társuló véleményeket. Megbeszélés: Összességében a hallgatói ismeretek és attitűdök pozitív képet mutattak. Kiemelendő viszont, hogy az oltási bizonytalanságot mutató hallgatóknál azonosított tévhitek megegyeznek a lakosság körében is fellelhető oltásellenes eszmékkel. Következtetés: Az egyetemi képzés során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a hallgatói oltási hajlandóság monitorozásának, az ismeretek és a kommunikáció fejlesztésének. Orv Hetil. 2023; 164(21): 803–810.