Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Edmond Girasek x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Bevezetés: A gyógyító hivatást választó nők száma világszerte emelkedik, ezzel párhuzamosan fontos vizsgálati területként jelenik meg az orvosnők életminőségének kutatása. Célkitűzés: A hazai orvosnők egészségmutatóinak, valamint reprodukciós egészségének leírása és összehasonlítása a diplomás nők kontrollcsoportjának mutatóival. Módszer: Orvosok körében végzett országos, reprezentatív, kvantitatív felmérés (n = 2515) és a Hungarostudy 2013 lakossági, reprezentatív felmérés eredményeinek összevetése. Az orvosnők 2013-as vizsgálati eredményeinek összehasonlítása a 2003–2004-ben végzett felméréssel. Eredmények: Az orvosnők a krónikus megbetegedések területén (magas vérnyomás, allergiás megbetegedések, gyomor-bél rendszeri betegségek, valamint izom-csont rendszeri megbetegedések) a kontrollcsoporténál rosszabb mutatókkal rendelkeznek. A reprodukciós egészség vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a lakossági arányokhoz képest kismértékben, de gyakrabban fordulnak elő teherbe esési problémák (egy éven át tartó sikertelen próbálkozás, meddőségi kezelés), továbbá veszélyeztetett terhességek és spontán vetélések is. Következtetések: A 2003–2004-ben feltárt „magyarországi orvosnő-paradoxon” jelenségének előfordulását a longitudinális kutatás megerősítette. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 993–999.

Open access

Bevezetés: A kiégés a XXI. század orvoslásának egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a magyarországi orvosok (n = 4784) kiégésmutatóinak felmérését, valamint e mutatók és a munkavégzés körülményeit érintő legmeghatározóbb aspektusok (munkaórák, ügyeleti munkavégzés, több munkahelyen való helytállás) összefüggéseinek elemzését. Módszer: Orvosok körében végzett országos, reprezentatív, online kvantitatív felmérés eredményeinek deskriptív elemzése. Eredmények: A vizsgálat azt mutatta, hogy hazai orvosok körében a teljesítményvesztés dimenziója a legmagasabb arányú, ezt követi az emocionális kimerülés, majd a deperszonalizáció faktora. A fiatal életkor (<35 év), a fekvőbeteg-ellátásban való munkavégzés, az ügyeleti munka, valamint a több munkahelyen való egyidejű helytállás a kiégés mindhárom dimenziójának meghatározó kockázati tényezője. Az orvos partner megléte a deperszonalizációt növeli, míg a gyerekszám protektív mindhárom aspektus esetében. Ugyanakkor a munka–család konfliktus a kiégést egyértelműen növelő tényező. Következtetések: A betegellátásra, a lakosság egészségi állapotának alakulására nézve jelentős hatású a kiégés. Az eredmények fényében a prevenció és az intervenció kulcsszerepű. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 564–570.

Open access

Bevezetés: A rezidensévek az orvosi hivatás egyik legnagyobb kihívást jelentő időszaka. Célkitűzés: Jelen vizsgálat a hazai rezidensnők (n = 380) munkamegterhelésére, munkával való elégedettségére és kiégésének feltérképezésére irányult. Módszer: Orvosok körében végzett országos reprezentatív felmérés, rezidensekre vonatkozó eredményeinek bemutatása. Az adatok szélesebb körű értelmezése céljából a válaszadó férfi rezidenseket (n = 176) kontrollcsoportként vonták be az elemzésbe. Eredmények: A rezidensnők átlagos munkaideje heti 66 óra volt, és 70%-uk túlterheltnek érezte magát. A közepes és magas fokú kiégés legnagyobb arányban a teljesítményvesztés dimenziójában jelentkezett (75,9%), ezt követte 58%-os aránnyal az érzelmi kimerülés komponense, majd a deperszonalizáció faktora (53%). A rezidensek legkevésbé munkakörülményeikkel, anyagi helyzetükkel és munkájuk nem anyagi, illetve anyagi elismerésével voltak elégedettek. A magyar egészségügyi rendszerrel való elégedetlenség mintegy 80%-os arányt mutatott, és a válaszadók közel negyede fontolgatta a külföldi munkavállalást. Következtetések: A fiatal orvosok „derékhadát” alkotó rezidensnők munkával való elégedettsége és kiégése közvetve és közvetlenül is a betegellátás meghatározó indikátora. Orv. Hetil., 2014, 155(46), 1831–1840.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az öregedő társadalommal és az öregedő orvostársadalommal kapcsolatos problémák fontos kihívásai a XXI. századnak. Ennek ellenére nagyon kevés publikáció foglalkozik az idősebb orvosgeneráció testi-lelki jóllétével, életminőségével, munkavégzési körülményeivel. Célkitűzés: A magyarországi nyugdíjas orvosok demográfiai mutatóinak, munkavállalással és jövedelmi helyzettel kapcsolatos adatainak, valamint egészségi állapotának áttekintése. Módszer: Online- és papíralapú, reprezentatív, kvantitatív vizsgálat a magyarországi nyugdíjas orvosok körében (n = 2112). Eredmények: A hazai nyugdíjas orvosok átlagéletkora 72 év, a válaszadók közel kétharmada 35–45 év munkaviszony után vonult nyugállományba. Jelenleg közel 60%-uk dolgozik, közel egynegyedük heti 40 óránál többet. A megkérdezettek 35%-ának van 150 000 forint alatt a nettó nyugdíja, e kérdés tekintetében jelentős különbség rajzolódik ki az orvosnők és férfi kollégáik között. Következtetések: A foglalkoztatottság tekintetében a vizsgálat eredményei egybevágnak a nemzetközi adatokkal, ugyanakkor a gender perspektívájú elemzés úttörő jelentőségű a téma szakirodalmában. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1729–1736.

Open access

E-páciensek Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások egy országos reprezentatív felmérés tükrében

E-patients in Hungary: Digital health use and attitudes based on a representative nationwide survey

Orvosi Hetilap
Authors: Edmond Girasek, Julianna Boros, Bence Döbrössy, Anna Susánszky, and Zsuzsa Győrffy

Bevezetés: A digitalizáció egészségügyre gyakorolt hatása az elmúlt évek egyik legfontosabb kutatási területévé vált. E folyamatot a COVID–19-járvány is jelentősen katalizálta. Célkitűzés: Országosan reprezentatív, lakossági kutatásunkban (n = 1500) arra kerestünk választ, hogy a magyarországi páciensek miként használják a digitális egészség eszköztárát, milyen előnyöket, hátrányokat jelent ezeknek a technológiáknak a bevezetése és alkalmazása, és hogyan alakítja át mindez az orvos-beteg kapcsolatot. Módszer: Országos reprezentatív kérdőíves felmérést végeztünk, telefonos megkereséssel (CATI), 1500 fő megkérdezésével. A minta nem, kor, településtípus és iskolai végzettség tekintetében reprezentálja Magyarország nagykorú lakosságát. Eredmények: A válaszadók 81,3%-a használja az internetet, a használók 87,6%-a – ez a teljes minta 71,2%-át jelenti – egészséggel, betegséggel kapcsolatban is. Az internetes tájékozódás legfontosabb forrásai a weboldalak (76,3%) és a közösségi média (47,3%). Az e-receptet és az online időpontfoglalást ismerik a páciensek közül a legtöbben (92,6% és 85,2%), ugyanakkor a megkérdezettek közel fele kipróbálná a távvizitet, és szívesen venné, ha orvosa ajánlana neki hiteles weboldalakat, applikációkat és szenzorokat. Eredményeink azt mutatják, hogy a településtípus hatása a digitális egészségüggyel kapcsolatos kérdésekben nem jelentős, ugyanakkor az életkor, az iskolai végzettség és a nem hatása számottevő. Következtetés: Országos, reprezentatív lakossági felmérésünk adatai azt mutatják, hogy a digitális egészségügyi megoldások használata már jelenleg is az ellátás integráns része, ugyanakkor nagymértékű igény rajzolódik ki a további digitális lehetőségek irányában is. Orv Hetil. 2022; 163(29): 1159–1165.

Open access

Tanulmányunkban a család—karrier-szerepkonfliktus kialakulásának lehetőségeit vizsgáltuk a pályaszocializáció során. Orvostanhallgató és joghallgató lányok hivatásbeli és családi szerepeikkel kapcsolatos attitűdjeit, már dolgozó orvosnőkkel, jogásznőkkel kapcsolatos sztereotípiáikat, valamint pályaszocializációjuk néhány jellemzőjét tártuk fel és hasonlítottuk össze. Célunk annak megállapítása volt, vajon az orvostanhallgató lányok beállítódásai eltérnek-e más egyetemista lányokétól; a későbbi szerepkonfliktusnak vannak-e hallgató korig visszanyúló gyökerei. A felmérés önkitöltős kérdőívvel, a Szegedi Egyetemen tanuló 214 orvostan- és 132 joghallgató lány részvételével zajlott. Eredményeink szerint a hallgatónők elképzeléseiben az orvosnő egyértelműen altruistaként jelenik meg. Ehhez a kialakult képhez erőteljesen kapcsolódnak pozitív személyiségjegyek és gyengébb mértékben ugyan, de valamilyen problémára utaló tulajdonságok is. A családcentrikusság szintén kapcsolódik az altruizmushoz, a karrierre való törekvés viszont nem. A jogásznőket inkább karrierista, versengő nőként jellemezték. A hallgatók szerint a jogásznők karrierizmusa inkább valamilyen problémákat jelző tulajdonságokra utal, kisebb mértékben kapcsolódik össze pozitív jellemzőkkel. Az altruizmus nem volt része egy karriert építő jogásznővel kapcsolatos jellemzésnek, a családcentrikusság pedig szinte összeférhetetlen volt azzal. Az orvostanhallgató lányok idealista elképzeléseihez kapcsolódott pályaszocializációjuk néhány fontos jellemzője is. Korábban köteleződtek el a pálya mellett, és pályaválasztási motivációik is inkább altruisztikus attitűddel voltak jellemezhetőek, a joghallgató lányok azonban inkább karrierre törekvő elvek alapján választották a pályájukat. A diploma utáni elhelyezkedésre vonatkozó preferenciák is különböztek. Az orvostanhallgató lányoknál a család az első, a munkahely jellemzői csak másodlagosak; a joghallgatók viszont egy jó állást szerettek volna, amit össze lehet egyeztetni későbbiekben a családdal is. Megállapításaink, úgy véljük, fontos kiegészítést jelentenek az orvosnők szerepkonfliktusának kialakulása terén, felhívják a figyelmet a pályaszocializáció fontosságára és új irányt mutatnak további vizsgálatokhoz.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsa Győrffy, László Kalabay, András Mohos, Bernadett Márkus, Anna Nánási, József Rinfel, Edmond Girasek, and Péter Torzsa

Absztrakt:

Bevezetés: A hálapénz az egyik legfontosabb egészségpolitikai kérdés Magyarországon. Célkitűzés: A szerzők célul tűzik ki, hogy megvizsgálják a magyarországi családorvos-rezidensek hálapénzzel kapcsolatos vélekedéseit. Módszer: Kvantitatív, papíralapú felmérés a négy magyarországi családorvosi tanszék rezidensei körében (n = 152). Eredmények: A rezidensek több mint 50%-a elutasító a hálapénzzel szemben. A férfiak (p<0,026), a végzős rezidensek (p<0,036) szignifikáns mértékben, a gyermekesek tendenciaszerűen több hálapénzt fogadnak el (p<0,051). A jelenség okául leginkább a megfelelő ellátás hiányát (65%), a kiszolgáltatottságot és a valódi hálát (52%) gondolják. A „megfelelő egészségügyi ellátás” kifejezésen a hatályos egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. törvény) definícióját értik. Véleményük szerint a legkevésbé befolyásoló tényező az alacsony orvosi bér (14,4%). A hálapénzt korrupciónak és az orvosok számára megalázónak gondolják (80-80%). Következtetések: A családorvos-rezidensek a korábbi vizsgálati eredményekhez képest elutasítóbbak a hálapénzzel szemben, de a hálapénzzel kapcsolatos egyéb kérdések esetében a korábbi kutatásokban megfogalmazottakhoz hasonló véleményeket fogalmaztak meg. Orv Hetil. 2017; 158(26): 1028–1035.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Kovács, Edmond Girasek, Anna Kozák, Márta Sziklai, Zsolt Bélteki, Annamária György, Hanna Páva, and Miklós Szócska

Absztrakt:

Bevezetés: Az egészségügyi szakemberek mobilitása, illetve migrációja globális jelenségnek tekinthető. Az Európai Unió szinte minden tagállama rendszerszinten szembesül a munkaerő-áramlás jelenségeivel. Magyarország dominánsan küldő országnak tekinthető, ezért elengedhetetlen az egészségügyi munkaerő folyamatos helyzetelemzése, a tervezés és stratégiaalkotás hazai és nemzetközi szinten. Célkitűzés: A jelen kutatás célja és újdonsága az, hogy a magyarországi egészségügyi szakember-mobilitási folyamat azon következményét vizsgálja, hogy az elvándorlás milyen demográfiai profilt eredményez az itthon maradó szakember-populációban. Módszer: Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatósága Egészségügyi Ágazati Humánerőforrás Monitoring Rendszerének adatbázisából a külföldi munkavállaláshoz szükséges diplomaigazolások kérvényezésének vizsgálatát végeztük el, 2010 és 2017 közötti vizsgálati időszakban, életkor és területi megoszlás szerint. Eredmények: Hazánkban a mobilitásban érintett szakemberek létszáma az érvényes működési nyilvántartással rendelkezők létszámához viszonyítva az öt leginkább érintett szakterületen a következőképpen alakult: az aneszteziológia és intenzív terápia esetén a legmagasabb, 23,5%, a sebészetnél 17,9%, ezt követi a belgyógyászat 7,9%-kal, a csecsemő- és gyermekgyógyászat 7,4%-kal és a háziorvostan 6,4%-kal. Az eredmények értelmében a mobilitásban érintett öt szakterület szakorvosai legfőképp az 50+ korosztályból kerülnek ki, ezért érdemes és szükséges hangsúlyt fektetni a megfelelő utánpótlás képzésére és megtartására. Az adatok arra is rámutattak, hogy az ellátás esetében markánsak a területi egyenlőtlenségek: a fővárosi régió, illetve az orvosegyetemi városok, megyék vannak a legjobb helyzetben. Következtetés: Összességében elmondható, hogy a vizsgált szakterületeken a hátrányosabb helyzetű régiókban jellemző az elöregedő szakemberkorfa, illetve az alacsony szakember-ellátottság. A kutatás eredményei hangsúlyozzák az elöregedés problematikáját, valamint a területi diszkrepanciákat a kiáramlással veszélyeztetett szakterületek esetében. Orv Hetil. 2019; 160(31): 1223–1230.

Restricted access

Emlőrákban megbetegedett nők perioperatív viszonyulása a komplementer és alternatív medicinához az Országos Onkológiai Intézetben végzett felmérés alapján

Perioperative attitudes of breast cancer patients towards the complementary and alternative medicine based on a survey conducted at the National Institute of Oncology in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsa Koncz, Zsuzsa Győrffy, Edmond Girasek, and Zoltán Mátrai

Összefoglaló. Bevezetés: A komplementer és alternatív medicina (KAM) egyre népszerűbb a daganatos betegek körében világszerte. Az emlőrákkal diagnosztizált nők 45%-a használ KAM-ot, a fiatalabb betegek 62,5%-a. Magyarországon eddig egyetlen tanulmány jelent meg a témában, mely szerint a magyar, emlődaganattal küzdő nők 84,4%-a használ valamilyen komplementer terápiát. Egyes KAM-modalitások alkalmazása a gyógyszerkölcsönhatások miatt kockázatot hordoz. Fontos megismernünk a magyar páciensek igényeit és szokásait a KAM-használattal kapcsolatban, mely ismeret a klinikai gyakorlatban közvetlenül hasznosítható. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a magyar emlőrákos nők körében felmérni a KAM alkalmazásának mértékét, megvizsgálni ennek okait és az ezzel összefüggő demográfiai, pszichológiai és klinikai faktorokat. Módszer: Kérdőíves vizsgálatunkat az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályán végeztük az osztályon bent fekvők körében (n = 146). Felmértük a szociodemográfiai adatokat, a KAM-használat jellemzőit, a KAM iránti attitűdöt és az egészségkontroll-igényt. A kérdőív adatait klinikai adatokkal egészítettük ki. Eredmények: A válaszadók 36%-a felkeresett KAM-szolgáltatót, 71%-a használ KAM-készítményt, és 64%-a alkalmaz önsegítő gyakorlatot. Ezekről a betegek többsége egészségügyi szakembertől tájékozódik. A mintában a holisztikus szemlélet, valamint a belső és a társas külső kontroll dominál. A KAM-szolgáltatókat felkeresőknek és a KAM-készítményt alkalmazóknak erősebb a belsőkontroll-igényük. A KAM-szolgáltatást vagy önsegítő gyakorlatot alkalmazók kedvezőbben ítélik meg saját egészségi állapotukat. Következtetés: A betegeknek a számukra fontos személyektől, elsősorban a kezelőszemélyzettől kapott információ döntő az egészségükkel kapcsolatos viselkedésben, közöttük a KAM-választásban. Fontos látnunk a páciensek nagyfokú bizalmát az egészségügyi szakemberek iránt és erős igényét a KAM-mal kapcsolatos információk megbeszélésére, valamint az egészségük iránt érzett felelősségvállalásra és a kezelésben való aktív részvételre. Orv Hetil. 2022; 163(9): 350–361.

Summary. Introduction: The popularity of complementary and alternative medicine (CAM) is increasing among cancer patients worldwide. 45% of women diagnosed with breast cancer use CAM, 62.5% of younger patients do so. So far, only one study has been published in Hungary, according to which 84.4% of Hungarian women with breast cancer use some form of complementary medicine. The utilization of some CAM modalities carries risks due to drug interactions. It is important to get to know the needs and habits of Hungarian patients in relation to CAM, which knowledge can be directly used in clinical practice. Objective: The aim of our study was to assess the extent of CAM utilization among Hungarian breast cancer patients, to examine the reasons behind this choice, and to see the relating/connecting demographic, psychological and clinical factors. Method: In a cross-sectional survey, a self-administered questionnaire was used among inpatients at the Department of Breast and Soft Tissue Surgery in the National Institute of Oncology (n = 146). We assessed socio-demographic data, characteristics of CAM use, attitudes toward CAM, and the need for health control. Clinical data were added to the questionnaire data. Results: 36% of the respondents visited some CAM providers, 71% used CAM preparation and 64% utilized self-help practices. Most patients are informed about these by a healthcare professional. The holistic approach is dominant in the sample as well as internal and social external control. Visitors to CAM providers and CAM preparation users have a stronger need for internal control. Visitors to CAM providers and self-help practitioners judge their own health status more favorable. Conclusion: The information that patients receive from people who are important to them, especially the caregiver, is crucial in their health-related behavior, including the choice of CAM. It is important to see such a high level of patient trust in health professionals and a strong need to discuss information about CAM, as well as a sense of responsibility for their health and active participation in treatment. Orv Hetil. 2022; 163(9): 350–361.

Open access