Search Results

You are looking at 1 - 10 of 12 items for

  • Author or Editor: Emese Juhász x
  • All content x
Clear All Modify Search

Mutations in the HIV-1 genes associated with resistance to antiretroviral drugs were detected also in primary HIV infected individuals who did not receive antiretroviral treatment. Drug resistance genotyping of HIV pol gene was done by in situ DNA hybridization using a Line Probe Assay and by direct sequencing. Viral variants harbouring resistance mutations such as: M41, T69R, K70R, M184V, T215Y in the pol gene were detected in 14% of the subjects. HIV mutants resistant to NRT inhibitors were found in 10 and 20% of patients infected before and after the year 2000, respectively. Multiple drug resistant viruses (2–3 drug classes) were present in 3.5% of the mainly recently infected patients. In protease gene only minor resistant mutations were found such as L10I and A71V.These findings indicate the evolution of drug resistance showing a correlation with the time of introduction of combination therapy in our country, where more than 70% of HIV infections were by homo/bisexual transmission.This confirms the transmission of drug-resistant HIV shown by genotype testing during primary infection in therapy-naive patients and initiates serious clinical and public health consequences.

Restricted access

For the molecular detection of Treponema pallidum authors introduced and used a nested PCR amplifying a conservative portion of the gene coding for the Tp 47 kDa membrane protein. PCR verified the presence of T. pallidum specific DNA in 5.7 per cent of syphilis seronegative 105 MSM belonging to HIV risk group. Treponema DNA was also detected in HIV infected, syphilis seronegative cases. Specificity of the method was demonstrated in rabbit inoculation test and also in clinically positive syphilis cases.

Restricted access

Sulfamethoxazole-trimethoprim (SXT) is the drug-of-choice in Stenotrophomonas maltophilia caused infections. There has been an increase in resistance to SXT of S. maltophilia over recent years. In this study 30 S. maltophilia clinical isolates resistant to SXT were investigated. Antibiotic susceptibilities for ciprofloxacin, moxifloxacin, levofloxacin, doxycycline, tigecycline, ceftazidime, colistin and chloramphenicol were determined by broth microdilution method. None of the strains were susceptible to ciprofloxacin, tigecycline, ceftazidime or colistin. Only 37% of the isolates were susceptible to levofloxacin or moxifloxacin. Two isolates resistant to all tested antibiotic agents and two others susceptible only to doxycycline were further investigated: susceptibility for combinations of antibiotics was analyzed by checkerboard technique. According to the fractional inhibitory concentration indices calculated, moxifloxacin plus ceftazidime combination was found to be synergistic in each case. Genetic testing revealed the predominance of sul1 gene. Our study concluded that the range of effective antibiotic agents is even more limited in infections caused by SXT-resistant S. maltophilia. In these cases, in vitro synergistic antibiotic combinations could be potential therapeutic options.

Restricted access

The incidence of Candida bloodstream infection (BSI) has increased during the past decades. Species distribution is changing worldwide, and non-albicans Candida spp. are becoming more prevalent. Acquired resistance to antifungal agents has been documented in several reports. The aim of our study was to assess the epidemiology and antifungal susceptibility of Candida isolates from BSI at our institute. The incidence of Candida BSI increased during the first four years of our investigation, from 1.7 to 3.5 episodes / 10 000 admissions, then dropped to 2.66 episodes / 10 000 admissions in the last year. The most frequently isolated species was C. albicans (63%), followed by C. glabrata (13%), C. parapsilosis (10.2%), C. tropicalis (9.3%), and C. krusei (3.7%). One isolate each of C. kefyr, C. fabianii and C. inconspicua were detected. The percentage of C. albicans remained stable throughout the study period. The most frequent risk factors of Candida BSI in our patient population were intensive care treatment (60.4%), abdominal surgery (52.5%), and solid malignancy (30.7%). All isolates were wild-type organisms, no acquired antifungal resistance was detected.

Restricted access

Staphylococcus saprophyticus is a well-known urinary pathogen in acute cystitis in young females. We completed a retrospective overview of the distribution of urinary tract infections (UTIs) occurring in 2014, at Semmelweis University hospitals and at Heim Pál Children’s Hospital. Six age-groups (ages 0–100) were examined, with the frequency of S. saprophyticus in females being: 0.1% (0–4), 0.7%, (5–15), 7.4% (16–24), 1.2% (25–39), 0.4% (40–59) and 0.1% (60–100), and S. saprophyticus being the 3rd most common pathogen in females aged 16–24. In males, S. saprophyticus was only isolated from those aged 5–15. Seasonal distribution of UTIs caused by S. saprophyticus showed that most infections occurred during the months of January, June, August and November. Antibiotic-resistance rates of amoxicillin, clindamycin, doxycycline, erythromycin, gentamicin and sulfamethoxazole- trimethoprim varied as follows: 0.9%, 32.7%, 19.6%, 34.6%, 0.9% and 0.9%, respectively. Thirty randomly selected samples were analysed by pulsed-field gelelectrophoresis, and 28 different genotypes were identified. S. saprophyticus is involved in the pathogenesis of acute cystitis not only in young females, but also in other age-groups, and in young males as well. We did not find any significant seasonal occurrence in S. saprophyticus-caused UTIs. The infective strains were genetically diverse. Antibiotic-resistance does not pose any issue as of yet.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok a környezetben széles körben elterjedtek. Többségükkel opportunista, nosocomialis patogénként találkozunk a klinikai gyakorlatban. A csoport jól ismert tagjai (például a Pseudomonas vagy az Acinetobacter fajok) mellett ritkább fajok is identifikálásra kerülnek, különösen, mióta a klinikai mikrobiológiai gyakorlatba bevezetésre került a „mátrix-asszisztált lézer deszorpciós-ionizációs, repülési idő mérésén alapuló tömegspektrometria” (MALDI-TOF MS) technika. A ritkábban előforduló Gram-negatív baktériumok döntő része légúti mintákból kerül izolálásra. Klinikai jelentőségük az alsó légúti fertőzésekben, akárcsak klinikai mikrobiológiai vizsgálatuk szabályai, egyelőre tisztázatlanok. Célkitűzés: Néhány fontosabb, ritkábban előforduló, alsó légúti fertőzést okozó Gram-negatív pálca klinikai mikrobiológiai jellemzése. Módszer: Négy év adatainak retrospektív feldolgozásával áttekintettük a nem fermentáló Gram-negatív baktériumok alsó légúti fertőzésekben potenciálisan betöltött szerepét és antibiotikum-érzékenységét a Semmelweis Egyetemen. Összesen 3589 beteg alsó légúti mintáit elemeztük a 2013–2016 négyéves periódusban. A baktériumok azonosítása minden esetben MALDI-TOF MS módszerrel, az antibiotikum-érzékenységi vizsgálat pedig döntően korongdiffúziós módszerrel történt. Eredmények: A Pseudomonas aeruginosát követően a Stenotrophomonas maltophilia volt a második, míg az Acinetobacter baumannii a harmadik leggyakrabban azonosított nem fermentáló Gram-negatív baktérium az alsó légúti mintákban. Összesen 742 olyan izolátumot azonosítottunk, melyek a ritka nem fermentáló pálcák csoportjába tartoztak. Az izolátumok 23%-a Achromobacter xylosoxidans volt. A Chryseobacterium, Rhizobium, Delftia és Elizabethkingia fajok mellett néhány Ralstonia és Ochrobactrum, valamint egy-egy egyéb baktériumfajt azonosítottunk. A pontos fajazonosítás kiemelt jelentőségű, mivel e baktériumok nagy része természetes aminoglikozid-rezisztenciával bír. Gyakran rezisztensek ceftazidimre, cefepimre, piperacillin/tazobactamra és karbapenemekre is. Következtetések: Összességében a ciprofloxacin, a levofloxacin és a trimethoprim/sulfamethoxazol bizonyult a leghatékonyabbnak a csoport tagjaival szemben. Orv Hetil. 2018; 159(1): 23–30.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Mihály, Tamás Micsik, Márk Juhász, László Herszényi, and Zsolt Tulassay

A gyomornyálkahártya károsító hatásokra bekövetkező eltérései különböző morfológiai és klinikai tüneteket okoznak. Az eltérések változatos szempontok szerint osztályozhatók. Az áttekintést nehezíti, hogy azonos kóros hatások különböző, eltérő noxák pedig hasonló jellegű elváltozásokat okozhatnak. A gyomornyálkahártyában megjelenő kóros folyamatok pontosabb megismerése az ismeretek újragondolását igényli. A szerzők a gastritisek és a gastropathiák meghatározására, osztályozására és jellemzőinek bemutatására tesznek kísérletet. A gastritis szövettani meghatározás, amely a nyálkahártya gyulladását jelöli. Az akut gastritist fertőzések okozzák. Az idült gastritis két legfontosabb formája az autoimmun eredetű metaplasztikus atrophiás gastritis és a Helicobacter pylori okozta krónikus gyulladás. A gastropathia a nyálkahártya különböző szerkezeti eltéréseinek megnevezése, amelyekben a gyulladásos jelek igen mérsékelt, másodlagos eltérésként jelennek meg. A gastropathiák az eltérést kiváltó kóros hatás, a megjelenés jellege és a kialakulás módja alapján 4 csoportba oszthatók. Elkülönítésük a különböző kezelési mód és az eltérő kórjóslat miatt fontos patológiai és klinikai feladat Orv. Hetil., 2014, 155(2), 43–61.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Herszényi, Márk Juhász, Emese Mihály, and Zsolt Tulassay

Absztrakt

Az a felismerés, hogy a Helicobacter pylori-fertőzés a peptikus fekélybetegség legfontosabb kiváltó tényezője, forradalmasította a betegség etiológiájával és kezelésével kapcsolatos nézeteinket. Ez a felfedezés háttérbe szorította a pszichológiai tényezők és különösen a stressz betegséget kiváltó szerepét. A Helicobacter pylori-fertőzés önmagában azonban nem magyarázza a peptikus fekélybetegség incidenciáját és prevalenciáját. Igazolták, hogy a stressz, a Helicobacter pylori-fertőzés jelenléte nélkül is, peptikus fekélybetegséget okozhat, amely megerősíti a peptikus fekélybetegség többtényezős etiológiai modelljét. A pszichológiai stressz, egyéb kockázati tényezőkkel együtt, a Helicobacter pylori-fertőzés mellett a peptikus fekélybetegség kialakulásának egyik kiváltó tényezője lehet. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1426–1429.

Open access

Recently, a PCR-derived method for serotyping Streptococcus pneumoniae has been devised to substitute the conventional antiserum phenotypic method. The method initially used a multiplex PCR reaction, dividing the isolates into 6 different groups based on the detected PCR gel pattern. In order to optimise and refine this crucial step, the Taguchi technique was employed, which can evaluate the individual effect of six parameters (in this case: primers, MgCl 2 , nucleotide mix, polymerase and buffer), with only 18 experiments; varying the parameter levels in an orthogonal matrix which suppresses the interactions between them. With this method, clear and sharp bands were observed in 5 experiments out of the 18, while the PCR did not work reliably in the remaining cases. In addition, the PCR-based technique could be rendered more economic by the 10-fold lowering of the quantities of two primers. The modified reaction yielded identical results to those obtained with the original method.Furthermore, we have designed serotype-specific primers for 11 new serotypes. The most important ones are those that can distinguish the very closely related, but equally important serotypes 6A and 6B.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Erzsébet Nagy, Marianna Ábrók, Noémi Bartha, László Bereczki, Emese Juhász, Gábor Kardos, Katalin Kristóf, Cecilia Miszti, and Edit Urbán

A mikrobiológiai diagnosztika területén kevés technikai fejlesztés volt az elmúlt évtizedekben, amely olyan rohamos fejlődést hozott volna a baktériumok és gombák fajszintű (speciesszintű) identifikálásában, mint a „matrix-assisted laser desorption ionization time-of-flight” tömegspektrometria. A klinikai mikrobiológiai gyakorlatban ennek jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen a kórokozó ismerete jelentősen befolyásolja a terápiás választást még az antimikrobás szerrel szembeni rezisztencia meghatározása előtt. A hagyományos speciesmeghatározás számos, a környezeti hatások által befolyásolt biokémiai reakción alapszik és sok esetben igen időigényes folyamat. A speciális tömegspektrometriás módszer néhány perc alatt elvégzi a kitenyésztett baktérium vagy gomba pontos identifikálását a konzervált riboszomális fehérjék tömegspektrometriás mérése alapján. Emellett a módszer alkalmazásának lehetőségét számos más új területen is kutatják. Így például a pozitív hemokultúrákból történő direkt kórokozó-meghatározás segítségével hamarabb megkezdhető a szeptikus beteg célzott antibiotikumkezelése. Lehetőség van a kórokozó direkt azonosítására pozitív vizeletmintából, esetleg egyébként steril testnedvekből, vagy megkísérelhető szelektív dúsítást követően Salmonella kimutatása székletből. Az izolált baktériumok „extended spectrum beta-lactamase” és karbapenemáztermelésének gyors kimutatása segítheti a terápiás választást. Ez a tömegspektrometriás módszer a közeljövőben a klinikai mikrobiológiai diagnosztika más területein is teret nyerhet, így például használható lehet a dezoxiribonukleinsav és a ribonukleinsav analízisére, gyors komplett rezisztencia meghatározására és más proteomikai alkalmazásokra is. A közlemény rövid áttekintést kíván adni ennek az új technikának a klinikai mikrobiológiai diagnosztikában való jelenlegi alkalmazhatóságáról. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1495–1503.

Open access