Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Emese Kristóf x
Clear All Modify Search

Staphylococcus saprophyticus is a well-known urinary pathogen in acute cystitis in young females. We completed a retrospective overview of the distribution of urinary tract infections (UTIs) occurring in 2014, at Semmelweis University hospitals and at Heim Pál Children’s Hospital. Six age-groups (ages 0–100) were examined, with the frequency of S. saprophyticus in females being: 0.1% (0–4), 0.7%, (5–15), 7.4% (16–24), 1.2% (25–39), 0.4% (40–59) and 0.1% (60–100), and S. saprophyticus being the 3rd most common pathogen in females aged 16–24. In males, S. saprophyticus was only isolated from those aged 5–15. Seasonal distribution of UTIs caused by S. saprophyticus showed that most infections occurred during the months of January, June, August and November. Antibiotic-resistance rates of amoxicillin, clindamycin, doxycycline, erythromycin, gentamicin and sulfamethoxazole- trimethoprim varied as follows: 0.9%, 32.7%, 19.6%, 34.6%, 0.9% and 0.9%, respectively. Thirty randomly selected samples were analysed by pulsed-field gelelectrophoresis, and 28 different genotypes were identified. S. saprophyticus is involved in the pathogenesis of acute cystitis not only in young females, but also in other age-groups, and in young males as well. We did not find any significant seasonal occurrence in S. saprophyticus-caused UTIs. The infective strains were genetically diverse. Antibiotic-resistance does not pose any issue as of yet.

Restricted access

Sulfamethoxazole-trimethoprim (SXT) is the drug-of-choice in Stenotrophomonas maltophilia caused infections. There has been an increase in resistance to SXT of S. maltophilia over recent years. In this study 30 S. maltophilia clinical isolates resistant to SXT were investigated. Antibiotic susceptibilities for ciprofloxacin, moxifloxacin, levofloxacin, doxycycline, tigecycline, ceftazidime, colistin and chloramphenicol were determined by broth microdilution method. None of the strains were susceptible to ciprofloxacin, tigecycline, ceftazidime or colistin. Only 37% of the isolates were susceptible to levofloxacin or moxifloxacin. Two isolates resistant to all tested antibiotic agents and two others susceptible only to doxycycline were further investigated: susceptibility for combinations of antibiotics was analyzed by checkerboard technique. According to the fractional inhibitory concentration indices calculated, moxifloxacin plus ceftazidime combination was found to be synergistic in each case. Genetic testing revealed the predominance of sul1 gene. Our study concluded that the range of effective antibiotic agents is even more limited in infections caused by SXT-resistant S. maltophilia. In these cases, in vitro synergistic antibiotic combinations could be potential therapeutic options.

Restricted access

The incidence of Candida bloodstream infection (BSI) has increased during the past decades. Species distribution is changing worldwide, and non-albicans Candida spp. are becoming more prevalent. Acquired resistance to antifungal agents has been documented in several reports. The aim of our study was to assess the epidemiology and antifungal susceptibility of Candida isolates from BSI at our institute. The incidence of Candida BSI increased during the first four years of our investigation, from 1.7 to 3.5 episodes / 10 000 admissions, then dropped to 2.66 episodes / 10 000 admissions in the last year. The most frequently isolated species was C. albicans (63%), followed by C. glabrata (13%), C. parapsilosis (10.2%), C. tropicalis (9.3%), and C. krusei (3.7%). One isolate each of C. kefyr, C. fabianii and C. inconspicua were detected. The percentage of C. albicans remained stable throughout the study period. The most frequent risk factors of Candida BSI in our patient population were intensive care treatment (60.4%), abdominal surgery (52.5%), and solid malignancy (30.7%). All isolates were wild-type organisms, no acquired antifungal resistance was detected.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A nem fermentáló Gram-negatív baktériumok a környezetben széles körben elterjedtek. Többségükkel opportunista, nosocomialis patogénként találkozunk a klinikai gyakorlatban. A csoport jól ismert tagjai (például a Pseudomonas vagy az Acinetobacter fajok) mellett ritkább fajok is identifikálásra kerülnek, különösen, mióta a klinikai mikrobiológiai gyakorlatba bevezetésre került a „mátrix-asszisztált lézer deszorpciós-ionizációs, repülési idő mérésén alapuló tömegspektrometria” (MALDI-TOF MS) technika. A ritkábban előforduló Gram-negatív baktériumok döntő része légúti mintákból kerül izolálásra. Klinikai jelentőségük az alsó légúti fertőzésekben, akárcsak klinikai mikrobiológiai vizsgálatuk szabályai, egyelőre tisztázatlanok. Célkitűzés: Néhány fontosabb, ritkábban előforduló, alsó légúti fertőzést okozó Gram-negatív pálca klinikai mikrobiológiai jellemzése. Módszer: Négy év adatainak retrospektív feldolgozásával áttekintettük a nem fermentáló Gram-negatív baktériumok alsó légúti fertőzésekben potenciálisan betöltött szerepét és antibiotikum-érzékenységét a Semmelweis Egyetemen. Összesen 3589 beteg alsó légúti mintáit elemeztük a 2013–2016 négyéves periódusban. A baktériumok azonosítása minden esetben MALDI-TOF MS módszerrel, az antibiotikum-érzékenységi vizsgálat pedig döntően korongdiffúziós módszerrel történt. Eredmények: A Pseudomonas aeruginosát követően a Stenotrophomonas maltophilia volt a második, míg az Acinetobacter baumannii a harmadik leggyakrabban azonosított nem fermentáló Gram-negatív baktérium az alsó légúti mintákban. Összesen 742 olyan izolátumot azonosítottunk, melyek a ritka nem fermentáló pálcák csoportjába tartoztak. Az izolátumok 23%-a Achromobacter xylosoxidans volt. A Chryseobacterium, Rhizobium, Delftia és Elizabethkingia fajok mellett néhány Ralstonia és Ochrobactrum, valamint egy-egy egyéb baktériumfajt azonosítottunk. A pontos fajazonosítás kiemelt jelentőségű, mivel e baktériumok nagy része természetes aminoglikozid-rezisztenciával bír. Gyakran rezisztensek ceftazidimre, cefepimre, piperacillin/tazobactamra és karbapenemekre is. Következtetések: Összességében a ciprofloxacin, a levofloxacin és a trimethoprim/sulfamethoxazol bizonyult a leghatékonyabbnak a csoport tagjaival szemben. Orv Hetil. 2018; 159(1): 23–30.

Open access
Authors: Sándor Czibor, Emese Kristóf, Kinga Kecskés, Magdolna Barra, Péter Szántó, Pál Maurovich-Horvat and Tamás Györke

Absztrakt:

A koronavírus-betegség 2019 (COVID–19) szakmai irodalma meglehetős gyorsasággal bővül. Adatok jelzik, hogy sokszor nagy az ellentmondás egy-egy beteg esetében a klinikai kép és a radiológiai lelet súlyossága között. Esetismertetésünk egy tünetszegény beteg viszonylag súlyosabb radiológiai leleteit részletezi. Az onkológiai alapbetegségben szenvedő, 75 éves nőbetegnél a tervezett, onkológiai indikációval végzett F18-fluoro-dezoxi-glükóz pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia vizsgálat során a tüdőkben incidentálisan COVID–19-re utaló radiomorfológiai jeleket azonosítottunk. Azonnali izolációt követően a beteget a megfelelő osztályra helyeztük át, ahol a további vizsgálatok megerősítették a COVID–19 kórisméjét. Esetünk arra hívja fel a figyelmet, hogy járványügyi veszélyhelyzet idején az esendő betegek (magas életkorú, onkológiai betegségben szenvedők) tervezett képalkotó vizsgálata során az elkészült mellkas-CT azonnali kiértékelésének nagy a jelentősége, mert így időben azonosíthatunk a COVID–19 esetleges jelenlétére utaló radiomorfológiai eltéréseket, amelyek alapvetően meghatározzák az aktuális további teendőket. Orv Hetil. 2020; 161(23): 971–976.

Open access
Authors: Sándor Mihály, Anita Egyed-Varga, Emese Holtzinger, Kristóf Kara, Erzsébet Ezer, Balázs Szedlák, Anikó Smudla, János Nacsa and Andrea Matusovits

Absztrakt:

Bevezetés: A hazai transzplantációs várólistákon 2016 végén kétszer annyi beteg volt, mint amennyi átültetés történt az év során. A szervdonációs programok működésének intézményi szintű előfeltétele a megfelelő dolgozói létszám és a tárgyi feltételek biztosítása az ellátási szükséglethez képest. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a hazai szakmai környezet feltérképezése volt. Módszer: Az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája kérdőíves felmérést készített a magyarországi intenzív osztályok szervdonációval kapcsolatos személyi és tárgyi feltételeiről. A felmérés eszköze online kérdőív volt, 43 kérdéssel. Az ágyszámok és a dolgozói létszám mellett vizsgáltuk az agyhalál jogi és orvosszakmai megállapításához szükséges eszközöknek, valamint a donorlekérdezőn található vizsgálatoknak az elérhetőségét. Az adatgyűjtés 2016. december 12-től 2017. június 30-ig tartott. Eredmények: A kérdőívet 59 kórház intenzív osztálya töltötte ki; a vizsgálat 640 betegágyat, 816 orvost, valamint 1252 ápolót érintett. Nappali műszakban egy betegágyra átlagosan 0,25 orvos, 0,41 ápoló jut, éjszakai műszakban 0,11 és 0,33. Az Országos Transzplantációs Nyilvántartásból való lekérdezésre az orvosok 51,7%-a regisztrált, agyhalál-megállapító bizottság a kórházak 83%-ában bármikor elérhető. A képalkotó vizsgálatok között (koponya, has-mellkas) CT-vizsgálat 71–73%-ban, hasi UH 75%-ban, transthoracalis echokardiográfia 37%-ban, transoesophagealis echokardiográfia 4%-ban, bronchoszkópia 49%-ban, koronarográfia 19%-ban nonstop elérhető, 75%-ban azonnali leletezéssel. Transcranialis Doppler-vizsgálat 30%-ban, négyér-angiográfia 45%-ban és SPECT 14%-ban áll rendelkezésre. A donorlekérdezőn szereplő laborvizsgálatok több mint 90%-a a nap 24 órájában elérhető. Következtetés: A 2008-ban történt felmérésünkhöz képest az orvosok és az ápolók száma nem változott (2008: 0,18 orvos; 0,37 ápoló/intenzív osztályos ágy), miközben egy potenciális donor ellátása egyre több erőforrást és időt igényel. A személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állása a szervdonációs programok előfeltétele az életmentés szolgálatában. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1360–1367.

Open access
Authors: Dustin O'Neall, Emese Juhász, Ákos Tóth, Edit Urbán, Judit Szabó, Szilvia Melegh, Katalin Katona and Katalin Kristóf

Abstract

Our objective was to compare the activity ceftazidime-avibactam (C/A) and ceftolozane–tazobactam (C/T) against multidrug (including carbapenem) resistant Pseudomonas aeruginosa clinical isolates collected from six diagnostic centers in Hungary and to reveal the genetic background of their carbapenem resistance.

Two hundred and fifty consecutive, non-duplicate, carbapenem-resistant multidrug resistant (MDR) P. aeruginosa isolates were collected in 2017. Minimal inhibitory concentration values of ceftazidime, cefepime, piperacillin/tazobactam, C/A and C/T were determined by broth microdilution method and gradient diffusion test. Carbapenem inactivation method (CIM) test was performed on all isolates. Carbapenemase-encoding bla VIM, bla IMP, bla KPC, bla OXA-48-like and bla NDM genes were identified by multiplex PCR.

Of the isolates tested, 33.6% and 32.4% showed resistance to C/A and C/T, respectively. According to the CIM test results, 26% of the isolates were classified as carbapenemase producers. The susceptibility of P. aeruginosa isolates to C/A and C/T without carbapenemase production was 89% and 91%, respectively. Of the CIM-positive isolates, 80% were positive for bla VIM and 11% for bla NDM. The prevalence of Verona integron-encoded metallo-beta-lactamase (VIM)-type carbapenemase was 20.8%. NDM was present in 2.8% of the isolates.

Although the rate of carbapenemase-producing P. aeruginosa strains is high, a negative CIM result indicates that either C/A or C/T could be effective even if carbapenem resistance has been observed.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A vastagbéldaganatokra jellemző genetikai instabilitás megnyilvánulhat több úton: kromoszomális instabilitás, mikroszatellita-instabilitás, illetve „CpG-island methylator phenotype”. Ezek pontosabb karakterizálásával a rendelkezésre álló kezelések elviekben optimalizálhatók lehetnek. Célkitűzés: A szerzők a mikroszatellita-instabilitás előfordulását, heterogenitását, prognosztikus és prediktív potenciálját vizsgálták 122 primer colontumor szisztematikusan szelektált régióiban és 69 párosított májmetasztázisban. Módszer: Szöveti multiblokkok kialakítása után az MLH1, MSH2, MSH6 és PMS2 kifejeződését vizsgálták immunhisztokémiai módszerrel. Eredmények: A betegek 11,5%-a (14/122) rendelkezett mikroszatellita-instabil fenotípusú daganattal. A különböző tumorrégiók fehérjekifejeződésében nem volt jelentős különbség. A primer tumor–májmetasztázis párok esetében 20,2%-ban a kettő más mismatch repair státusba volt sorolható. A relapsusmentes és teljes túlélést tekintve a mismatch repair státus nem volt prognosztikus. Az 5-fluorouracil-, oxaliplatin-, irinotecan-, bevacizumab-, cetuximab-, panitumumabterápia hatékonyságát tekintve mismatch repair státus nem volt prediktív a progressziómentes és teljes túlélés adatai alapján. Következtetések: A prognosztikus faktorok pontosabb meghatározása nagyobb esetszámú, pontosan szelektált vizsgálat keretében hatékonyabbá teheti a kezelés megválasztását. Orv. Hetil., 2015, 156(36), 1460–1471.

Open access
Authors: Erzsébet Nagy, Marianna Ábrók, Noémi Bartha, László Bereczki, Emese Juhász, Gábor Kardos, Katalin Kristóf, Cecilia Miszti and Edit Urbán

A mikrobiológiai diagnosztika területén kevés technikai fejlesztés volt az elmúlt évtizedekben, amely olyan rohamos fejlődést hozott volna a baktériumok és gombák fajszintű (speciesszintű) identifikálásában, mint a „matrix-assisted laser desorption ionization time-of-flight” tömegspektrometria. A klinikai mikrobiológiai gyakorlatban ennek jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen a kórokozó ismerete jelentősen befolyásolja a terápiás választást még az antimikrobás szerrel szembeni rezisztencia meghatározása előtt. A hagyományos speciesmeghatározás számos, a környezeti hatások által befolyásolt biokémiai reakción alapszik és sok esetben igen időigényes folyamat. A speciális tömegspektrometriás módszer néhány perc alatt elvégzi a kitenyésztett baktérium vagy gomba pontos identifikálását a konzervált riboszomális fehérjék tömegspektrometriás mérése alapján. Emellett a módszer alkalmazásának lehetőségét számos más új területen is kutatják. Így például a pozitív hemokultúrákból történő direkt kórokozó-meghatározás segítségével hamarabb megkezdhető a szeptikus beteg célzott antibiotikumkezelése. Lehetőség van a kórokozó direkt azonosítására pozitív vizeletmintából, esetleg egyébként steril testnedvekből, vagy megkísérelhető szelektív dúsítást követően Salmonella kimutatása székletből. Az izolált baktériumok „extended spectrum beta-lactamase” és karbapenemáztermelésének gyors kimutatása segítheti a terápiás választást. Ez a tömegspektrometriás módszer a közeljövőben a klinikai mikrobiológiai diagnosztika más területein is teret nyerhet, így például használható lehet a dezoxiribonukleinsav és a ribonukleinsav analízisére, gyors komplett rezisztencia meghatározására és más proteomikai alkalmazásokra is. A közlemény rövid áttekintést kíván adni ennek az új technikának a klinikai mikrobiológiai diagnosztikában való jelenlegi alkalmazhatóságáról. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1495–1503.

Open access