Search Results

You are looking at 1 - 10 of 31 items for

  • Author or Editor: Emese László x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Herszényi, Emese Mihály, and Zsolt Tulassay

A szomatosztatin az emésztőrendszerre sokrétűen hat. Gátolja az emésztőrendszeri hormonok felszabadulását, a gyomor, a hasnyálmirigy és az epe exokrin működését, csökkenti a motilitást és befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását is. E sokirányú hatás alapján fokozott várakozás előzte meg a szomatosztatinkezelés eredményességét különböző emésztőrendszeri betegségekben. A szomatosztatinkezelés realitását az elhúzódó hatású analógok (octreotid, lanreotid) kialakítása teremtette meg. Az elmúlt negyed században kiterjedt vizsgálatok tisztázták a szomatosztatinanalógok eredményességét és helyét különböző emésztőrendszeri betegségek kezelésében. A tanulmány az eredmények rövid összefoglalására és értékelésére tesz kísérletet. A kezelés az emésztőrendszer számos kóros állapotában hatékony, a klinikai gyakorlat részévé azonban csak a neuroendokrin daganatok elsődleges konzervatív, valamint a nyelőcsővisszér-vérzések és a hasnyálmirigysipolyok kiegészítő kezelésében vált. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540.

Open access
Archaeologiai Értesítő
Authors: István Feld, Emese Balogh-László, and Balázs Tóth

The archaeological research of fortress Salgó, which is located near Salgótarján happened between 1981 and 2006 in two parts. While the results of the excavation of the top castle got a publication in 1984 already, so long this is the first summary about the research of the whole upper castle. The fortress was build around 1300 by way one of the Kacsics family branches. From 1460 it got into more considerable aristocratic families possession. The Ottoman army occupied it in 1554, got with a siege again onto Christian hands in 1593. In 1593 arose thick destruction layer, from which provenienced many finds. These objects (stove tiles, ceramic pots and metal finds) are characteristic memories of the early modern age from the closer area.

Restricted access

Az autoimmun kórképek általában a ritka kórképek közé tartoznak, de vannak népbetegségnek számító kórformák is. Jelen munkában a szerzők azt elemzik, hogy növekszik-e az autoimmun betegek száma és az autoimmun betegségek előfordulási gyakorisága. Adott kórképen belül a betegek száma növekszik részben az incidencia valós növekedése következtében, amelyet főként az epigenetikus tényezők határoznak meg. Másrészről az incidencia növekedését eredményezi a diagnosztikai lehetőségek javulása, a pontosabb klasszifikációs rendszerek kidolgozása és a labordiagnosztikai lehetőségek finomabbá válása. Ezáltal az enyhébb és atípusos kórformák is felismerésre kerülnek. A prevalencia növekedése is nyomon követhető az immunszuppresszív kezelési lehetőségek bővülése és ennek következtében a túlélés javulása révén. Az egyedi betegségeken túl egyre több kórképről derül ki, hogy autoimmun folyamatok állnak a hátterében, és egyre több új autoimmun kórkép került leírásra. Ennek következtében az autoimmun betegségek száma nő, ezáltal az autoimmun betegek száma is tovább emelkedik. Emiatt és e betegségek krónikus, általában rokkantságot vagy csökkent munkaképességet eredményező volta miatt is mind nagyobb szakmai és társadalmi odafigyelést tesznek szükségessé az autoimmun betegségek és igényelnek az autoimmun betegek.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Mezősi, László Bajnok, and Kálmán Tóth

A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.

Restricted access

The traditional Hungarian method for determining soil phosphorus (P) status is ammonium-lactate acetic acid (AL) extraction. AL is an acidic solution (buffered at pH 3.75), which is also able to dissolve P reserves, so there is a need for extraction methods that also characterize the mobile P pool.

0.01 M CaCl2-P is considered to directly describe available P forms, because the dilute salt solution has more or less the same ionic strength as the average salt concentration in many soil solutions.

The amount of AL-P may be two orders of magnitude greater than that of CaCl2-P. Previous studies suggested that the relationship between AL-P and CaCl2-P was influenced by soil parameters. Regression analysis between AL-P and CaCl2-P showed medium or strong correlations when using soils with homogeneous soil properties, while there was a weak correlation between them for soils with heterogeneous properties.

The objective of this study was to increase the accuracy of the conversion between AL-P and CaCl2-P, by constructing universal equations that also take soil properties into consideration.

The AL-P and CaCl2-P contents were measured in arable soils (n=622) originating from the Hungarian Soil Information and Monitoring System (SIMS). These soils covered a wide range of soil properties.

A weak correlation was found between AL-P and CaCl2-P in SIMS soils. The amounts and ratio of AL-P and CaCl2-P depended on soil properties such as CaCO3 content and texture. The ratio of AL-P to CaCl2-P changed from 37 in noncalcareous soils to 141 on highly calcareous soils. CaCl2-P decreased as a function of KA (plasticity index according to Arany), which is related to the clay content, while the highest AL-P content was found on loam soils, probably due to the fact that a high proportion of them were calcareous.

The relationships between AL-P, CaCl2-P and soil properties in the SIMS dataset were evaluated using multiple linear regression analysis. In order to select the best model the Akaike Information Criterion (AIC) was used to compare different models. The soil factors included in the models were pHKCl, humus and CaCO3 content to describe AL-P, and KA, CaCO3 content and pHKCl to describe CaCl2-P. AL-P was directly proportional to pHKCl, humus and CaCO3 content, while CaCl2-P was inversely proportional to KA, CaCO3 content and pHKCl. The explanatory power of the models increased when soil properties were included. The percentage of the explained variance in the AL-P and CaCl2-P regression models was 56 and 51%, so the accuracy of the conversion between the two extraction methods was still not satisfactory and it does not seem to be possible to prepare a universally applicable equation. Further research is needed to obtain different regression equations for soils with different soil properties, and CaCl2-P should also be calibrated in long-term P fertilization trials.

Restricted access
Cereal Research Communications
Authors: Emese László, Katalin Puskás, Gyula Vida, Zoltán Bedő, and Ottó Veisz
Restricted access
Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: István Czigler, László Balázs, Lívia Pató, Emese Poszet, and Júlia Weisz

A folyamatban lévő viselkedés irányításához nem tartozó események („újdonságingerek”) orientációs folyamatokat válthatnak ki. Ezek olyan idegrendszeri folyamatokkal járnak együtt, melyek az eseményhez kötött potenciálok két összetevőjében, az N2b- és P3a/P3 újdonság -hullámban mutatkoznak meg. Idős személyeknél e hullámok akusztikus és vizuális ingerek esetében is kisebbek, csúcsuk pedig később jelentkezik, mint a fiataloknál. A késés összefüggésbe hozható az időskori mentális lassulás általános jelenségével. Az amplitúdóváltozásban szerepet játszik a gátlási működések hatékonyságának csökkenése. A változás nyomon követhető habituációs folyamatok életkori különbségében: az orientációval kapcsolatos több eseményhez kötött potenciál-összetevő amplitúdója fiataloknál a kísérlet előrehaladtával, az egyes ingerlési blokkokon belül, illetve azonos ingerek ismételt megjelenésekor kisebb lesz. A bemutatott vizsgálatok arra utalnak, hogy az N2b-összetevő az újdonságingerekre kialakuló információfeldolgozási, illetve válaszszerveződési konfliktusokkal áll kapcsolatban, a P3a/P3 újdonság -hullám pedig az orientációt kiváltó ingerek feldolgozását követő folyamatok során jön létre.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Lovadi, Péter Csécsei, Csenge Lovig, Zsófia Karádi, and László Szapáry

Absztrakt:

A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, a szívinfarktus és a daganatos betegségek után, funkcionális kimenetele pedig valamennyi betegség közül a legrosszabb. A koleszterin, különösen az LDL-C-szint kulcsszerepet játszik az érelmeszesedésben, a plakkok kialakulásában. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az LDL-C-szint növekedésével arányosan emelkedik a cerebrovascularis betegségek incidenciája és halálozása. A statinterápia egyértelműen csökkenti a stroke-rizikót, de a más módszerekkel elért lipidszintcsökkentő kezelésnek eddig nem volt igazoltan szignifikáns hatása. A magasabb dózisú statinkezelés preventív hatása egyértelmű, ugyanakkor az ilyen dózis alkalmazása fokozott óvatosságot igényel korábbi intracerebralis vérzést elszenvedett betegeknél, és kockáztathatjuk az új keletű diabetes kialakulását is. A közelmúltban közzétett IMPROVE-IT vizsgálat elsőként igazolta, hogy a statinterápia mellé adott nem statin típusú ezetimibbel az LDL-C-szint tovább csökkenthető, ezzel párhuzamosan tovább mérséklődik a cardio- és cerebrovascularis események incidenciája, a mellékhatások számának növekedése nélkül. Ezek az eredmények újra megerősítették a minél nagyobb mértékű LDL-C-szint-csökkentés jelentőségét. A statin-ezetimib kombináció révén a célértékek elérése alacsony és közepes statindózissal is lehetséges, csökkentve ezáltal a magas dózisú statinkezelés mellékhatásainak veszélyét. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2059–2065.

Open access

Absztrakt

A szerzők egy 59 éves férfi esetét mutatják be, akinél először 1983-ban, majd 2000-ben végeztek vesetranszplantációt. Az első veseátültetést követően két évvel jelent meg az első laphámsejtes carcinoma a bőrön, majd 2003-tól évente legalább kettő praecancerosus laesio vagy nonmelanoma bőrdaganat sebészeti eltávolítása történt. Ezek a tumorok elsősorban a napfénynek kitett bőrterületeken jelentek meg, multiplexen. Tekintettel arra, hogy agresszív viselkedésűek lehetnek és recidívára hajlamosak, komplex kezelést alkalmaztak a betegnél, amely magába foglalta az immunszuppresszió során alkalmazott gyógyszerek megváltoztatását, illetve mezőterápiák alkalmazását. Az eset bemutatása kapcsán a szerzők áttekintik ezeket a kezelési lehetőségeket, hangsúlyozva, hogy nemcsak a bőrdaganatok minél korábbi felismerése és aktív kezelése szükséges, hanem a betegek megfelelő fényvédelemre való oktatása és bőrgyógyászati gondozása is a bőrtumorok kialakulásának megelőzése érdekében. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 971–976.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Mihály, Tamás Micsik, Márk Juhász, László Herszényi, and Zsolt Tulassay

A gyomornyálkahártya károsító hatásokra bekövetkező eltérései különböző morfológiai és klinikai tüneteket okoznak. Az eltérések változatos szempontok szerint osztályozhatók. Az áttekintést nehezíti, hogy azonos kóros hatások különböző, eltérő noxák pedig hasonló jellegű elváltozásokat okozhatnak. A gyomornyálkahártyában megjelenő kóros folyamatok pontosabb megismerése az ismeretek újragondolását igényli. A szerzők a gastritisek és a gastropathiák meghatározására, osztályozására és jellemzőinek bemutatására tesznek kísérletet. A gastritis szövettani meghatározás, amely a nyálkahártya gyulladását jelöli. Az akut gastritist fertőzések okozzák. Az idült gastritis két legfontosabb formája az autoimmun eredetű metaplasztikus atrophiás gastritis és a Helicobacter pylori okozta krónikus gyulladás. A gastropathia a nyálkahártya különböző szerkezeti eltéréseinek megnevezése, amelyekben a gyulladásos jelek igen mérsékelt, másodlagos eltérésként jelennek meg. A gastropathiák az eltérést kiváltó kóros hatás, a megjelenés jellege és a kialakulás módja alapján 4 csoportba oszthatók. Elkülönítésük a különböző kezelési mód és az eltérő kórjóslat miatt fontos patológiai és klinikai feladat Orv. Hetil., 2014, 155(2), 43–61.

Open access