Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Emese Mihály x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: László Herszényi, Emese Mihály, and Zsolt Tulassay

A szomatosztatin az emésztőrendszerre sokrétűen hat. Gátolja az emésztőrendszeri hormonok felszabadulását, a gyomor, a hasnyálmirigy és az epe exokrin működését, csökkenti a motilitást és befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását is. E sokirányú hatás alapján fokozott várakozás előzte meg a szomatosztatinkezelés eredményességét különböző emésztőrendszeri betegségekben. A szomatosztatinkezelés realitását az elhúzódó hatású analógok (octreotid, lanreotid) kialakítása teremtette meg. Az elmúlt negyed században kiterjedt vizsgálatok tisztázták a szomatosztatinanalógok eredményességét és helyét különböző emésztőrendszeri betegségek kezelésében. A tanulmány az eredmények rövid összefoglalására és értékelésére tesz kísérletet. A kezelés az emésztőrendszer számos kóros állapotában hatékony, a klinikai gyakorlat részévé azonban csak a neuroendokrin daganatok elsődleges konzervatív, valamint a nyelőcsővisszér-vérzések és a hasnyálmirigysipolyok kiegészítő kezelésében vált. Orv. Hetil., 2013, 154, 1535–1540.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Herszényi, Márk Juhász, Emese Mihály, and Zsolt Tulassay

Absztrakt

Az a felismerés, hogy a Helicobacter pylori-fertőzés a peptikus fekélybetegség legfontosabb kiváltó tényezője, forradalmasította a betegség etiológiájával és kezelésével kapcsolatos nézeteinket. Ez a felfedezés háttérbe szorította a pszichológiai tényezők és különösen a stressz betegséget kiváltó szerepét. A Helicobacter pylori-fertőzés önmagában azonban nem magyarázza a peptikus fekélybetegség incidenciáját és prevalenciáját. Igazolták, hogy a stressz, a Helicobacter pylori-fertőzés jelenléte nélkül is, peptikus fekélybetegséget okozhat, amely megerősíti a peptikus fekélybetegség többtényezős etiológiai modelljét. A pszichológiai stressz, egyéb kockázati tényezőkkel együtt, a Helicobacter pylori-fertőzés mellett a peptikus fekélybetegség kialakulásának egyik kiváltó tényezője lehet. Orv. Hetil., 2015, 156(35), 1426–1429.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Mihály, Tamás Micsik, Márk Juhász, László Herszényi, and Zsolt Tulassay

A gyomornyálkahártya károsító hatásokra bekövetkező eltérései különböző morfológiai és klinikai tüneteket okoznak. Az eltérések változatos szempontok szerint osztályozhatók. Az áttekintést nehezíti, hogy azonos kóros hatások különböző, eltérő noxák pedig hasonló jellegű elváltozásokat okozhatnak. A gyomornyálkahártyában megjelenő kóros folyamatok pontosabb megismerése az ismeretek újragondolását igényli. A szerzők a gastritisek és a gastropathiák meghatározására, osztályozására és jellemzőinek bemutatására tesznek kísérletet. A gastritis szövettani meghatározás, amely a nyálkahártya gyulladását jelöli. Az akut gastritist fertőzések okozzák. Az idült gastritis két legfontosabb formája az autoimmun eredetű metaplasztikus atrophiás gastritis és a Helicobacter pylori okozta krónikus gyulladás. A gastropathia a nyálkahártya különböző szerkezeti eltéréseinek megnevezése, amelyekben a gyulladásos jelek igen mérsékelt, másodlagos eltérésként jelennek meg. A gastropathiák az eltérést kiváltó kóros hatás, a megjelenés jellege és a kialakulás módja alapján 4 csoportba oszthatók. Elkülönítésük a különböző kezelési mód és az eltérő kórjóslat miatt fontos patológiai és klinikai feladat Orv. Hetil., 2014, 155(2), 43–61.

Open access

A COVID–19-járvány hatása a szervadományozásra és -átültetésre Magyarországon 2020-ban

The impact of the COVID‒19 pandemic on organ donation and transplantation in Hungary in 2020

Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Mihály, Anita Egyed-Varga, Kinga Trnka-Szántay, Orsolya Deme, Emese Holtzinger, János Nacsa, and László Piros

Összefoglaló. Bevezetés: A SARS-CoV-2-világjárvány terjedése drasztikus változásokat okozott a mindennapi betegellátásban, amelyek érintették a szervadományozás és -átültetés területét is, így csökkent az élő és az elhunyt donorokból történő donációk és transzplantációk száma világszerte. Az esetszám csökkenése mellett a transzplantált és egyben immunszupprimált betegek védelme érdekében további biztonsági intézkedéseket kellett bevezetni. Módszer: A vizsgálat célja a COVID–19-járvány hazai donációs és transzplantációs aktivitásra gyakorolt hatásának kimutatása volt 2020-ban, a megelőző évvel történő összehasonlításban. A magyar eredményeket összehasonlítottuk elsősorban az Eurotransplant, illetve az Európai Unió tagállamainak adataival is. Eredmények: A lakosságszámra súlyozott, regisztrált COVID–19-fertőzöttség és -halálozás tekintetében nem igazoltunk 2020-ban kiemelkedő eltérést itthon az Eurotransplant-tagállamokhoz képest. A hazai szervdonációs potenciál nem csökkent a vizsgált időszakban, ugyanakkor 38,33%-kal csökkent az agyhalott szervdonorok száma Magyarországon, míg az Eurotransplantban átlagosan 8,64%-kal és 23 adatközlő európai országban 17,55%-kal. Az elhunytból történt szervátültetések száma 29,27%-kal csökkent, különösen a szív- és a májátültetések esetén. A külföldről kapott szervek száma 21,13%-kal és aránya 12,34%-kal emelkedett. Az élő donoros veseátültetések száma nem változott. 2020-ban 25%-kal kevesebb új beteget regisztráltak, mint 2019-ben, és a várólista-mortalitás 28%-kal növekedett az előző évhez képest, kifejezetten a veseátültetésre várók között. Következtetés: A hazai szervátültetési program biztonságos: donoreredetű SARS-CoV-2-átvitel nem történt hazánkban. A szervdonációs potenciál és a COVID–19-járvány mellett a szervdonációs és -transzplantációs aktivitás jelentősen csökkent Magyarországon 2020. márciustól az év végéig. A legtöbb európai országban átmeneti és kisebb mértékű szervdonációs csökkenést regisztráltak. A szervátültetések száma nem csökkent olyan mértékben, mint a donorszám, mert az Eurotransplantból több donorszerv érkezett hazánkba, mint amennyit külföldre küldtünk. Orv Hetil. 2021; 162(23): 890–896.

Summary. Introduction: The spread of the SARS-CoV-2 pandemic has resulted in drastic changes in day-to-day patient care, which has also affected the field of organ donation and transplantation, thus reducing the number of donations and transplants from living and deceased donors worldwide. In addition to the reduction in the number of cases, additional safety measures had to be introduced to protect transplanted and implicatively immunosuppressed patients. Method: The aim of the study was to demonstrate the impact of the COVID-19 epidemic on domestic donation and transplantation activity in 2020, compared to the previous year. We also compared the Hungarian results with the data of the Eurotransplant and the European Union member states. Results: In terms of population-weighted, registered COVID-19 infection and mortality, we did not find a significant difference in Hungary in 2020 compared to the Eurotransplant member states. The national organ donation potential did not diminish in the period under review, however, the number of brain-dead organ donors decreased by 38.33% in Hungary, while in the Eurotransplant it did by 8.64% on average and in 23 reporting European countries by 17.55%. The number of organ transplants from the deceased decreased by 29.27%, especially regarding heart and liver transplants. Both the number and the proportion of organs received from abroad increased by 21.13% and 12.34%, respectively. The number of living donor kidney transplants did not change. In 2020, 25% fewer new patients were registered than in 2019 and the mortality on waiting list increased by 28% compared to the previous year, especially among those waiting for a kidney transplant. Conclusion: The national organ transplantation program is safe: donor-derived SARS-CoV-2 transmission did not occur in Hungary. In addition to the organ donation potential and the COVID-19 pandemic, organ donation and transplantation activity decreased significantly in Hungary from March 2020 until the end of the year. Transient and smaller reductions in organ donation rates have been reported in most European countries. The number of organ transplants did not decrease as much as the number of donors, because more donor organs arrived in Hungary from the Eurotransplant than we sent abroad. Orv Hetil. 2021; 162(23): 890–896.

Open access

Idiopathic retroperitoneal fibrosis

Buktatók és kihívások – két kórlefolyás tapasztalatai

Orvosi Hetilap
Authors: Hajnal Székely, Krisztina Hagymási, Zoltán Sápi, Erika Hartmann, Emese Mihály, Györgyi Műzes, and Zsolt Tulassay

A retroperitonealis fibrosis a retroperitoneum idült, nem specifikus gyulladása; az esetek 75%-ában idiopathiás. Fibrosis jellemzi, amely valószínűleg autoimmun gyulladást követően alakul ki. A kiváltó tényező nem ismert, de az atherosclerosis szerepét feltételezik. A jellegtelen klinikai tünetek, laboratóriumi eltérések miatt gyakran hosszú idő telik el a kórisméig, ezért sok esetben már szövődmények megjelenésével találkozunk. A gyógyszeres kezelés – a szövődmények sebészi vagy urológiai megoldását követően – az immunszuppresszív terápia. A kortikoszteroid a leggyakrabban alkalmazott készítmény, az optimális dózis és a kezelés időtartama nem teljesen egyértelmű. Kiújulás miatt az esetek többségében ismételt vagy a szteroiddózis csökkentését lehetővé tevő kezelés szükséges. A kezelésre adott válasz megjósolására, a kortikoszteroidigény megítélésére vagy a betegség visszatérésének előrejelzésére alkalmas tényezők nem ismertek. A szerzők két beteg kórtörténetét ismertetik – bemutatva a kórisme megállapításának nehézségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 1818–1826.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Zsófia Barna, Mihály Kádár, Emese Kálmán, Eszter Róka, Anita Sch. Szax, and Márta Vargha

Nosocomial legionellosis is a growing concern worldwide. In Hungary, about 20% of the reported cases are health-care associated, but in the absence of legal regulation, environmental monitoring of Legionella is not routinely performed in hospitals. In the present study, 23 hospitals were investigated. The hot water distribution system was colonized by Legionella in over 90%; counts generally exceeded the public health limit value. Hot water temperature was critically low in all systems (<45 °C), and large differences (3–38 °C temperature drop) were observed within buildings, indicating insufficient circulation. Most facilities were older than 30 years (77%); however, new systems (n = 3) were also shown to be rapidly colonized at low hot water temperature. Vulnerable source of drinking water, complex distribution system, and large volume hot water storage increased the risk of Legionella prevalence (OR = 28.0, 27.3, 27.7, respectively). Risk management interventions (including thermal or chemical disinfection) were only efficient if the system operation was optimized. Though the risk factors were similar, in those hospitals where nosocomial legionellosis was reported, Legionella counts and the proportion of L. pneumophila sg 1 isolates were significantly higher. The results of environmental prevalence of legionellae in hospitals suggest that the incidence of nosocomial legionellosis is likely to be underreported. The observed colonization rates call for the introduction of a mandatory environmental monitoring scheme.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Sándor Mihály, Anita Egyed-Varga, Emese Holtzinger, Kristóf Kara, Erzsébet Ezer, Balázs Szedlák, Anikó Smudla, János Nacsa, and Andrea Matusovits

Absztrakt:

Bevezetés: A hazai transzplantációs várólistákon 2016 végén kétszer annyi beteg volt, mint amennyi átültetés történt az év során. A szervdonációs programok működésének intézményi szintű előfeltétele a megfelelő dolgozói létszám és a tárgyi feltételek biztosítása az ellátási szükséglethez képest. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a hazai szakmai környezet feltérképezése volt. Módszer: Az Országos Vérellátó Szolgálat Szervkoordinációs Irodája kérdőíves felmérést készített a magyarországi intenzív osztályok szervdonációval kapcsolatos személyi és tárgyi feltételeiről. A felmérés eszköze online kérdőív volt, 43 kérdéssel. Az ágyszámok és a dolgozói létszám mellett vizsgáltuk az agyhalál jogi és orvosszakmai megállapításához szükséges eszközöknek, valamint a donorlekérdezőn található vizsgálatoknak az elérhetőségét. Az adatgyűjtés 2016. december 12-től 2017. június 30-ig tartott. Eredmények: A kérdőívet 59 kórház intenzív osztálya töltötte ki; a vizsgálat 640 betegágyat, 816 orvost, valamint 1252 ápolót érintett. Nappali műszakban egy betegágyra átlagosan 0,25 orvos, 0,41 ápoló jut, éjszakai műszakban 0,11 és 0,33. Az Országos Transzplantációs Nyilvántartásból való lekérdezésre az orvosok 51,7%-a regisztrált, agyhalál-megállapító bizottság a kórházak 83%-ában bármikor elérhető. A képalkotó vizsgálatok között (koponya, has-mellkas) CT-vizsgálat 71–73%-ban, hasi UH 75%-ban, transthoracalis echokardiográfia 37%-ban, transoesophagealis echokardiográfia 4%-ban, bronchoszkópia 49%-ban, koronarográfia 19%-ban nonstop elérhető, 75%-ban azonnali leletezéssel. Transcranialis Doppler-vizsgálat 30%-ban, négyér-angiográfia 45%-ban és SPECT 14%-ban áll rendelkezésre. A donorlekérdezőn szereplő laborvizsgálatok több mint 90%-a a nap 24 órájában elérhető. Következtetés: A 2008-ban történt felmérésünkhöz képest az orvosok és az ápolók száma nem változott (2008: 0,18 orvos; 0,37 ápoló/intenzív osztályos ágy), miközben egy potenciális donor ellátása egyre több erőforrást és időt igényel. A személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állása a szervdonációs programok előfeltétele az életmentés szolgálatában. Orv Hetil. 2018; 159(33): 1360–1367.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Szeberin, Gábor Firneisz, Gábor Bíró, Gábor Viktor Szabó, Péter Sótonyi, Mária Windisch, Miklós Krepuska, Ferenc Sípos, Emese Mihály, and György Acsády

A kokainfogyasztás gyakorisága Magyarországon is növekszik. E drog használata fokozott kockázatot jelent szív- és érrendszeri betegségek kialakulása, például aortadissectio szempontjából. Klinikánkon zajlik hazánkban a B típusú aortadissectiós betegek döntő többségének ellátása. Célkitűzés: Egy rendszeresen kokaint használó, akut B típusú aortadissectiót elszenvedett beteg műtéti kezelését mutatjuk be esetismertetésünkben, amely tudomásunk szerint az első hasonló eset hazánkban. Módszer: Esetleírás. Eredmények: Egy 35 éves férfi erős, mellkasi-háti-deréktáji fájdalmak miatt először a gerincsebészeti osztályhoz fordult, majd kiugróan magas vérnyomásértékek miatt belgyógyászati osztályra helyezték át. A B típusú aortadissectio diagnózisát CT-angiographia igazolta, a beteg érsebészeti centrumba került, ahol sikeres műtétet, thoracoabdominalis aortarefenesztrációt végeztünk. A beteg 3 hónappal a műtét után jól van, antihipertenzív szerek szedése mellett mindennapi feladatait ellátja, szövődményt nem észleltünk, a kokainról leszokott. Következtetések: Az akut B típusú dissectio sebészi ellátása megmentheti a beteg életét. A hosszú távú eredményes kezelésben a hipertónia kontrollja mellett a kokainról történő leszokás alapvető jelentőségű. Hasonló esetek előfordulására a kokainfogyasztás növekedése esetén hazánkban is számíthatunk.

Restricted access