Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Endre Ludwig x
  • All content x
Clear All Modify Search

A felnőttkori vakcináció jelenleg még messze nem eléggé kihasznált prevenciós eszköz, pedig az idősekben, illetve alapbetegség miatt immunkárosodott betegekben kialakuló, vakcinációval megelőzhető infekciók száma és halálozása kiugróan magas. Védelmüket számos tényező indokolja: arányuk egyre nagyobb a populáción belül; az antimikrobás kezelés hatékonysága korlátozott, ami hangsúlyozottabbá válik a bakteriális rezisztencia miatt; a súlyos infekciót túléltek életkilátása és életminősége romlik, illetve mindez egyre nagyobb terhet jelent a betegeknek és a társadalomnak egyaránt. Az életkor előrehaladásával romló immunfunkció különösen a légúti infekciók esetében jár nagyobb infekciós morbiditással és mortalitással, ahogy ezt jól mutatja az otthon szerzett pneumonia és az influenzaesetek időskori incidenciája és magas letalitása. A régi poliszacharidvakcina (PPV23) mellett az új konjugált vakcina (PCV13) felnőttkori bevezetése jelentős előrelépést hozott a pneumococcusinfekciók megelőzésében, miután így lehetővé válik a vakcinákban prezentált szerotípusok okozta bacteriaemiával járó pneumococcusinfekciók mellett a bacteriaemiával nem járó pneumoniák hatékony megelőzése is. Az influenzaoltások szükségességét nem lehet eléggé hangsúlyozni, annak ellenére, hogy idősekben a vakcina kevésbé hatékony, mint a fiatalokban: a rendszeres, évente végzett influenzavakcináció együtt alkalmazva a pneumococcusvakcinákkal, szignifikánsan csökkenti a légúti infekciók számát, súlyosságát és a társuló komplikációkat idősekben is. Tovább javítja a csökkent immunitásúak védelmét a szoros környezetben élők oltásával a fészekimmunitás kialakítása. Orv. Hetil., 2014, 155(44), 1743–1747.

Open access

Diabéteszes betegekben a húgyúti infekciók gyakoribbak, illetve súlyosabb kórlefolyás várható. A különbség nőkben kifejezettebb mind a szimptómás infekciók, mind az aszimptomatikus bacteriuria vonatkozásában. A kórokozó spektrum nem tér el lényegesen a nem diabéteszes betegekben észlelt kórokozó-megoszlástól. Cystitisek esetében – vizsgálatok hiányában – nem különböznek a kezelési elvek a nem diabéteszes betegek kezelése során alkalmazottól, de a veseparenchyma gyakori érintettsége miatt célszerűnek látszik a biztosan hatékony antibiotikum választása empirikus terápiára. A pyelonephritis többnyire kezdeti parenteralis kezelést, a szövődmények lehetősége miatt szoros obszervációt, és így az esetek többségében hospitalizációt igényel. Az E. coli emelkedő antibiotikum-rezisztenciája miatt a doxycyclin, a sulfamethoxazol empirikus terápiára diabéteszes betegek húgyúti infekcióinak kezelésére nem javasolt, súlyosabb kórformákban az amoxycillin/klavulánsav, illetve a fluorokinolonok alkalmazása is megkérdőjelezhető. Jelenleg még az ambuláns gyakorlatban elérhető antibiotikumok közül a 3. generációs cephalosporinok a leghatékonyabbak. A diabéteszes betegek szűrése aszimptomatikus bacteriuriára nem javasolt, az alkalmazott antibiotikum-kezelés a későbbi szimptómás epizódokat nem védi ki.

Restricted access

Prevention of Streptococcus pneumoniae (pneumococcal) infections in adults

A Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság Vakcinológiai Szekciójának állásfoglalása (2014. október)

Orvosi Hetilap
Authors: Endre Ludwig and Zsófia Mészner

A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) által okozott infekciók változatlanul súlyos problémát jelentenek, a hospitalizációt igénylő felnőttkori, otthon szerzett pneumoniák mintegy 40%-át okozzák. A pneumococcusinfekciók gyakorisága és halálozási aránya 50 éves kortól meredeken emelkedik. Az életkor mellett pneumococcusinfekcióra hajlamosítanak a veleszületett és szerzett csökkent immunitású állapotok és számos krónikus megbetegedés, mint az előrehaladott máj- és vesebetegség, COPD, diabetes mellitus. A súlyos, bacteriaemiával járó pneumococcusinfekciók halálozása adekvát antibiotikumkezelés mellett is változatlanul 12% maradt az elmúlt 60 évben. A pneumococcusinfekciók jelentőségének alábecsülése elsősorban a diagnosztikus eszközök alacsony szenzitivitásának és a hemokultúravizsgálatok mellőzésének tudható be. A régóta alkalmazott 23-valens poliszacharidvakcina (PPV23) mellett a közelmúltban elérhetővé vált a 13-valens konjugált vakcina (PCV13).A két vakcina alkalmazásának indikációja és módja a nemzetközi és az OEK-ajánlás alapján: A pneumococcus elleni oltás javasolt: 50 éves kor felett mindenkinek. A krónikus betegeknek, életkortól függetlenül, akik alapbetegségük miatt fogékonyabbak a súlyos pneumococcusfertőzésre: tüdő- (COPD, asthma), szív-, vese-, máj- és cukorbetegek, immunszupprimáltak. Dohányosoknak – életkortól, betegségtől függetlenül. Belsőfül-műtéten átesetteknek és koponyasérülteknek. Léphiányosoknak.A két különböző oltóanyag alkalmazásakor az alábbiak megfontolása javasolt:Akik korábban még nem részesültek pneumococcus elleni védelemben, azoknak az oltását a 13 szerotípust tartalmazó konjugált oltóanyaggal kell kezdeni. A védelmet – legalább 2 hónap eltelte után – ki lehet szélesíteni a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharidvakcinával. Aki korábban, de 65 éves életkora felett részesült immunizációban a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharidvakcinával, annak a 13 szerotípust tartalmazó konjugált oltóanyagot is javasolt megkapnia legalább egy évvel a poliszacharidoltás után. Aki 65 éves életkora előtt részesült immunizációban a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharidvakcinával, annak a 13 szerotípust tartalmazó konjugált oltóanyagot is javasolt megkapnia legalább egy évvel a poliszacharidoltás után. Ezt követően legalább 2 hónap elteltével a 23 szerotípust tartalmazó poliszacharid oltóanyagból egy emlékeztető oltás javasolt, ha legalább 5 év telt el az előző poliszacharidoltás óta. Sérült immunitásúak (daganatos betegek, szervátültetettek stb.) és léphiányosok ismételt oltásairól a kezelőorvos és/vagy védőoltási szaktanácsadó dönt. A pneumococcus elleni védőoltás bármely más oltóanyaggal (például influenza) egy időben vagy bármilyen időközzel adható. Orv. Hetil., 2014, 155(50), 1996–2004.

Open access

Bevezetés: Kevés adat áll rendelkezésre a konjugált pneumococcusvakcináknak a pneumonia, meningitis és septikaemia előfordulására gyakorolt hatásáról Magyarországon. Célkitűzés: A szerzők retrospektív vizsgálattal kívánták felmérni a 2006–2011 között Magyarországon minden korosztályban előforduló, kórházi kezelést igénylő, bármely kórokú és pneumococcus okozta pneumonia-, meningitis- és septikaemiaeseteket. Módszer: Összesített adatokat gyűjtöttek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából előre meghatározott BNO-10-kódok segítségével. Az összehasonlítás χ2-próba segítségével készült a következők alapján: átlagos arány a védőoltás bevezetését megelőzően (2006–2007) versus átlagos arány a védőoltás bevezetését követően (2010–2011). Eredmények: A 0–4 éves korú gyermekeknél a kórházi kezelést igénylő esetek aránya jelentősen csökkent a bármely kórokú tüdőgyulladás és agyhártyagyulladás esetében, de nőtt a septikaemia esetében. A többi korcsoportnál jelentősen növekedett a bármely kórokú pneumonia- és septikaemiaesetek száma. A kórházi halálozás aránya az életkorral emelkedett. A pneumococcusspecifikus kódok korlátozott alkalmazása miatt nem állapítottak meg egyértelmű eredményeket a pneumococcus okozta betegségeket illetően. Következtetések: A bármely kórokú tüdőgyulladás és agyhártyagyulladás csökkenése a 0–4 éves korosztálynál a konjugált pneumococcusvakcinációnak a kórházi kezelés arányára gyakorolt közvetlen hatására utal. Orv. Hetil., 2014, 155(36), 1426–1436.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, László Gulácsi, Endre Ludwig, Gyula Prinz, János Banai, Péter Reményi, Bálint Strbák, Adrienne Kertész, Irén Kopcsóné Németh, Edit Zsoldiné Urbán, Petra Baji, and Márta Péntek

Bevezetés: A Clostridium difficile az antibiotikum asszociálta hasmenések leggyakoribb kórokozója, aminek kezelésére az elmúlt évtizedekben kevés új szer került kifejlesztésre, és a tudományos bizonyítékok korlátozott mértékben és nehezen összehasonlítható módon állnak rendelkezésre. Célkitűzés: A Clostridium difficile okozta fertőzés terápiájának hatásossági és biztonságossági végpontjainak elemzése a metronidazol, vancomycin és a fidaxomicin alkalmazása esetén. Módszer: A szakirodalom áttekintése és az eredmények metaanalízise. Eredmények: A metaanalízis szerint a klinikai gyógyulás végpontban nincs szignifikáns különbség a három terápia között (esélyarányok: fidaxomicin vs. vancomycin 1,19, vancomycin vs. metronidazol 1,69 és fidaxomicin vs. metronidazol 2,00). A rekurrencia és a globális gyógyulás végpontokban a fidaxomicin szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult, mint a vancomycin és a metronidazol (esélyarányok: fidaxomicin vs. vancomycin 0,47, vancomycin vs. metronidazol 0,91 és fidaxomicin vs. metronidazol 0,43). A biztonságossági végpontokat tekintve nem volt szignifikáns különbség az antibiotikumok között. Következtetések: A klinikai gyógyulás esetében a vizsgált antibiotikumok hatásossága hasonló. A rekurrens fertőzések megakadályozásában jelenleg a fidaxomicin a leghatásosabb terápiás alternatíva. Orv. Hetil., 2013, 154, 890–899.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gulácsi, Adrienne Kertész, Irén Kopcsóné Németh, János Banai, Endre Ludwig, Gyula Prinz, Péter Reményi, Bálint Strbák, Edit Zsoldiné Urbán, Petra Baji, Márta Péntek, and Valentin Brodszky

Bevezetés: A Clostridium difficile az antibiotikum-használattal összefüggő hasmenések 25%-át okozza. A Clostridium difficile-fertőzés prioritásként kezelt népegészségügyi probléma valamennyi országban. A fertőzés epidemiológiájáról, betegségterhéről viszonylag kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: A Clostridium difficile-fertőzés epidemiológiájának, ezen belül szezonalitásának és az egymást követő fertőzések rizikójának, valamint betegségterhének és terápiájának áttekintése. Módszer: A nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése a MEDLINE adatbázisban a PubMed-en keresztül, 2012. március 20-ával bezárólag. Eredmények: A nosocomialis Clostridium difficile-fertőzés incidenciája 4,1/10 000 ápolási nap. A fertőzés szezonalitásának kérdése felmerült, de nem bizonyított. A betegek 20%-ában fordul elő rekurrencia metronidazol- vagy vankomicinterápia után, minden egyes rekurrencia után a következő rekurrencia rizikója növekvő. A CDI költsége hazánkban 130–500 ezer Ft/kórházi eset. Következtetések: A Clostridium difficile-fertőzés népegészségügyi súlya és betegségterhe jelentős. Hazánkban a rendelkezésre álló adatok korlátozottak, mind az epidemiológia, mind az egészség-gazdaságtan terén további kutatások szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 1188–1193.

Restricted access