Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Endre Zima x
Clear All Modify Search

Abstract

Electrical storm (ES) is defined as ventricular tachycardia or ventricular fibrillation occurring at least three times in 24 h leading to hemodynamic unstable state that needs cardioversion or defibrillation. ES may cause fast hemodynamic impairment, leading to “low-perfusion” or “no perfusion” state of the organs, a vicious circle pointing toward cardiogenic shock, multi-organ failure, and pulseless electrical activity. ES in ICD patients may be a strong predictor of arrhythmic and nonarrhythmic death, as well as of rehospitalization. The first step is to start cardiopulmonary resuscitation to achieve complete hemodynamic stabilization to prevent the low-flow or no-flow state. The patient has to be transported to an intensive care unit for further specific treatment. The arrhythmia should be treated with specific antiarrhythmic agents, for example, amiodarone, lidocain and bretylium, and then all the reversible causes have to be detected and treated as fast as possible. Underlying heart disease determines the specific treatment such as coronary revascularization, mechanical circulatory and respiratory support, and ablation of the arrhythmic foci.

Restricted access

Absztrakt:

A keringésmegállásból sikeresen újraélesztett betegeknél a hosszú távú túlélést elsődlegesen a beteg postresuscitatiós residualis neurológiai károsodása határozza meg. Amennyiben a beteg hosszan tartó újraélesztést követően a keringésmegállás utáni szindróma (PCAS – post-cardiac arrest syndrome) részeként tartósan kómában marad, szervspecifikus intenzív kezelésben kell részesíteni, melynek célja a beteg hemodinamikai állapotának stabilizálása, a szervperfúzió normalizálása és a sejtszintű károsodások megelőzése. A PCAS-kezelés egyik alappillére e betegeknél az agy hypoxiás károsodásának megelőzése kontrollált, célzott, terápiás enyhe hypothermiás kezeléssel (THT). E kezelés a hypothermia okozta fiziológiás változások miatt fokozott monitorozást és speciális intenzív beavatkozásokat igényel, melyek sokszor gátolhatják a kezelés gyakorlati alkalmazását. A 2013-ban megjelent, célhőmérséklet-orientált kezelést célzó (TTM – targeted temperature management) vizsgálat azonban megkérdőjelezte a THT-kezelés szükségességét, ami megváltoztatta az intenzíves társadalom eddigi PCAS-kezelési gyakorlatát. A jelen cikk célja a két módszer létjogosultságának összevetése, valamint a THT magyarországi implementációs lehetőségeinek és a THT-finanszírozásnak a gyakorlati bemutatása. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1840–1844.

Open access
Restricted access

Absztrakt:

A kórházon kívüli hirtelen szívhalál a világ fejlett országaiban jelenleg is nagy kihívást jelent. Erőfeszítéseink elsősorban az ellátás prehospitális szakaszára irányulnak, hiszen az itt nyújtott segítség előnyeit utóbb már semmi sem pótolhatja. Igyekszünk felvilágosító munkával növelni a laikus újraélesztés arányát, növelni a közterületi automata defibrillátorok számát, megkönnyíteni azok elérhetőségét. Az utóbbi időben a kórházi fázisban történő ellátás jelentőségét is egyre inkább felismerjük. A postresuscitatiós ellátásban a hőmérsékletkontroll mellett az egyik legfontosabb kulcspont a korai koronarográfia, illetve szükség esetén a katéteres intervenció. A primer koronarográfia és intervenció indikációja egyértelmű azon betegeknél, akiknek az újraélesztés után készült EKG-felvételén ST-eleváció látható. Számukra közvetlen utat kell biztosítani a katéteres laboratóriumok felé. A nem ST-elevációs alcsoport optimális ellátása még tisztázásra vár. Tény, hogy közülük is minden harmadiknál, negyediknél számíthatunk okkluzív epicardialis koszorúér-betegségre, ennél az alcsoportnál azonban még nem bizonyított, hogy a közvetlen út a katéteres laboratóriumba milyen módon befolyásolja a későbbi kilátásokat. Jelenleg számos tanulmány folyik a témában, összefoglalónkban ezeket a forrongó kérdéseket mutatjuk be. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1826–1831.

Open access

Absztrakt:

A postresuscitatiós terápia egyik legfontosabb eleme a neuroprotekció, mivel a sikeres újraélesztésen átesett betegek fő mortalitási tényezője a postresuscitatiós agyi károsodás. A tudomány mai állása szerint a jelenleg elérhető neuroprotekciós módszerek célja, hogy megelőzzék a primer agykárosodás kiterjedését és a szekunder agykárosodás kialakulását. Közleményünkben részletezzük a ma rendelkezésre álló neuroprotekciós lehetőségeket, külön kitérve az egyes farmakológiai ágensek és ezen belül a szedáció szerepére, az agyi perfúzió fenntartásának lehetőségeire, a megfelelő hemodinamikai paraméterek monitorozására és kiválasztására, valamint a célhőmérséklet-orientált kezelésre. A postresuscitatiós betegek ellátása során fontos, hogy kerüljük a hypoxiát és hyperoxiát, normocapniára és normoglykaemiára törekedjünk, valamint a görcstevékenységet azonnal uraljuk. Egyelőre nincs még egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy melyik gyógyszer alkalmazása segíthet a postresuscitatiós neuroprotekcióban. A tiamin ez irányú vizsgálata során biztató eredmények születtek. Az agyi perfúzió javítása céljából fontos lehet a magasabb szintű hemodinamikai monitorozás és az általa vezérelt terápia, de ennek bizonyítása szintén további tanulmányok elvégzését igényli. A postresuscitatiós neuroprotekció fő elemét a célhőmérséklet-orientált kezelés képezi, kivitelezésének részletei azonban szintén számos kérdést vetnek fel. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1832–1839.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Vince Wagner, Endre Zima, László Gellér and Béla Merkely

A Lyme-kór az egyik leggyakoribb antropozoonosis, a Borrelia kórokozója kullancs csípésével kerül az emberi szervezetbe, Magyarországon évente 10000 friss fertőzést okozva. A Lyme-kór tünetei és lefolyása változatosak, késői formában nemritkán carditist okoz. Esetünkben szerológiailag igazolt borreliosis okozott teljes atrioventricularis blokkot fiatal férfinél, aki praesyncope miatt került intézetünkbe. A blokk hátterében, a közeli kullancscsípésre való tekintettel, Lyme-carditist gyanítottunk, antibiotikum adását és monitoros obszervációt kezdtünk. A betegségre jellemző bőrtünetek nem jelentkeztek, a laborvizsgálat kórosat nem igazolt. Elektrofiziológiai vizsgálattal domináló supra-His atrioventricularis blokkot regisztráltunk. Az obszerváció másnapjától a blokk regressziót mutatott, később teljesen megjavult. Szerológiai vizsgálat egy évnél régebbi borreliosist igazolt. Terápiás ajánlás a potenciálisan reverzíbilis Lyme-carditisben egyelőre nincs. Fiataloknál rizikófaktor nélkül jelentkező ingerületvezetési zavar esetén is célszerű Lyme-carditisre gondolni, segítséget a pontos anamnézis felvétele és megfelelő labordiagnosztika jelenthet, amellyel elkerülhető a pacemakerbeültetés. Orv. Hetil., 2010, 39, 1585–1590.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Béla Merkely, Attila Róka, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Valentina Kutyifa, Astrid Apor, Gábor Szűcs and László Gellér

Absztrakt

A szívelégtelenség magas prevalenciájú, a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A reszinkronizációs terápia biventricularis pacemakerrel az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (≥120 ms), echocardiographiás paraméterek (bal kamrai ejectiós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti doppler echocardiograp-hia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan responder betegek kiválasztásában. Non-invazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság responder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható de-fibrillator szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Katalin Solymossy, Marianna Srej, Endre Zima, Tamás Tahin and Béla Merkely

Az idiopathiás fascicularis kamrai tachycardia fontos és nem nagyon ritka szívritmuszavar specifikus EKG-jelekkel és terápiás lehetőségekkel. A kamrai tachycardia EKG-képe relatíve keskeny QRS-morfológiát mutat a jobb-Tawara-szár-blokk morfológiájával. A QRS-tengelyállás attól függ, hogy melyik fasciculus része a reentry körnek. Baltengely-deviáció van jelen bal posterior fascicularis tachycardia, jobbtengely-deviáció bal anterior fascicularis tachycardia esetén. Bal septalis fascicularis tachycardia együtt járhat normális tengelyállással is. A fascicularis tachycardiák általában strukturális szívbetegség nélkül alakulnak ki. A fascicularis tachycardiák egyik fontos ismérve, hogy verapamilkezelésre jól reagálnak. Néhány esetben intravénás adenozin is hatékony lehet a ritmuszavar terminálásában. A fascicularis tachycardiában szenvedő betegek nagy részében sinusrhythmusban és a kamrai tachycardia alatt is a QRS-t megelőző preszisztolés vagy diasztolés potenciál regisztrálható, amely feltehetően a Purkinje-rostokból ered. Ez az úgynevezett P-potenciál szolgál segítségül a leghatékonyabb terápia, a katéterablatio során. A ritmuszavar azonnali felismerése és megfelelő helyre történő irányítása azért fontos, mert a ritmuszavar kitűnően ablálható, és az ablatio kuratív. Áttekintésünkben három fiatal idiopathiás fascicularis tachycardiában szenvedő betegünk kórtörténetét és sikeres ablatióját írjuk le, és az esetek kapcsán foglaljuk össze a speciális ritmuszavarral kapcsolatos jelenlegi ismereteinket.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Endre Zima, Marianna Srej, Gábor Szűcs, Levente Molnár and Béla Merkely

Az 55 éves posztinfarktusos, öt évvel korábban gyors monomorf kamrai tachycardia miatt implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) implantációján átesett betegnél gyakori, többször csak ICD-sokkra szűnő, 150/perc frekvenciájú monomorf kamrai tachycardia miatt endocardialis rádiófrekvenciás katéterablatiót végeztünk 2005 februárjában. Két hónapos ritmuszavar-mentesség után a korábbinál lassabb, 120/perces, de incessant kamrai tachycardia lépett fel, amelyet újabb endocardialis ablatióval nem tudtunk megszüntetni. Tartós sinusrhythmust elérni kombinált antiarrhythmiás gyógyszeres kezeléssel sem sikerült. 2005 júniusában ismételten sikertelen endocardialis ablatio után ultimum refugiumként epicardialis ablatio mellett döntöttünk. Subxyphoidealis percutan pericardialis punkciót végeztünk, majd az ablatiós katétert a pericardialis térbe vezettük fel, és a legkorábbi aktiváció helyén ablálva a másfél hónapja gyakorlatilag folyamatosan fennálló ritmuszavar 5 másodperc után megszűnt. További három ablatiót követően programozott kamrai extrastimulációval kamrai tachyarrhythmia nem volt indukálható. A hároméves utánkövetés alatt kamrai tachycardia kétszer lépett fel, az ICD mindkét ritmuszavart az első antitachycardia-ingerléssel megszüntette. A beteg NYHA II. stádiumban van. Esetismertetésünkben tudomásunk szerint hazánkban elsőként számolunk be posztinfarktusos incessant kamrai tachycardia sikeres epicardialis ablatiójáról.

Restricted access