Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Enikő Kulcsár x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Janka Petrilla, Gábor Mátis, Anna Kulcsár, Petra Talapka, Enikő Bíró, Máté Mackei, Hedvig Fébel, and Zsuzsanna Neogrády

This study investigates the metabolic effects of maize- or wheat-based diets with normal (NP) and lowered (LP) dietary crude protein level [the latter supplemented with limiting amino acids and sodium (n-)butyrate at 1.5 g/kg diet] at different phases of broiler fattening. Blood samples of Ross 308 broilers were tested at the age of 1, 3 and 6 weeks. Total protein (TP) concentration increased in wheat-based and decreased in LP groups in week 3, while butyrate reduced albumin/TP ratio in week 1. Uric acid level was elevated by wheat-based diet in week 1 and by wheat-based diet and butyrate in week 3, but decreased in LP groups in weeks 3 and 6. Aspartate aminotransferase activity was increased by wheat-based diet in week 3, and creatine kinase activity was intensified by LP in weeks 3 and 6. Blood glucose level decreased in wheat-based groups in week 3; however, triglyceride concentration was augmented in the same groups in week 3. No change of glucagon-like peptide 1, glucose-dependent insulinotropic polypeptide and insulin concentration was observed. In conclusion, an age-dependent responsiveness of broilers to dietary factors was found, dietary cereal type was a potent modulator of metabolism, and a low crude protein diet supplemented with limiting amino acids might have a beneficial impact on the growth of chickens.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Vitai, Krisztina Kocsordi, Barbara Buday, Botond Literáti Nagy, Enikő Kulcsár, Katalin Bezzegh, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Az oxidatív stressz kóroki szerepe a csontállapot és a szénhidrát-anyagcsere romlásában ma már elfogadott. Vizsgálatunk során az egyik legismertebb antioxidáns enzim, a kataláz +22348C>T (RS769217) polimorfizmus hatását vizsgáltuk az inzulinérzékenységre, glükózfelhasználásra és a csontok denzitására. A glükózfelhasználás mérését (hyperinsulinaemiás klemp) és a genotipizálást 51 nő (24 egészséges, 27 glükózintoleráns: IFG, IGT és kezelést nem igénylő 2DM) és 90 férfi (64 egészséges és 26 glükózintoleráns) esetében végeztük el. Az allélfrekvenciákban a vizsgált dunántúli populációban, a nemek és csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget. A katalázgén-polimorfizmus anyagcsere- és csonthatása a nemek szerint különbözött. Nők esetében a T-allél megjelenése szignifikánsan jobb HOMA-IR indexet (CC: 2,95±1,8 vs. CT+TT: 2,06±0,9, p<0,05) és a TT-homozygoták esetében jobb teljestest-glükózfelhasználást eredményezett (M-1: CC: 9,43±4,4 vs. TT: 13,23±1,6 mg/kg/min, p<0,05), de a csontok denzitása nem különbözött. Férfiaknál a T-allél megjelenése alacsonyabb femurdenzitással (CC: 1,110±0,17 vs. CT+TT: 1,030±0,16, p<0,05 g/cm 2 ) és jobb HOMA-indexszel (CC: 2,42±2,3 vs. CT+TT: 1,50±0,2, p<0,05 ) társult, de javulást az izomszövet cukorfelhasználásában nem mértünk. A szervezet energia-háztartását és a csontanyagcserét összekapcsoló osteocalcin anyagcsere-kapcsolata nők esetében (r = +0,4424, p<0,05, n = 23) a T-allél megjelenésekor eltűnik. A többszörös korrelációs számítások szerint a leptin/adiponektin arány nők esetében a femur, férfiak esetében az L1-4 BMD-értékét befolyásolja, de ezek a kapcsolatok a T-allél megjelenésekor megszűntek. Eredményeink eltérnek a koreai nőkön mért adatoktól, és hangsúlyozzák a genetikai vizsgálatok különböző populációkon történő ismétlésének szükségét, és az anyagcsereadatok nemek szerinti értékelésének fontosságát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Vitai, Barbara Buday, Enikő Kulcsár, Botond Literáti-Nagy, Istvánné Vecsei, Katalin Bezzegh, Éva Péterfai, István Kurucz, and László Korányi

Az előkísérletünk során az egészséges és spontán hipertóniás patkányok között génexpressziós különbségeket találtunk „differencial display” eljárással. Az eltérően expresszált gének között szerepelt a GRB10 gén, amelynek terméke a GRB10 (Growth factor receptor-bound protein) fehérje. A GRB10 protein kötődik az inzulinreceptorokhoz, negatív regulátorproteinként tartják számon és polimorfizmusait összefüggésbe hozták a 2-es típusú diabétesz kialakulásával. Vizsgálatunk során a GRB10 gén +11275G > A (RS 2237457) polimorfizmusát vizsgáltuk magyarországi 2-es típusú cukorbetegek és egészségesek esetében (2DM-es beteg n = 85, egészséges kontroll n = 77). Kerestük az összefüggéseket a genotípus és a hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás clamp vizsgálattal mért, a glükózhomeosztázisra jellemző paraméterek között egészséges (n = 88) és glükózintoleráns (IFG n = 15; IGT n = 29 és kezelést nem igénylő 2-es típusú diabéteszes: n = 9) betegek esetében. A hazai populációban nem találtunk szignifikáns különbséget az allélgyakoriság között az egészséges és a 2DM-csoport között (egészséges g vs. a: 62% vs. 38%; 2DM g vs. a: 70% vs. 30%). Az inzulinérzékenységet tükröző glükózfelhasználás nők esetében nem függött a GRB10 gén polimorfizmusától. Férfiak esetében a gg polimorfizmus az OGTT glükózterhelés során fokozott, de az ivGTT-terhelés során azonos mértékű inzulinelválasztással társult. Férfiakban gg allél esetében alacsonyabb az izomtömeg glükózfelhasználása, az egész test és az izomszövet vonatkozásában a glükózeltűnési ráta, és mindkét nemben rosszabb a lipidprofil, alacsonyabb a kisebb denzitású, nagyobb molekulájú LDL-frakciók koncentrációja, nők esetében pedig a HDL-koleszterin-vérszint. A GRB10 génpolimorfizmussal kapcsolatos anyagcsere-eltérések alátámasztják – a „prediabéteszes” időszakban – a génnek az inzulinérzékenységben és inzulinelválasztásban feltételezett szerepét, amely azonban nemhez kötött és csak férfiakban észlelhető. A po. és iv. cukorterhelés alatt mért inzulinelválasztási eltérések alapján felvethető, hogy a GRB10 gén az inkretin jelátvitelben is szerepet játszik.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Buday, Enikő Kulcsár, Botond Literáti Nagy, Tünde Horváth, Márta Vitai, Istvánné Vecsei, Katalin Bezzegh, József Kiss, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Egerekben az osteocalcin hiányakor csökken a pancreas β-sejtjeinek proliferációja, és bennük az inzulin , a zsírsejtekben pedig az adiponektin génexpressziója. Módszer: Az inzulinérzékenység, a csontállapot, illetve az osteocalcin kapcsolatát 45 egészséges (nő: 20, férfi: 25) és 92 glükózintoleráns (nő: 51, férfi: 41) egyén esetében vizsgálták. Nemenként elkülönítve mérték a testösszetételt, a csontok denzitását, a csontbontás és a csontépítés markereit és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás teszttel az inzulinérzékenységet tükröző cukorfelhasználást. Eredmények: Az osteocalcinszintek a két nemben hasonlóak voltak, de a glükózintoleráns férfi betegek osteocalcinszintje alacsonyabb volt, mint az egészségeseké (24,5±11 vs. 18,1±9 ng/ml, p < 0,05). Az egészséges csoportban, mindkét nemben pozitív volt a korreláció az osteocalcin és az izomszövet cukorfelhasználása között (M-érték: nők: r = +0,319, p < 0,05, férfiak: r = 0,481, p < 0,01), de a glükózintoleráns csoportokban ez a kapcsolat eltűnt. Az osteocalcin egyik nemben sem mutatott korrelációt az adiponektinszinttel. Többváltozós lineáris regresszió alapján az osteocalcin szignifikáns független prediktora az összes nő esetében az éhomi vércukor, a teljes test és az izomtömeg cukorfelhasználása, a cukorfelhasználás sebessége, az ösztradiol és az LDL-koleszterin-vérszint (92%-os determináció), míg az összes férfi esetében a szérumkalcium, az OGTT során mért glükózszintek görbe alatti területe, a szabadzsírsav-szint, az inzulogenikus index, a HOMA-IR és a has/csípő körfogat (95%-os determináció) volt. A csontbontást-csontépítést jellemző BMU-index csak nők esetében korrelált szignifikánsan az M-értékekkel. Következtetés: Vizsgálatunk egészségesek esetében megerősítette az inzulinérzékenység–osteocalcin kapcsolatot emberi vonatkozásban is, de a csontanyagcsere–energia-háztartás közötti kapcsolatban jelentős nemi különbséget talált, amely nem az osteocalcin szintjén alakult ki.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Barbara Buday, Tünde Horváth, Enikő Kulcsár, Csaba Salamon, Botond Literáti Nagy, Kitty Barta, Márta Vitai, Rita Józsa, Zsuzsanna Vecsei, Katalin Bezzegh, József Kiss, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Worldwide there is an increasing number of patients with insulin resistance, type 2 diabetes mellitus and osteoporosis. Paradoxically, the diabetes epidemic is driven by the same obesity which protects the bones in obese females. With these core facts in mind the aim of the study was to investigate the connection between early glucose intolerance, insulin resistance, bone density and metabolism. Patients and methods: 20 healthy patients and 51 glucose intolerant women in perimenopause matched for age (49 ± 9 years) were selected for the study. Their metabolic status was determined by OGTT and hyperinsulinemic-euglycemic clamp. For each of these patients, glucose, insulin, leptin, resistin, adiponectin and lipid levels were measured. Body composition and bone mineral density over lumbar spine and the femur neck were measured by DEXA. Results: There was no difference in BMD observed between the two groups. Significant correlation was found between total body glucose utilisation and bone density in the healthy group (lumbar spine r = –0,4921, p < 0.05, femur neck: r = –0.4972, p < 0.05), while this correlation disappeared (lumbar spine: r = –0.022, ns; femur neck: r = –0.314, ns) with deteriorating glucose tolerance. Among adipokines measured, only adiponectin correlated with lumbar spine density in both groups ( r = –0.5081, p < 0.05; –0.2804, p < 0.05), but not with femur density where this connection disappeared in glucose intolerance (r = –0.6742, p < 0.01; –0.1723, ns). Resorption quotient formed by P1NP/β-crosslaps increased significantly in glucose intolerant subjects. This suggests that bone resorption decreases with worsening insulin resistance. Conclusion: Inverse correlation was found between bone density, glucose metabolism and insulin sensitivity in healthy women in perimenopause. Furthermore, this connection disappeared with the deterioration of glucose metabolism and the progression of insulin resistance. Decreasing insulin sensitivity of bones and the “escape” from metabolic control may result in hyperdensity, which is frequently observed in Type 2 diabetics.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Buday, Tünde Horváth, Enikő Kulcsár, Csaba Salamon, Botond Literáti Nagy, Kitty Barta, Márta Vitai, Rita Józsa, Istvánné Vecsei, Katalin Bezzegh, József Kiss, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Az elhízás, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség és a csontritkulás előfordulása világszerte növekszik, vagyis a világméretű diabéteszjárványt az az elhízás „hajtja”, amely nők esetében erősebb csontokat eredményez. Vizsgálatunk során a glükózanyagcsere-zavar korai időszakában kerestük a csontállapot és a metabolikus paraméterek közötti összefüggéseket. A vizsgálatban 20 egészséges és 51 glükózintoleráns (49 ± 9 év) nőbeteg vett részt. Mértük a szénhidrát-, lipid- és csontanyagcsere paramétereit, a csontok denzitását (lumbális 1–4 csigolyákon és a femur nyakon); cukorterheléses és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klamp vizsgálatot végeztünk. A csontok denzitása a két csoport között nem különbözött. Az egészségesek denzitása szoros kapcsolatban volt az egésztest-cukorfelhasználással (inzulinérzékenység) (gerinc r = –0,4921, p < 0,05, femur: r = –0,4972, p < 0,05), de a romló glükóztoleranciával ez a kapcsolat megszűnt (gerinc: r = –0,022, ns; femur: r = –0,3136, ns). Az adipokinek közül csak az adiponectin korrelált a denzitással, amíg ez a kapcsolat a cukoranyagcsere romlásával megmaradt a gerincen ( r = –0,5081, p < 0,05; –0,2804, p < 0,05), eltűnt a femuron ( r = –0,6742, p < 0,01; –0,1723, ns). A formációs és reszorpciós markerből képzett „reszorpciós hányados” növekedése a glükózanyagcsere romlásával csökkenő csontreszorpciót jelezte. Adataink az inzulinrezisztencia „gold standard” mérőmódszerét használva szoros kapcsolatot igazoltak a glükózanyagcsere, inzulinérzékenység és a csontok állapota között az egészséges, változó korban lévő nőkben, mely a glükóztolerancia romlásával és az inzulinrezisztencia kialakulásával megbomlik. Az egészségesekben észlelhető, de az inzulinrezisztencia kialakulásával romló, negatív adiponectin-csont kapcsolat értelmezése további vizsgálatokat igényel.

Restricted access